Vendel
7 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Rabszolgák fogják nekünk a vacsorát

2014.03.07. 01:20
A nálunk is kapható tonhalkonzervek egy részét nagy valószínűséggel rabszolgák fogásaival töltik meg. A thaiföldi halászhajókon embercsempészek áldozatai dolgoznak, sokan közülük évekig nem léphetnek a szárazföldre, a kapitányok, ha nincsenek megelégedve velük, egyszerűen tengerbe lökik munkásaikat. Ebből lesz az olcsó halkonzerv, könnyen lehet, hogy Ön is ezt eszi.

Thaiföld a világ harmadik legnagyobb hal-, rák- és mindenféle tengeri herkentyű exportőre, 7 milliárd dollár feletti éves bevétellel. Ez nem csak a felsőközéposztály vásárlásaiból és a Michelin-csillagos éttermek megrendeléseiből jön össze, könnyen lehet, hogy Ön is rendszeres fogyasztója ennek az iparágnak.

A dél-kelet-ázsiai ország a világ legnagyobb tonhalkonzerv-gyártója, a világtermelés majdnem harmadát állítja elő. Az Európai Unióba, így hozzánk is sokat szállítanak, de ezen felül az Európában gyártott konzervek nagy részében is Thaiföldön kifogott és filézve ideszállított tonhal-darabok úszkálnak. Ez elég logikus: a Csendes-óceán a növekvő túlhalászat ellenére még mindig viszonylag gazdag halakban, a hal iránti igény a világ népességével és a globális élelmiszerárakkal együtt növekszik, Dél-Kelet-Ázsiában pedig jóval alacsonyabbak a termelési költségek, mint mondjuk Spanyolországban.

Hogy sikerül Thaiföldön alacsony szinten tartani a bérköltségeket? Nem könnyen, az ország nyugati szemmel alacsony bérszintje ezt önmagában egyre kevésbé teszi lehetővé. A túlhalászás miatt itt is egyre kevesebb a fogás, az iparág egy munkaegységre számított hatékonysága néhány évtized alatt drámai mértékben, 97 százalékkal csökkent. Hogy a hajók üzemeltetői és tulajdonosai pénzüknél legyenek, a halászoknak egyre hosszabb időt kell kint tölteniük a tengeren, rosszabb munkafeltételek között, kisebb és bizonytalanabb fizetésért. Sokan közülük inkább otthagyták a munkájukat és a városokban próbálnak boldogulni. Hajrá, de ki fog akkor ezentúl halat a konzervünkbe? Hát, a hajókon fogságban tartott, időnként a tengerbe lökött rabszolgák.

Mint azt egy kedden nyilvánosságra hozott jelentés is bizonyítja, a halászhajókon ma már 90 százalékban bevándorlók dolgoznak. Az Environmental Justice Foundation vizsgálata szerint a menekültek leginkább Myanmarból (a korábbi Burmából) jönnek, ahol a thaiföldinél is sokkal alacsonyabb az életszínvonal, a többség napi egy dollárnál kevesebből él, a háztartások háromnegyedében még villany sincs; de sokan érkeznek a trópusi erdőn keresztül Kambodzsából, és Laoszból is, többnyire hivatalos papírok nélkül.

Hárommilliónál is több burmai él Thaiföld szegénynegyedeiben. Az illegális bevándorlók néhány száz dollárt fizetnek a határőröket lefizető embercsempészeknek, akik nem csak azt vállalják, hogy átviszik őket, de jólfizető munkát is ígérnek. A valóságban azonban ekkorra már előre eladták őket a tudtuk nélkül valamelyik hajóskapitánynak, akik azzal fogadják őket, hogy kezdhetik ledolgozni a több ezer dolláros adósságukat.

