Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

Sosem látott kivégzéshullámra készül Amerika

000 Was8920808
2017.04.11. 18:41
Arkansas államban húsvét hétfőtől 11 nap alatt 7 halálos ítéletet terveznek végrehajtani, kettesével. Olyan elítéltekről van szó, akik már nagyjából húsz éve ülnek a halálsoron. Az amerikai államban 12 éve nem volt egyetlen kivégzés sem. A republikánus kormányzó most azért döntött úgy, hogy rohamtempóban kiüríti a halálsornak úgy a negyedét, mert április végén lejár a kivégzéshez használt egyik anyag szavatossága, és a halálbüntetést ellenzők bojkottja miatt nehéz volna pótolni. Sokan a kivégzésszériát levezénylők mentális épségéért aggódnak, és az ellenzők szerint a nyomás miatt a hibalehetőség is drámaian megnő.

Még a halálbüntetésügyben sokat látott Texasban sem fordult elő soha olyan, mint amire most Arkansas állam készül: április 17. és 27. között, 11 nap leforgása alatt 7 (az eredeti terv még több, 8 lett volna) elítélten tervezik végrehajtani a halálbüntetést. A rohamtempó oka: április végén lejár a szavatossága a méreginjekció egyik összetevőjének, a midazolám-készletnek, és tartanak tőle, hogy nem lesz könnyű pótolni.

Arkansasban a gyakorlatban 12 éve, 2005 óta nem hajtottak végre kivégzést, de a törvény szerint egyébként egy három komponensből álló méregkoktélt alkalmaznak. Ennek az egyik eleme a nyugtató és fájdalomcsillapító hatású midazolam, aminek az a szerepe, hogy elkábítsa az elítéltet, mielőtt megkapja a légzésbénulást majd a szívleállást okozó szert.

Gyógyszerhiánnyal tesznek keresztbe

Nem újdonság, hogy a méreghiány keresztbe tesz az amerikai kivégzéseknek. Már 2014-ben írtunk róla, hogy a halálbüntetést ellenző EU-nak pár éve sikerült olyan eszközhöz nyúlni, ami hatékony tiltakozás az USA gyakorlata ellen: megtiltották a méreginjekciók egyik összetevőjének az exportját, az amerikai börtönök pedig szép lassan kifogynak a készleteikből. Tavaly például Arizonában kellett átmenetileg felfüggeszteni a halálbüntetések végrehajtását midazolam-hiány miatt, miután a kivégzések ellen tiltakozó szervezetek nyomására az EU-ban és az USA-ban húsz gyógyszergyár hagyott fel a gyártással.

Arkansasban is a beszerzési nehézségek voltak az okai - jogi problémák mellett - annak, hogy 2005 óta nem végeztek ki senkit, írta az NBC az ügyet körüljáró cikkében. Ha a 7 kivégzést most a tervnek megfelelően áprilisban tényleg végrehajtják, a halálsor majdnem negyede kiürül. Olyan férfiakról van szó, akik jellemzően nagyjából húsz éve ülnek már. 

A kivégzésre várók - Kik és miért kapták a halálbüntetést?

