Vendel
11 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Egy hét alatt csúcsra járt a tisztogatás Törökországban

2016-07-20T203936Z 589322936 LR1EC7K1LDPDM RTRMADP 3 TURKEY-SECU
2016.07.23. 15:00

Egy hét telt el az elbukott törökországi puccskísérlet óta, ami után már másnap beindult a hadseregtől a bíróságokon át az oktatásig nyúló megtorlás, és még nem látszik, hogy hol lesz ennek a vége.

A török vezetés olyan lépéseket is megtett, amik a puccs előtt még lehetetlennek számítottak volna: szükségállapotot vezetett be és felfüggesztette az Emberi Jogok Európai Egyezményét. A félelmek szerint Recep Tayyip Erdogan elnök arra használhatja fel a történteket, hogy még inkább autoriter irányba billentse országát, és még jobban a saját kezében összpontosítsa a hatalmat. Szombaton szabadon engedtek több mint ezer alacsonyabb rangú katonát, de így is tízezer ember van őrizetben, és egyesek szerint már ott tartunk, hogy a meghiúsult államcsíny utáni leszámolássorozat vált az „igazi" puccsá, amely során az elnök lefejez minden olyan erőközpontot, amely egy kicsit is veszélyt jelenthet rá.

Az EU és az USA is aggódva figyeli a fejleményeket, de az előbbinek a menekültek, az utóbbinak pedig az Iszlám Állam elleni légicsapások és az oroszok miatt van többek között nagy szüksége a törökökre. 

Erdogan éppen csak megúszta

Magáról a puccs menetéről is egyre több információ derül ki. Habár kezdetben úgy tűnhetett, hogy a puccs egy meglehetősen amatőr próbálkozás volt, de azóta a Time szerint több török és amerikai tisztviselő is elismerte, hogy valóban komoly kísérletről volt szó, amiben tankokat, harci helikoptereket és F16-osokat is meg tudtak mozgatni a puccsisták, akik kis híján Erdogant is elfogták, vagy lelőtték, mielőtt a török elnök utcára hívott hívei elfojtották volna az államcsínyt.

Saját bevallása szerint Erdogan éppen csak elkerülte, hogy elkapják, amikor a tengerparti üdülővárosban, ahol nyaralását töltötte 10-15 perccel a távozása után értek oda a szállodájához a puccsisták. Csütörtökön kiderült a puccskísérlet egy másik rejtélye is, hogy miért nem lőtték le az Isztambulba visszatérő török elnök gépét. A Reuters katonai forrásai szerint két lázadó F16-os is befogta Erdogan repülőjét és kíséretét, most azonban kiderült, hogy a Turkish Airlines egyik utasszállítójának álcázták magukat, így pedig a gépet befogó F16-osok nem merték megkockáztatni, hogy rálőjjenek. Erdogant Isztambulban már éljenző hívei fogadták.

A puccs estéjének lefolyásáról a legújabb információk alapján itt olvashat bővebben.

Nagyipari tisztogatás

A puccskísérlet után elképesztő kiterjedtségű tisztogatás indult a török államigazgatás és igazságszolgáltatás szintén. Szerdán 99 tábornokot és tengernagyot helyeztek vád alá, de összesen 60 ezer azok száma, akiket a múlt pénteken történetekre hivatkozva kirúgtak, felfüggesztettek vagy őrizetbe vettek. Egy héttel a puccskísérlet után bevonták közel 11 ezer ember útlevelét, és az elnöki gárda 300 tagja ellen is letartóztatási parancsot adtak ki.

Szombaton Erdogan azt is elrendelte, hogy most már akár 30 napig – eddig ez 4 nap volt – is őrizetben tarthatnak valakit anélkül, hogy közben kiderülne, pontosan mivel is vádolják. Csak a letartóztatások száma meghaladja a tízezret, viszont az ankarai ügyészség szombaton szabadon engedett 1200 elfogott katonát, a BBC szerint elsősorban kiskatonákat és alacsonyabb rangú tiszteket. Emögött az állhat, hogy több török kadét is arról beszélt, hogy azt hitte, gyakorlatra viszik ki őket feletteseik.

