Zoltán
10 °C
21 °C

Putyin újraírhatja Európa határait

479507221
Koszovó és Bosznia-Hercegovina szerb része is csatlakozna az anyaországhoz. Moldova autonóm területe, a Dnyeszter Menti Köztársaság Oroszország része szeretne lenni, noha nem is határos vele és tengeri kijárata sincs. A Krím elszakadásával újraíródnak az érdekszférák, az Európai Uniónak gyorsan kell lépnie, ha nem akar szövetségeseket veszíteni.
Egyszer majd mi is rendezünk népszavazást, de a pillanatot nagy körültekintéssel kell megválasztani

Koszovó a szerbek Trianonja

Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét és szakadt el Szerbiától. Azóta az ENSZ 193 tagja közül 108 ismerte el Koszovót független államnak. Oroszország és Szerbia határozottan ellenzik Koszovó függetlenedését.

Koszovó a szerbek számára misztikus jelentéssel bír, az 1389-es rigómezei csatában itt halt meg a később legendássá vált Lázár fejedelem, és itt veszítette el Szerbia nagyhatalmi státuszát. A legenda szerint Lázár önként választotta a csata elvesztését, cserébe azért, hogy kiemelt helye legyen Isten mennyi királyságában. A szerbeknek pedig örök joguk van Koszovóra, ez részévé vált a nemzeti öntudatnak. Ez kérdőjeleződött meg a terület elvesztésével.

Koszovó és Szerbia történelmi kapcsolatáról ebben a cikkünkben olvashat részletesen.

– mondta Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, amikor a Krím függetlenedéséről kérdezték. Az interjút Putyin külföldi propagandistája, az Oroszország Hangja rádióadó készítette.

Nem csak Bosznia-Hercegovina szerb részének függetlensége (az állam felépítéséről lásd a keretes írást) vetődött fel a krími konfliktus kapcsán, a Szerbiától 2008-ban elszakadt Koszovó visszaszerzésére is lehetőséget láttak Belgrádban.

A Krím orosz, Koszovó szerb!

– skandálta a kétszáz fős tömeg Szerbia fővárosában március harmadikán. A kevés résztvevő ellenére mindez mégis arra utal, hogy a szerbek példát látnak a Krím Oroszországhoz való csatlakozásában. Ahogy sok orosz él a Krím-félszigeten, sok szerb él Szerbián kívül is: többek között Koszovó északi részén és Bosznia-Hercegovinában.

A Krím példa az önök számára?

Bosznia-Hercegovinában sok szerb él. A már idézett Oroszország Hangja interjúban kérdezte a riporter a boszniai Szerb Köztársaságot vezető Milorad Dodiktól, hogy a boszniai szerbek számára példa lehet-e a krími népszavazás és a félsziget Oroszországhoz való csatlakozása.

Dodik az önrendelkezés elvének sikereként értékeli a krími népszavazást és a terület Oroszországhoz való csatlakozását, és szerinte „mindenki mindig tudta, hogy a Krím nagyobb integrációra törekszik Oroszországgal, illetve annak részévé kíván válni.” Ezzel szemben Koszovóban szerinte egy informális csoport kiáltotta ki a terület függetlenségét és népszavazásra sem került sor, így az egy sokkal kevésbé legitim döntés volt.

„Egyszer majd mi is rendezünk népszavazást, de a pillanatot nagy körültekintéssel kell megválasztani. Helyzetünk nagyon kényes: tűrni, várni kell, sokról le kell mondani” – zárta a cikk elején idézett sorait Dodik. Még az elnök szerint sem valószínű tehát, hogy a szerb rész egyhamar kiváljon Bosznia-Hercegovinából és csatlakozzon az anyaországhoz, de hogy távlati célként ott lebeg a szeme előtt, az egészen nyilvánvaló a politikus szavaiból. Putyin is képmutatással vádolta a Nyugatot: Koszovót hagyták függetlenedni, a Krímtől viszont megtagadják ugyanezt a jogot. „Nem nevezhetjük ugyanazt a dolgot egyik nap fehérnek, a másik nap meg feketének” – mondta erről az orosz elnök.

Amikor tavaly áprilisban Koszovó és Szerbia végre normalizálta kapcsolatát (noha Szerbia továbbra is határozottan ellenzi az új állam elismerését), az egyik legolvasottabb boszniai szerb lap „A boszniai Szerb Köztársaság a függetlenség útján” feliratú címlappal jelent meg. A lap Nebojsa Radmanovicot idézte, egy boszniai szerb politikust, aki pikáns módon épp Koszovó függetlenedését állította példaként a Boszniában élő szerbek elé.

Boszniai szerbek = krími oroszok

Dodik március elején Moszkvába látogatott, ahol az orosz ortodox egyház kitüntette az „ortodox nemzetek egységének megszilárdítása érdekében” végzett munkájáért. Szerbia és Oroszország hagyományosan jó kapcsolatot ápol egymással, a szláv testvériség és az ortodox vallás is összeköti a két országot.

Polgármester kéne ide, nem két kormány

A mindössze 3,8 milliós Bosznia-Hercegovina nagyon bonyolult és erősen decentralizált államszervezetet kapott a háborút lezáró daytoni békeszerződéssel. Az ország két „entitásból”, a boszniai Szerb Köztársaságból és a Bosznia-hercegovinai Föderációból, valamint egy speciális igazgatású területből, a Brčkói Körzetből áll.