  • Don Davis 1990. október 12-én hátulról fejbe lőtt egy 62 éves asszonyt, Jane Danielt. Kivégzésszerű rablógyilkosság volt. Az áldozat teljesítette a rabló minden kérését, az mégis megölte ezek után. Davist 1992-ben ítélték halálra. 23, a halálsoron töltött év után interjút adott egy helyi lapnak, az Arkansas Matters-nek, amiben arról beszélt: érzelmek nélküli, elvetemült, gyáva ember volt a gyilkosság idején, és ha akkor, rögtön kivégzik, meg is érdemelte volna. Mostanra viszont - azt állítja - , a börtönévek teljesen megváltoztatták, ma már rettenetesen bánja, amit tett. 
  • Bruce Wardot 1990-ben ítélték halálra egy benzinkúti boltban dolgozó lány meggyilkolásáért. A 18 éves Rebeca Dosst a benzinkút vécéjében fojtotta meg.
  • Stacey Johnson most 47 éves. 1994-ben ítélték halálra Carol Heath meggyilkolásáért. A nőt a saját otthonában támadták meg 1993 tavaszán. A gyilkosa verte, fojtogatta, végül elvágta a torkát, miközben két kisgyereke ott bujkált a házban. Johnson a mai napig tagadja a bűnösségét.
  • Ledell Lee a 26 éves Debra Reese 1993-as meggyilkolása miatt kapott halálbüntetést 1995-ben. A nőt a saját hálószobájában verték agyon azzal a szerszámmal, amit a férje önvédelemre adott neki. 300 dollár hiányzott a pénztárcájából. Lee ártatlannak mondta magát. Később egy 22 éves nő elrablásával és meggyilkolásával is meggyanúsították, de az esküdtszék abban az ügyben nem jutott dűlőre, és nem indult új tárgyalás, mert a Reese-gyilkosságért már úgyis halálra ítélték.
  • Jack Jonest 1996-ban ítélték halálra. A börtönben többször kísérelt meg öngyilkosságot. Áldozata a 34 éves Mary Phillips volt. Jones 1995-ben, nem sokkal a gyilkosság előtt szabadult egy elmegyógyintézetből. Phillips egy könyvelőirodában dolgozott, és a támadás idején ott volt vele a munkahelyén 11 éves kislánya is, akit fogorvoshoz készült vinni. Jones a kislányt bevonszolta a mosdóba, ott megkötözte, aztán fojtogatta és pisztollyal ütlegelte a fejét, amíg el nem vesztette az eszméletét. Ezután megerőszakolta és megölte az anyát. A gyerek olyan rossz állapotban volt, amikor rátaláltak, hogy halottnak hitték először a rendőrök őt is. Egy 2003-ban elvégzett DNS-s teszt összefüggésbe hozta Jonest egy másik gyilkossággal is, a 32 éves Lorraine Anne Barrett 1991-es halálával.
  • Marcel Williams betörések miatt megjárta már a börtönt, amikor 1994-ben elrabolta és meggyilkolta Stacy Rae Erricksont. Az áldozat munkába tartott, közben megállt egy benzinkútnál. Itt csapott le rá a támadója. Fegyverrel kényszerítette, hogy engedje be a kocsijába, majd többször pénzt vetetett ki vele különféle bankautomatákból. Néhány nappal később egy sekély sírban találtak rá. Williams csak azt ismerte el, hogy elrabolta és pénzkivételre kényszerítette Erricksont, de azt állította, legjobb tudomása szerint élt, mikor utoljára látta. Később viszont mégis bevallotta a gyilkosságot is.

  • Kenneth Williams, aki még mindig csak 38 éves, 1998-ban agyonlőtt egy fiatal nőt, amiért életfogytiglanra ítélték 1999-ben. Alig telt egy hónap azután, hogy bevonult a börtönbe, megszökött egy moslékosvályúba rejtőzve, amit a szeméttel együtt elvittek az intézetből. Az 57 éves Cecil Borent akkor ölte meg, amikor szökésben volt: fegyvereket zsákmányolt az otthonából és elvitte a furgonját. Williams 2005-ben egy harmadik gyilkosságot is bevallott. 
  • Jason McGehee lett volna a 8. kivégzett a 11 napos áprilisi periódus alatt, de ő most mégis haladékot kapott. Áldozata egy 15 éves fiú, John Melbourne volt. McGehee, aki erőszakos, bántalmazó családban nőtt fel, az 1996-os gyilkosság idején csak 20 éves volt. Tagja volt egy csekkhamisítással foglalkozó bandának. Az áldozat a banda legfiatalabb tagja volt. McGehee egy napon elküldte őt, hogy váltson be egy hamis csekket a helyi cipőboltban. A boltos gyanút fogott, rendőröket hívott, a fiú meg elmondta, honnan van a csekk. A banda bosszút állt a spiclinek bélyegzett társukon, lényegében agyonverték. McGeehee egyelőre az egyetlen a nyolc közül, aki esélyt kapott a kegyelemre. Az arkansasi kegyelmi testület a múlt héten azt javasolta, hogy kegyelmezzenek meg neki, és erre lépte azt az illetékes bíró, hogy a végső döntésre várva elhalasztotta az eredetileg április 27-re tervezett kivégzést. A férfi ügyvédje a BBC szerint arra hivatkozott, hogy védence nagyon fiatal volt a gyilkosság idején, több vádlott-társa is enyhébb büntetést kapott nála, és szinte tökéletes volt a börtönben a magatartása. Az áldozat apja azt szeretné, hogy utasítsák el a kegyelmi kérvényt. A döntés most Hutchinson kormányzó kezében van.

A kivégzéseket úgy ütemezték, hogy naponta kettőt hajtanak végre: április 17-án, 20-án és 24-én, 27-én is kettő lett volna, ha Jason McGehee nem kap haladékot. A Death Penalty Information Center - NBC által idézett - adatai szerint ezt a tempót eddig legjobban Texas közelítette meg, ahol 1997 májusának és júniusának fordulóján egy hónap alatt hajtottak végre 8 sikeres kivégzést.

