Alfréd
-2 °C
2 °C

Ő lesz az első német kancellár érettségi nélkül?

2017.02.03. 19:39
A szociáldemokrata Martin Schulz nagy elánnal vetette bele magát Angela Merkel leváltásába. Futballista karrierjének megszakadása miatt alkoholista és depressziós volt, majd békaperspektívából tanulta ki a politikát egy kisváros polgármestereként. Martin Schulz beszéli a kisemberek és a populisták nyelvét, de Merkelt egyelőre nem veszélyezteti, aki így is élete legnehezebb, többfrontos harcára készül.

A német szociáldemokraták (SPD) részéről jó húzás volt, hogy Martin Schulz, az Európai Parlament volt elnöke lett a kancellárjelöltjük a több mint hét hónap múlva tartott szövetségi választásokon, márciustól pedig a pártelnökséget is ő veszi át.

Az ARD Deutschlandtrend legfrissebb felmérése szerint ugyanis ha közvetlenül választanák a kancellárt, Schulz 50 százalékos támogatottságával alaposan megverné a most 34 százalékra mért Angela Merkelt. Apró szépséghiba, hogy a kancellárt nem közvetlenül választják. Németország első emberét 2017 őszén is a koalíciót alakítani képes legerősebb párt adja. 

Schulz megjelenése azonban az évek óta gyengélkedő pártot is kimozdította a holtpontról. A szociáldemokraták népszerűségét még Gerhard Schröder munkaügyi reformjai tépázták meg. Az egykor 35-40 százalékos párt támogatottsága az utóbbi években már tartósan csak 20-23 százalék körül mozgott. A CDU-val kötött nagykoalíció tagjaként tovább csökkent a párt tagsága és támogatottsága, és fokozatosan az identitásukat is elveszítették. Elég nehezen találták azokat a pontokat, ahol meg tudták volna különböztetni magukat Merkel politikájától.  

Különösen igaz volt ez Sigmar Gabriel pártelnökre, akitől gazdasági miniszterként és alkancellárként bármilyen kritika teljesen hiteltelennek hatott volna. Gabriel így inkább félreállt, és átvette az államfőválasztáson induló Frank-Walter Steinmeier helyét a külügyminiszteri poszton.  Schulz abból a szempontból ideális választás volt, hogy nincs köze az SPD Merkellel kötött nagykoalíciójához, és a párt reményei szerint bárkinél hatékonyabban és hitelesebben támadhatja a kancellárt a szociáldemokraták közül. 

Az SPD támogatottsága Schulzcal most ismét 28 százalékra ugrott, ami az elmúlt három év legjobb eredménye. 

Az később derül ki, hogy ez az eredmény  csak az „új ember", Schulz megjelenésének és a hozzá kötődő fokozott elvárásoknak köszönhető-e vagy tartós marad. A kampány most indul, és biztosra vehető, hogy mindehhez még Merkelnek is lesz egy-két szava. Minderről már vannak keserű tapasztalatai a szociáldemokratáknak: 2013-ban is nagy lelkesedés övezte a hosszas vívódás után Merkel ellenében elindított Peer Steinbrück volt pénzügyminisztert, de a lelkesedés alábbhagyott, és az SPD végül a szavazatok 25,7 százalékával történetének egyik legrosszabb eredményét érte el. 

Beszéli a kisemberek nyelvét

Martin Schulz egykoron profi futballistának készült, de egy térdsérülés derékba törte sportolói karrierjét. Otthagyta a gimnáziumot, depresszióba esett, alkoholizmusából orvosként dolgozó testvére rángatta ki. Mindig is imádott olvasni, ezért Schulz egy könyvkereskedést alapított, majd 1987-ben az Aachenhez közeli Würselen polgármestere lett. 11 éven át ebben a pozícióban dolgozott, „békaperspektívából" tanulta ki a politikát. A 37 ezres kisvárosban úgy emlékeznek rá, pragmatikus városvezető volt.

