Valér
4 °C
8 °C

Ízlelgesse Erna Solberg nevét!

2013.09.09. 16:41
Két témán nagyon kattognak most a norvég politikusok: mi legyen a túl liberális oktatással és a bevándorlók ügyével. Hétfőig volt idejük választ találni, de egyelőre úgy tűnik, Jens Stoltenberg kormányfő Munkáspártja hiába tudja a jó válaszokat, bukni fog. Miközben Oslo és Bergen már a Voice tehetségkutató indulását várja, a norvégok lassan ízlelgethetik az új miniszterelnök nevét: Erna Solberg.

Télen, amikor napi 4-5 órát süt a nap, és nappal is koppanó, mínusz 20 fokos is lehet a fagy, az Oslo-fjord keleti csücske képes befagyni. Ilyenkor az emberek simán át tudnak mászkálni a zavart vizet elrejtő jégen a beszakadás veszélye nélkül. Nagyjából így fest jelenleg a norvég társadalom is: a felszínen minden sima és járható, de a jég alatt rengeteg a fel nem oldott feszültség. Ezen a jégpáncélon durva rianásként jelent meg 2011-ben Anders Breivik, és azóta tudni, a világ egyik leggazdagabb országában sincs minden rendben.

Az ilyen felszín alatti problémákról szól a hétfőn záruló választás és a kapcsolódó kampány, aminek a helyszínen jártunk utána. Érdemes tudni, hogy három nagyobb párt működik Norvégiában, a hatalmon lévő Munkáspárt (Arbeidspartiet), a parlamentben fő ellenzéki Progresszív Párt és a számadatok tükrében fő ellenzéki Høyre (Jobb). A választás végeredménye nagyjából borítékolható, a Høyre és leendő koalíciós partnerei magabiztosan fognak nyerni (a Local szerint már a győzelmi tortát is megrendelték), míg az olykor taxit is vezető, de álutasokat, valójában párttársait furikázó Jens Stoltenberg munkáspárti koalíciója képtelen lesz hozni az elegendő szavazatot, így a helyi magyarok által Norvégia Gyurcsányának (beszédstílusa miatt) nevezett politikus nem lesz harmadszorra is kormányfő.

De mi vezethetett a bukáshoz? Norvégia alapvetően az Északi-tenger olajmezőiből szerzett és szerez jelentős jövedelmeket, amiből rengeteg pénzt fordíthatnak a jóléti állam fenntartására rengeteg ingyenes szolgáltatással, az infrastruktúra fejlesztésére és a közszolgáltatásokra. Az árak ugyan magasak, de a bérek még magasabbak, így a Magyarországra látogató norvégok általában nem szokták elhinni, mennyi mindent kapnak itthon a pénzükért. Azonban időközben felnőtt pár olyan generáció, aminek a gazdagság az ölébe hullott, és már nem ismeri a világháború előtti csóróságot.

Az elkényeztetett generáció

"Nincs a tanároknak tekintélyük. Az oktatás túl van digitalizálva, és a gyerekek órán a matek és a Facebook között váltogatnak" – magyarázta lelkesen a nyugati nagyváros, Bergen fő sétálóutcáján, a Torgallmenningenen a Munkáspárt aktivistája. Az idős nő közben folyton felkapta az egyik brosúrájukat, és az ujját húzgálta rajta, mutatva az órai tabletezés hátrányát. Az oktatás mindenek felett áll, sokan megnyesnék a túlzott liberalizmust, a jobbosok szerint pedig a gimnazisták egy része funkcionális analfabéta. Ehhez hozzátartozik, hogy a menekültként Norvégiában élő gyerekeknek városi legendák szerint az állam osztja ki az iPhone-t, hogy ne cikizzék ki őket gazdag norvég társaik.

A bevándorlás amúgy – a Breivik-ügy miatt is – kulcskérdése a választásnak. Ugyan a két éve elkövetett terrorakciók megosztás helyett egyesítették Norvégiát (bár a Jobb ütöképesebb rendőrséget akar), a kérdés fennmaradt: mi legyen a többezer szomáli, arab, fekete-afrikai és kelet-európai bevándorlóval, akik zömmel a nagyobb városokban élnek? A pártok nagyjából egységesen támogatják a beilleszkedés elősegítését, de például az Erna Solberg vezette Høyre szigorítana az állampolgárság megadásán. Azt azonban épp ők vetik el – mondta egy aktivistájuk –, hogy menekültek itt született gyerekeit "hazatoloncolják". Szerintük 500 gyerek vár arra, hogy visszavigyék őket oda, ahol sosem jártak, és ezt gyerekekkel nem lehetne megcsinálni. A szélsőjobbnak nem sok beleszólása van a kérdésbe, a legtöbb norvég csak röhög rajtuk, az 1 százalékot sem közelíti meg egyik kis radikális párt támogatottsága. (Ugyanez a helyzet a plakátjukon Sztálint és Maót is ikonként beállító kommunistákkal).

Egykutyák

A bergeni kampányközpontban megkérdezett pártaktivisták zöme ráadásul hasonló programot vázolt. "Alig vannak különbségek a pártok között nálunk, csak az ideológia különbözteti meg őket" – magyarázta egy kocsma nevét nem vállaló csaposa, aki egy kis pártra, a liberális Venstrére voksolt az előzetes szavazáson (merthogy itt ez is lehetséges). Azért látni a hasadékokat is: míg a Munkáspárt sátrában nyugdíjasok osztották az észt, addig a Jobbnál maximum húszéves fiúk-lányok kampányoltak, illetve a kormánypárt fenntartaná a jóléti államot, a Jobb viszont fizetőssé tenne szolgáltatásokat adócsökkentésért cserébe.

A norvég kampány amúgy csendes, az utcákon több a Voice tehetségkutatót hirdető plakát, mint a pártplakátok. Néha egy-egy aktivista egy nyüzsgő utcán az ember kezébe nyom egy brosúrát, szórólapot vagy egy szál munkáspárti vörös rózsát, de nincs az a heves kampány, ami a magyar választásokat is jellemzi. A nagy egység egyetlen töréspontját a bergeni kocsmáros vázolta: "az egyetlen különbség az itteni pártok között, hogy mire költsék az olajjövedelmet".

Furapártok

A norvég választásokon is indul néhány különös párt, zömmel egy célt tűztek ki maguk elé. A Kystpartiet (Parti Párt) a halászok és bálnászok jogait képviseli, északon nagyon népszerűek. Először indul a norvég választásokon a Kalóz Párt, ami szokás szerint a szabad letöltést népszerűsíti. A hosszú nevű Folkeliste mot oljeboring i Lofoten, Vesterålen og Senja az északi szigetek előtti olajfúrásokat akarja megtorpedózni, míg a Sykehus til Alta a húszezres sarkkörön túli Alta városának kórházát akarja megépíttetni.