Valér
4 °C
8 °C

Ez itt Kongó, itt már minden új

cover
2015.11.21. 07:28
A gasztronómia kész felüdülés Kenya után – csodálkozott rá a világ második legnagyobb vízhozamú folyója mellé költöző Domonyai András a helyi halkultúrára. Kinshasában fél évig egy magyar alapítvány 700 fős kongói iskolájának ivóvízprojektjét fogja irányítani, de máris megtetszett neki az öko-dzsungeltermesztés is. A Taita-hegyek után a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában is a helyszínen néztük meg, mibe vág bele.

Kenya után a nagyobb Kongóban (volt Belga Kongó, majd Zaire, végül Kongói Demokratikus Köztársaság) fővárosában folytatja afrikai munkáját Domonyai András vidékfejlesztési szakember. „A kenyai termesztési és fejlesztési munkákat sikerült úgy lezárni, hogy már folytathatóak nélkülem is, fejlesztésüket a Taita Alapítvány munkatársai és az újonnan érkező önkéntesek is át tudják venni” – mondta még indulása előtt. Domonyairól akkor írtunk először, amikor előző, még kenyai állomáshelyén a helyszínen néztük meg, hogy áll a munkával. A véletlen hozta, hogy Kongóban jártunk alatt derült ki: ő is épp Kinshasában folytatja majd a fejlesztést, és ha már, akkor megnéztük, pontosan hol.

„Az általános alapok hasonlóak, a kenyai munka után gyorsabban átállok, megértek egy kongói projektműködést, mint egy otthonról frissen érkező kolléga” – magyarázta. Augusztusi interjúnkat itt olvashatja a szakemberrel, aki Kinshasában az Afrikáért Alapítvány Vízibility projektjét vezeti november közepétől.

A több mint ötmillió forintos projekt célja az alapítvány által fenntartott iskolában, árvaházban és környékükön az ivóvízellátás és általában az infrastruktúra fejlesztése. „Tíz utcát átfogó környezetükben szeretnénk minél több ember számára elérhetővé tenni a tiszta vizet. Fenntartható vízgazdálkodással, szanitációval kapcsolatos oktatási programokat indítunk diákjaink és a környékbeli lakosok számára” – részletezte az alapítvány programvezetője, Hamvas Bálint.

Az összköltség 5,6 millió forint, ebből a Külgazdasági és Külügyminisztérium ötmilliót áll nemzetközi fejlesztési támogatásként. „Már építik a betonoszlopokat, amiken az ötezer köbméteres víztartály fog állni, ez folyamatosan biztosítja majd a tiszta vizet az iskola és az árvaház számára. Később tatarozzuk a meglévő csatornarendszert és elindulnak a szanitációval kapcsolatos oktatási programok” – tette hozzá Hamvas.

Magaságyás, halkultúra, szegénységcsökkentés

Hosszú távú cél még, hogy csökkentsék a szegénységet és fejlesszék a közösségi egészségügyi és életszínvonalat. A közvetlen célcsoport az alapítvány szerint a Collège Othniel átlag 700 diákja és 40 alkalmazottja, valamint a La Providence árvaházban élő 11 árva. Emellett közvetve sok ezer embert érintenek a fejlesztések az alapítvány szerint – például a diákok családtagjait és a környéken élő 170 családot.

Az alapítványt Magyarországon 2002-ben, Kongóban 2004-ben jegyezték be. 2013-ban 10 millió forintot kaptak a külügyminisztérium nemzetközi fejlesztési pályázatán az iskola új szárnyának megépítésére, ebben ma már folyik az oktatás. Gyerektámogatási programjukban 590 támogató segít kongói és tanzániai diákokat, illetve az árvaház lakóit, az összesen körülbelül havi 900 ezer forintot jelent, ami főként 2900 forintos oktatási támogatásokból áll össze. Kinshasa mellett Tanzániában még 36 diákot oktatnak.

Az igazi, vad és hamisítatlan Afrikába teszek egy féléves kirándulást, ahol elsőre feltűnt, hogy a növényzet már teljesen ismeretlen.

„Míg Kelet-Afrikában még néha találkoztam eurázsiai flóraelemekkel, itt már minden új, és tényleg igazi ismeretlen szubszaharai történet” – írta már a helyszínről Domonyai, kiemelve, hogy Kongó gasztronómiája igazi felüdülés Kenya után, nem utolsósorban a változatos halkultúra miatt.

