Dániel, Daniella
16 °C
30 °C

Meghalt Neil Armstrong

2012.08.25. 21:32 Módosítva: 2012-08-25 22:48:50
Az asztronauta 82 éves volt, a hónap elején bypass műtétet végeztek a szívén. A család szerint a szövődményekbe halt bele.

Meghalt szombaton Neil Armstrong amerikai űrhajós, aki elsőként lépett idegen égitest, a Hold felszínére 1969-ben. Augusztus nyolcadikán jelentették be, hogy sikeres szívműtétet végeztek Armstrongon, ami jól sikerült. Armstrong látszólag nem volt beteg. Vasárnap vidáman ünnepelte 82. születésnapját, majd hétfőn egy felülvizsgálatra ment kórházba. Akkor derült ki, hogy sürgős beavatkozásra van szüksége.

Sétarepülés hat évesen

neil1

Neil Armstrong híres űrutazása előtt tesztpilótaként és repülőmérnökként is dolgozott, még korábban pedig szolgált a koreai háborúban is. A skót, ír és német felmenőkkel bíró Armstrong egy ohiói kisvárosban született 1930-ban, és gyermekkorát főleg költözéssel töltötte, mert könyvvizsgáló apja az államhatáron belül húsz különböző városban is dolgozott 15 év alatt. Armstrong ekkor szerette meg a repülést, hatévesen az apja pedig már egy sétarepülésre is magával vitte.

A repülés iránt szenvedélyesen érdeklődő fiú a gimnáziumi tanulmányai alatt szerezte meg első pilótaigazolványát, még azt megelőzően, hogy autót vezetett volna. Mint minden rendes amerikai fiú ekkoriban, ő is belépett a cserkészek közé, és ez annyira mély nyomot hagyott benne, hogy az Apollo 11 fedélzetén a Hold fele félúton egy üzenetben köszöntötte a szervezet tagjait. 1947-ben kezdte el tanulmányait a Purdue egyetemen, ahol repülőmérnöknek tanult. A Purdue mellett az MIT (Massachusetts Institute of Technology), a világ legjobb műszaki egyetemének tartott massachusettsi műszaki egyetemre is felvették, de egy mérnök ismerőse meggyőzte arról, hogy a Purdue éppoly jó egyetem, mint a távolabbi MIT.

Korea és az X-repülők

Tanulmányait haditengerészeti ösztöndíjjal végezte, ami azt jelentette, hogy két év tanulás után három évig a seregben kellett szolgálnia. 1949-ben jelentkezett kiképzésre a haditengerészethez. Természetesen vadászpilóta lett belőle, kiképezték a repülőgép-hordózókra való leszállásra is. Két héttel 20. születésnapja után ért véget a felkészítése, ezt követően nem sokkal már a koreai hadszintéren repült éles bevetéseken, főleg felderítő gépeket kísérve. Összesen 78 bevetése volt a háborúban, és 121 órát töltött ellenséges terület fölött. Több kitüntetést is kapott, de 1952 augusztusában leszerelt a haditengerészettől. A Purdue-ra visszatérve befejezte tanulmányait és 1955-ben megkapta repülőmérnöki diplomáját.

Az egyetem után Armstrong tesztpilótának állt, és az Edwards légibázisra költözött. Több, mint 900 alkalommal szállt fel a legkülönbözőbb kísérleti repülégepek fedélzetén, repült az F-100 Super Sabre-n, az F-101 Voodoo-n, a Lockheed F-104A Starfighteren, a Bell X-1B-n, a Bell X-5-ön, az F-105 Thunderchiefen, az F-106 Delta Darton és a KC-135 Stratotankeren is. Pilótatársai felnéztek rá, mert az X-pilóták közül ő volt az, aki aki a legjobban értett a repüléshez és magukhoz a repülőgépekhez. Az X-15-ös fedélzetén hét bevetést repült, 63,2 kilométeres magasságig jutott vele, és Mach 5,74-es végsebességet ért el.

