Jusztina
1 °C
16 °C

Schöpflin: Az újságírók lusták

2013.04.23. 07:51
A Fidesznek az Európai Néppártból való kizárásáról szóló sajtóhírek után múlt kedden Orbán Viktor meggyőzően szerepelt a strasbourgi néppárti frakcióülésen, tapsot kapott. Másnap az Európai Parlament bő egy órán keresztül Magyarországról és a negyedik alkotmánymódosításról vitázott. Utána Schöpflin György fideszes EP-képviselőt kérdeztük a Magyarországot érő sorozatos bírálatokról, az Európai Néppárton belüli megosztottságról, a Fidesz és Viviane Reding közti ellentétről.

Mit szól a szerdai, a magyar alkotmányosságról folytatott plenáris vitához, erre számított?

Ó igen, persze! Ami számomra nagyon érdekes, hogy érzelmeket a baloldalon láttunk. Hiába mondják, hogy ők a racionalitás egyetlen képviselői és a jobboldalt vezérli az irracionalitás, a baloldali fölszólalók – és valamennyire Bokrost is ide sorolnám – sokkal emocionálisabb hangvételt ütöttek meg.

Mert alapvetően az egész baloldali gondolkodás szerintem bajban van. Felkarolták a piac mindenhatóságát, miközben olyan gazdasági szereplők léptek színre, akik nagyon komoly nyomást gyakorolnak a politikára, demokratikusan megválasztott kormányokat ide-oda tudnak tologatni. A baloldalnak meg kell erre találnia a választ. Úgy látom, a válaszuk az, hogy ne foglalkozzunk ezzel. Foglalkozzunk inkább az emberi jogokkal, a demokráciával, a jogállamisággal. És akkor épp itt van Magyarország, ahol kétharmados többséget kapott egy jobboldali kormány.

A szerdai vitában hangzott el, hogy a Velencei Bizottság korábban szinte tapsolt annak, hogy Magyarországon a kormánynak kétharmada van, hiszen ez mekkora lehetőséget jelent.

Ezt én is hallottam, de bevallom, erre nem emlékszem.

Tehát az európai közvélemény a kétharmaddal szemben egyáltalán nem volt a kezdetektől ellenséges.

Ez később alakult ki, amikor már lehetett látni, hogy a Fidesz-kormány melyik irányba strukturálja át a magyar valóságot. Nincs jó magyar megfelelője annak, hogy basket case, azaz kilátástalan eset, de 2010-ben tényleg ott tartottunk, összeomlás fenyegetett. Ezt nagyon kemény munkával megfordította a magyar kormány, de úgy, hogy a saját utunkat jártuk. És tényleg szembementünk a liberális gondolkodással, a piac mindenhatóságával – a különadókra gondolok és az úgynevezett unortodox gazdasági stratégiára.

A Néppárton belül is vannak olyan hangok, melyek eléggé hasonlóak a baloldali és liberális kritikákat megfogalmazókéhoz. Mivel magyarázza például, hogy a CSU parlamenti elnöke lemondta a találkozóját Kövér Lászlóval, vagy Reding asszony kritikáit, hiszen őket baloldalisággal vádolni...

...azért könnyű, mondanám én. De ezeket külön-külön kell elemezni. A Néppárt egy széles pártcsalád, vannak benne olyanok, akik Magyarországon igazából az SZDSZ-hez tartoznának, és olyanok is, akik messze jobboldalibbak, mint mi. Magától értetődő, hogy különböző hangokkal lehet találkozni, beleértve olyanokét is, akikben komoly kérdőjelek merülnek fel a Fidesszel kapcsolatban.

De hozzátartozik az is, hogy amennyire én látom, minden egyes európai országban a baloldali sajtó is része a Fidesz-ellenes kampánynak. Látom a lengyeleken, hogy akik csak a Gazeta Wyborczát olvassák, egyértelműen elfogadják ugyanazt, amit a többi baloldali újság mond, mint a Süddeutsche Zeitung vagy a Le Monde. Bár nagyon érdekes, a Le Monde most egy Fidesz-barát cikket közölt, ami szintén nem elhanyagolandó. A Guardianben pedig leközölnek négy magyarellenes cikket, utána meg Tibor Fischer cikkét.

Nem lehetséges, hogy miként a Néppárt egy heterogén társaság, úgy a média, és még a baloldali média is az ?

