Mátyás
-4 °C
5 °C

Óvszerbotrány miatt rúgta ki a pápa a máltai lovagrend nagymesterét

2017.01.26. 06:56
Nem akarták, hogy a szegények ingyen óvszert kapjanak, Ferenc pápa azonban nem engedett a lovagoknak, és a konfliktusba végül a 900 éves rend vezetője bukott bele – ez a felszíne a katolikus egyházon belüli friss összecsapásnak. A mélyben a konzervatívok és a reformisták közötti ellentétek és régi sérelmek sejlenek fel: feltételezések egyházpolitikai frontokról és játszmákról, a végén az is kiderül, miért tartják Ferenc pápát a Vatikán Trumpjának.

Ferenc pápa kedden lemondásra szólította fel az 1080-ban alapított Máltai lovagrend vezetőjét, aminek Mathew Festing nagymester nyomban eleget is tett. Ez egy elmúlt hetekben eszkalálódó konfliktus eredménye, melyben a pápával való szembeszegülés olyan nyílt alakot öltött, amire rég nem volt példa a katolikus egyházban.

Önmegtartóztatással az AIDS ellen

Az ok egy tavaly évvégén kitört belegyházi óvszerháború. Mint kiderült, a máltaiak Magyarországon is aktív nemzetközi segélyszervezete ingyen óvszereket osztott a szegényeknek Mianmarban. Bár a hasonló akciókat a szekuláris világ előremutatónak szokta tartani, az egyházon belül más a helyzet. A hivatalos tanítás elutasítja a védekezést, helyette az önmegtartóztatást és a házatársi hűséget ajánlja az AIDS megelőzésére; az óvszert általában nem, legfeljebb kivételes esetekben (például HIV-fertőzött prostituáltaknál) fogadják el maximum kisebbik rosszként.

A mianmari óvszerakció alulról, helyi szinten szerveződött, hivatalos egyházi jóváhagyás nélkül. Amikor a máltai lovagrend vezetői tudomást szereztek róla, gyorsan kirúgták a rend felelősnek tartott kancellárját, annak ellenére, hogy Albrecht von Boeselager tagadta, hogy tudott volna az óvszerügyről. Itt kezdődött az igazi botrány.

Engedetlen 900 évesek

Két nappal karácsony előtt a pápa vizsgálatot rendelt el az ügyben. Részben az bőszíthette fel, hogy a máltai vezetők azt állították, a kancellár elbocsátása az ő, Ferenc jóváhagyásával történt. Mint kiderült, ez nem volt igaz: a Vatikán kifejezetten egy dialóguson alapuló megoldást kért tőlük előzőleg, kirúgásról szó sem volt a levelükben.

Az elrendelt vatikáni vizsgálóbizottság kiverte a biztosítékot a lovagrendnél. A Máltai lovagrend szuverén hatalomnak számít, még saját útlevelük is van, de vallási kérdésekben engedelmességgel tartoznak a pápának. A pápai beavatkozást azonban autonómiájuk megsértésének tekintették, és kőkeményen ellenálltak: a nagymester a vatikáni bizottságot egyszerűen illegitimnek nyilvánította, a rend tagjainak azt is megtiltotta, hogy együttműködjenek velük – vagyis a lehető legnyíltabban szembehelyezkedett az egyházfővel. Kérdés, mikor történt utoljára olyasmi, hogy egy katolikus intézmény ilyen erősen elutasítsa a pápai tekintélyt – de nem mostanában, az biztos.

A máltai nagymester jelen állás szerint belebukott a nyílt ellenállásba, de hogy ez milyen további hullámokat kelthet a katolikus egyházban, még nem tudható.

Néhány hipotézis

A konfliktus mögött a feltételezések szerint mindenesetre mélyebb ellentétek vannak – hogy pontosan milyenek, arról csak találgatásokat lehet olvasni.

