Alajos, Leila
19 °C
34 °C

Moszkva régi receptet követ a Krímben

2014.03.03. 19:15

Ritkán gyűlik össze a Magyar Külügyi Intézet (MKI) előadásán annyi ember, mint a krími válsággal kapcsolatos hétfői rendezvényen. Rácz András, Törő Csaba és Póti László nem egyszerűen teltház előtt beszélt, hanem a teremből kiszorult hallgatóságnak is.

Az ukrajnai helyzet és a háborúközelbe került krími konfliktus iránti érdeklődés egyre inkább nő, a közönségből érkező kérdések alapján két okból:

  • Ukrajna közel van, a kárpátaljai magyarság még közelebb, és talán számíthatnak arra, hogy a mostani válság nyomán területi autonómiájuk lesz (lelőjük a poént, a szakértők szerint nem lesz)
  • Bár a Fidesz ellenzékből kénköves patásnak tartotta Moszkvát, a magyar kormány mára annyira jó barátságba került Oroszországgal, hogy az akár még a magyar parlamenti választásokra is hatással lehet (a szakértők szerint ez nem az a fórum, ahol erre válaszolni lehetne.)

Lesz háború?

Ez a kérdés a harmadik helyen áll, de azért mégsem mellékes, hogy valójában mit is akar az orosz hadsereg a puskalövés nélkül lényegében ellenőrzése vont Krím-félszigettel. Rácz András szerint háborút biztosan nem. A Pázmány Péter egyetemi adjunktusa volt a legbizakodóbb a történet lehetséges kifutását illetően: miután a félsziget északi bejáratánál az orosz erők láthatóan tartós védelemre rendezkedtek be, nyilvánvaló, hogy nem akarja, hogy a konfliktus háborúvá szélesedjen. Megelégszik a "korlátozott eszkalációval."

Az MKI külső munkatársa úgy vélte, Moszkva nem akarja elszakítani a területet Ukrajnától, legfeljebb státusza fog változni, szélesebb és mélyebb tartalmú önállósággal. Ezután az orosz hadsereg visszahúzódik katonai bázisára.

Igaz, az Indexnek Rácz elismerte, hogy ilyen példa nincsen, ellentétben Dél-Oszétiával, Abháziával és a Moldáviától elszeparáltan élő Dnyesztermenti Köztársasággal, ahol évtizedekre befagyasztott – a két előbbi esetben 2008-ban grúz indítással fegyveres harcig felforrósított – konfliktusokat látunk. „Ez is benne van a pakliban” – adta meg végül Rácz a kevésbé optimista forgatókönyvet a Krím esetére.

A bázis többet ér, ha külföldön van

Szerinte azonban nincsen valójában értelme annak, hogy Moszkva egy de facto önálló országot – vagy, mint Abházia és Dél-Oszétia esetében, általa önállónak elismert államot – hozzon létre a Krímből. „Ahol orosz katonai bázis van, az aligha válhat a NATO tagjává. Márpedig, ha a Krím elszakadna Ukrajnától, akkor ez a tétel már nem vonatkozna rá" – mutatott rá a paradox helyzetre Rácz, utalva a 2010-es szerződés szerint 2042-ig biztosan működtethető szevasztopoli orosz haditengerészeti bázisra. Igaz, arra semmi garancia nem volt, hogy a Janukovics által aláírt megállapodást az új vezetés nem akarta volna felülvizsgálni. "A Krím annektálása jogilag vállalhatatlan és stratégiai előnyökkel nem járna" – vont mérleget az elemző, megjegyezve, hogy szerinte Moszkvának nincsen kész terve arra, hogy mit is kezd pontosan a félszigettel.

„Az elszakadás rossz hatással volna a félszigeten lévő orosz befektetésekre is: a terület turizmusból él, rengeteg a török, ukrán vendég az orosz mellett, márpedig egy bizonytalan térségbe nem utaznának a vendégek" – adta meg egy másik aspektusát a válságnak Rácz.

Mit nyer Moszkva a Krímmel?

„Láttuk a korábbi konfliktusos területeken is, hogy Moszkvának a legnagyobb hasznot az hajtja, hogy destabilizálja az érintett országokat, lehetetlenné téve számukra az EU- és a NATO-tagságot” – mondta Törő Csaba. Az MKI tudományos főmunkatársa szerint a Krímben sincsen másképp: a rendezetlen helyzetben elképzelhetetlen, hogy Ukrajna csatlakozhasson a NATO-hoz, amitől Moszkva különösen tart.

Lehet ugyan, hogy Moszkva így elveszíti a lehetőségét annak, hogy Ukrajna egésze lojális szomszédként viselkedjen, ám Törő szerint fontosabb, hogy az orosz vezetés megmutathatta: tetteinek, ebben a térségben, csupán saját akarata szab határt.

