Ilona
17 °C
31 °C
Index - In English In English Eng

Már most történelmet írt az osztrák elnökválasztás

2016-04-24T103441Z 1197887532 LR1EC4O0TDIML RTRMADP 3 AUSTRIA-EL
2016.04.26. 01:05

1945 óta nem fordult elő, hogy olyan elnöke legyen Ausztriának, aki sem az Osztrák Néppárthoz (ÖVP), sem az Osztrák Szociáldemokratákhoz (SPÖ) nem köthető. Vasárnap még csak az első forduló ment le, de már most látszik, hogy hét évtizedes trend szakadt meg: a második fordulóba az első helyen 36 százalékkal a radikális Szabadságpárt (FPÖ) mögötte a Zöldek (Grünen) jelöltje jutott be.

Nem váratlan a váratlan meglepetés

Az előrejelzések alapján már szinte biztos volt, hogy a második forduló az FPÖ-s Norbert Hofer és a zöld Alexander Van der Bellen között fog lezajlani. De Hofer ilyen nagy arányú győzelme mégis váratlan.

A Kurier választási térképén is látszik az FPÖ elsöprő győzelme. Jelöltje mind a hét tartományt megnyerte és szinte az összes körzetet, Bécs, Graz, Linz, Innsbruck és Feldkirch kivételével, ahol a Zöldek voltak a befutók. A párt ráadásul ezt magas, 70 százalékos részvétel mellett érte el.

A fennálló politikai keretek repedésének mélységét jelzi az is, hogy a harmadik helyet egy  független jelölt szerezte meg, 18 százalékkal, azaz kis híján ő lehetett volna a második forduló meglepetésembere. Igaz, a 70 éves Irmgard Griss nem a teljes ismeretlenségből jött, 2007 és 2011 között ő volt az osztrák alkotmánybíróság elnöke.

A független jelölttől leszakadva jönnek az elmúlt 70 év politikai váltógazdaságának alappillérének jelöltjei: egyformán 11,2 százalékot kapott az SPÖ színeiben indult Rudolf Hundstorfer és az ÖVP-s Andreas Khol.

A kormánypártok csak a két százalékig jutott 83 éves építési, kereskedelmi nagyvállalkozót, Richard Lugnert előzték meg, aki legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elvette a nála 57 évvel fiatalabb német Playboy-nyuszit, Cathy Schmitzet.

Újratervezés

Az osztrák kancellár érthetően csalódott volt az eredmények miatt. Werner Faymann szerint a választók világos figyelmeztetést küldtek a kormánynak. Az SPÖ elnöki tisztségét is betöltő kormányfő azonban közölte, hogy nem tervez személyi változtatást, azonban párton belüli tárgyalásokat szorgalmaz.

A nagykoalíciós partner ÖVP elnöke kiábrándítónak nevezte az eredményt, amely Reinhold Mitterlehner alkancellár szerint az országban uralkodó politikaellenes hangulatra vezethető vissza.

A hétfői osztrák lapok közül a Die Presse „földrengésszerű” eredményről írt. A konzervatív osztrák lap főszerkesztője szerint az SPÖ és az ÖVP ideje lejárt, megszűnt a nagypártok dominanciája. „A politikának meg kell értenie, hogy egy korszak utolsó hónapjait éljük, amikor a fiatal választók az ország politikai életének és stílusának változását követelik és valósítják meg” – idézte Rainer Nowakot az MTI.

A liberális Der Standard is új politikai korszak kezdetéről írt. Alexandra Föderl-Schmid szerint a kormányzó pártok kispárttá zsugorodtak, így számukra nem marad más, mint a második fordulóban a Zöldek által is támogatott jelölt mellé állni, hiszen „egy szabadságpárti politikus az államfői székben fordulópontot jelentene, és szimbolikus erővel bírna”.