Sok bevándorlót egyik hajóról a másikra adnak el, előfordul, hogy évekig nem lépnek szárazföldre. Sokan közülük gyerekek vagy kamaszkorúak. Totálisan kihasználják a munkaerejüket, általában a szabad ég alatt éjszakáznak és bizarr amfetaminkoktélokat nyomnak beléjük, hogy napokig kibírják alvás nélkül.

A Time cikke szerint Sai Ko Ko, egy 21 éves menekült fiú két évig dolgozott egy halászhajón fizetés nélkül. Amikor megbetegedett, a kapitánya feldühödött, amiért nem tud dolgozni, ezért egyszerűen behajította a tengerbe. Nem kivételes eset az övé: egy ENSZ-vizsgálatban a hajókon szolgáló burmaiak 59 százaléka mondta azt, hogy legalább egy társa megölésének szemtanúja volt.

Sai Ko Konak szerencséje volt: egy másik hajó fölvette a fedélzetére, ahonnan hosszas procedúra után egy indonéziai menekülttáborba került. Bár egyébként ezek a táborok túlzsúfoltságukról és az erőszakról ismertek, az, hogy idekerült, számára a túlélést jelentette. A többség hosszú évekig vagy szervezete teljes kizsigereléséig dolgozik rabszolgaként a hajókon. A nagyobb, thai zászló alatt hajózó flották Szomáliától az ázsiai orosz partokig tevékenykednek, megtörténik, hogy hosszú éveken keresztül csak néhány napot töltenek kikötőben. Rengeteg a munkabaleset és sokaknak az egyetlen lehetőségük a menekülésre, ha a hajóról a vízbe vetik magukat.

Civil szervezetek egyre hangosabban próbálnak kiállni az embercsempészek áldozatai mellett. A nemzetközi nyomás miatt a thaiföldi hatóságok azt hangsúlyozzák, hogy mindent megtesznek a gyermekmunka és a kvázi rabszolgamunka visszaszorításáért, de a valóságban nem történik semmi érdemleges. A bevándorlási hivatal emberei is részei az üzletnek, pénzükért cserébe szinte soha nem indítanak eljárást a munkaadók ellen. Mint egy BBC riport is megmutatta, a hajókon történő ellenőrzések csak látszólagosak, a munkaügyi felügyelők még tolmácsot sem visznek magukkal, így a hajókon dolgoztatott burmaiak el sem tudják mondani, hogy önkéntesen vannak-e a fedélzeten, vagy esetleg már évek óta tartják ott őket akaratuk ellenére. „A szemükből nem tűnik úgy, hogy kényszermunkán lennének” – indokolta az egyik hivatalnok, hogy miért nem jegyzett fel semmilyen szabálytalanságot az egyik hajón.

Ha a korrupt thai hatóságok nem akarnak érdemben fellépni az országban működő bűnszervezetek és a rabszolgamunka ellen, akkor a nemzetközi szervezetek csak korlátozott eszközei vannak. Az EU és Thaiföld közötti szabadkereskedelmi egyezményről jelenleg is zajló tárgyalásokon ugyan lehet valamennyi nyomásgyakorlással élni a kényszermunka miatt, de valódi hatást inkább a fogyasztók tudnának elérni. Volt már ilyesmire példa: Finnországban eredményesen bojkottálták a thaiföldi ananászkonzerveket, mert ott is hasonló visszaélésekre derült fény. Az ügyben fellépő civil szervezetek azt szeretnék, ha a thai tonhalat, rákot, halkonzervet forgalmazó cégeket a vásárlók szorítanák rá arra, hogy csak bizonyítottan kényszermunkamentes termékeket árusítsanak.

Ehhez mindösszesen annyi kellene, hogy a vásárlókat jobban érdekelje, honnan kerül az olcsó hal a szendvicsükbe. Ezen a linken olvasható a Magyarországon forgalmazott ismertebb tonhalkonzervekről egy lista, a származási ország feltüntetésével. Hogy e termékek közül melyek származhatnak részben kényszermunkából, a pontos kereskedelmi láncok ismerete nélkül nem megmondható.