Zsófia
15 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Kémek, mint mi: az orosz ügynökök ellepték Európát

kgb
2015.04.05. 08:02 Módosítva: 2015.04.05. 09:59
A régió országai tele vannak kémekkel, bár a rendszerváltás után pár évre megpihentek. Azóta újjáéledt az érdeklődés: a NATO-t jelenleg fenyegetésnek tekintő Oroszország részéről nemcsak fülelés zajlik. Az aktív intézkedések, dezinformáció, propaganda és befolyásolás is az orosz szolgálatok kedvelt eszközei. Következzen egy betekintés a skandináv és visegrádi műveleti területekbe, amelyek közül a magyar meglepően nyugodtnak látszik.

A legutóbbi apropót a svéd titkosszolgálat, a SÄPO (Säkerhetspolisen) évkönyvének húsvét előtti megjelenése adta. Wilhelm Unge, a SÄPO vezető elemzőjének kommentjeiből a keleti front intenzitása bőven kiolvasható. Mégiscsak erős, amikor egy napvilágra – sőt, újságírók elé – kibújó titkosszolga azt mondja, hogy a stockholmi orosz diplomaták egyharmada legalább kém. Persze ez így van sok helyen, sok ország esetén, de nem szokták kipakolni a tényt az ablakba. Ennél még tovább mentek.

A SÄPO szerint az elmúlt években meredeken növekszik az orosz titkosszolgálati aktivitás az országban: „az orosz titkosszolgálati műveleteket a svéd területen – máshogy nem tudjuk ezeket értelmezni – egy Svédországgal ellenséges katonai művelet előkészületének tekintjük” – fogalmazta meg Unge. Ez számos újságban megjelent, mégis mindenki nyugodtan kevergeti tovább a kávéját. Igaz, azt Unge is megerősítette, hogy ez nem jelent feltétlen katonai agressziót, viszont minden háborús előkészület azt hordozza magában, hogy a másik fél adott esetben számol ilyen forgatókönyvvel is a régióban.

Miközben konkrét katonai hadműveleti szándékról tehát nincs tudomás, sokféleképpen lehet ennek alternatíváját előzetesen támogatni. Hogy mennyire, azt jól mutatja a Spiegelben megjelent rövid írás. Ebben azt állapították meg, hogy a finn telekommunikációs központok, nagyobb átjátszó-állomások, fontosabb katonai logisztikai központok, kikötők és repterek mellett érdekes módon megnövekedtek az orosz érdekeltségű ingatlanvásárlások, mégha beépítésre alkalmatlan meződarabkákról legyen is szó. A finn védelmi miniszter jogszabály-változtatást és kisajátítási lehetőséget sürget.

A kirakatban is erősen folyik az üzengetés. Norvégia a legnagyobb hadgyakorlatát folytatja 1967 óta. Az orosz-norvég határ mellett, a Kola-félsziget közelében zajló bevetésen 5000 katona és 400 harcjármű vett részt. E gyakorlat mérete, igaz, mindössze gyufásskatulyányi ahhoz képest, amit Oroszország az elmúlt években felmutatott, amikor több alkalommal 100 ezer fő feletti gyakorlatokat indítottak. Putyin előkerülésének napján, a krími félsziget elfoglalásának évfordulója után, épp egy 40 ezer fős orosz gyakorlat indult, igazából ezek az ukrán válság kezdete óta mindkét oldalon folyamatosan zajlanak, nem nagyon lehet dönteni a tyúk-tojás problémában.

Az északiak közül Dánia sem maradt ki a jóból. Tavaly decemberben az SAS légitársaság egy gépének ütközött majdnem egy orosz katonai repülőgép, amelyek az európai területek feletti nemzetközi légtérben gyakran kikapcsolt jelzőkkel közlekednek. Ennél sokkal súlyosabban felkavarta a kedélyeket a dán szolgálat (Forsvarets Efterretningstjeneste) egy október végi közleménye. Ebben némi spéttel arról számoltak be, hogy a dán belpolitika egyik nagy eseményére időzítettek egy éles orosz gyakorlatot. Ez úgy festett, hogy 2014 júniusában összegyűlt a Folkemødet nevű politikai fesztiválra Bornholm szigetén közel 90 ezer ember, politikusok, újságírók és civil szervezetek tagjai, akik négy napon át beszélgetnek. Ez alatt orosz harci gépek éles rakétákkal indultak el gyakorlatra a sziget felé, utolsó pillanatban visszafordulva a légtérsértéstől. Ez olyasmi, mintha a lakiteleki vagy tusványosi nyári egyetem fölött repkednének bevetésre kész orosz bombázók. Még konkrétabb fenyegetést kaptak a dánok akkor, amikor a NATO-rakétavédelmi rendszeréhez való csatlakozási szándékuk bejelentésére a koppenhágai orosz nagykövet egyszerűen közölte, hogy a dán katonai hajók pedig orosz taktikai atomfegyverek célpontjai lesznek.