A katonák, rendőrök, ügyészek és bírók mellett a tanárokat is tízezrével rúgják ki. Nagyjából nincs a török államnak olyan szárnya és hatalmi szintje, ahova nem ért volna el a kormány haragja, a kormányzóktól a hitszónokokon át az egyetemi tanszékvezetőkig. Több száz iskolát – főként a puccs kitervelésével vádolt Fethullah Gülenhez köthető alapítványokat – zártak be, és szombaton 1200 egyesület felszámolását is elrendelték. 19 szakszervezet, 15 egyetemet és 35 orvosi intézményt is bezárásra ítéltek. Minden közalkalmazottat átvilágíttatnak, ha pedig valakiről kiderül, hogy Gülen vallási mozgalmának a tagja, akkor elbocsátják hivatali állásából és jogi eljárást kezdeményeznek ellene. Szombaton pedig őrizetbe vették Gülen egyik unokaöccsét, Muhammet Sait Gülent, akit Ankarába vittek kihallgatásra.

Ha részletesen meg akarja nézni, hogy pontosan milyen területeket érintett az elképesztően kiterjedt tisztogatás, a héten itt foglaltuk össze.

Egyelőre parlamenti képviselőket nem ért el a tisztogatás szele – az ellenzék egyébként egyöntetűen elítélte a puccsot –, de sokan attól tartanak, hogy ez is csak idő kérdése lesz. Azt tartják különösen aggasztónak, hogy Erdoganék májusban már átverték a parlamenten, hogy vissza lehessen vonni a jogi eljárás alá vont képviselők mentelmi jogát. Ebbe pedig bőven belefér az, ha éppen terrorizmussal, vagy puccs előkészítésével vádolják meg őket. A Telegraph szerint egyébként a törvényt májusban a kurd párt, a HDP ellen fogadták el, mert Erdogan azzal gyanúsította meg tagjaikat, hogy támogatják a függetlenségért fegyveres eszközökkel is küzdő Kurdisztáni Munkáspártot (PKK).

A szükségállapothoz nyúltak

A hét közepén aztán új szintre lépett a tisztogatás. Erdogan szerdán bejelentette, hogy három hónapra szükségállapotot is bevezet, mivel ez lehetőséget ad a hatóságoknak, hogy gyorsabban és hatékonyabban lépjenek fel a puccskísérlet kitervelői ellen. Többek között azt mondta, hogy meg kell tisztítani a hadsereget „a felforgató vírustól". A szükségállapot bevezetését egy nappal később már meg is szavazta a parlament, arról itt írtunk bővebben, hogy ez mivel jár, és érinti-e a turistákat.

Bekir Bozdag igazságügyi miniszter pedig azt tette hozzá, hogy a szükségállapotot azért tartják fenn, hogy megakadályozzanak egy második lehetséges puccsot. Bozdag a parlament előtt azzal érvelt, hogy „a normális állampolgárok" nem fognak érezni semmilyen változást a mindennapi életükben, és a gazdaságra sem lesz negatív hatással a lépés. Ennek egyébként ellentmond, hogy a Moody's éppen a puccs miatt fontolgatja Törökország bóvliba küldését.

Többen azért aggódnak, hogy nehogy olyan statáriumra fusson ki az egész, mint amilyen már volt az 1980-as puccs után, valamint a kurdok elleni harcok idején az 1990-es években. 

Az is felmerült, hogy újra bevezetik a halálbüntetést, sőt ezt a török hatóságok állítólag visszamenőleg is alkalmaznák a puccsistákra, akiket az isztambuli polgármester külön temetőbe helyezne el, és akiktől többen a muszlim végtisztességet is megtagadnák. Bejelentették továbbá, hogy Törökország ideiglenesen felfüggeszti az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Ez több szempontból is rettentő visszás, azonban ahhoz, hogy a halálbüntetés visszaállítsák, fel is kellene mondaniuk az egyezményt, ugyanis az okmány legalapvetőbb rendelkezéseit (például a halálbüntetés tilalmát) semmilyen indokkal sem lehet felfüggeszteni.

A török politika esszenciája

A puccsot követő tisztogatási hullám, de valójában Erdogan politikai karrierjének egésze is a jelenkori török politika fő törésvonalára, azaz a világias hadsereg és a vallásos-konzervatív politikai erők közti küzdelemre vezethető vissza.

Nem az első puccs

A fegyveres erők az államalapító Mustafa Kemal Atatürk alkotmányban is lefektetett elképzelései szerint a szekuláris rend védelmezői Törökországban, és erre hivatkozva már jó párszor megpuccsolták a szerintük túlságosan is ájtatatos kormányokat.

Az első ilyen eset 1960-ban történt, amikor eltávolították és kivégezték Adnan Menderes miniszterelnököt, akire Erdogan gyakran mint mártírra, a puccsra pedig mint tanulságos példára hivatkozik. 

