Lázár, Olimpia
-2 °C
3 °C

A hét, amire Obama sokáig emlékezni fog

063 478644302
2015.07.01. 00:59
Az amerikai legfelsőbb bíróság 24 óra alatt kétszer is Barack Obama elnökségét is meghatározó döntéseket hozott, de a republikánus kongresszus is neki kedvezően döntött, miközben az elnök a faji feszültségek enyhítéséért próbált tenni, köztük elnöksége egyik legerősebbnek tartott beszédével. Fontos héten van túl Obama, ami a közvélemény-kutatásokban is megmutatkozik, van olyan felmérés, amiben kétéves csúcsra ért a munkájának megítélése. Elnöki öröksége meghatározó elemei körvonalazódnak, ugyanakkor másokon még dolgoznia kell, többek között külpolitikai fronton.

Az egyik charlestoni áldozat temetésén mondott beszédének végének Barack Obama amerikai elnök hosszú szünetet tartott és hirtelen elfordította az arcát a közönségtől. Egy pillanatra úgy tűnt, elveszítette az uralmát a helyzet fölött és eluralkodtak rajta az érzelmei.

Aztán újra a közönségre nézett, és énekelni kezdte az Amazing Grace című dalt, az afrikai-amerikaiak egyik legfontosabb vallási énekét. Néhány másodperc múlva mind a hatezer résztvevő csatlakozott hozzá. Jelentőségteljes pillanat volt ez:

az első fekete elnök egy olyan templomban vezette éneklésbe a gyülekezetet, ahol néhány nappal korábban kilenc feketét lőtt le egy rasszista fiatal.

A múlt hét nagyon könnyen Obama elnökségének legrosszabb hetébe fordulhatott volna. A levegőben lógott, hogy egyszerre utasítja vissza a legfelsőbb bíróság, a kongresszus, de még akár a templomban éneklés helyett némán hallgató fekete közösség is. Ha egymás után jönnek a rossz hírek, akkor az nagy csapást jelentett volna Obama elnökségének. 

Ehelyett azonban Obama a templomban a Washington Post szerint is egyik leghatásosabb beszédével, majd az érzelmes közös énekléssel több amerikai lap szemében is elnöksége legeredményesebb hetét zárta. Olyan szimbolikus és gyakorlati értelemben is fontos győzelmekkel, amelyeknek jóval az elnöksége után is lesz hatása.

A kongresszus jóváhagyta, hogy gyorsított ütemben tárgyaljon ázsiai országokkal a transz-csendes-óceáni kereskedelmi egyezményről, a legfelsőbb bíróság másodszor is megmentette Obama legfontosabb vívmányát, az egészségügyi biztosítást jelentősen kiterjesztő, és a szegényebb amerikaiak biztosítását adókedvezményekkel támogató törvénycsomagot, majd 24 órával később ugyanez a bíróság egy döntéssel az egész országban legalizálta a melegházasságot. Mindeközben az elnöknek még arra is volt ideje, hogy aláírja azt a törvényt, amely lehetővé teszi a külföldön túszul ejtett amerikaiak családjának a tárgyalások folytatását akár terroszervezetekkel is.

A múlt hét a felmérések szerint is javított Obama megítélésén. A Rasmussennél is nőtt a támogatóinak aránya, habár azért még inkább elégedetlenek voltak az elnök munkájával, de a Gallup már a melegházasságról szóló döntés után készített polljában többségbe kerültek az Obamában bízók. A CNN/ORC hétfőn közölt felmérésében pedig egyenesen kétéves csúcsra ért, és megint 50 százalékon van az elnök népszerűsége, ráadásul ebben a felmérésben közel hat éve először kúszott 50 százalék fölé azok aránya, akik pozitívan ítélik meg a gazdaságért tett lépéseit. A RealClearPolitics összesítése alapján egyébként 46,4-49,8 most az állás, de év eleje óta egyértelmű az elnöknek kedvező tendencia.