A végső határ

Armstrong 1962-ben jelentkezett asztronautának, szeptember 13-án választották be a "az új kilencek" közé, és lett Elliott See mellett az amerikai űrprogram második civil pilótája. Első űrrepülésére 1966 március hatodikáén, a Gemini 8 fedélzetén került sor. 1968 december 23-án pedig közölték vele, hogy ő lesz az Apollo-11 parancsnoka.

A sikeres küldetés után nem sokkal Armstrong bejelentette, hogy többé nem akar az űrbe menni. A DARPA helyettes vezetőjévé nevezték ki, de 1971-ben lemondott, és inkább elment tanítani a Cincinnati állami egyetemre, ahonnan 1979-ben távozott - különösebb magyarázat vagy ok nélkül. Ronald Reagan felkérésre 1986-ban részt vett a Challenger űrrepülőgép katasztrófáját kivizsgáló bizottságnak, emellett számos cég, például a Marathon Oil, a Learjet, és a United Airlines igazgatótanácsában is tag volt.

Kis lépés

Az Apollo 11 legénységének parancsnokaként ő volt az első ember, aki kilépett a Hold felszínére 1969. július 20-án.

Az Apollo–11 küldetés 1969. július 16-án, helyi idő szerint délelőtt 9 óra 32 perckor indult a floridai Kennedy Űrközpontból, és a Columbia 12 perccel később Föld körüli pályára állt. Hárman voltak a fedélzeten, a parancsnok Armstrong, a Sasnak elnevezett holdkomp pilótája, Edwin Aldrin és a Michael Collins, aki végig a lunáris pályán keringő parancsnoki modulban maradt.

 nasaNAS~9~9~59356~163202 

A Columbia másfél kört tett meg a bolygó körül, majd a harmadik rakétafokozat hajtóműve ellökte a Hold irányába. Július 19-én állt Hold körüli pályára, egy nappal később a Sasnak elnevezett holdkomp levált és piruettezni kezdett a Columbia előtt, hogy Michael Collins meg tudja vizsgálni, nincsenek-e rajta sérülések. Miután minden rendben volt, a holdkomp Edwin Aldrinnal és Armstronggal a fedélzetén ereszkedni kezdett a Mare Tranquillitatisra. A gépi vezérlés éppen egy egyenetlen talajú kráter felé vitte a Sast, ezért Armstrongnak kézi vezérléssel kellett sima leszállóhelyet keresnie, így vészesen elfogyasztotta a holdkomp üzemanyagát. A landolás sima volt, a holdkomp magyar idő szerint július 20-án este 10 óra 17 perckor érkezett meg a felszínre, és Armstrong közölte a NASA-val egyik szállóigévé vált mondatát: „Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt.”

Ezután az űrhajósok felkészítették a visszaútra a Sast, majd a presbiteriánus Aldrin áldozatot mutatott be. A kelyhet, amiből az áldozati bort itta, a texasi Webster presbiteriánus templom őrzi, és minden évben használják a holdra szállás évfordulójához legközelebbi vasárnapon. A landolás után hat és fél órával nyílt a holdkomp ajtaja, és amerikai idő szerint este 10 óra 56 perckor (magyar idő szerint július 21-én hajnali 4 óra 56 perckor) a Holdra lépett az első ember. Neil Armstrong egy másik legendás mondattal emlékezett meg a történelmi eseményről: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” Mivel előtte működésbe hozott egy kamerát, 600 millió ember láthatta élőben a Holdra lépést.

Az űrhajósok ezután mintákat vettek a holdkőzetből és a talajt borító finom porból, a regolitból, illetve felvételeket készítettek. Kitűzték az amerikai zászlót és elhelyezték egy emlékplakettet a következő felirattal:

„Itt léptek először a Holdra a Föld bolygó emberei. Békében jöttünk az egész emberiség nevében.” A felirat alatt három asztronauta – Neil Armstrong, Edwin Aldrin, Michael Collins – és egy amerikai elnök, Richard Nixon aláírása látható, fölötte pedig a Föld térképe.

