Posztszovjet csillagháború
További Külföld cikkek
- Az amerikai külügyér szerint elfogadhatatlan károkkal járna a Rafah elleni izraeli offenzíva
- Három indiai állampolgárt tartóztattak le Kanadában egy szikh vezető meggyilkolása ügyében
- Egy amatőr nyomozó azt állítja, megoldotta a Madeleine McCann-ügyet
- Halottnak nyilvánítottak egy október 7-én elhurcolt izraelit
- A britek meglépték, amitől egész Európa tartott, eszkalálódhat a háború Ukrajnában
Miközben Oroszország katonai parádéval és hosszú munkaszüneti héttel ünnepli a II. világháború győztes befejezését, addig Ukrajna és a Baltikum a saját csatáit vívja vörös csillaggal és a sarló-kalapács kettősével szemben május 9-én.
Csak Vlagyimir Putyin államfőtől hallhattak hivatalos köszöntőt a Baltikum veteránjai, akik a Vörös Hadsereg oldalán harcoltak a Harmadik Birodalom ellen. Az észt, lett, litván vezetők nem jelentek meg egyetlen felvonuláson sem május 9-én. "Ez inkább az oroszok ünnepe. Hallgatólagosan mindenki tudomásul veszi, hogy az oroszok és az észtek másképp emlékeznek meg a II. világháború végéről" – mondta az Indexnek Alexandr Csapligin, tallinni újságíró.
Kinek megszállás, kinek felszabadulás
A "másképp" azt jelenti, hogy míg az oroszok egyértelmű győzelmet ünnepelhetnek május 9-én, az észtek inkább egy újabb megszállás kezdeteként tekintenek a napra – amely náluk nem is pirosbetűs. Hivatalos ceremóniát május 8-án tartottak, ám az Európa-napnak nevezett esemény sem annyira ünnep, mint inkább megemlékezés a II. világháború minden áldozatáról. "A beszédek fő motívuma az észtek szabadságszeretete volt, anélkül, hogy szó lett volna az ország ellentmondásos szerepéről a háborúban" – jegyezte meg Csapligin, utalva arra, hogy az országban ma államilag elismert szabadságharcosoknak tekintik azokat, akik az SS légióiban küzdöttek a Szovjetunió ellen, és ugyanez a kedvezmény nem illeti meg a Vörös Hadsereg veteránjait.
Bár a törvény minden megszálló hatalom szimbólumainak megjelenítését és kitüntetések viselését is megtiltja – a nácit éppúgy, mint a szovjetet – ezek viselése elé a gyakorlat nem gördít akadályt az ünnepnapokon. A harmadrészt oroszok lakta Észtországban május 9-én zavartalanul vonulhatnak az ünneplők Sztálin-képekkel, sarló-kapaláccsal, vörös csillaggal és szovjet kitüntetésekkel, hogy végül virágokat helyezzenek el a szovjet katonai temetőben annál a bronzszobornál, amelyet az észt vezetés 2007-ben utcai zavargások és diplomáciai feszültség kíséretében helyezett át Tallinn belvárosából. De megjelenhetnek nyaranta saját emléknapjukon német kitüntetéseikkel az SS 20-as légiójának veteránjai is az észt-orosz határ közelében fekvő Sinimaében is.
Az észthez hasonló a helyzet Lettországban is, ahol tavaly Bauska településen emlékművet is kaptak a Waffen SS lett légiójának "szabadságért harcoló hősei". Elvileg itt is egyformán tiltott jelképnek számít a szovjet és a náci szimbolika, ám egyik és másik oldal is megünnepli saját világháborús szerepét. ("Szovjet" oldalról a nácizmus legyőzését, lett oldalról az ország függetlenségéért folytatott egyenlőtlen harcot.) Igaz, a negyven százalékban oroszok lakta Rigában – amelynek polgármestere is orosz, sőt, ő vezeti az parlament legnagyobb frakcióját adó, de ellenzéki Egyetértés Centrumot is – egyelőre áll a szovjet felszabadítók előtt tisztelgő világháborús emlékmű. Az utóbbi időben azonban többször felmerült ennek elmozdítása, ám a társadalmi erőviszonyok miatt ennek megvalósítása kevéssé valószínű.
Litvániában kevésbé hangsúlyos az ellentét, már csak azért is, mert az oroszok aránya ott alig 6 százalékot tesz ki. Nem feszíti az ellentéteket az állampolgársági törvény sem: a két másik balti állammal ellentétben itt minden orosz automatikusan megkapta az állampolgárságot, a szomszédoknál ez a legtöbb esetben számukra csak nyelvvizsga ellenében biztosított.
A legnagyobb kistestvér
Választóvonalat jelent a II. világháború végéhez való viszony Ukrajnában is, ám másképp: május 9-e itt állami ünnep, a Vörös Hadsereg oldalán küzdők hivatalos elismerésben részesülnek, ellentétben a hol kollaboráns, hol a német és szovjet erők ellen egyaránt harcoló Ukrán Felszabadító Hadsereg (UPA) tagjaival. Részleges politikai konszenzust jelez, hogy a csütörtöki ünnepi rendezvényen Viktor Janukovics államfő mellett jelen volt ellenzéki elődje, Viktor Juscsenko is.