Most minden összejött

Pedig ha egyesével nézzük a múlt hét történéseit, a melegházasság szövetségi szintű legalizálásán kívül semmilyen igazán történelmi dolog nem történt: az Obamacare egyszer már megmenekült, a transz-csendes-óceáni kereskedelmi egyezmény pedig még messze van a megvalósulástól. Mindez együtt viszont mégis egyszerre visszaadta azt az ígéretet, amivel 2008-ban Obama megnyerte a választásokat: hogy változást hoz Amerikába.

Ezek az eredmények ráadásul annak fényében különösen felértékelődnek, hogy a tavalyi félidős választásokon a republikánusok a képviselőház mellé megszerezték a szenátust is, így Obama egy ellentétes többségű kongresszussal fejezi be második elnöki ciklusát. Ehhez képest most mégis a 2016-os elnökválasztásra készülő, a konföderációs zászló körüli vitába is belebonyolódó republikánusok közül kerültek többen nehéz helyzetbe, és kellett kicentizett, ide is, de azért oda is szóló reakciót kiadnia például a fősodorhoz képest mérsékeltebb Jeb Bushnak.

„Amikor Amerika 2008-ban egy magát büszkén progresszívnak valló elnököt választott, a konzervatívok rengeteg rémálomszerű forgatókönyvet elképzeltek arról, mi történhet. A múlt hét volt az, amikor minden rémálmuk megvalósult” – mondta Obama egykori tanácsadója, Dan Pfeiffer a Politicónak.

De tényleg Obama érdemei?

A melegházasságot a legfelsőbb bíróság, és nem egy politikai szerv hagyta jóvá – bár rögtön előkerült a fontosabb bírósági döntéseknél mindig elhangzó érv, hogy éppen ezzel a döntéssel vált azzá –, miközben azt sem lehet mondani, hogy Obama mindig is a melegházasság elfogadtatásának hangos szószólója lett volna. A 2008-as kampányban Obama még csak az azonos nemű párok élettársi viszonyát támogatta, de a közvélemény gyors alakulását lekövetve – néhány év alatt már közel 60 százalékos a kérdés támogatottsága a felmérésekben – a 2012-es újraválasztási kampányban már nyíltan kiállt a melegházasság mellett, a második beiktatási beszédében pedig már arról beszélt, hogy meg kell teremteni a meleg és leszbikus párok törvény előtti teljes egyenlőségét.

Az Obama-kormányzat azonban magánál az elnöknél jóval aktívabban támogatta a melegházasságot. 2011-ben az igazságügyi minisztérium bejelentette, hogy nem védelmezi többet a házasságot férfi és nő uniójaként definiáló 1996-os törvényt (Defense of Marriage Act), és ennek következményeként 2013-ban a bíróság érvénytelenítette ezt a törvényt. Enélkül a döntés nélkül a legfelsőbb bíróság pénteken nem hozhatott volna ilyen történelmi döntést, ami mindenképpen Obama elnökségéhez kötődik majd.

Ehhez képest inkább szimbolikus jelentőségű, hogy a kongresszus megadta Obamának a felhatalmazást a transz-csendes-óceáni kereskedelmi egyezmény gyors tárgyalására. Az igazi siker ebben az, hogy Obamának sikerült együttműködnie a republikánus kongresszusi vezetőkkel, és megtalálni az utat a ritka közös prioritások egyikének megvalósításához, írja a Washington Post.

A gyorsított tárgyalásokra kapott felhatalmazás persze nem ugyanaz, mintha máris sikeresen zárta volna az egyeztetéseket, de a Washington Post szerint legalább megteremtette a lehetőségét annak, hogy a 12 ország együttműködését formalizáló egyezmény megszülessen, illetve lendületet adhat Obamának más, akár republikánus támogatást is igénylő belföldi ügyek előremozdításához is. Ha pedig sikerül tető alá hozni a transz-csendes-óceáni egyezményt, az egy Obama elnökségén jóval túlmutató külpolitikai siker lesz.

