Meghalt Sevardnadze
További Külföld cikkek
-
Korrupcióval gyanúsítják az ukrán mezőgazdasági minisztert - Kizuhant egy diáklány egy iskola ablakából Kolozsváron
- Napvilágot látott Brüsszel rémálma: egyre többen lépnének ki az Európai Unióból Ausztriában
- Az EU autonómiára vágyik a védelmi politikában, de a NATO nem nézi jó szemmel
- Halálra verhették a szerb kislány, Danka Ilics gyilkosának testvérét a börtönben
87 éves korában, Tbilisziben meghalt Eduard Sevardnadze, az egykori Szovjetunió utolsó külügyminisztere, aki a Mihail Gorbacsov által megindított peresztrojka idején töltötte be ezt a tisztséget. Neki is fontos szerepe volt a Szovjetunió lebontásában, és abban, hogy lehetővé vált a német újraegyesítés.
Gorbacsov, amint a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárává választották 1985-ben, Sevardnadzét, a grúz pártvezetőt emelte a szovjet külügyminiszter posztjára.
Sevardnadze 1928-ban született Mamatiban, 1972-től a Grúz Kommunista Párt első titkára volt, Gorbacsov külügyminisztereként lett világhírű, később grúz elnökként több merényletet is túlélt.
A grúz elnök, akit kikergettek a parlamentből
1991 tavaszán Grúzia egy korábbi disszidens, Zviad Gamszahurdia vezetésével kiáltotta ki függetlenségét, de néhány évre és még egy posztszovjet államcsínyre rá már Sevardnadze volt az elnök (előtte a grúz biztonsági tanács elnöke volt).
Sikerült a lehetetlen, megmenteni Grúziát
– mondta, amikor átvette az ország vezetését. 1995-ben és 2000-ben is a szavazatok több mint háromnegyedét söpörte be. Túl szép, hogy igaz legyen? A grúzok így érezték, rózsás forradalom néven híresült el a pillanat, amikor a tömeg beözönlött a tbiliszi parlamentbe az új törvényhozás alakuló ülésén, a pulpitust kalapáccsal kezdték bontani, a képviselők elmenekültek, az elnököt kimentették. Az akciót tüntetéssorozat előzte meg tiltakozásul a választási csalások ellen.
Az ukrán forradalom ihletői
Miután az ellenzék az elnöki palotát is elfoglalta, Sevardnadze jobb híján Tbiliszi környéki rezidenciájáról hirdetett rendkívüli állapotot, és a hadsereg színre lépésével fenyegetőzött. De hiába: egy különleges belügyi alakulat nyilvánosan bejelentette, hogy átálltak az ellenzéki vezető Szaakasvili oldalára, aki kijelentette:
A népnek végleg át kell vennie a hatalmat, több ezer embernek kell a belügyminisztériumot elfoglalnia, és még több ezernek az állami televíziót.
Az ellenzéki vezetők nem sokkal később már Igor Ivanov orosz külügyminiszterrel tárgyaltak. Zurab Zsvanija volt parlamenti elnök ezután arról beszélt, „Ivanov meghatározó szerepet játszhat a grúziai helyzet gyors rendezésében″. Ivanov ezután Sevardnadzével is tárgyalt.
Sevardnadze végül lemondásra kényszerült, ezt akkor a Rusztavi-2 grúz magántelevízió mellett Mihail Szaakasvili ellenzéki vezető, a tiltakozások szervezője is bejelentette. Az Amerikában és Franciaországban tanult Szaakasvili eredetileg mentorának tekintette Sevardnadzét. A rózsás forradalom, melynek a rákövetkező évben, 36 évesen már államfő Szaakasvili volt a vezére, ihlette az ukrajnai narancsos forradalmat is.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!