A clevelandi Ariel Castrónak nem volt elég, hogy tíz évig rabságban tartotta, verte és megerőszakolta a házában tartott három fiatal nőt; még egy zenekarban is játszott az egyik áldozat unokatestvéreivel.
Ignacio Miranda, a sin Ti együttes vezetője a Sunnak elmondta, hogy Castro 2008 táján kereste meg azzal, hogy csatlakozni szeretne a bandához basszusgitársoként. A zenekarban játszottak a legfiatalabb elrabolt lány, Gina unokatestvérei, Alexis, Noel és Anibal Calani Ruiz is, akiknek természetesen fogalmuk sem volt róla, hogy Castro rabolta el a lányt.
Castro azt mondta Mirandának, hogy jól játszik a basszusgitáron; miután meghallgatták a játékát, beleegyeztek, hogy belépjen az együttesbe. Miranda elmesélte, hogy egy nap átment Castróhoz gyakorolni, mert úgy gondolta, gyorsítaniuk kéne Castro játékán. Amikor Miranda megjelent a férfi házánál, Castro furcsán viselkedett. A házban Castro – érthető okokból – még a vécére sem engedte ki Mirandát. Egy másik alkalommal a kertben gyakoroltak, és amikor Miranda megkérdezte, hogy megnézhetné-e Castro nagybőgőjét, ami bent volt a házban, a férfi nem engedte; arra hivatkozott, hogy nagy odabent a rendetlenség.
Castro cinizmusára jellemző, hogy amikor a három unokafivér egyszer arról beszélgetett, hogy az elrabolt rokonuk, Gina életben lehet-e még, a férfi így válaszolt: "Ki tudja? Talán igen."
Castrót az emberrabláson kívül minősített emberöléssel is vádolják, mivel az általa foglyul ejtett három fiatal nő közül az egyik többször is elvetélt. Castróra valószínűleg halál vár, mivel az ohiói törvények ezzel büntetik a minősített emberölést.