A legutóbbi 1997-ben volt, amikor a hadsereg effektíve lemondatta Necmettin Erbakan miniszterelnököt. Őt később az alkotmánybíróság örökre eltiltotta a politikától a szekuláris rend megsértése miatt, és ezt az Emberi Jogok Európai Bírósága is helybenhagyta.

2007-ben azonban visszatámadt Erdogan, a gülenisták segítségével két nagyszabású eljárás indult a hadsereg vezetői ellen. Az Ergenekon-ügyben azzal vádoltak 275 embert, nagyrészt katonákat, hogy egy szekuláris földalatti mozgalom tagjai, és Erdoganék megdöntésére készülnek. Hasonló vádakkal zajlott a Balyoz-(Pöröly-)ügy is, amelyben 365 embert vádoltak meg azzal, hogy 2003-ban, egy évvel hatalomra jutása után el akarták távolítani Erdogant.

Bár első fokon nagyon súlyos ítéletek születtek, a két ügyvégül 2015-ben, illetve 2016-ban kvázi összeomlott.

A török vallásos jobboldal történetét, így Erdogan politikai karrierjét is a katonai beavatkozástól való, nem alaptalan félelem határozta meg. Sőt, az 1997-es “posztmodern”, vértelen puccs során a mostani török államfőt is lecsukták, és politikai mentorát is eltávolították a hatalomból. 2007-ben pedig ismét nekiment Erdogannak a hadsereg, meg akarták akadályozni, hogy az AKP társalapítóját, a szintén iszlamistába hajló nézeteket valló Abdullah Gült jelöljék elnöknek. Erdogan azonban nem ingott meg, sőt ekkor esett neki úgy istenigazából a katonáknak, két kiterjedt eljárás indult több száz tiszttel szemben államellenes szervezkedés vádjával.

Erdogan politikájának nyitja tehát a hadsereg és a vallásos-konzervatív oldal szembenállására vezethető vissza. Az elnök elképzelése – ahogy a Foreign Affairs puccsértékelő elemzése írja – ugyanis nagyjából abban áll, hogy amíg képes választásokat nyerni, addig erre hivatkozva kordában tarthatja a hadsereget. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy Erdogan rendszerében nagyjából bármit legitimál önmagában az, hogy a többség az AKP mellett áll.

Ez áll az AKP és személyesen Erdogan egyre autokratikusabb hatalomgyakorlási módszerei mögött is: mivel folyamatosan ostromlott várként, egyúttal azonban a többségi akarat érvényesítőjeként tekintenek magukra, abból indulnak ki, hogy nekik mindent szabad és minden legitim, amit ők tesznek. És minden ellenük irányuló kihívás, legyen szó a hadseregről vagy a 2013-14-es tüntetéshullámról, valami ördögi összeesküvés része kell hogy legyen.

A titokzatos párhuzamos struktúrák

A hadsereg letörésével ugyanakkor nem jött el a happy end, sőt. Megjelent ugyanis egy harmadik hatalmi szereplő, amely igazából mindig is jelen volt, csak korábban Erdogan oldalán. Ez pedig Fethullah Gülen, az amerikai száműzetésben élő befolyásos reformszunnita hitszónok, illetve az ő Hizmet nevű mozgalma.

Gülen mint a vallási oktatás és politizálás híve Erdogan kvázi harcostársa volt. Neki is az 1997-es puccs utáni tisztogatások miatt kellett külföldre távoznia, de nagy szerepe volt abban, hogy Erdogan néhány évvel később hatalomra juthatott és megszilárdíthatta pozícióját a hadsereggel szemben. A Hizmet emberei ugyanis mélyen be vannak ágyazódva az igazságszolgáltatásba és az államigazgatásba. Korábban nagy szolgálatot tettek az AKP-nak is, ugyanis ők indítottak jogi harcot a hadsereg ellen. Gülen emellett számos iskolát üzemeltet, mozgalmához médiabirodalom, bankok, bányászati cégek és kismillió egyéb dolog kapcsolódik.

A problémák ott kezdődtek, amikor Erdogan kezdte úgy érezni, fejére nőtt a Hizmet, és kicsit vissza kellene fogni Gülen befolyását. Először az iskolái ellen fordult, aztán elkezdte vegzálni a gülenistákat a rendőrségen, illetve a hadseregben is, ahol a perek miatti nagy vezetőségváltás során a Hizmet számos híve is magas pozícióba került.