Schulz annyiból szokatlan utat jár be, hogy általában az országos politikából valamiért kibukott vagy parkolópályára helyezett politikusok kötöttek ki az EP-ben, ő viszont pont az ott szerzett ismertségét kihasználva tud most előlépni az országos politikába. (Apja miatt nem összehasonlítható, de Marine Le Pennek, és a francia Nemzeti Frontnak is az EP jelentett egyfajta ugródeszkát.) 1994 óta EP-képviselő, és 2000 óta a szociáldemokrata frakció vezetője. 2012 óta volt az EP elnöke, még abban az évben ő vette át az EU nevében a Nobel-békedíjat.

Összesen 23 évet húzott le az EP-ben. Semmiképpen nem lehet szürke brüsszeli bürokratának nevezni: szenvedélyes politikusként vált ismertté, aki Brüsszelben és Strasbourgban is nyíltan kimondta a véleményét, az európai integráció bajnokaként képes volt másokat is lelkesíteni, de mindemellett jól beszéli az egyszerű emberek nyelvét is. 

A párton belül többször méltatlankodott az olyan SPD-vezetőkön, akik nagyívű ideologikus beszédeket tartottak, de gyakorlati javaslatokat nem tettek a problémák megoldására. Szenvedélyességét Magyarországon is jól ismerik: éles szavakkal bírálta az Orbán-kormány médiatörvényét és alaptörvényét. Jelöltsége bejelentésekor Orbánnal is példálózott, amire Szijjártó Péter élesen szólt vissza, mondván Schulz „a múlt embere".

A doktori címet birtokló Merkellel ellentétben Schulznak még érettségije sincs. Ezért már eddig is sok támadást kapott, és borítékolhatóan később is fog, de ez láthatóan sem Schulzot, sem a pártot nem zavarja:

Legfeljebb ő lesz az első német kancellár, akinek nincs érettségije

– nyugtatja magát az SPD (Cikkünk eredeti verziójában ezt az állítást Martin Schulznak tulajdonítottuk egyes szám első személyben, de egy olvasónk helyesen jelezte, hogy a kancellárjelölt ilyet nyilvánosan nem mondott, ezt valóban csak a FAZ jegyezte meg róla. +1 megjegyzés: Adolf Hitler kancellárnak sem volt érettségije). Schulz jelöltsége bejelentésekor arról beszélt, hogy egy igazságosabb Németországot akar, a „keményen dolgozó (kis)emberekért" akar munkálkodni, és Willy Brandt, Helmut Schmidt és Gerhard Schröder munkásságát tekinti példaértékűnek. A bevándorlásellenes, euroszkeptikus AfD-re utalva azt ígérte: harcolni fog minden populista ellen – kisebb szépséghiba, hogy ezt sikerült rögtön vérbeli populista ígéretekkel megtennie.  

Mennyit hozhat az SPD-nek?

A német politika betokosodását és az eddigi politikusok elhasználódását jól mutatja, hogy egy Schulzhoz hasonló figura megjelenése is fel tudta rázni az állóvizet. A Bild szerint Schulz ereje abban rejlik, ami Merkelnek éppen a gyengéje: az erős, érzelmes beszédekben, és egyértelmű, érthető nyelvezetében. Az is előnye, hogy ugyan ismert, de az országos politikában nem volt korábban érintett. A 61 éves politikus most sokak szerint új kihívást jelent Merkelnek, ez azonban egyelőre nem jelenti azt, hogy mostani állás szerint veszélyeztetné a német kancellár újraválasztását, inkább a konkrét erőviszonyok lehetnek a kérdésesek.

Most ugyan nagy a felhajtás Schulz körül, de a politikai elemzők szerint örülhet, ha a pártja túllépi a 2013-ban elért 25,7 százalékos eredményét szeptemberben, míg Merkel CDU-CSU pártszövetsége tartósan 35 százalék körül áll. A legtöbb, amit most Schulz tehet a szociáldemokrata párttal szembeni választói kiábrándultság ellen, hogy megakadályozza még több szavazójuk elszállingózását az AfD-hez. Vagy visszacsábítsa őket onnan. 