Az Obamacare a legnagyobbak közé emelheti

Az Obamacare néven ismertté vált egészségügyi törvénycsomag Obama legfontosabb vívmánya, ezért az, hogy csütörtökön újból megmenekült a lecsupaszítástól, vagy a teljes átalakítástól, valóban nagyon fontos eredmény. A Vox szerint Obama ezzel a most már a legfelsőbb bíróságon másodszor is megálló törvénnyel mindenképpen bekerült a legeredményesebb elnökök sorába.

Az amerikai aktivisták több mint egy évszázada küzdöttek azért, hogy az európai, ausztráliai és a japán jóléti államhoz hasonlóan az Egyesült Államokban is legyen állami egészségbiztosítás. Elsőként még Theodore Roosevelt írta bele a progresszív párt politikai programjába, hogy az egészségbiztosításhoz való jogot szövetségi szinten garantálni kell, és azóta számos elnök, Bill Clintonon keresztül pedig még Hillary Clinton first lady is próbált ennek a jognak érvényt szerezni, eddig többnyire tökéletesen sikertelenül.

Aztán jött Obama, akinek a nem túl átütő támogatást mutató felmérések ellenére egyik legfontosabb kampányígérete volt, hogy mindenkinek egészségbiztosítást nyújt. Végül két évvel a megválasztása, illetve a teljesen a demokraták által uralt kongresszussal folytatott rengeteg vita, és visszalépés után aláírhatta hivatalos nevén az Affordable Care Act-et. A törvény természetesen közel sem tökéletes, sok embert hagy még mindig biztosítás nélkül, és ellenzői szerint jelentősen emeli a biztosítások árát, miközben sok, a többségnek felesleges elemet is tartalmaz. Az viszont elvitathatatlan eredménye, hogy az amerikai történelem során először kimondja, hogy az egészségbiztosítás biztosítása az amerikai kormány felelőssége. A kimondáson túl pedig a forrásokat is megteremtette erre a feladatra.

Most így, máskor úgy döntöttek a bírák

A múlt héten többször is kedvezett Obamának a legfelsőbb bíróság, ami most nagy lökést jelent az elnöknek, és visszanézve a legfontosabb ügyekben elégedett lehet az egyébként papíron konzervatív többségű (a 9-ből 5 bírát republikánus elnök nevezett ki) testület állásfoglalásaival. Elfogultsággal viszont nehezen lehetne vádolni a bírákat, hiszen a FiveThirtyEight utánament, hogy valójában az elmúlt hetven évből ő az az elnök, aki alatt összességében a legkevesebbszer ítéltek az állam, vagy valamelyik szövetségi ügynöksége mellett.

Ha a legfelsőbb bíróság csütörtökön másképp dönt, és lényegében eltörli a törvénynek azt a részét, amely adókedvezményt nyújt az alacsony jövedelmű amerikaiaknak, hogy így jussanak hozzá az egészségbiztosításhoz, az Obamacare feltehetően valamilyen egészen más, és kevésbé jelentős formában élt volna tovább. Ez felért volna egy katasztrófával Obamának és a demokratáknak, mivel mind az elnök, mind a párt nagyon sokat veszített a népszerűségéből a törvényért folytatott harcban. A múlt heti győzelem viszont hatalmas megerősítést jelent.

Nem nyugodnak bele

Egyébként a jogi keresetek még nem értek véget Obama egészségügyi reformja ellen, de ezek egyike sem jelent olyan veszélyt a törvényre, mint a 2012-ben, és a most tárgyalt beadványok. A republikánusok ellenben abban reménykedhetnek, hogy a közvéleményt továbbra is megosztja az Obamacare. A RealClearPolitics, egyébként még az újabb legfelsőbb bírósági döntés előttről származó összesítése szerint 43,6 százalék támogatja, 51,4 százalék ellenzi a törvényt. Ilyen értelemben pedig továbbra is hatékony kampánytémát csinálhatnak belőle, miközben a korábban egészségügyi reformmal sikertelenül próbálkozó Hillary Clinton sokkal nehezebben tud előnyt kovácsolni az egyébként is Obama nevét viselő törvényből.

