Nyolc éve, Új-Delhi egyik forgalmas buszmegállójában Laxmi Agarwal minden álma szertefoszlott. Bűne mindössze annyi volt, hogy a 15 éves fiatal lány nem reagált egy akkor 32 éves férfi házasságkérő sms-ére. A férfi ugyanis a lány hallgatására savval válaszolt.

„Elpusztította az álmaimat, nem tudtam beteljesíteni őket mostanáig”– mondta Laxmi most, már sok évvel később, egy késő éjszakai beszélgetésen. Laxmi és az élettársa, Alok Dixit közösen, néhány barátjuk támogatásával indította el a Stop Acid Attacks (Állítsd meg a savtámadásokat!) nevű szervezetet.

Szeretem a bátorságát és azt, hogy szembenéz a világgal, nem rejti el magát négy fal közé

– mesélte Alok.

Láthatatlan tömeg

Laxmi csupán egyike annak a sok ezer nőnek Indiában, aki savtámadás áldozatául esik. Dél-Ázsiában a savtámadás a bosszú bevett formája, amennyiben a támadó szexuális közeledését vagy házassági ajánlatát korábban visszautasították, esetleg a korábbi házassági megállapodást felbontják és a megígért hozományt nem kapja meg.

Savtámadás áldozata egy templomban

Fotó: Sajjad Hussain

Egy éve, március 8-án indította útjára a Stop Acid Attacks (SAA) szervezetet Alok Dixit, aki egy korábbi riport miatt, újságíróként ismerkedett meg az áldozatokkal. Az SAA célja minél több áldozat felkarolása, munkájuk pedig rengeteg van.

A londoni székhelyű Acid Survivors Trust International (ASTI) szervezet becslése szerint évente 1500 savtámadás történik világszert (Banglades, India, Pakisztán) és ebből kb. 1000 Indiában. A pontos szám azonban ennél sokkal nagyobb, mivel sok áldozat fél beszélni. Az is nehézséget jelent, hogy a hatóságok egy általánosabb büntetőügyi kategória „gyilkossági kísérlet” alá sorolják be ezeket az eseteket.

„Az eseteket nem jelentik rendszeresen, az áldozatok nem beszélnek róla, így az emberek nem tudják, hogy hol volt savtámadás” – mondta Alok. A Cornell Egyetem Jogi Karának az Avon Global Center for Women and Justice által az indiai médiában megjelent hírekre irányuló felmérése szerint az esetek 72 százalékában nők a savtámadások áldozatai. A 2002. január és 2010. október közötti időszakra kiterjedő médiaelemzés alapján a támadók szinte tízből kilencszer férfiak. A sértettek szocioökönómiai státusza befolyásolja áldozattá válásukat. Azok, akik szegénységben élnek, nagyobb eséllyel válnak savtámadás áldozatává.

Az áldozatok a testi sérüléseken kívül – a sav rendkívül gyorsan lemarja a bőrt, a csontokat, tönkreteszi az izmokat és a belső szerveket – társadalmi kirekesztettséggel is szembesülnek, valamint munkát is sokkal nehezebben találnak. „Laxmi eddig hét műtéten eset át, de ő jobb kezelést is kapott sok sérülttel ellentétben, mert Új-Delhiben él”– tolmácsolta Alok Dixit a lány szavait:

az áldozatok többsége általában tizenöt-húsz, esetenként ennél is több műtéten esik át

Könnyen hozzá lehet jutni a savhoz? Nos, döbbenetesen könnyen, „bármelyik helyi autószerelő műhelyben vagy ékszerésznél vásárolható" – mondta a férfi. A kénsav és a sósav a leggyakrabban használt vegyületek a támadásokkor, egy üveg az említett vegyületekből 15-20 rúpiába kerül (60-70 Forintba).

Kegyetlen társadalom

„A mi társadalmunkban nincs egyenlőség,” – mondta Alok Dixit – “így azt gondolod, hogy ez a társadalom lehetőséget ad arra, hogy beszélj a savtámadásokról?” India a 101. azon a 136 országot tartalmazó listán, amit a Világgazdasági Fórum nemek közti különbségekre irányuló 2013-as felmérése alapján állítottak össze (Global Gender Gap Report of World Economic Forum). A skála a férfiak és a nők közötti nemi egyenlőséget méri. Magyarország a 87. helyen van.

Aktivistának lenni Indiában egyáltalán nem népszerű. Meg kellett tanulniuk használni a médiát, mert az emberek nem olvassák, hanem nézik a híreket. Kampányai agresszívak. 2014-ben a Spots of Shame (Szégyenfoltok) nevű kampányuk során megjelölik azokat a helyeket, ahol savtámadás történt. „Csak így tudjuk megszólítani az embereket, és magunkkal rántani őket” – mutatja be tevékenységüket Alok.

Megtanultam együtt élni a fizikai fájdalommal, de ami igazán fáj, az a társadalom reakciója. A rokonok és a barátok a támadás után nem kerestek

– mesélte Laxmi.

Az emberek jobban hisznek az áldozatoknak, ezért ők mondják el a történeteiket. A kampány eseményein ők számolnak be nehézségeikről, felelősségre vonják a társadalmat, „azt a társadalmat, amelyik soha nem adott nekik esélyt” – tette hozzá Alok. A kampány fő célkitűzése, hogy kivívják a kormány támogatását az áldozatok érdekében, és garanciákat is kapjanak.

Egyedül mindenkiért

2006-ban Laxmi az Indiai Legfelsőbb Bíróságig vitte az ügyét, aminek a 2013. július 18-án kiadott határozata alapján savat árusítani csak egyedi engedéllyel lehet, és a vásárlást, valamint a vásárló adatait rögzíteni kell. A jogszabály 10 évig terjedő börtönbüntetést is előírt. Laxmi követelése anyagi kárpótlásra is kiterjedt, így a határozat alapján egy áldozat 300 000 rúpia (5000 dollár, kb. 1 120 000 forint) kárpótlásra jogosult.

Tiltakozó áldozatok

Fotó: StopAcidAttacks

A Delhi Kormányhivatal Munkaügyi Szerve szerint (Labor Department of Government of National Capital Territory of Delhi) 2013. október 1-jén egy közepesen képzett személy esetében a minimálbér 8918 rupia (144 dollár). Decemberben a Bíróság további négy hónapot adott az államoknak és szövetségi területeknek, hogy kidolgozzák és bevezessék a savárusítást korlátozó törvényt.

„300 000 rúpia egy műtét költségeit fedezi, és mi még mindig azért küzdünk, hogy ezt a pénzt kiutalják. A bíróság nem tudja, hogy mennyibe kerül egy áldozat rehabilitációja. Ezért egy újabb jogorvoslatot adtunk be decemberben”– mondta a férfi.

Laxmi támadója egy év múlva kijön a börtönből

 – tette hozzá.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!