Nem jött Berlinbe fekete limuzin
További Külföld cikkek
- Éhségsztrájkba kezdhetett a börtönben Hegyi-Karabah korábbi vezetője
- Párizsban azzal fenyegetőzött egy férfi, hogy felrobbantja magát
- Újabb országban okoztak áradást a heves esőzések, többen meghaltak
- Felgyújtotta magát egy férfi Donald Trump bírósági tárgyalása közben
- Hét év börtön jár Oroszországban kannabiszos gumicukorért
El is utasítottak, mint a pinty – folytatja. Indoklás nem volt a levélben, csak annyi, hogy 15 napon belül fellebbezhetek. Írtam is az NVI-nek, mire ők azt válaszoltak, hogy szavazhatok, csak nem levélben, ahogy gondoltam, hanem be kell jönnöm Berlinben a követségre. Álmomban nem gondoltam volna, de most megtudtam: még mindig van bejelentett lakcímem Magyarországon. Azonnal írtam egy emailt a testvéreimnek, hogy „Juhhhhéj! Az én szavazatommal bukik meg Orbán.” De én, ökör, véletlenül nem nekik küldtem tovább az üzenetet, hanem vissza az NVI-nek. Mondtam rögtön magamnak, gratulálok, Márta, ne csodálkozz, ha vasárnap a követség előtt vár a fekete limuzin és közlik veled, hogy feltűnés nélkül szállj be a kocsiba. De egyelőre nem jött.
„Talán nem lesz kétharmad”
Sem érte, sem a többi 1136 Berlinben szavazóért, annak ellenére, hogy többségük hasonló szándékkal jött ma a követségre. Viszonylag sokan tartják Berlinben korszakváltónak a mostani szavazást, a legtöbben azonban mégis minimál-elvárással érkeztek a turistáktól hemzsegő Unter den Linden sugárútra. – Mit várok a mai naptól? Legjobb esetben azt, hogy nem lesz meg a kétharmad – nevet egy három éve Berlinbe vándorolt fiatal informatikus, pár perccel később egy 24 éve a városban élő történész mondja ugyanezt, megtoldva a mai nap két másik tétjével: bekerül-e az LMP és húsz százalék fölé jut-e a Jobbik.
„Folytassa a Fidesz”
Egyetlen olyan család akadt a megkérdezettek között, amelyik akkor tartaná korszakalkotónak a mai választást, ha „a jelenlegi kormány tovább folytathatná a munkáját”. Bár a családfő, a négy éve Berlinben élő 37 éves kutatás-fejlesztő azt tervezi, hogy májustól Sanghajban keresi majd a kenyérrevalót, hosszú távon Magyarországon szeretne élni. „Nemzeti érzelmű vagyok, és alapvetően egyetértek azzal az iránnyal, amelyet a kormány képvisel, azt viszont hibának tartom, hogy a Fidesz a konzervatív oldalon amőba módra felfalt minden alternatívát: bekebelezte a KDNP-t, az MDF-et.” Szerinte a Jobbik nem jelent reális veszélyt, sőt, valójában komoly tényezőt sem a magyar politikában, de azt azért ő sem szeretné, ha 20 százaléknál többet szereznének meg a mai szavazáson.
Hannoverből hiába
Ami Berlinben egyébként nem volt egészen zökkenőmentes. Fél tíz körül még magabiztosan nyilatkozta a Külképviseleti Választási Iroda (KÜVI) elnöke, Bóta Zsolt, hogy alig akadt probléma az 1347 nyilvántartásba vett regisztrációja körül, egy óra múlva már egyre több szavazóval lehetett találkozni, aki dolga végezetlenül hagyta el az épületet. Legtöbbjüket a szavazóbiztosok nem találták a listán: csak az urnák előtt derült ki, hogy rossz lajstromba regisztráltak. Így járt a háromgyerekes Orsolya is, aki Hannoverből kimondottan voksolni utazott Berlinbe. Ő nem a bizottságra, hanem magára haragudott leginkább, hogy lehetett ennyire béna: a külképviseleti helyett véletlenül a központi nyilvántartásba regisztrált az interneten. Nemcsak ő szúrta el: legalább még egy tucatnyi berlini választó. Többük a lajstromba vétel megváltozott módjáról egy kicsivel nagyobb hírverést is elvárt volna.