A lap másik írása szerint a 2018-as választási esélyeiket teszik kockára a kormánypártok, ha nem változtatnak. Eszerint a két párt elnökének is el kell gondolkodnia a váltáson. Az ÖVP-nél Mitterlehnert például a külügyi tárcát 27 éves kora óta irányító Sebastian Kurz követheti. 

Bécs a budapesti gyorson

A Der Standard másik MTI által idézett cikke szerint Norbert Hofer győzelme a magyar, lengyel mintát mutatja, vagyis azt, hogy az emberek egyre azt mutatja, hogy az osztrákok nagy része előnyben részesíti az autoriter politikát. Jó néven veszik a parlament gyengülését, a brüsszeli előírásokkal való szembenállást és a médiaszabadság korlátozását.

De felmerülhet példaként az Egyesült Államok is, ahol az előválasztási kampány mind a republikánusoknál, mind a demokratáknál a jelenlegi elittel kapcsolatos elégedetlenség hozta fel a meglepetésembereket: az előbbieknél Donald Trump vezet is az elnökjelöltségért folyó küzdelemben, utóbbiaknál a magát demokratikus szocialistaként meghatározó Bernie Sanders egyelőre csak komoly, de nem végzetes meglepetésvereségeket mért Hillary Clintonra.

Franciaországban a Nemzeti Front alkalmankénti előretörése jelzi az általános elégedetlenséget, legutóbb a regionális választások első fordulójában ijesztett rá a szocialista kormányra és a Nicolas Sarkozy vezette jobboldalra. Ám ezen az alapvetően szimbolikus választáson a második fordulóban már leradírozták Marine Le Pen pártját, végül a 13 régióból egyet sem nyert meg.

Mindenesetre az Ausztriában is érezhető új trendet Marine Le Pen is értékelte, twitteres bejegyzésében gratulált az osztrák népnek az FPÖ sikere kapcsán.

Az államfő nem kancellár

Figyelembe kell tehát venni a választás tétjét is. Bár az államfőt közvetlenül választják hat évre – ugyanazt a személyt legfeljebb két ciklusra – szerepe nagyrészt ceremoniális. Egyelőre tehát valóban inkább figyelmeztetésnek kell venni az eredményt, amit nem lehet rögtön a 2018-ban esedékes parlamenti választásokra kivetíteni. Igaz, már most van olyan előrejelzés, amely szerint az FPÖ már harminc százalékos támogatottsággal bír – többel, mint 1999-ben, amikor a párt a legtöbb szavazatot szerzett SPÖ-t ellenzékbe szorította és koalícióra lépett az ÖVP-vel. A szélsőjobbos párt hatalomba emelkedését Ausztria EU-n belüli elszigetelése követte.

„Nagy hiba volna, ha a kormánypártok alulértékelnék a történteket” – figyelmeztetett Guido Tilmann. A bécsi IHS politikai, szociológiai kutatóintézet vendégprofesszora szerint az elnök, ha meg nem is buktathatja a kormányt, megnehezítheti a munkáját. Közvetlen választásával legitimációs súlya van, számít a szava, a nemzetközi szerződéseket ő írja alá, így nem mindegy a kormánynak, hogy közülük kerül ki vagy deklaráltan ellenzéki politikus foglalja el a posztot.

Most mindenképp ellenzéki lesz, de az is biztosnak látszik, hogy ezt a győzelmet már nem engedi ki a kezéből az FPÖ. A zöldek jelöltjének nagy a lemaradása. „Innen már nehéz visszajönnie Van der Bellennek, ráadásul a kormánykoalíció sem állt ki hivatalosan mögötte” – mondta Tielmann, aki szerint a mozgósítás is nehezebben megy majd neki, a kormánypártiak közül sokan otthon is maradhatnak, ezért Hofernek páratlanul nagy esélye van a végső győzelemre.

Államfő Pinkafőről

A 45 éves Norbert Hofer 1996-tól 11 éven át volt az FPÖ helyi képviseletének titkára Burgenlandban. Nem véletlenül itt, Hofer ugyanis a legkeletibb osztrák tartományban, a burgenlandi Pinkafőn nőtt fel. Repülőgép-szerelői műszaki szakközépiskolát végzett, 1991-től három éven át a Lauda Air alkalmazottja volt.

