Lázár, Olimpia
-2 °C
3 °C

Meghalt Helmut Schmidt

2015.11.10. 15:24 Módosítva: 2015-11-10 16:25:18

Kilencvenhat éves korában meghalt Helmut Schmidt egykori német kancellár,  jelentette német hírforrásokra hivatkozva a Sky News.

Korábban az MTI arról számolt be, hogy kezelőorvosa már nem bízott a politikus felgyógyulásában. Családja kívánságára nem vitték kórházba, hamburgi otthonában ápolták.

Helmut Schmidt szeptember elején érelzáródás miatt kórházba került, jobb lábából vérrögöt távolítottak el. Lábának vérellátása nem állt helyre, utókezelésre szorult, az utóbbi napokban pedig ismeretlen eredetű fertőzést mutattak ki nála.

Nyugdíjas öregember, akit érdemes fogadni

„Én már csak egy öregember vagyok, akit alig hallanak, akire már nincs szükség. Ma már csak megfigyelője vagyok annak, ami a világban zajlik. És azt látom, hogy a dolgok egyre rosszabbul mennek a bolygónkon.”

Helmut Schmidt kétségtelenül öreg volt, amikor mindezt mondta 2013-ban, 95 évesen, és a dolgok is egyre rosszabbul mentek, de az semmiképp sem volt igaz, hogy az egykori szociáldemokrata nyugatnémet kancellárt senki ne hallotta volna meg. 

Az NSZK-t 1974 és 1982 között irányító Schmidt szerénykedő szavait már az is cáfolta, hogy a fenti idézetet Vlagyimir Putyinnak mondta, amikor az orosz elnök a Kremlben fogadta. Hasonló, búcsúvizitnek szánt látogatást tett abban az évben Kínában, Franciaországban is, mindkét helyen kormányfői szinten fogadták, de Francois Hollande francia államfő külön is köszöntötte, amikor Lipcsében járt a német Szociáldemokrata Párt (SPD) megalakulásának 150. évfordulóján. De ha épp Japánban járt sem volt nehéz megszerveznie, hogy fogadja Akihito.

Tokióban kedvenc német sörözője is volt, a Roppongi negyedben lévő bárban többször megfordult, volt, hogy egyenesen a császári palotából sietett oda, hogy mértéktelenül sok cigarettája mellé elfogyasszon egy-két korsó Bitburgert. Ilyenkor még söralátétre is hajlandó volt autogramot adni, bár ilyenkor az inkább egy volatilis tőzsdei görbéhez, mint aláíráshoz hasonlított.

Egyébként is szerette a közvetlen viselkedést, saját elmondása szerint állítólag az NSZK-ban járó Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkárt is meglepte, hogy a német kormány tagjaként milyen átlagos lakásban él feleségével.

Ilyen megbecsülés kevés leköszönt politikust övez, pláne távozásuk után több mint harminc évvel. Persze ehhez páratlanul hosszú élet is kell, ez ellen Schmidt különben mindent megtett, elvégre több mint hetven éven át láncdohányos volt.

A cigarettától annyira nem akart elszakadni, hogy még interjút sem volt hajlandó adni nélküle, és állítólag olyan helyeken is megtűrték neki a dohányzást, ahol másnak nem.

Zsidó hadnagy a Wehrmachtban

A Hamburgban született Schmidt csak a háború után, 28 évesen csatlakozott az SPD-hez. Kamaszkorában a Hitlerjugendben volt csoportvezető, de 1936-ban kizárták, állítólag náciellenes nézetei miatt. 1937-ben besorozták, a légelhárításnál kezdte, egy ideig szolgált a keleti fronton és a Leningrádot a világtól két és fél évig elzáró gyűrűnél. 1942-től a légügyi minisztériumban dolgozott oktatóként és tanácsadóként. A háború végén hadnagyként a nyugati frontra került, ahol brit fogságba esett. 1945 áprilisában szabadon engedték.

A világháborút úgy szolgálta végig a harmadik birodalom katonájaként, hogy nagyapai ágon zsidó volt. Házasságon kívül született apját egy Schmidt nevű házaspár fogadta örökbe. Származását évtizedeken át titkolta, csak 1984-ben hozta nyilvánosságra – két évvel azután, hogy leköszönt a kormányfői posztról.

Belebukott a szabaddemokratákba

A Stern 2013 decemberi felmérése szerint Schmidt volt a 20. század legnépszerűbb német kancellárja. A szociáldemokrata politikus megelőzte a keleti nyitást elindító kereszténydemokrata Konrad Adenauert, az NSZK és az NDK a viszonyát rendező SPD-s Willy Brandtot és saját utódját, a Németországot egyesítő kereszténydemokrata Helmut Kohlt. Aki egyébként az SPD és a szabaddemokrata párt (FPD) koalíciójának felbomlása nyomán lehetett kancellár, miután az FPD a CDU/CSU mellé állt.

A Hamburgból indult, az 1962-es árvizet Hamburg belügyminisztereként jól kezelő Schmidt – aki mellesleg törvényi felhatalmazás nélkül vetette be a vészhelyzetben a rendőrséget és a hadsereget – Willy Brandt alatt több miniszteri poszton is kipróbálta magát, rövid ideig a külügyi, a pénzügyi, gazdasági és védelmi minisztere is volt az NSZK-nak.

Utóbbival függ össze, hogy már életében róla nevezték el az 1972-ben az ő kezdeményezésére létrejött, a hadsereghez kapcsolódó egyetemet, az Universität der Bundeswehr Hamburgot. Az intézmény előtagként 2003 óta viseli Helmut Schmidt nevét.

Politikusból újságíró

Mandátumáról 1986-ban mondott le, ezután teljes egészében a liberális Die Zeit újságnak szentelte magát, szerzőként és társkiadóként, bár részben ebben már 1983-tól szerepet vállalt.

Nem meglepő módon rendszeresen szembe ment az SPD fővonalával:

  • ellenezte például a nukleáris energiáról való lemondást – túlértékeltnek tartva a globális felmelegedés veszélyét.
  • Schmidt az európai integráció feltétlen híve volt, támogatta az euró létrejöttét is, igaz, az utóbbi időben már óvta a kelet-európai tagállamokat az közös pénz túlzottan gyors bevezetésétől.
  • szintén szembemenve az SPD-vel, kifejezetten ellenezte Törökország felvételét az EU-ba.
  • szerinte a világ ma hasonlóan viselkedik, mint 1914 előtt, ezért aggódva figyelte az európai történéseket, a kontinens, Oroszország és az Egyesült Államok viszonyát.
  • a mai politikusokról nem volt jó véleménye: utolsó igazi európai vezetőnek Charles De Gaulle-t, Winston Churchillt és Willy Brandtot tartotta. "Azóta az európai vezetők minősége fokozatosan romlott.”

Ami a személyes életét illette, az utolsó pillanatig optimista volt: felesége, a Lokinak becézett Hannelore Schmidt 2010-es halála után két évvel új élettársra lelt. Hogy mennyire új volt ez a kapcsolat, azt már sosem tudjuk meg, bár egykori munkatársát 1955 óta ismerte.