Etelka, Aletta
3 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Kik vannak kik ellen Törökországban?

2016.07.16. 01:17

Törökországban katonai hatalomátvétel zajlik, kaotikus állapotok uralkodnak, a hadsereg bejelentette, hogy átvette a hatalmat, a kormány bejelentette, hogy még hatalmon van. Rendőrök harcolnak katonákkal, az emberek egy része ünnepli, egy másik része tüntet az államcsíny ellen. 

De mégis kik harcolnak kik ellen, és miért? És egyáltalán miért történik maga a puccs?

A török politikai-társadalmi helyzet nagyvonalakban úgy foglalható össze, hogy az egyik oldalon áll a konzervatív, iszlamistába hajló nézeteket képviselő keménykezű elnök, Recep Tayyip Erdogan és pártja, az Igazság és Fejlődés (AKP), amely 2002 óta birtokolja a hatalmat Törökországban. Ezt a pártot jellemzően a vidéki, konzervatívabb, vallásosabb rétegek támogatják.

Velük szemben áll a demokratikus ellenzék, amelyet egyrészt a városias, nyugatiasabb, liberálisabb rétegek támogatnak. Nekik egyfelől elegük van Erdogan autokratikus eszközeiből és ki nem állhatják konzervatív nézeteit. Ennek az ellentétnek a lenyomata volt például a 2013-2014-es tüntetéshullám is, ami egy isztambuli tér beépítésével kapcsolatos tiltakozásból nőtte ki magát odáig, hogy egyesek már "a török tavaszról" kezdtek beszélni. Ugyanakkor a fő ellenzéki erő, a Köztársasági Néppárt elítélte a puccsot.

Ideológiailag nagyjából hasonló álláspontot képvisel a hadsereg, amely hagyományosan a szekuláris jogrend biztosítékának tartja magát, és bizonyos köreinek nagyon nem tetszett, hogy Recep Tayyip Erdogan és pártja konzervatív-iszlamista irányba akarja elmozdítani Törökországot.

Nem ez az első puccs Törökországban, sőt: 1960 óta négy alkalommal mozdította el a kormányt a török hadsereg, amiért úgy érezte, a politikai vezetés lelépett a szekuláris útról. Ez egyébként az alkotmányban is le van fektetve, az alaptörvény hadsereget nevezi meg mint a szekuláris rend védelmezőjét.

Erdogan korábban már többször nekiment a hadseregnek, puccsal vádolta őket. Kiterjedt bírósági eljárás is indult egy állítólagos 2003-as államcsíny-kísérlet kapcsán számos magas rangú katona ellen, de tavaly összeomlott az ügy, miután kiderült, hogy a bizonyítékok jelentős része egyszerűen hamisítvány volt.

Emellett a kurdok sincsenek kibékülve Erdogannal. Bár korábban az AKP – amikor érdekei úgy diktálták – elég nagy lépéseket tett a megbékélés irányába, az utóbbi hónapokban teljesen felbomlott a kurd békefolyamat. A kurdok szerint Erdogan támogatja az Iszlám Államot Szíriában, és nem törődik az ottani kurdok szenvedéseivel. 

És ott van még Fethullah Gülen, a befolyásos hitszónok, aki Erdogan fő támogatójából lett esküdt ellensége. Erdogan és körei szerint ő felelős a mostani puccsért is, párhuzamos hatalmi struktúrákat épített ki a rendőrségen és az igazságszolgáltatásban, hogy aláássa hatalmát.

A török belpolitikai szembenállás fő aktualitása, hogy Erdogan szeretne elnöki rendszert bevezetni, hogy még inkább saját kezében tudja összpontosítania hatalmat. Azonban ehhez nem tud elég támogatást szerezni, mert ehhez alkotmánymódosítás, ahhoz meg kétharmados többség kellene. Márpedig a tavaly júniusi választásokon csak a képviselői helyek 41 százalékát kapta meg az AKP.

A rossz nyelvek szerint Erdogan ezért aztán összerúgta a port a kurdokkal, és újraélesztette az ország délkeleti részén a békefolyamat néhány évvel ezelőtti megindításáig folyt polgárháborút. Így akarta növelni népszerűségét, arra hivatkozva, hogy csak ő védheti meg a nemzetet a nagy veszélytől. Emellett pedig keményen fellépett a vele szemben kritikus média, valamint az utána és körei után szaglászó, szerinte Fethullah Gülen hitszónok hálózatához tartozó ügyészek és rendőrök ellen.

Miután a júniusi voksolás után nem tudott kormányt alakítani Erdogan pártja, újabb szavazást írtak ki. A második, novemberi választáson pedig már 49,5 százalékot szerzett az AKP. Bármennyire is autokratikus Erdogan, ez táborát nem zavarja, egy jelentős tömeg pedig erős vezetőt akar a biztonsági kihívások fényében.

Vélhetően a hadsereg azért avatkozott be, hogy megakadályozza Erdogant az elnöki rendszer kiépítésében és az ország jobbra tolásában. Azonban Erdogan támogatói ezt nyilvánvalóan nem fogják elfogadni, a török társadalom megosztottságát pedig csak tovább fogják fokozni a mostani események. Ez látszik azon is, hogy az utcákon a puccs ellen és mellett is tüntettek, rendőrök harcoltak katonákkal, teljes volt a káosz.