2006-től a párt regionális elnöke. 2013 óta ő a parlament egyik alelnöke is.

A menekültekkel fut fel az FPÖ

A munkanélküliség hat százalék, az EU-ban vannak ennél rosszabb mutatók, de négy éve csak négy százalék volt, így az állástalanok száma másfélszeresére növekedett, ami növeli az általános elégedetlenséget a kormánnyal szemben. Erre jött rá a menekültáradat ellentmondásos kezelése, amely a magyar kerítés elítélésétől a saját kerítés felépítéséig ívelt, – Ausztria hétfőn bejelentette, hogy május végétől határellenőrzést vezet be az olasz határszakaszon – nem túl meggyőző képet adva a koherens menekültpolitikáról. Ebben a helyzetben az FPÖ-nek elég volt konkrét program felvázolása nélkül rájátszani a munkahelyek elvesztéséért való félelemre a tavalyi 90 ezer menedékkérő kapcsán.

„A kormány is elment jobbra, de ezzel már nem hiteles a választók előtt, szemben az ezen a téren jobban mozgó FPÖ-vel” – mondta Tielmann, aki szerint korai ugyan 2018-ról beszélni, de Hofer borítékolható győzelme mindenképp jó ugródeszka a pártnak. Előállhat olyan helyzet, amelyben az FPÖ megkerülhetetlen, így újra kormányra kerülhet majd két év múlva. Az ÖVP nagyobb eséllyel lehetne koalíciós partnere. „De nagy kérdés, mit választ az SPÖ: elmehet jobbra, bízva abban, hogy ott növelheti támogatottságát, de mehet karakteresebben balra is.” Ebben az esetben viszont Tielmann szerint egy potenciális SPÖ-Zöld szövetség gyengébb lenne egy FPÖ-ÖVP duónál.

Már nem 1999-et írunk

Amikor az FPÖ kormányra került, az akkor 15 tagú EU azonnal szankciókat léptetett életbe, a szükséges minimumra szorítva le a hivatalos kapcsolatokat. A radikális pártot akkor már 13 éve vezető, a nácizmusról többször pozitívan nyilatkozó Jörg Haider átadta az elnöki posztot, 2005-ben a pártot is elhagyta, és egy újabbat hozott létre, ám 2008-as haláláig már nem tudta utolérni az FPÖ-t, amely nélküle is a felszínen maradt.

A bevándorlás- és muszlimellenes párt hatalomra jutását ma már nem követnék a másfél évtizeddel korábbihoz hasonló szankciók. Igaz, az FPÖ sem egészen ugyanaz a párt. „Hofer kifejezetten jófiú-szerepet játszik” – jegyezte meg Tielmann a környezetvédelem és a mozgáskorlátozottak ügyében többször felszólaló politikusról.

Ráadásul az idő az FPÖ-nek dolgozik: a fiatalok között a párt toronymagasan a legnépszerűbb – Ausztriában 16 év a választói korhatár – a fiatal férfiak körében már az 50 százalékot is eléri. Az SPÖ viszont inkább csak a nyugdíjas korosztályban erős.

Az SPÖ-nek és az ÖVP-nek tehát mindenképp változtatnia kell politikáján, ha tényező akar maradni 2018 után is. Egyelőre azonban nincsen szó a nagykoalíció széteséséről, Tielmann szerint politikai öngyilkosság lenne, ha a két párt hirtelen szakítana, de a vezetőváltáson mindenképpen el kell gondolkodniuk, még ha a mostani nyilatkozatok egyelőre a nyugalom megőrzéséről is szólnak.

(Borítókép: Egy szavazó adja le voksát az osztrák elnökválasztáson, 2016. április 24-én. Fotó: Leonhard Foeger/Reuters)