A Nyugat csak les

Még akkor is, ha az jogellenes és ellentmond a Moszkva által aláírt szerződéseknek is. „Az orosz duma felhatalmazása nem teremt jogalapot a katonai beavatkozásra, ahogyan az sem, hogy illegitimnek tartja az új ukrán vezetést. A mostani akció ugyanis az ukrán állam ellen folyik, amely ellen Oroszország nem alkalmazhatna katonai erőt, veszélyeztetve a területi integritást" – mondta Törő, megjegyezve, hogy a Kreml még jogi fügefalevélnek sem használta Viktor Janukovicsot. Az ellenzék által elűzött, de Moszkvában továbbra is legitimnek tekintett ukrán elnök ugyanis nem hívta be az orosz katonai erőket.

Nem nevezzük nevén az agressziót

Törő szerint a helyzet egyértelmű: az orosz katonai erők kiléptek a krími bázisukról, ahol jogszerűen tartózkodhatnak, és ezzel az ENSZ 74-es közgyűlési határozata szerint agressziót hajtottak végre. Ám a külvilág ódzkodik attól, hogy ezt ki is jelentse. „Azért nem, mert akkor le kellene vonni a következtetéseket és az ügy súlyának megfelelő lépéseket tenni” – mondta Törő, jelezve, hogy egyelőre a szankciók is váratnak magukra, nem is beszélve a katonai beavatkozástól, hiába kérik az ENSZ BT-től az ukrán képviselők, hogy ismerjék el az orosz beavatkozást agressziónak.

Papírgaranciák

A válság kapcsán az ukránok sokat hivatkoznak az 1994-ben született Budapesti memorandumra, amely garanciát nyújtott Ukrajna számára, hogy Oroszország sem gazdasági, sem fegyveres eszközökkel nem fenyegeti a függetlenné vált egykori szovjet tagköztársaság önállóságát és területi épségét. A dokumentumot Oroszország mellett az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szavatolta cserébe azért, hogy Ukrajna lemondott a területére került szovjet nukleáris arzenálról és csatlakozott az atomsorompó egyezményhez.

Ám valójában a memorandum nem kötelezi Washingtont és Londont beavatkozásra a mostani helyzetben. Erre csak akkor kényszerülne a memorandum szerint, ha Ukrajnát valamely ország atomfegyverrel fenyegetné, márpedig erről nincsen szó a Krímben.

Rácz szerint a mostani helyzet valóban ismét felfedte, hogy a nemzetközi garanciák rendszere könnyen súlytalanná válhat, ha az ENSZ BT valamelyik állandó tagja hajt végre akciót az általa sajátjának tekintett érdekszférában.

Magyarok az ukrán viharban

Budapest rendkívül visszafogottan kommentálta mindeddig az ukrajnai eseményeket. Miközben több országban berendelték az orosz nagyköveteket, addig Orbán Viktor a múlt héten úgy nyilatkozott, hogy "a legtöbb magyar nem politikai válságként tekint a helyzetre". „Könyörgöm, ha ez nem politikai, akkor mi az?" – tette fel a kérdést Rácz, ezután azonban mentőkörülményt is találva a kormánynak: bár a kommunikációja nem volt szerencsés a kormányfőnek, akinek részletesebben is ki kellene fejtenie álláspontját, a visszafogottság valójában hasznos a gyorsan változó helyzetben, és az sem igaz, hogy a kormány tétlenkedne, hiszen a belügyminiszter vezetésével létrejött egy operatív törzs, amely az esetleg meginduló menekültáradatra készül fel. "Kárpátalján már nagyobb számban jelentek meg hadköteles fiatalok, akik elhagynák az országot. Jó, ha van terv a menekültek elhelyezésére" – mondta Rácz.

Öngólt is lőhet Moszkva

Veszélyes játékot űzne az orosz vezetés az elszakadás támogatásával, hiszen ezzel saját, korábban szeparatista célokkal fellépő területeit is inspirálhatná. Most ugyan nem fenyeget a helyzet, hogy a széles önállósággal bíró Tatárföld, vagy a pénzpumpával oroszbaráttá tett Csecsenföld el akarna szakadni, ám korántsem biztos, hogy Moszkva mindig képes lesz megőrizni lojalitásukat. Rácz szerint "az is kérdés, hogy az észak-kaukázusi radikálisok vajon mikor veszik észre, hogy a krími akciók miatt mennyire lecsökkent az ő térségükben a katonai és rendőri erők jelenléte, és mikor érzik úgy, hogy most ismét lehetőségük van újabb véres akciók végrehajtására."