Visegrád környéke

Csehországban a 2013-as évről szóló titkosszolgálati (BIS) jelentés azt tartalmazta, hogy az orosz – és egyébként kínai – kémek “különösen nagy” számban hemzsegnek. A dokumentum szerint az oroszok az aktív intézkedések terén különösen újságírókban, közéleti személyiségekben, politikusokban és lobbistákban érdekeltek, ezáltal biztosítva a véleményformálás és dezinformáció lehetőségét is. A 2007-es magyar Nemzetbiztonsági Hivatal Évkönyve ugyanezt a megjegyzést tette – már 6 évvel korábban. Tehát nemcsak arról szól a történet, hogy kicsempésszenek információt a NATO tagállamok rendszereiből, hanem aktív inputra törekednek.

Néhány hete sajtóértesülések szerint a cseh kormány diszkréten, de megint lépett: három prágai orosz diplomatát utasítottak ki az országból, amire alighanem a szokásos moszkvai válaszintézkedés is megszülethetett a cseh diplomaták ritkításával. 2010 augusztusában egyszerre mondott le a NATO-nagykövet és az elnöki hivatal katonai vezetője és egy harmadik kollegájuk, amikor kiderült, hogy irodáik egy orosz kémmel keveredtek kapcsolatba. A cseh katonai hírszerzés egy korábbi vezetője, Andor Šándor nemrégiben azt fejtegette a Newsweeknek, hogy az oroszok célja, hogy a kelet-európai tagállamokat kevéssé megbízhatónak láttassák Brüsszelből és Washingtonból, ezáltal is szítva az ellentétet az EU-n és a NATO-n belül. Külön csemege, hogy míg nálunk a NATO-lokátor körüli zöld mozgalomból egy politikai erő nőtt ki, addig a cseheknél két orosz diplomatát utasítottak ki amiatt 2009- ben, hogy az amerikai rakétapajzs helyi radarja elleni agitációban vettek részt.

Prágában a mai napig óvatosan kezelik e kérdéseket. A konfrontáció elkendőzése nem túl meglepő. Zeman cseh elnök nyíltan oroszbarát kommunikációt folytat, még a 2014 szeptemberi NATO csúcs keretében is gyakorlatilag megkérdőjelezte, hogy orosz katonák vannak-e egyáltalán Ukrajnában. Tanácsadói közt régi Amerika- ellenes személyektől a Lukoil képviselőiig találhatóak furcsa figurák.

A civil szféra sem mentes az új hangoktól. 2014 elején jegyezték be Prágában a Szláv Stratégiai Tanulmányok Intézetét (Institute of Slavonic Strategic Studies, ISSS), amely első rendezvényeinek egyikén a cseh kommunista párt (KSCM) keretében hívta meg a parlamenti képviselőket, hogy az oroszokkal kapcsolatos előítéleteket “tisztázzák”. Ilyen és ehhez hasonló, nem hivatalosan és közvetlenül oroszokhoz köthető, de mégis Moszkvával egy állásponton lévő intézetek, weboldalak sok országban nőttek ki gomba módra, különösen az ukrán válság óta.

Lengyel barátaink kifejezetten nagy kedvvel vadásszák az orosz kémeket. A héten egy novemberinek tűnő ügy került a sajtóba, amely szerint a lengyel légierő bizonyos F-16-osokra vonatkozó védelmi terveit játszotta ki az oroszoknak kb. 30.000 dollárért évek során egy katona. A konkrét esetben az ügyész mégsem kémkedésért emelt vádat. Ősszel egy jogász-lobbista és egy másik magas beosztású katona bukott le, akik az orosz katonai hírszerzéssel (GRU) működtek állítólag együtt. A lengyel köztévé egyébként aktívan foglalkozik a kiberháborúval, a balti országok helyzetével és az orosz agitációs propagandával.

Új ébresztő

Az egykori Magyar Külügyi Intézet (MKI) egy 2011-es gyorsjelentése remekül összegzett több ügyet is a kelet-európai államokból, elsősorban felébresztett alvó ügynökökre, korábbi szovjet beszervezettekre koncentrálva. Az egyik legnagyobb orosz fogás alighanem az észt Hermann Simm volt, aki 2008-ig talicskázta ki a minősített NATO-s és EU-s dokumentumokat, feltehetően évekig erősítve az oroszok tájékozottságát. Józef Oleksy 1995-96 között Lengyelország miniszterelnökeként azért mondott le, mert kémvádak érték. Bár azokat később bizonyítani nem sikerült, az kiderült, hogy a 70-es években a szovjet katonai hírszerzésnek dolgozott, nem kizárva, hogy akár újjáéleszthették e kapcsolatot.

Régebbi hírszerzőiket könnyen megkereshetik a szovjet szervek utódintézményei, ahogy ezt az MKI jelentés és más volt hírszerző források megerősítették. Ilyenre volt példa már az USA-ban és Németországban, más NATO országokban az 1990-es évektől kezdve. Akár egy-két évtizedes alvó ügynöki lét után térhetnek vissza a szolgálatba egykor a célországba beutaztatott vagy beszervezett ügynökök.