  1. Az antidogmatikus? A legevidensebb és egyúttal népmeseibb, hogy Ferenc pápa megengedőbb felfogása került szembe egy konzervatívabb, merevebb egyházi irányzattal, és a pápa a szegényeket védve állt ki egy dogmatikus, tiltásokban gondolkodó renddel szemben. Lehet, de a lemondatás közvetlenül az engedelmesség megtagasásának köszönhető, úgyhogy mindez legalább annyira szól az egyházon belüli hatalmi viszonyokról.
  2. A beavatkozó? Elképzelhető, hogy a máltaiak preventíve álltak bele ilyen élesen a harcba – talán attól tartottak, hogy a pápa amúgy is be akar avatkozni az ügyeikbe, ennek akartak elébe menni. Erre nincs semmi bizonyíték, de ha így van, az nem feltétlenül csak őket érintheti, hanem az egyházon belüli szervezetek autonómiájának kérdését tágabban is.
  3. A bosszúálló? A máltaiaknak ráadásul nem ez az első konfliktusa Bergoglióval. 2008-ban a Buenos Aires-i érseki székből próbálták meg elmozdítani, hogy saját, konzervatívabb emberüket tegyék a helyére. Hogy a képlet bonyolultabb legyen, Ferencet akkor részben az mentette meg a bukástól, hogy jó viszonyban volt a ma fontos kérdésekben vele szembenállónak gondolt akkori pápával, XVI. Benedekkel. A régi viszály mindenesetre magyarázhatja a máltaiak mostani harciasságát, és persze a pápa „bosszúját” is bele lehet látni az egészbe.
  4. De van itt egy erős személyes szál is. A háttérben a reformerpápa és a konzervatív irányzatok közötti alapkonfliktussal. A máltai lovagrend patrónusa (ez egy hivatalos tisztség) a katolikus belső ellenzék erős embere, a Ferenchez képest tradicionalistának számító főpap, Raymond Burke. Az amerikai bíboros 2014-ig a katolikus legfelsőbb bíróságot, az Apostoli Signaturát vezette, a pápa azonban ekkor lefelé buktatta őt a máltaiakhoz – sokak szerint azért, mert Burke család- és szexuálteológiai kérdésekben a pápával szembeni konzervatív körök meghatározó figurája volt, aki nyíltan kritizált, hogy mást nem mondjunk, a Ferenc alatti egyházat egy kormányos nélküli hajóhoz hasonlította.

Az egyházon belüli ellentéteket a családi kérdésekről szóló pápai buzdítás, az Amoria Latetita élezte ki leginkább. A dokumentumot a konzervatívok túl megengedőnek és veszélyesen pontatlannak látják – legfőbb problémájuk, hogy a dokumentum kinyitja a kaput az elvált és újraházasodott katolikusok szentáldozása előtt, kikezdve ezzel szerintük a házasság szentségéről szóló tanítást. Novemberben Burke három másik bíborossal együtt arra szólította fel a pápát, hogy korrigálja a dokumentumot – az egyházban ez olyan nyilvános kritikának számít, amit a pápa hívei hadüzenettel felérő skandalumként kezelnek.

Na és hogy jön ide Trump?

A máltai lovagrend vezetőjének elmozdítása tehát Burke és a pápával szembehelyezkedő konzervatív főpapok felé is üzenet. A pápaság persze mindig nagypolitika is, és Ferenc kritikusai szerint ezt keményebben játssza az „Isten rottweilereként" emlegetett XVI. Benedeknél is. És miközben a pápának sikerült népszerű celebbé válnia a hívek mellet világi, vallástalan közegekben is, az egyházon belül sokaknak nem tetszik, hogy egyéni népszerűségre játszik, miközben a szabályokhoz merevebben ragaszkodó főpapokat farizeusnak láttatja – ezzel magát kimondatlanul is Krisztushoz hasonlítva.

A pápa (akinek beszédeiben az egyik leggyakoribb kifejezés a pueblo, a nép) többek szerint minden ellentét dacára ebben Trumpra emlékeztet. Twitter-üzenetek, közvetlen és erőteljes gesztusok, spontaneitás a kommunikációban; miközben Ferenc pápa Trump kapcsán a populizmus veszélyeire figyelmeztet, azt mondják, tulajdonképpen populizmus ez is, csak máshogy – akkor is, ha nagyon különbözik az üzenet, és a bal- és a jobboldali elitek is teljesen eltérően viszonyulnak Ferenchez és Trumphoz.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!