Mindkét entitásnak önálló parlamentje, kormánya, minisztériumai és elnöke is van, az egész szervezet élén pedig a külföldről odahelyzett ENSZ-főképviselő áll, akinek komoly jogosítványai vannak az ország irányításában.

A nem túl gazdag országnak hatalmas bürokráciát kell tehát eltartania. Többek között ez is szerepet játszott a februári boszniai tüntetések kirobbanásában, aminek hátteréről itt olvashat bővebben.

Bosznia-Hercegovina korábbi ENSZ-főképviselője, Paddy Ashdown aggódik a boszniai nacionalizmus és szeparatizmus megerősödése miatt. Néhány politikus „azt reméli, hogy a krími illegális népszavazás megkönnyíti majd, hogy ugyanilyet szervezzenek Boszniában is. Oroszország pedig nem tesz ez ellen semmit – épp ellenkezőleg” – mondta Ashdown egy szarajevói NATO-szemináriumon.

Ashdown megjegyezte, hogy Moszkva több szempontból ugyanúgy kezeli a boszniai Szerb Köztársaságot, mint ahogy Ukrajnát próbálta magához csábítani. Bosznia a nemzetközi valutaalap (IMF) hiteléből él, Ashdown információi szerint viszont Putyin egy másik hitelt ajánlott, amivel ki lehetne ezt váltani, ha a Nyugat elfordulna az országtól. Oroszország ugyanígy hitelt adott Janukovicsnak, hogy Ukrajna ne írja alá az EU-val a társulási szerződést. Ezután indultak meg a kijevi tüntetések. Ashdown szerint ezek az orosz intézkedések a szerb szeparatizmust erősítik.

„Bosznia nem egy működő állam, hanem egy bukott állam” – tette hozzá Ashdown, aki szerint

nem elképzelhetetlen egy újabb véres konfliktus kitörése sem. A boszniai szerbek kiválása nagyon veszélyes lehet Európa számára.

Egy újabb balkáni összetűzés, ami még a Krímnél is közelebb van az EU határaihoz, hatalmas kockázatot rejt magában.

Moldovai autonómia

A Csongrád megyényi terület a Szovjetunió szétesése után 1990-ben orosz segítséggel szerezett autonómiát. A Moldovával folytatott rövid háború után, az 1992. július 21-én aláírt békekötés értelmében a moldáv hatóságoknak nincs semmilyen beleszólása a terület politikájába. A Dnyeszter menti területet azóta sem ismerte el senki független államként, hivatalosan mind a mai napig Moldovához tartozik.

A Dnyeszter menti terület fontos kereskedelmi partnere Oroszország, a félmilliós köztársaságban több mint 200 ezer orosz állampolgár él, ami jóval kevesebb, mint a Krím orosz lakossága.

A Dnyeszter mellől Moszkvába

Románia azt kéri az Európai Uniótól, hogy mielőbb írja alá a társulási és szabadkereskedelmi egyezményt a Moldovai Köztársasággal, amelynek területi épségét különböző, Oroszországhoz csatlakozni szándékozó területrészek elszakadása fenyegeti

– jelentette be szerdán az MTI tudósítása szerint Traian Basescu román államfő, miután Jászvásáron találkozott Nicolae Timofti moldovai elnökkel. Az elnök nem alaptalanul sürgeti az Európai Uniót. A Vedomosztyi orosz lap szerint a hivatalosan Moldovához tartozó, de lényegében önállóan működő Dnyeszter Menti Köztársaság (Transznisztria) hivatalosan is benyújthatja Oroszországhoz való csatlakozási kérelmét.

Miután Oroszország elismerte a Krímet független államként, és elfogadta csatlakozási kérelmét, a Dnyeszter Menti Köztársaság Legfelső tanácsának egyik képviselője nem hivatalos levelet küldött Szergej Nariskinnek, az orosz parlament elnökének, hogy a Dnyeszter Menti Köztársaságot is ismerjék el független államként úgy, mint a Krímet.

A megkeresésre az orosz vezetés még nem adott hivatalos választ, az orosz sajtó szerint Putyinnak nem olyan sürgős a Dnyeszter csatlakozás, ugyanis geopolitikailag nem olyan fontos terület, mint a Krím. Viszont ha Putyin tartja magát „az orosz állampolgárok védelme” elvéhez, amit a krími válság körül hangoztatott, akkor a Dnyeszter Menti Köztársaság is csatlakozhatna Oroszországhoz.

A Dnyeszter menti terület Moldova és Ukrajna között fekszik, így Transznisztrianak tengeri kijárata sincs. Ezért aztán gyakorlati problémákba is ütközhetne, ha a terület csatlakozna Oroszországhoz. Az oroszoknak van egy hasonló területe, a kalinyingrádi régió, ami Oroszországhoz tartozik ugyan, de nem határos az anyaországgal, viszont legalább a tengeren keresztül megközelíthető.  

Erre már a felhatalmazás is megvan, a dnyeszteriek 2006-ban tartottak népszavazást, amin a lakosság arról szavazhatott, hogy az ország csatlakozik Oroszországhoz, „független állam” marad, vagy visszatér Moldovához. A Krímhez hasonlóan itt is a résztvevők 97 százaléka az Oroszországhoz történő csatlakozásra szavazott, de a referendum eredményét a nemzetközi szervezetek és az országok többsége nem ismerte el.