Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Húsz év alatt háromszáz halott újságíró

2012.09.29. 12:54
Bár jogi értelemben az orosz sajtó szabad, az elmúlt két évtizedben nagyjából háromszáz újságíró vesztette életét az országban. A nemzetközi szervezetek évről évre kritikával illetik az oroszországi állapotokat, miközben az országban látszólag semmilyen cenzúra vagy jogi korlátozás nem akadályozza a média működését. Oligarchák, maffiamódszerek, kényes kérdések nehezítik az újságírók dolgát, miközben az ország az internet felfutására vár.

Oligarchák kezében a sajtó

Mindenki Moszkvára koncentrál

Mivel a kőolajipari cégek székhelye a fővárosban van, az általuk fizetett adó Moszkva költségvetésében jelenik meg. Így Moszkvában az életszínvonal jelentősen megnőtt, adott munkahelyeken a moszkvaiak akár négyszer annyit is megkeresnek, mint a vidékiek. Ezt tudja a politika is, a Kreml sok esetben inkább figyel a moszkvai, mintsem az országos reakcióra egy-egy döntés meghozatala után, és a „Moszkva lakjon jól” szlogen is állandóvá vált a politikai életben. Ennek megfelelően a média is leginkább Moszkvára koncentrál, még a legnagyobb példányszámban megjelenő lapok is a moszkvai lefedettségre törekednek. Nem is meglepő, hogy a beszerzésük vidéken igen nehézkes.

Az elmúlt években a Nemzetközi Újságíró Szövetséghez és a Freedom House-hoz hasonló szervezetek többször is kritikával illették Oroszországot, amiért a sajtószabadság nem valósul meg az országban. A helyzet azonban messze nem egyértelmű, mivel törvényi keretek és állami cenzúra helyett az orosz médiára a tulajdonosi szinteken álló oligarchák gyakorolnak befolyást. A kilencvenes években ezek az oligarchák különböző politikai csoportokhoz álltak közel, így minden média a tulajdonviszonyainak megfelelő oldal álláspontját képviselte. Ez a sajtószabadság meglétének illúzióját kelthette az olvasókban és a tévénézőkben. A sajtó azonban attól még nem volt szabad, hogy a kormánnyal szemben kritikus álláspont is megjelent a televíziókban és a lapokban. Tény, hogy az újságírók elleni atrocitások is gyakoribbak voltak ebben az időszakban.

A helyzet a Putyin-éra alatt jelentősen megváltozott, némileg konszolidálódott. A Kurszk tengeralattjáró elsüllyedése után a televízióban megjelentek az eltűnt tengerészek rokonai, akik hevesen bírálták a hadsereget és az államvezetést. Sokak szerint az ekkori tapasztalatok alapján döntött úgy Putyin, hogy befolyást kell szereznie a sajtó fölött. A Kremlhez hű üzletemberek és állami cégek ekkor elkezdték felvásárolni a nagyobb televíziókat, lapokat és rádióadókat. A többségi tulajdonokat általában rábeszélés, háttéralkuk, esetleg zsarolás útján, de tisztességes, nem nyomott árakon szerezték meg.

Az összlakosság hozzáférésének szempontjából a legfontosabb médium Oroszországban a televízió, azon belül is a Pervij Kanal, vagyis az Egyes csatorna, ami 2001-ig ORT néven volt ismert, tulajdonosa pedig Borisz Berezovszkij volt. 2001-re, röviddel a Kurszk katasztrófája után azonban a tévéadó a Sibneft (most már Gazpom Neft) kezében került, ma pedig már a Nemzeti Médiacsoport egyik tajga. Berezovszkij többször is elmondta, hogy a Putyin-kormány nyomására kellett eladnia a televíziót, bár eredetileg egy harmadik személynek akarta kijátszani a cégét. Ugyanez játszódott le a másik jelentősebb tévéadó, az NTV esetében is. Az NTV Vlagyimir Guszinszkij Media-Most nevű holdingjának a tulajdonában állt, 2001-ben azonban a Gazprom Media szerezte meg. Guszinszkij rövid ideig előzetes letartóztatásban és börtönben is volt, majd háttéralkuk megkötése után Spanyolországban telepedett meg, és a mai napig sem tért vissza Oroszországba.

A legfontosabb lapok közül a kétezres években már szinte mindegyiket a Putyinhoz közel álló oligarchák birtokolták. A legnagyobb példányszámban megjelenő Argumenti i Fakti a Promsvyazbank tulajdonába került. A beszláni túszdrámáról fotósorozatot közlő Izvesztyija részvényeiben sokáig maga a Gazprom volt a többségi tulajdonos, majd 2008-ban a SOGAZ biztosító társaságé lett a többség, ami a Putyinnal baráti kapcsolatot ápoló Jurij Kovalcsukhoz köthető. Szintén Putyinhoz közel álló üzletember szerezte meg a 130 ezres példányszámban megjelenő Kommerszantot: a lap az ORT-t is birtokló Borisz Berezovszkij tulajdonából Aliser Uszmanov kezébe került (aki egyébként az élvonalbeli angol labdarúgó klubot, az Arsenalt is megvásárolta).

A tulajdonuktól megfosztott üzletemberek mára a Putyin elleni csoportok oszlopos tagjai, ám fontos kiemelni, hogy a kilencvenes években ők sem feltétlenül tiszta úton jutottak hozzá a médiacsoportjaikban lévő újságokhoz, televíziókhoz. Bár a Putyinhoz hű körök számos médiumot megszereztek az országban, léteznek bizonyos szelepek, jelentős újságok, ahol a mai napig is megjelenhetnek kritikus hangvételű írások. Ilyen például a Novaja Gazeta is, amelynek számos újságíróját érte támadás a közelmúltban.