„Soha nem a legfelsőbb bíróság feladata volt, hogy megmentsen minket az Obamacare-től" – mondta a San Francisco Chronicle szerint a 2016-os republikánus jelöltségre pályázó indulók közül Rick Perry volt texasi kormányzó, ahogy 2012-ben Mitt Romney is kampányolt azzal, hogy megválasztása esetén eltörli Obama törvényét. Ugyanakkor a legfelsőbb bíróság döntése egyértelműen már másodszor jelent győzelmet Obamának, így pedig egyre nehezebb lehet utólag visszavonni az intézkedést.

Azért van min törnie a fejét

Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy Obama múlt heti belpolitikai sikerei ellenére külpolitikai téren sok kérdés lóg még a levegőben. A Wall Street Journal szerint Obama második ciklusának az elején leültek a tanácsadóival, és négy stratégiai célt határoztak meg: az atomtárgyalások lezárását Iránnal, a diplomáciai kapcsolatok felújítását Kubával, nemzetbiztonsági kérdést csinálni a klímaváltozásból, és egy teljeskörű szabadkereskedelmi megállapodás Ázsiával. Ezzel lényegében azt a szintén 2008-as ígéretét próbálták beváltani, hogy kitörnek a hidegháborút követő amerikai külpolitikai skatulyából.

Ezek közül az ázsiai kereskedelmi tárgyalásokról már volt szó, az iráni kérdés mindjárt a héten elő is került. Április elején már sikerült megállapodniuk a világ vezető hatalmainak Iránnal az atomprogramja leépítéséről, de a megállapodásnak még csak a kereteit beszélték meg a maratoni lausanne-i tárgyalásokon, így például azt, hogy jelentősen csökkentik Irán urándúsítási kapacitását. Már akkor is tudni lehetett, hogy a véglegesítés júniusi határidejéig még sok részletet tisztázni kell, de a hétvégén előre jelezték, hogy megint csúszik minden tovább, így nem tudni még, miről sikerül megegyezni. Arról nem is beszélve, hogy a végleges megállapodás valódi értékeléséhez is idő kell majd. Ugyanígy a történelmi kapcsolatfelvétel ellenére sem egyértelmű még, mit tudnak kihozni Obama elnöksége végére a kubai nyitásból, aminek keretében szerdán bejelentik, hogy 1961 óta először nyílnak meg nagykövetségek a két országban.

Közben Obama külpolitikáját bírálatok érik mind a republikánus, mind a demokrata oldalról az Iszlám Állam elleni stratégia miatt. Amikor az IS egy hónapja Tikrit elvesztése után bevette Ramádit, több amerikai tisztviselő is elismerte, hogy nagyon szigorúan felül kell vizsgálniuk az iraki stratégiájukat, habár teljesen új hozzáállást egyikük sem tartott valószínűnek. A bírálók szerint a Fehér Ház által előszeretettel hangoztatott koalíció sem éppen példaértékű, mivel a több, mint 50 országból alig néhány szállt be tevékenyen az Egyesült Államok mellé a légi csapásokba, a helyi erők kiképzése pedig nagyon lassan halad.

A végére áll majd össze

Obama elnöki öröksége már körvonalazódik, de az is látszik, hogy még javában épül, és majd csak a következő hónapokban, egy évben dől el, hogyan vonul be végleg a történelemkönyvekbe. Az is látszik, hogy a legfelsőbb bíróság sem fog mindig ennyire Obamának kedvező ítéleteket hozni, a testület hétfőn például máris alaposan megnehezítette az elnök környezetvédelmi terveit, amikor visszadobta azokat a korlátozásokat, amikkel a higany jelenlétét akarta csökkenteni az erőművekben. Akárhogyis lesz azonban, az előző egy hétre viszont elnöksége egyik legjobbjaként emlékezhet vissza.