Ugyanakkor az ellenzéki erők – a Julia Timosenko mögött álló Batykivscsina (Haza) – hátországának tekintett Nyugat-Ukrajna helyi szinten igyekszik nagyobb hangsúlyt fektetni a Szovjetunió ellen küzdő erőkre is, a baltiak hivatalos álláspontjához hasonlóan inkább újabb megszállás kezdetének tekintve a II. világháború végét. "Ez a nap nem Sztálin győzelmének és Hitler vereségének ünnepe, hanem az egyszerű emberek bátorságáé" – idézte a Batykivscsina hivatalos honlapja a jelenleg börtönben ülő Julia Timosenko írásos köszöntőjét. Az exkormányfő szerint a nap nem az ideológiák, hanem a nép által kivívott győzelemről szól.
A Batykivscsinánál még határozottabban utasítja el május 9 ünnepi jellegét a radikális Szvoboda (Szabadság) párt, amely Nyugat-Ukrajna három megyéjében, különösen Lvovban erős. Az Osztrák-Magyar Monarchia egykori részét képező Lemberg mai vezetésének többségét a Szvoboda adja, amely április végén kísérletet tett arra, hogy betiltsa a szovjet szimbólumok használatát május 9-re. A bíróság azonban felülbírálta a városi döntést, így a 800 ezres városban is felvonulhattak a veteránok, és fiatal támogatóik, bár utóbbiak általában nagyobb számban képviseltetik magukat az UPA hívei között, akik a hadsereget alapító Sztyepan Bandera néhány éve felállított szobrától szokták tartani meneteléseiket.
"Ez történelmileg így alakult, Nyugat-Ukrajnában sokan másféle eredményt vártak a második világháborútól" – fogalmazott óvatosan Alekszandr Plotnyikov. A kormány erejét adó Régiók Pártja parlamenti képviselője egy felmérésre hivatkozva azt mondta, az ellentét a radikális kisebbség és a mérsékelt többség között húzódik, nem pedig az orosz- és ukránajkúak között, hiszen egy felmérés szerint a 47 milliós – 30 százalékban orosz anyanyelvű – ország lakosainak 82 százaléka egyértelmű ünnepnek tekinti május 9-ét. "Ezért sem tartok attól, hogy az UPA tagjai egyszer hivatalos állami elismerést nyerjenek" – jegyezte meg Plotnyikov.
Ennek némileg ellentmondott a Batykivscsina vezetőjeként felszólalt Arszenyij Jacenyjuk, aki a párt rendezvényén tartott beszédet Kijevben az ismeretlen katona sírja előtt. A politikus szerint egyként kell megbecsülni azokat, akik az UPA tagjaiként, és a Vörös Hadsereg tagjaiként harcoltak a fasizmus ellen. "Egyelőre azonban nincsen arról szó, hogy törvényben kezdeményezzük az UPA tagjainak hivatalos elismerését" – mondta ugyanakkor kérdésünkre Jacenyjuk szóvivője, Olga Lappo.
Május 7, 8 vagy 9?
Bár Németországgal május hetedikén íratták alá a szövetségesek a teljes kapitulációt, a II. világháború lezárásának Nyugaton május 8-át, a Szovjetunióban május 9-ét tekintik. A 8-i dátum oka, hogy a dokumentum ezen a napon, közép-európai idő szerint 23:01-kor lépett életbe. A két órás időeltolódás miatt Moszkvában ekkor már május 9-e volt, ám nem ez a valós oka, hogy a Szovjetunió egy nappal későbbre teszi a lezárás dátumát.
Sztálin ugyanis kifogással élt amiatt, hogy a 7-i dokumentumot Reimsben, tehát a nyugati szövetségesek által ellenőrzött területen, méghozzá az Európában harcoló amerikai csapatok vezetője Dwight Eisenhower főhadiszállásán írták alá. Az eseményen a Németország részéről – Karl Dönitz, a hadsereg főparancsnoka megbízásából – Alfred Jodl a Fegyveres Erők Főparancsnoksága (OKW) vezetőjeként vett részt, a nyugati szövetségeseket Walter Bedell Smith amerikai tábornok képviselte – Eisenhower nem jelent meg a helyiségben –, végül a szovjetek részéről Ivan Szuszloparov tábornok írt alá, ám erre hivatalos hozzájárulást nem kapott Moszkvából.
Sztálin azonnal jelezte, hogy másnap, május 8-án újabb aláírási ceremóniára tart igényt, méghozzá Berlinben. (Megfelelő épület híján erre végül a Berlin melletti Karlhorstban került sor.) Eisenhower elutasította a meghívást, helyettesét Arthur Teddert küldve, de utasította a németeket, hogy a szovjet fél által megadott helyen és időben kötelesek megjelenni. (A dokumentumot francia részről tanúként aláírhatta Jean de Lattre de Tassigny tábornok is.) A Szovjetunió képviseletében Zsukov marsall tette kézjegyét a dokumentumra, Sztálin jóváhagyásával.
Mivel a május 8-án, este 11-re véget ért ceremónia az időeltolódás miatt moszkvai idő szerint ismét május 9-re esett – és a dokumentum is ezen a napon érkezett a szovjet fővárosba – a hivatalos ünnepnapot Sztálin május 9-ben jelölte meg, ezzel is hangsúlyozva, hogy hivatalos dokumentumnak nem a remsi, hanem a karlhorsti kapitulációról szóló megállapodást kell tekinteni.