A nyílt utcán is lelőhetik őket

A többek közt a Nemzetközi Újságíró Szövetség által is támogatott adatbáziban található adatok szerint az elmúlt húsz évben meghalt 300 orosz újságíró közül 178-an nyílt gyilkosságnak estek áldozatul. 82-en balesetben vesztették életüket, 28-an pedig háborús szituációban, főleg Csecsenföldön. Nyolcan haltak meg terrortámadásban, további 44 fő pedig eltűnt, vagy nem tisztázott körülmények között vesztette életét. Az adatok természetesen nem tartalmazzák az újságírók kárára elkövetett nem halálos támadásokat, fenyegetéseket.

A tapasztalatok szerint elsősorban azokat az újságírókat éri támadás, akik a nagyvállalatok és üzletemberek gyanús pénzügyeit, a korrupciót és a nagyobb üzleteket, így például a fegyverkereskedelmet vizsgálják. Közülük is kiemelkedik néhány eset, ami a nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette a közelmúltban.

A legnagyobb nemzetközi visszhangot Anna Politkovszkaja meggyilkolása váltotta ki. A Novaja Gazeta munkatársa a Putyin-kormány heves bírálója volt, és főleg a csecsenföldi konfliktussal foglalkozott. Az újságírónőt a kétezres években az orosz kormányerők rövid ideig fogva tartották Csecsenföldön, később saját elmondása szerint megpróbálták megmérgezni. Végül 2006 októberében holtan találták panelházának liftjében. A gyilkosság vizsgálata során több embert őrizetbe vettek, de a felbujtókat nem sikerült megtalálni. Sokan valószínűsítik, hogy a gyilkosságban az orosz titkosszolgálat keze is benne van. Tavaly szeptemberben egy volt rendőrezredest gyanúsítottak meg Politkovszkaja meggyilkolásával.

Viszonylag nagy visszhangot kapott Mihail Beketov megtámadása is. Az újságíró a Himki erdő megmentésére indított mozgalmat, mivel a tervezett Moszkva-Szentpétervár autópálya éppen a Moszkva melletti erdőn haladt volna keresztül. Beketovot számos alkalommal megfenyegették, végül 2008 novemberében ismeretlen támadók megverték. Beketov elvesztette a jobb lábát, négy ujját, és súlyos agyi károsodást szenvedett, a támadás után tolószékbe kényszerült. A helyi polgármester, Vlagyimir Strelcsenko és Beketov között jelenleg is per zajlik, miközben szimpatizánsok hada sorakozott fel az újságíró mögött. Beketovot később Vlagyimir Putyin is kitüntette.

2009-ben nagy felháborodást keltett Sztanyiszlav Markelov és Anasztaszija Baburova, a Novaja Gazeta munkatársainak meggyilkolása is, akiket egy sajtótájékoztató után a nyílt utcán lőttek agyon. A bírósági vizsgálat szerint a merényletet egy nacionalista csoport hajthatta végre, bár a kritikusok szerint a hangtompítóval való lövöldözés nem jellemző a neonácikra. Pavel Felgenhauer biztonsági szakértő úgy véli, hogy a gyilkosságban az orosz állambiztonsági szolgálat keze is benne lehetett. Az ügyben később ítélet is született, amiben egy fiatal nőt és egy férfit ítéltek el, de a felbujtó nem lett meg.

A kilencvenes évekre leginkább jellemző gyilkossági eset az ORT televízió vezetőjéhez köthető. Vladiszlav Lisztyevet valószínűleg azért gyilkolták meg, mert felmondta a televízió szerződését a reklámokat közvetítő cégekkel, hogy közvetlenül az ORT kössön szerződéseket a hirdetőkkel. Döntése után nem sokkal lelőtték, az elkövetőt máig sem fogta el a rendőrség. Egyesek úgy vélik, Lisztyevet nem a felbontott szerződések miatt ölték meg, hanem a felesége gyilkoltatta meg, aki aztán hozzáment a tévé egyik másik munkatársához, aki Lisztyev helyét vette át az ORT-nél.

Az internetet még nem tudják befolyásolni

Bár a politikára hatást gyakoroló rétegeket már eléri az internet, az összlakosság szempontjából a világháló még csak a jövő zenéje Oroszországban. A hozzáférés elsősorban a moszkvai és a szentpétervári módosabb rétegek számára, valamint értelemszerűen a számítástechnikával foglalkozók számára adott. Nyilas Gergely, a Népszabadság munkatársa szerint például az interneten keresztül szervezett tüntetéseken meglepően nagy számban jelentek meg programozók, mivel ők szakmájukból fakadóan nagyobb arányban fértek hozzá a netes felületekhez.

Bár vannak törekvések arra, hogy a blogokat a sajtóorgánumokhoz sorolják és törvényi keretek között szabályozzák, ez egyelőre nem valósult meg, bár néha a Kreml képes visszafogni az ellenzéket. Alekszej Navalnijt, a híres bloggert például sikerült elhallgattatni azzal, hogy az Aeroflot igazgatótanácsának tagja lett. Az internet befolyása tehát nő, de még messze nem széleskörű. A jelenleg legszélesebb körben használt, megbízható hírportál az NTV-től megfosztott Vlagyimir Guszinszkij newsru.com-ja. A lap sűrűn tudósít a Putyin-ellenes tüntetésekről, és sokszor fogalmaz meg kritikát a kormányzattal szemben. Mivel internetes média, nehéz ellene szankciókat foganatosítani, ugyanakkor nincs is arra utaló jel, hogy a kormány komolyan küzdene a portál ellen.