A vizes projekt fő részei:

  • közüzemi infrastruktúrafejlesztés: meglévő víz- és áramellátó rendszer korszerűsítése
  • kútfúró berendezés-beszerzés
  • szanitációs oktatási és képzési programok szervezése az iskolában és környékén
  • tájékoztató, szemléletformáló kampány Magyarországon

„Termesztésben már az első napokban találkoztunk magaságyással, pálmaleveles árnyékolással, és ami nagy újdonság, Kenyában most kezdtük csak el kidolgozni magyar kollégákkal közösen egy modellt rá: irtásmentes öko-dzsungeltermesztéssel is” – sorolta, mivel a helyi termesztési lehetőségeknek is utánajár a Vízibility projekt és az iskolai órák mellett, amiket növényzet, meteorológia, vízkörforgás témákban tart majd.

Az iskolában egyébként hallani magyar szót: az alapítvány munkatársai, önkéntesei sokaknak tartottak magyarórákat, így több tanár, gyerek beszél pár szót magyarul. Az árvaházban (ami az iskolával szomszédos telken áll) magyar népdalokat is megtanultak a többségében már nagykamasz bennlakók, a Tavaszi széllel fogadtak, amikor először találkoztunk.

Az oktatás nyelve francia, ami az első pár évben néhány gyereknek (például akiknek otthon csak vagy elsősorban lingalául beszél családja) nehézséget okozhat. Délelőtt az általános iskolásoké az egész épület, délután érkeznek a középiskolások, akik közül sokan szakmát is tanulnak. Már vannak olyan itt végzett diákok, akik egyetemre mentek vagy már el is végezték, miután leérettségiztek. Néhány diákról részletesen is írunk majd következő cikkünkben.

Víz Kongóban: A gigantikus fehér elefánt

Az ivóvíz a 21. század olaja, a nyersanyag, ami egyre szűkösebb lesz, és amiért nemsokára háborúzni fognak. Sőt, már háborúznak is – írtuk korábban összefoglaló cikkeinkben. Épp ezért messze nem a magyar Vízibility projekt az egyetlen vízzel kapcsolatos fejlesztés a fejlődő világban. Sőt, egész más az, ami egy vízügyi szakembernek elsőre eszébe jut Kongóról: a Kongó-folyó torkolatához álmodott Grand Inga gátrendszer, amit a Financial Times egyenesen Afrika leghatalmasabb és legtöbbet halogatott fehér elefántjának nevezett.

A lap által idézett tervek szerint ha valaha megvalósul, a világ jelenlegi legnagyobb erőműve (a kínai Jangce folyón épített vízerőmű, a Három-szurdok-gát) teljesítményének kétszeresére lesz képes. Persze nem potom pénzért: egy miniszterelnöki tanácsadó tavaly az Inga-projekt költségét 50 milliárd dollárra becsülte (egy másik szervezet 80 milliárdra). Viszont oxfordi kutatók arra jutottak 245 vízerőművet megvizsgálva, hogy ezek átlagosan az eredetileg tervezett ár duplájába kerülnek.

Fehér elefánt = ?

A fehér elefánt olyan megaberuházás, gyakran építési projekt, ami rengeteg, végül nem megtérülő pénzt felemészt. A projektek leggyakrabban vagy az építkezés befejezése előtt becsődölnek, vagy elkészülnek ugyan, de soha nem hozzák a várt/ígért profitot. (Tényleg, vajon mire használják a világ második legdrágább focistadionját a brazíliai világbajnokság óta?)

Ha elkészül, az Inga egy csapásra akár több mint harmadával növelheti az afrikai áramtermelést, és megoldhatja – a Világbank elnökének kifejezésével – a kontinens „energia-apartheidjét”. De mindezt a világ egyik legkevésbé fejlett, egyszersmind egyik legkorruptabb országában megvalósítani nem gyerekjáték. A gátrendszer első két darabja évtizedek óta áll, nagyrészt a szó szoros értelmében: 2014-ben a 14-ből már csak 9 turbina forgott 1000 megawattos teljesítménnyel. Ezek történetét felidézni messzire vezetne, pedig nagyon tanulságos, kicsiben leképezi a gyarmattartó igától önálló működésre még felkészületlenül felszabaduló ország hányattatott történelmét.