Telik a pesti kamra is

Hogy hány cikk jelent meg Magyarországon a spájzos orosz hasonlattal, azt nem lenne könnyű összeszámolni. Ugyanakkor a fenti példákhoz képest érdemi kémügy alig került terítékre – a Jobbikos EP-képviselővel szemben bedobott vádakat leszámítva – ami azért beszédes csendet jelent. Kémek helyett viszont az orosz alvilág és a politika-közeli elit összefonódásának jéghegycsúcsát – Kiss Szilárd és körét – az Index egy korábbi oknyomozó cikksorozata elkezdte feltérképezni. Igaz, minél keletebbre megyünk, annál inkább tartozik az alvilág az adott ország szolgálatainak eszközei közé.

Az orosz katonai és polgári hírszerzés az operatív – emberi (HUMINT) – kapcsolatok mellett egyre nagyobb erőket vet be az informatikai-technikai (SIGINT) vonalon is. Legalábbis ezt írta már 2014 májusában az akkor oroszellenességgel ritkán vádolható Magyar Nemzet. Magyar katonai forrásokra hivatkozva egyébként az orosz mellett az amerikai és kínai aktivitást emelte ki az írás. Az Index is beszámolt a megújult orosz szolgálatok sokszínű módszertanáról.

Miközben Prágában és Varsóban már egész szép lista kerekedett az elmúlt években a persona non grata – vagyis kiutasított – orosz kémek neveivel, addig Magyarországon emberemlékezet óta nem történt hasonló. Bár az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal a cseh és lengyel társszerveihez hasonlóan felmérte az exponenciálisan növekvő érdeklődést, mégsem találunk komolyabb ügyeket. Felmerülhet magyarázatként, hogy ügyes a magyar elhárítás és nem viszik nyilvánosság elé a lebuktatott kémeket. Ez ugyanakkor döcögősen illeszkedik abba a kontextusba, hogy sajtóértesülések szerint éppen a szakmai munkájával való elégedetlenség miatt váltották le az Alkotmányvédelmi Hivatal vezetőjét, Göbölös László főigazgatót e héten.

Az orosz befolyásolás kísérletei felsejlettek a magyar tankok ukrajnába való szállításának kreált története és egyes magyarországi, később .ru végződést kapó honlapok kapcsán. Még az sem állja meg a helyét, hogy a keleti nyitás során az oroszbarát magyar külpolitika miatt bánnának kesztyűs kézzel a helyi ellenfeleikkel a magyar szolgálatok: Prágából néha ugyanolyan oroszbarát szólamok szólnak, ugyanúgy atomerőmű-beruházáson törik a fejüket, mégis dolgozik a BIS és utasítanak ki embereket az országból. Az egyik fordulópont az lehetne, ha a magyar politikai döntéshozók is komolyan számolnának ezzel a veszéllyel, és például a nemzetbiztonsági átvilágításon megbukott embereknek nem adnának posztokat.

Sok darabos puzzle

E történetek minden országban más-más nyilvánossághoz jutnak. Az a legnehezebb egyszerű médiafogyasztóként vagy akár politikai döntéshozóként, hogy a befolyásra törekvő szolgálatok teljes tevékenységi területét átláthassák: a kémkedés mellett a propaganda, a célzott gazdasági tevékenység, a katonai akciók, berepülések és gyakorlatok, a kiberhadviselés és végső soron a nukleáris fenyegetés is ennek az eszköztárnak a része. Aki pedig ilyen szolgálatokat üzemeltető hatalmakkal dolgozik együtt, ott a legkisebb naivság is gyors vereséghez vezethet.

A Stratfornak a héten megjelent elemzése, amely szintén e témával foglalkozik, annyiban megnyugtató, hogy középtávon anyagi és kapacitásbeli korlátokat lát: a Kreml kasszája gyorsan apad, és a rubel még sokat veszíthet értékéből, ami a hírszerzésben is hozhat nadrágszíj-húzást. Emellett a térség felértékelődése Moszkva szemében mégis egyértelmű, most éppen az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov készül Szlovákiába április folyamán, míg korábban viszonylag ritkák voltak a magas rangú orosz látogatások.

A helyzet reális felmérésének vonalát erősítették Brüsszelben is. A márciusban tartott európai csúcson szimbolikus döntést hoztak, ami azt érzékelteti, hogy az orosz agitációs propaganda problémáját a legmagasabb szinten is észrevették. Felkérték az állam- és kormányfők Federica Mogherini külügyi főképviselőt arra, hogy júliusig dolgozzon ki egy tervet az orosz propaganda elleni akcióra, így például hogy hogyan lehetne uniós szempontokat eljuttatni az orosz kisebbségeknek a volt szovjet területeken, orosz nyelven. A magyar döntéshozóknak tehát ebben a környezetben, ebben a geopolitikai helyzetben kell a lehető legóvatosabban manőverezniük, nagyhatalmak érdekeinek viharában. Nem könnyű, viszont egy apró botlás is elég lehet súlyos dominók indítására. Ideje körbenézni a spájzban.