Teljesen újragondolják Szíriát
További Külföld cikkek
- Donald Trumpot választotta az „Év emberének” a Time magazin
- Figyelmeztet a NATO-főtitkár, ideje áttérni a háborús gondolkodásmódra, és felturbózni a védelmi kiadásokat
- Megnevezte Donald Trump az Amerika Hangja új igazgatóját
- Kiderült, miről tárgyal Orbán Viktor a török elnökkel
- Megtalálták Szíriában azt az amerikai férfit, aki Budapestről tűnhetett el
Újabb szíriai béketárgyalásnak futnak neki az ENSZ égisze alatt a nagyhatalmak Genfben, az előző, csúfos kudarccal végződött kör, illetve a szintén csődöt mondott fegyverszünet után most március 24-ig igyekeznek valamilyen megoldásra jutni. Eddig még sem a rezsim, sem az ellenzék Rijádban összekovácsolt koalíciója részéről nem jelezték a részvételi szándékot.
Staffan de Mistura, az ENSZ szíriai különmegbízottja pedig egy interjúban leszögezte: legkésőbb másfél éven belül az ENSZ égisze alatt elnök- és parlamenti választásokat kell rendezni az országban.
Az előkészítésekről kiszivárgott értesülések alapján a nagyhatalmak komolyan fontolgatják a föderalizálás lehetőségét, ami azt jelentené, hogy lényegében elismernék az ország megosztottságát, és a damaszkuszi kormányzat kezében - egy bennfentes diplomata szerint - "csak nagyon, nagyon gyenge" jogosítványokat hagynának.
A föderalizálást valószínűleg a boszniai háborút lezáró 1995-ös daytoni megállapodás mintájára képzelik el, ez a modell ugyanis - bár annak idején sokan lefitymálták - azért mégiscsak 20 éve szavatolja a békét. Azonban kérdéses, hogy mennyire lehet majd a hatáskör-megosztásokon alapuló sémát Szíriára ráhúzni.
Az országban ugyanis a felekezeti-nemzetiségi megoszlás nem arányos, a szunnita muszlimok a lakosság 75 százalékát teszik ki - a vezető szunnita milíciák emiatt egyértelműen az "Egy Szíria" elvét vallják. A kisebbségek viszont több-kevesebb joggal tartanak attól, hogy az iszlamizálódott ellenzék alatt nem lesznek garantálva kisebbségi jogaik. Abu Mohamed al-Goláni, a Dzsabhat an-Núszra emírje egy 2014-es hosszú hangüzenetében például a daytoni modellt konkrétan is elvetette, mivel az nemcsak az Aszad-rezsim túlélését garantálja Latakiában és Tartúszban, hanem - a negyven évnyi adminisztrációs tapasztalat miatt - helyet biztosít a rezsim embereinek az egész ország irányításában.
Az ország spontán föderalizációja egyébként már évek óta zajlik, a kurdok 2012 óta önállóan kormányozzák Rojavá-t, de Aszad is tudatosan űzi el az inkább a síita felekezetre hajazó alavita törzs területeiről a szunnitákat, és telepíti át a keresztény és drúz kisebbségeket. Ja, és ne felejtsük el a Szíria keleti harmadát uraló Iszlám Államot, mondjuk velük nyilván nem számol egyetlen béketerv sem.