Nem, szerintem itt tényleg van különbség a jobboldali és baloldali média között. Ne vegye ezt személyes sértésnek, de az újságírók lusták. Én kilenc évig dolgoztam ezen a területen, tudom, hogy miről beszélek. Az újságírók átnézik a korábban megjelent cikkeket, és ha mind ugyanazt mondják, nem veszik a fáradságot, hogy tovább kutassanak. Sokszor észrevettem a múltban, ez egy ilyen emberi gyarlóság. Az egyik vélemény megerősíti a másikat és létrejön egy forma, és onnantól az ember már csak a formán belül képes gondolkodni. A nemzetközi sajtóban dolgozó újságírók egyszerűen azt mondják, mi már tudjuk, hogy Magyarországon ez és ez van.

Magyarország lassan három éve állandó témája az uniós vitáknak. Nem gondolja, hogy a Fidesz részéről is baj van a hozzáállással? Nem kellett volna az állandó konfrontáció helyett inkább kompromisszumokat és szövetségeket kötni? Például a vitában is idézték a buldogos Heti Válasz-címlapot Reding asszonyról.

Ezt a Heti Válasznak kell felvetni, nem nekem.

Jó, akkor ott van a Viviane Redinget az ír gázoló ügyében elítélő országgyűlési határozati javaslat . A feszültséget a másik oldalról is szítják.

Ha van egy polaritás, magától értetődik, hogy mind a két szereplő játszik abban bizonyos szerepet. Elfogadom azt a kritikát, hogy a Fidesz, illetve az egész magyar jobboldal kommunikációs felkészültsége nem tökéletes. De a probléma az, hogy az ár ellen megyünk. Azért én időről-időre látom már megnyilvánulásait annak, hogy valami kezd átmenni. Azt is el tudom képzelni, két-három év múlva mindenki azt mondja, hogy jé, Magyarország, mintha lett volna ott valami. Elfeledkeznek az egészről, mert időközben jön egy másik ügy, ami felülírja.

Mi igaz a maszol.ro-n megjelentekből, miszerint a Fidesz átülne az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) közé, illetve hogy a néppárti vezetők nemsokára kizárhatják a Fideszt, ha nem hajlandó az alkotmánymódosítás ügyében engedni?

Ráadásul egy héten belül, ugye! Hát, akkor még van három-négy napunk! (Az interjú múlt szerdán készült.) Ezek a derék újságírók, akik tudtommal ott voltak Dubrovnikban, hagyták magukat félrevezettetni. Én úgy tudom a történetet, hogy az újságíró, aki megírta a cikket, elment borozni Reding emberével, és ez az illető szépen átadta neki, idézőjelben mondom, a tényeket. Az újságíró meg szépen megírta. Tényként, mert úgy sokkal izgalmasabb. Ez a maszol.ro, ha jól értem, a volt kommunista romániai Magyar Szó utódja, ez egy zugfelület. És akkor elindul innen valami abban a reményben, hogy lavina lesz belőle. Mert Redingnek megvannak a személyes ambíciói, tudjuk, ő szeretne lenni a néppárti jelölt a bizottsági elnöki posztra, ennek következében egyre több gesztust tesz a baloldal felé. A baloldal pedig kapva kap az alkalmon és próbál egy éket verni egyrészt a Néppárt és a Bizottság, másrészt a Fidesz és mindenki más közé.

Mégiscsak meglévő ellentétek kellenek ahhoz, hogy közéjük éket lehessen verni.

Azt hiszem, itt percepciókról és állításokról beszélhetünk. Ezek természetesen léteznek, ezt elfogadom. Amikor kedd este (a strasbourgi néppárti frakcióülésen) föltették a kérdést a miniszterelnöknek, tényleg át akar-e menni az ECR-be, azt mondta, hol lehetnék másutt, mint itt? A Fidesz helye a Néppártban van. Nem emlékszem arra, hogy egy pártot kizártak volna ilyen alapon. Szerbiából Vojislav Kostunica pártját, a DSS-t azért zárták ki, mert Kostunica egyértelműen Európa-ellenes politikát és stratégiát követett, de az teljesen más helyzet volt.

Korábban azt nyilatkozta, a Fidesz iránt gyakran egyfajta általános ellenszenvet tapasztal még egyes néppártiak részéről is.

Van ilyen.

Reding a Néppárton belül milyen csoportok, nemzetek támogatásával kívánja ambícióit megvalósítani?