És ennek érdekében Schulz rögtön be is indult. Egy politikai tévéshowban a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint olyan bemutatót tartott populizmusból, amit akár az AfD is megirigyelt volna. Önbizalommal telve azt mondta: ő ismeri, érti és érzi az elbizonytalanodott középosztály félelmeit és problémáit. Arról beszélt patetikus hangvételben, hogy az eladósodás ellen küzdő és robotoló „buszvezetőkért, ápolónőkért, pékekért (!), rendőrökért és bolti eladókért" akar dolgozni. Biztos nyugdíjat, megfizethető lakbéreket, több lakást, méltányos béreket ígért. Kemény törvényi szigort és több rendőrt követelt az utcára az elharapózó bűnözés megállítására, és azt sem felejtette ki, hogy ezután nem lehet majd tömegesen nőket molesztálni Németország utcáin.

Merkel pozíciói is erősödtek

Attól, hogy Schulz populizmussal támad a populistákra, az SPD győzelmi esélyei még nem nőttek drasztikusan. Mostanra Merkel is meg tudta állítani népszerűségének esését, önkritikát gyakorolt és elmozdult a menekültválság alatti mélypontról. A Bild am Sonntag című lap megbízásából készített közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a németek 55 százaléka támogatta, 39 százaléka pedig ellenezte, hogy Angela Merkel negyedszer is elvállalja a kancellári tisztséget, amikor november végén bejelentette újraindulását.

A CDU/CSU bázisában 92 százalékos, a női szavazók körében 66 százalékos volt Merkel támogatottsága. Abban a felmérésben még a koalíciós társ szociáldemokraták szavazóinak többsége, 54 százaléka is azt akarta, hogy a kancellár folytassa tovább munkáját.

A Forschungsgruppe Wahlen polljában a németek láthatóan úgy ítélték meg, hogy Merkel helyreállította a rendet: miután 890 ezer menekült érkezett 2015 végén, és további 280 ezer tavaly, mostanra már visszaesőben vannak a számok. A németeknek most az 57 százaléka véli úgy, hogy az ország tudja majd kezelni a menekültválságot.

Úgy tűnik, hogy a 12 halálos áldozattal és sok sebesülttel járó berlini kamionos terrortámadás sem vetette vissza Merkelt. Egy akkoriban készített felmérés szerint a megkérdezettek 68 százaléka azt mondta, nem a menekültpolitikáját okolják a merényletért, írja az Economist. Ráadásul az SPD egyik fontos témája, az egyenlőtlenségek helyett megint a biztonsági kérdésekre terelődött a hangsúly, amiben hagyományosan Merkel CDU-ja volt az erősebb. Thomas de Maizière, kereszténydemokrata belügyminiszter javasolt is keményebb lépéseket: központosítaná a most 16 tartomány között megosztott hírszerző ügynökségeket, kitoloncolná az elutasított menedékkérőket, a feltételezett terroristákat pedig hosszabb ideig tartaná fogva.

Egyelőre a koalíciós matek is Merkelnek kedvez. Az SPD-nek csak abban az esetben lenne esélye nagyon bonyolult koalíciós tárgyalások mentén a kormányalakításra, ha tartani tudná a 28 százalék körülire jósolt eredményt, és a Zöldekkel és a posztkommunista Baloldallal, valamint talán a liberálisokkal is összefogna. Most minden arra utal, hogy sokkal inkább a CDU lesz az egyetlen olyan erő, ami működőképes koalíciót tudna felállítani, ebben az esetben pedig a szocdemeknek is az az érdekük, hogy nagykoalíciós partnerként kormányon maradjanak.

Két- és háromfrontos harcok

A meccs azonban koránt sincs lejátszva. A tavalyi tartományi választásokon kiderült, hogy tömegek pártoltak el Merkel pártjától. Berlinben a CDU történetének legrosszabb eredményét érte el, támogatottsága közel 6 százalékkal csökkent. A 2013-ban alapított, de 2015 második felétől aktív populista AfD a menekültválság hatására a tartományi választásokon sorra kétszámjegyű eredményeket produkált. Az országosan most 12-14 százalékosra mért AfD várhatóan először jut majd be a Bundestagba szeptember 24-én, és a CDU, valamint az SPD kárára erősödhet meg.