A dolog 2013-ban szabadult el, amikor az ügyészség és a rendőrség kiterjedt korrupciós vizsgálatot indított Erdogan és körei ellen. Ez Erdoganék szerint Gülen ellencsapása volt, és erre reakcióként igazi nagyipari tisztogatás indult; rendőrök és ügyészek ezreit helyezték át és rúgták ki, rászálltak a Hizmet médiájára és pénzügyi-gazdasági érdekeltségeire. A kormány elkezdett terrorszervezetként beszélni a gülenistákról, akik “párhuzamos struktúrákat” építenek, államot az államban. Tehát ugyanazzal kezdte vádolni gülenéket, amivel annak idején gülenék segítségével a hadsereget.

Most nagyjából ugyanez a tisztogatás folytatódik, csak pepitában. Azt a török vezetés is elismerte, hogy már előre listázták a gülenistákat, azért megy ilyen gyorsan most tízezrek eltávolítása az államigazgatásból és az igazságszolgáltatásból.

Se veled, se nélküled

Mindazonáltal a puccs a hadseregből jött, és egyelőre nem egyértelmű, hogy kik álltak mögötte. A hadsereg továbbra sem szűnt meg hatalmi tényezőnek lenni Törökországban, Erdoganéknak nem sikerült teljesen bevenniük – ha így lenne, a puccskísérlet nem történhetett volna meg.

Az utóbbi években eléggé bonyolultan alakult az AKP és a hadsereg viszonya. Olyannyira, hogy egyesek ennek kapcsán nemrég már meg is jósolták a mostani államcsíny-kísérletet.

Erdogan, miután megpróbálta lefejezni, azzal próbálta lekenyerezni a hadsereget, hogy szabad kezet adott nekik a kurdok ellen, akikkel szemben kiújult a háború az ország délkeleti részén. A kurdok elleni harc arra is jó volt, hogy Erdogan az erőskezű, nemzetét megvédő vezetőként tetszelegjen, miközben eltiporja az ország legnagyobb kisebbségét, amely korábban az ő hatalmi ambícióit is megpróbálta visszafogni.

Másrészt miután a gülenistákkal egymásra támadtak, Erdogan hirtelen elkezdett békülgetni a hadsereggel. Amikor összeomlottak a katonaság elleni perek, akkor hirtelen Gülen lett a bűnbak, őt vádolták meg azzal, hogy követői hamis bizonyítékokkal be akarták sározni a fegyveres erőket. A nagy közeledés végül odáig fajult, hogy a vezérkari főnök tanú volt Erdogan lányának esküvőjén.

Azonban úgy tűnik, ez nem volt elég a hadsereg, vagy legalábbis a hadsereg egy részének megnyeréséhez. Sőt, egyes vélemények szerint Erdogan pont ott rontotta el, hogy elhitte, meg tudja szelídíteni a fegyveres erőket.

Arról továbbra is csak találgatások vannak, hogy ki és miért próbált puccsolni.

  • Erdoganék szerint a gülenisták voltak, akik befészkelték magukat a hadseregbe is. 
  • Makacsul tartja magát az az elmélet is, hogy Erdogan csak megrendezte a puccsot, hogy arra hivatkozva leszámolhasson bárkivel, akivel akar. De dacára annak, hogy tényleg Erdogan a fő nyertese a puccsnak, egyre több jel utal arra, hogy valóban komoly hatalomátvételi kísérlet volt.
  • A harmadik, legcirkoványosabb elmélet pedig azt állítja: a hadsereg szekuláris szárnya bujtotta fel a nemrég kinevezett új, gülenista tiszteket a lázadásra, hogy Erdogan megtisztítsa a fegyveres erőket utóbbiaktól, és így a szekuráris kemalisták kerüljenek fölénybe, azaz vissza tudják venni az irányítást.

Az EU is aggódik

Akárhogy is lesz, és akármelyik frakció is volt, az biztos, hogy ami történt, csak rosszat tett Törökországnak. Erdogant már évek óta bírálták, amiért egyre autokratikusabb harcot vív mindenki ellen, akit kicsit is veszélyesnek vél hatalmára, és leplezetlenül próbálja egyre inkább saját kezében összpontosítani a hatalmat. A bukott puccs csak felerősítheti ezeket a tendenciákat, hiszen végső soron megerősítette Erdogan legrosszabb, eddig kissé paraniodnak tűnt félelmeit is.

