Csak sikerült bevergődni a városba. A taxi nem hozott be a szállásig, fél órát kellett gyalogolni. Egy ukrán diák szegődött mellém, ő most a kalauzom. Egyébként a tv2 stábjának a segítője. A reptértől a városig nagy volt a dugó, itt, a belvárosban viszont elég gyér a forgalom. Teljesen nyugi van, az utcán az emberek sétálgatnak, intézik a bevásárlást. Az ukrán srác szerint leginkább abban érezhető a különbség, hogy azért jóval kevesebben vannak kint az utcán, mint ilyenkor szoktak. Az idő is szép! Két utcára vagyok a Majdantól. Itt béke van, tényleg. A segítőm azt mondja, ha este nem lesznek lezárva a hidak, hazamegy aludni. A Dnyeper túlpartján lakik. Ha mégsem tud átjutni a folyón, a Majdanon tölti az éjszakát. Egyetlen jele van csak, hogy a közelben valami furcsa esemény zajlik. A szállásom körül békés egyetemista arcú fiatalok álldogálnak. Persze ez sem meglepő. Csak éppen botokkal meg rohamsisakokkal vannak felszerelkezve.
Rovataink a Facebookon