Schulz így most kétfrontos harcot vív: le kell győznie a CDU-t és populista szólamokkal próbál szavazókat elhódítani az Afd-től. Még nehezebb helyzetben van Merkel. Ő is tisztában van az AfD által okozott fenyegetéssel, erre jön rá most az SPD fellángolása. A kancellárnak tehát úgy kell majd harcolnia a baloldallal, hogy folyamatosan érik támadások jobbról is. És ha úgy vesszük, van egy harmadik front is. Az orosz álhírek ellen létrehozott EU East StratCom Task Force megállapította, hogy Merkel kiemelt célpont lehet a Kreml információs háborújában. A többfrontos harcra utalt a Kereszténydemokrata Unió (CDU) decemberi kongresszusán is Merkel, amikor kijelentette:

Németország újraegyesítése óta a legkeményebb választási kampányban kell helytállnia a CDU-nak 2017-ben.

Merkel meg is kezdte hadműveleteit. Nem nézte tétlenül az AfD erősödését, már a CDU kongresszusán is a korábbi barátságos menekültpolitikáját, a Willkommenskulturt felülíró bejelentéseket tett. Azt mondta: meg kell állítani az illegális migrációt, és hazájuk közelében kell segíteni a menekülteknek. Korábban már beszélt arról is, hogy meg kell tiltani a burka viselését, és nem helyezheti senki a német törvények fölé a saríát, az iszlám jogrendet.

A liberális Nyugat utolsó védelmezője

Az is segít Merkelnek, hogy a németek idegesek a világban folyó trendek miatt, és erős vezetésre vágynak. Donald Trump, az új amerikai elnök napi szinten kavarja fel a világpolitikát, és hamarosan a brexit körüli tárgyalások is megkezdődnek. A németek szemében mind Trump elnöksége, mind a brexit veszélyezteti azt a világháború utáni világrendet, amiben Németország sikeresen pozicionálta magát, az Európai Unió, a NATO és a német exportőröknek fontos szabadkereskedelmi egyezmények köré épült fel minden.

Ennek fényében a New York Times egyenesen a liberális Nyugat utolsó védelmezőjének nevezte Trump megválasztása után Merkelt, habár ő maga viszont groteszknek nevezte ezeket a feltételezéseket. Merkel szabadkereskedelmet hirdet, az etnikai tolerancia mellett áll ki, és ellenzi az elszigetelődést. Viszont nem absztrakt ideológiai megfontolásokból, hanem azért áll ezek mellett a politikák mellett, mert úgy gondolja, ez a legjobb Németországnak. 2014-ben arról beszélt, hogy egyetlen ország sem zárhatja el magát csak a saját gondjaival foglalkozva. Ha ezt mégis megteszi, akkor előbb, vagy utóbb ártani fog magának.

Trump januárban, a Bildnek adott interjúban a német autóipart például gyakorlatilag megfenyegette: ha az USA helyett Mexikóban gyártatják a kocsikat, akkor 35 százalékos vámot vet ki rájuk. Sigmar Gabriel nem úgy reagált, mint aki megijedt. Közölte, hogy ha Amerika nem kér a külföldről importált autókból, akkor kezdjen el jobbakat gyártani. Merkelnek végig az a felfogása, hogy a cégek a verseny miatt készítsenek minőségi termékeket, amiket aztán külföldön is el tudnak adni.

A Trumppal alakuló viszony az egyik legfontosabb kérdés lesz a következő hónapokban, de emellett fura módon az is Merkelnek kedvezhet, ha előbb a holland parlamenti választásokon, majd a francia elnökválasztási kampányban is megerősödnek a populista hangok, ami még inkább felértékelheti a felelős vezetést. Persze a szeptemberi német választásokig még sok idő van hátra.