És az az Erdogan, aki annak idején még az EU-csatlakozás reményében kezdte el letörni a hadsereg hatalmát, most akár végleg eláshatja az EU-csatlakozást a puccskísérlet utáni brutális megtorlással. A puccs idején az európai vezetők is sorra álltak ki Erdogan mellett, utána viszont majdnem ugyanilyen gyorsan óva intettek a túlzott, a demokrácia keretein túllépő megtorlástól. Az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke, Elmar Brok német EP-képviselő pedig azt mondta a Handelsblattnak, hogy ha Erdogan arra használja ki a helyzetet, hogy tovább korlátozza az alkotmányos jogokat, akkor a török belépési tárgyalások nagyon nehezek, vagy akár lehetetlenek lehetnek.

Európa szempontjából a török válság leginkább azonban a menekültek miatt fontos. Nemrég indult be az EU–török megállapodás, mellyel Törökország pénzügyi támogatás és gazdasági előnyök fejében visszatartja a szír menekülteket. Korábban az merült fel, hogy a török állampolgárok már akár júniustól vízum nélkül utazhatnak az EU-ba, ez is része volt az alkunak. Azonban Günther Oettinger, az Európai Unió digitális gazdaságért és társadalomért felelős biztosa kedden azt nyilatkozta, kizárt, hogy a törökök még idén megkapják a kért vízummentességet. Szerinte Erdogannak meg kell mutatnia, hogy tiszteletben tartja a jogállamot, és egyelőre nem ez történik.

Johannes Hahn, az EU bővítési biztosa is arról beszélt, hogy nagyon aggódik a bírók őrizetbe vétele miatt, mert „ez pont az, amitől féltünk." Szerinte látszik, hogy a tisztogatásra előre készültek, a listák készen voltak a puccs utánra. 

Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet szerint Erdogan már túlment azon a ponton, ami jogos válaszlépésnek tekinthető a puccskísérlet után. A török hatóságok viszont megvédték az eddigi lépéseket, szerintük csak azok érintettek, akiket 100 százalékos biztonsággal kapcsolatba hoztak a puccskísérlettel. Erdoga a France24 francia tévének szombaton arról beszélt, hogy az EU előítéletekkel áll Törökországhoz.

Az USA-val Gülen miatt is feszült a helyzet

A puccs estéjén Barack Obama amerikai elnök az elsők között állt ki a demokratikusan megválasztott török kormány mellett, de már rögtön másnap súrlódás mutatkozott Ankara és Washington között, miután Binali Yıldırım török miniszterelnök arról beszélt, hogy az ellenségük bármelyik olyan ország, ami Gülen pártján áll.

A törökök kérték Gülen kiadatását is, de Washingtonban jelezték, hogy a kétoldalú egyezményeknek megfelelően fognak eljárni, és vizsgálják a bizonyítéknak küldött anyagokat. Pénteken a törökök arra sürgették az Egyesült Államokat, hogy nem szabad halogatni Gülen kiadatását, de a Time szerint ez az ügy eléggé elhúzódhat, miközben vannak más ütközőpontok is a kétoldalú viszonyban.

Kerry már a puccs másnapján figyelmeztetett, hogy ne menjenek túl messzire a török hatóságok, mert az nem férne bele Törökország NATO-tagságába. Törökország mint NATO-tag ugyanakkor stratégiai fontossággal bír az Egyesült Államoknak, és az IS elleni harc mellett Oroszország térnyerése miatt is szüksége van a törökökre. Abban a csütörtökön Budapesten tartott szakértői beszélgetésen is egyetértettek, hogy valójában a NATO-tagság felfüggesztése egyáltalán nem fenyegeti Törökországot, inkább a sajtó próbálja radikalizálni az amerikai és európai figyelmeztetéseket.

Jacob Lew pénzügyminiszter a G-20-as országok pénzügyminisztereinek találkozója után azt mondta, hogy az USA támogatja a török kormányt, és azt várja, hogy olyan vizsgálatot folytasson a puccs ügyében, ami megerősíti a közvélemény bizalmát a demokratikus intézményekben és gazdasági stabilitást mutat.

Amerikai tisztviselők arról beszéltek, hogy különösen aggasztja őket az Incirlik légibázis jövője Törökország déli részén, ugyanis onnan indítják a legtöbb légicsapást az IS ellen. A fontos bázist vasárnap már lezárták a török hatóságok, végül pedig őrizetbe vették a parancsnokot. Úgy tűnik, hogy a puccsisták által kiküldött F16-osokat éppen az Incirlik légibázison töltötték újra, miközben az ott szolgáló amerikai erők erről mit sem tudtak.

Az amerikai kormányzat egy másik félelme, hogy a kiterjedt tisztogatás, több ezer tiszt elvesztése mellett maga a török hadsereg gyengülhet meg, aminek megint súlyos következményei lehetnek Szíria és Irak határában.