Ezt én nem tudom. Feltételezem, hogy a luxembourgiak fogják őt támogatni – de ahogyan azt valamikor Sztálin mondta, hány hadosztálya van a pápának? A német delegációnak döntő szerepe lehet, már csak azért is, mert a különadók most komolyan sértik a német érdekeket. Megértem, ha például én egy német befektető lennék Magyarországon, én is szívnám a fogamat. Nehezen tudom viszont elképzelni, hogy a Néppárton belül a franciák nagy örömmel támogatnák Redinget. Az olaszoknál nagy a kavarodás, de ők általában eléggé szolidárisak a Fidesszel. Ők szokták mondani, hogy a zászlóinkon ugyanazok a színek vannak. Azt hiszem, a néppárti románok is örültek annak a szolidaritásnak, amit mi tanúsítottunk a tavalyi Ponta-támadás idején.

Tehát a németekre és az északi országokra támaszkodik Reding?

A hollandokra talán igen, de nem tudom például, hogy állnak a svédek, finnek – nem nagy hadosztályok ezek se, valljuk be. De még nem dőlt el semmi, korai az egész, és az is lehetséges, ha Reding állandó jelleggel baloldali álláspontokat képvisel, akkor azt mondják a Néppártban, lehet, hogy Reding néppártinak indult, de már nem az. Talán túl korán indította el a kampányát. Nem tudjuk, majd kiderül.

Mire számít, a Tavares-jelentés nyári elkészültéig folyamatosan a napirenden lesz Magyarország ügye az EP-ben?

Folyamatosan nem. Most átmegy a téma a LIBE-be (Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság), nem tudom, mikor fogják ott megtárgyalni, de nagy csetepaté lesz. Aztán biztos vagyok benne, hogy a jelentést a plenáris megszavazza, mert baloldali többség van ilyen kérdésekben. Ez egy külön érdekes téma: az EP-ben összeállt egy ilyen félig-meddig egységes baloldal, a szélsőbaloldal, a szocialisták, a liberálisok és a zöldek, ami egy nemzeti parlamentben elképzelhetetlen. Tehát az egységes európai baloldal ilyen értelemben már létezik, és az egyik összetartó ereje éppen a magyarellenesség, bocsánat, a Fidesz-ellenesség.

A baloldal álláspontja egyáltalán nem egységes Magyarország ügyében, a vitán is kiderült, hogy a hetes cikkely bevetését például egyedül a liberálisok támogatják.

Persze, ez Verhofstadt saját gyermeke, de ő is tudja, hogy ebből nem lesz semmi. Nagyon valószínűtlen, hogy a Tanácsban ezt elfogadják. Még azt is el tudom képzelni, hogy megszavazzák nyáron a Tavares-jelentést, aztán kifut az egész és a magyar-ügy helyett jön valami más.

Felmerült a vitában, hogy a kötelezettségszegési eljárások és a hetes cikkely között kellene valamilyen közbülső eszköz a tagállamok szankcionálására. Most speciálisan Magyarország hívta elő ezt az ötletet, de általánosságban a Fidesz támogatna egy ilyen eszközt?

Ha egységes a mérce, akkor igen. Ha ugyanúgy lehetne alkalmazni a németekre, a franciákra, a britekre – és egy pillanat, hát el tudja képzelni, mit mondanak majd erre az angolok? Ha viszont nem egységes, akkor ez az euroszkeptikusokat erősíti. És igazából nekem ez a legnagyobb problémám a, mondjuk úgy, magyarellenes támadásokkal. Magyarországról nézve ugyanis nem tesznek különbség Barroso, Reding, Verhofstadt, Cohn-Bendit és a Néppárt között. Ez mind Brüsszel. Amikor jönnek ezek a támadások, otthon azt hallják, hogy Brüsszel támad minket. Szerintem minden alkalommal, amikor Verhofstadt kinyitja a száját, lehet, az fél százalék a Jobbiknak. Köszönöm szépen, de én nem így képzelem el Magyarország jövőjét.

De hát nem pont a Fidesz is ugyanezt mondja? Nem inkább a Fidesznek jelent fél százalékot?

Nem biztos. A Fidesz egy széles párt, vannak itt eurószkeptikusok és Európa-barátok is. De nagyon nehéz ez. Találkozom vele, amikor elmegyek a virtuális választókerületembe. Volt egy idősebb hölgy, aki azt mondta, hogy ezek sakálok. Ez azért kicsit túlzás. Biztos vagyok benne, hogy ez a téma része lesz a Fidesz kampányának is, de a Fidesznek mégis van egy európai elkötelezettsége. Azonban nem vagyok arról meggyőződve, hogy az az integrációs folyamat, amit kizárólag az elitvezérelt baloldal irányít, az számomra elfogadható. Mert nem demokratikus.