Nem vagyok anarchista, de
Van, aki még efféle jóslatokba sem bocsátkozik. Hanem a „nemszavazásban” hisz. „1993. március 15-én felültem egy tokiói repülőjáratra, aztán 17 évet töltöttem Japánban. Azóta egyszer sem gondoltam, hogy szavaznom kellene a magyarországi parlamenti választáson. Pedig a mai napig van bejelentett lakcímem” – állítja a gazdaságtörténész, író, újságíró Ferber Katalin, aki a fukushimai atomerőmű-baleset után férjével együtt Berlinben telepedett le. „Egyszerűen nem fér össze az erkölcsi rendszeremmel, hogy egy olyan ország sorsáról döntsek, ahol évek, évtizedek óta nem élek. Hamis lenne a döntésem és a szavazatom is” – magyarázza Ferber, aki szerint szinte kizárt, hogy vasárnap este ne azok nyerjenek elsöprő többséggel, akik eddig is kormányon voltak.
„Eurószázakat fizessünk a szavazásért?”
A 39 éve Berlinben élő közgazdászt, Pompéry Juditot leginkább az dühítette, hogy miért csak két helyen lehet szavazni egy ekkora országban. Nyilván rengeteg Németországban élő magyar gondolta, hogy aránytalan áldozat a voksolás miatt száz kilométereket utazni. Pompéry egyébként úgy látja, hogy a Fidesz „háborús retorikájával” szemben, amit már elég régóta gyakorol, az ellenzék labdába sem rúghat ma. „Orbán bokájáig sem érnek fel, ha azt nézzük, mennyire sikeresek az emberek megszólításában. Az ellenzéki erők ugyan folyamatosan a kormányváltás szükségességét emlegetik és indokolják, de számomra igen nagy kérdés, hogy mindez Tóth 13 Jánoshoz eljut-e...”
Ha meg nem köt a belünkben a betonfőzelék
Este fél nyolcra tudni lehetett, hogy a berlini követségen 84 százalékos volt a részvétel. Azóta a többség már valószínűleg a város valamelyik választásieredmény-váró buliján sörözik. Ilyet a Szimpla kávézón és a Tucholsky utcai könyvesbolt-caffeteriabáron kívül többek között a charlottenburgi Povvera galériában tartanak. Utóbbiban a nemrég Berlinbe kivándorolt képzőművész, Horváth Tibor imitál épp ismerőseivel együtt munkatábort.
Horváth Tibor nem is olyan rég elv- és munkatársaival – a Nemzeti Művészetért Alapítvány további négy tagjával – gumiba fröccsöntötte és falra erősítette Pesten Szőcs Géza ex-kulturálisállamtitkár balkezét, hogy azzal foghasson kezet a happeningjükre érkező, miután átvette a saját maga által fizetett kitüntetését. Az NMA azóta feloszlott, Horváth Tibor pedig néhány nappal ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy mivel ellenzéki politikai művészetet gyakorló alkotóként Magyarországon két út állt volna előtte, az alkoholizmus és neurózis, úgy döntött, hogy csatlakozik az utóbbi 2-3 év több ezer Berlinbe vándorolt magyar értelmiségihez.
Munkatábor-miliő
A mai választáshoz passzolónak érezte a Povverában imitált munkatábor-miliőt, ahol „a német fővárosban élő magyarok a kivetített feldolgozottsági adatok megvitatása közepette a magyar miniszterelnök által szorgalmazott munkaalapú társadalom reprezentálását is megkísérelik.” Mégpedig az 1960-as évek holland aktivista csoportja, a Provo akciójának megidézésével. Az ötven évvel ezelőtti követelés az amszterdami önkormányzat felé úgy szólt, hogy a belvárosból ki kell tiltani a kocsikat, és évente húszezer ingyen használható biciklit kell a lakók rendelkezésére bocsátani.
A hivatal persze nem hagyta jóvá tervet, így a Provo saját, fehérre festett kerékpárjait helyezte ki a közterekre. A szintén Berlinben élő képzőművész, Altorjay Gábor filmrendező, happening- és fluxusművész ötlete alapján a berlini választási munkatábor dolgozói biciklifestés közben ellátást is kapnak. Még a választási végeredményeket is megérhetik, ha meg nem köt addig a belükben a recski munkatábor kosztját idéző karórépa- és feketeretekfőzelék.
Valaczkay Gabriella, Berlin