Az Inga III és a Nagy-Inga tervei, 2006-os állapot.
Az Inga III és a Nagy-Inga tervei, 2006-os állapot.
Fotó: Sémhur / Wikipedia

„A Grand Inga-projektről sokan hiszik azt, hogy feltalálták vele Afrika fejlesztésének spanyolviaszát. Egy biztos: ha a megaprojekt a gyenge kormányzat keze alatt összeomlik, a szegények állják majd a cechet. Kisebb, decentralizált, az afrikai kormányzati intézmények korlátait jobban figyelembe vevő elképzelések képesek arra, hogy a sikeresen működjenek a szegények javára” – írta Peter Bosshard, a tervet a kezdetektől ellenző International Rivers Network vezetője a Financial Times-nak. „Egyre több jel mutat arra, hogy a projekt finanszírozása Afrika szegény többségének fejlesztési igényei elől veszi el a pénzt” – áll a szervezet honlapján. Általában a nemzetközi fejlesztésben nem újdonság, hogy éppen azoknak nem segít valami, akiknek szánnák, a szakpolitikák fejlesztési célú összehangolásának fontosságáról itt írtunk korábban.

Mi jut a szegényeknek?

A Kongói Demokratikus Köztársaság gigantikus ország, területe nagyjából akkora, mint Nyugat-Európa. A legdélibb tartomány, Katanga bányáiban arra számítanak, ha az erőmű hatására megszűnnének az áramkimaradások, egyhavi termeléssel többre lennének évente képesek. A bányaipar mellett Dél-Afrika is bejelentkezett, hogy szívesen venne kongói áramot. De még így is szükség lesz a Világbank és az Afrikai Fejlesztési Bank mellett magánbefektetőkre is.

A terveket az első perctől ellenző környezetvédők legfőbb félelmei a partmenti erózió, a metángáz-kibocsátás és a biodiverzitás csökkenése (fajok eltűnése). Emellett a feltöltött területeken elterjedhetnek a malária-szúnyogok, és nagy erdőirtást vonhatna maga után a fejlesztés. Ha pedig mezőgazdasági földeket érint, akkor a közösségek földhöz való jogát teszi kérdésessé egy olyan országban, ahol az emberi jogok tiszteletben tartása nem magától értetődő.

A tervezők úgy tűnik, azt reméli, azzal, hogy a gátrendszert fokozatosan építenék meg, a környezeti kockázatok kezelhetők. Kritikusok szerint viszont így sincs garancia arra, hogy a vállalatoknak, külföldi vásárlóknak eladott áram a legszegényebb kongóiaknak is bármilyen előnnyel járna. Pedig, ahogy a Foreign Policy emlékeztet, ha a lakosságnak is jutna elég áram, kevesebb környezetszennyező üzemanyagot használnának például világításra, és az oltóanyagokat is megfelelő hőmérsékleten lehetne tárolni.

A 2013-as adatok azt mutatják, a kongóiak kevesebb mint 10 százaléka jut áramhoz – két éve a városokban harminc, a falvakban 1 százalék volt az arány az International Rivers Network szerint. Akkor civil szervezetek írásban fordultak a Világbank elnökéhez azt nehezményezve, hogy a kongói áram 85 százaléka jut nagy ipari fogyasztóknak.

2015 márciusában a Világbank 73 millió dollárt hagyott jóvá az Inga-projektre, és bejelentette, 2017-ben kezdődhet meg az építkezés.

2015 a Fejlesztés Európai Éve. A tematikus európai évekre az Európai Bizottság tesz javaslatot, amit az Európai Parlamentnek és a tagállamok kormányainak kell elfogadnia. A tematikus évhez kapcsolódó civil rendezvénysorozat első programjáról, mely a Magyarországon még ma is jelenlevő modernkori rabszolgaságról s zólt, itt számoltunk be. Cikkünk és előzménye, kenyai riportunk a Taita-projektről a HAND Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség afrikai tanulmányútja kapcsán készült, melyet az Európai Bizottság és a Külgazdasági és Külügyminisztérium is támogatott. Az út a Koherensebb Európa egy igazságosabb világért című projektben valósult meg az Afrikáért Alapítvány szervezésében.