A két asztronauta a Holdról beszélt Nixon elnökkel is, aki „a Fehér Ház legtörténelmibb telefonhívásának” nevezte a beszélgetést. Armstrongék több mint két és fél órát töltöttek a felszínen, 22 kiló anyagmintát gyűjtöttek be, és elhelyeztek az égitesten egy holdrengéseket mérő szeizmométert és néhány lézertükröt. Ezután visszamentek a holdkompba, hét órát pihentek, majd magyar idő szerint 19 óra 54 perckor emelkedni kezdtek a Sassal, hogy csatlakozzanak Collinshoz.

A visszatérés terv szerint zajlott (Nixonnak volt egy előre elkészített beszéde arra az esetre, ha az űrhajósok a Holdon rekednek) és július 24-én a három asztronauta a Csendes-óceánban landolt a Columbiával. Ezután biztonsági megfontolásból hetekig karanténban voltak, de miután egészségük nem romlott, augusztus 13-án kijöhettek a karanténból Amerika új kedvencei. Több városban parádét tartottak a tiszteletükre, a világ legrangosabb sci-fi találkozóján pedig külön Hugo-díjat kaptak „a legjobb holdra szállásért”. A popkultúra felkapta az űrhajósokat, David Bowie például nem sokkal az Apollo–11 útja előtt adta ki egyik leghíresebb dalát, a Space Oddityt, így a BBC-n ez a dal kísérte végig a közvetítést.

Mit is mondott Armstrong?

Armstrongnak a Holdra lépés után elhangzott szavait („one small step for a man, one giant leap for mankind”) gyakran idézik úgy, hogy „ez kis lépés az embernek, nagy ugrás az emberiségnek”. Az egykori űrhajós azonban mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy az „ez” szócska nem szerepelt kijelentésében, viszont mondott névelőt az angol mondatban, vagyis „egy” embert, és nem „az” embert mondott. 2006-ban a hangfelvétel számítógépes elemzése Armstrongot igazolta, 2009-ben viszont brit nyelvészek egy alaposabb vizsgálatban nem találtak névelőt.

Bírálta Obamát

Armstrong két éve a kongresszusban bírálta Barack Obama amerikai elnök űrkutatási politikáját. Úgy vélte, rossz tanácsadókra hallgatott az elnök, amikor törölte a költségvetésből a Holdra visszatérés programját.

Obama februárban jelentette be, hogy Washington nem költ többet elődje, George Bush által 2004-ben indított, a Holdra való visszatérést, majd a Marsra való űrutazást megcélzó, Constellation nevű űrprogramra. Néhány héttel később ismertette saját űrkutatási elképzeléseit, amelyek szerint 2035-re tervezik a Mars-utazást, és kifejlesztik az űrsiklók újabb nemzedékét.

Mr. Gorsky

Armstrong holdraszálláskor közölt mondataihoz egyébként kapcsolódik egy népszerű legenda is, amely szerint az űrhajós egy rejtélyes üzenetet is küldött haza: „Sok szerencsét, Mr. Gorsky!” A hiedelem szerint Armstrong 25 évvel az Apollo-11 küldetése után árulta el, hogy egykori szomszédjának szólt az üzenet. Gorskyék az Armstrong család mellett laktak, és a kis Neil egyszer elkapta, ahogy a szomszédok vitatkoznak, és a feleség azt vágja Mr. Gorsky fejéhez, hogy akkor lesz része orális szexben, „majd ha a szomszéd gyerek feljut a Holdra.” Ez a legenda azonban hamis: a NASA hanganyag-archívumában nem található meg az említett mondat. Az Urban Legends blog szerint az űrhajós egy kaliforniai komikustól, Buddy Hackett-től hallotta a sztorit, de mivel Hackett 2003-ban meghalt, már nem fogja megerősíteni, hogy tőle származik-e a legenda, vagy ő is úgy hallotta valakitől.