Ami Arkansasban most készül, teljesen törvényes, de a lejáró szavatossági idő miatti kapkodás példa nélküli,

hívta fel rá a figyelmet az NBC. A kritikus hangok szerint két nagy probléma van ezzel, és a kettő összefügg. Az egyik a kivégzéseket végrehajtókra nehezedő mentális teher. A másik a hibalehetőség megnövekedése.

Heti legfeljebb egy kivégzés az ajánlásban

A midazolammal eddig is akadtak már gondok, néha előfordul, hogy nem tudja eléggé kiütni az alanyt. Ha pedig ez nem jön össze, az embertelen szenvedéssel járhat, mert a koktél másik két összetevője okozta fájdalmat ekkor érezni fogja az elítélt. Óriási felháborodás kísérte például 2014-ben a Clayton Lockett-esetet: az elítélt vénájának szétrepedése miatt le kellett állítani a kivégzést Oklahoma államban. Az ügy morbid fordulata volt, hogy úgy negyven perccel a leállított kivégzés után Clayton Lockett szívrohamban meghalt.

Akkor az esetet kivizsgáló hivatal arra jutott: a történtekhez hozzájárult az is, hogy egyetlen estére két kivégzés volt beütemezve, és a személyzetre a szokottnál is nagyobb nyomás nehezedett. A Lockett-ügy kapcsán az oklahomai hivatal megfogalmazott egy ajánlást, hogy egy héten egynél több kivégzést ne hajtsanak végre.

Erre is hivatkozik az a nyílt levél, amelyet március végén küldött el 23, egykor a büntetés-végrehajtásban dolgozó szakember Arkansas állam republikánus kormányzójának, Asa Hutchinsonnak. A levélben azt kérik a kormányzótól, gondolja át újra a kivégzések az ütemezését. Az aláírók közül többeknek van saját tapasztalata arról, milyen részt venni egy halálos ítélet végrehajtásában. Szerintük ilyen sok kivégzés ilyen rövid idő alatt nemcsak a hibák elfordulási valószínűségét növeli, nemcsak aláássa a büntetés-végrehajtás professzionalizmusába vetett közbizalmat, hanem szükségtelen stressznek és traumának teszi ki a levezénylő személyzetet is.

A hóhérok sem bírják

A hóhérokra nehezedő nyomásról, pontosabban az Arkansasban tervezett kivégzéshullámnak erről az aspektusáról részletes cikket író Guardiannak nyilatkozott egy Allen Ault nevű férfi, aki Georgiában dolgozott a büntetés-végrehajtásban, és 1994-95-ben összesen öt alkalommal adta ki az utasítást a villamosszék beindítására. Ault az ötödik kivégzés után összeroppant, felmondott és olyan munkát választott az igazságszolgáltatásban, ahol nincs semmi dolga a halálbüntetéssel. Az emlékek viszont azóta is kísértik, a Guardiannak arról beszélt, még mindig rémálmai vannak. Szerinte katasztrófa, ami Arkansasban közeledik.

Ault úgy érezte, amit ő tett, bizonyos szempontból még rosszabb, mint amiért a kivégzettek a halálbüntetést kapták: teljesen védtelen emberekkel végzett egy vastag könyv útmutatásai alapján, az egész alaposabban ki volt tervelve, mint bármi, amit a villamosszékben ülők elkövettek.

Ault személyesen ismer három olyan kivégzésekben részt vett embert, aki öngyilkosok lettek. A Guardian cikke hivatkozik egy tavaly bemutatott dokumentumfilmre is. Annak az egyik szereplője egy Craig Baxley nevű ember volt, aki személyesen volt felelős legalább 8 elítélt méreginjekció általi kivégzéséért. Baxley később öngyilkosságot kísérelt meg és rengeteg gyógyszert szed a mai napig poszttraumás stressz zavarra és depresszióra. 

Egy dolog a kivégzéseknél különösen szíven ütötte: a halál okaként mindig az szerepelt az iratokban: gyilkosság.

A lap megkereste az arkansasi kormányzó hivatalát egy csomó kérdéssel arról, mit akar kezdeni a kivégzésekben részt vevőkre nehezedő extra nyomással, hogyan akarják megvédeni őket.

A részletek titkosak

Hutchinson szóvivője nem válaszolt, csak annyit mondott, hogy a kormányzó nem akar nyilatkozni a témában a kivégzések végrehajtása előtt, mert szerinte nincs mit megvitatni, neki kötelessége a bíróságok által kiszabott halálbüntetéseket végrehajtatni. A szóvivő egyébként az NBC szerint korábban azt mondta, hogy szerinte nem lesz stresszes nyolc embert kivégezni 11 nap alatt, sőt, a folyamat hatékonyabb lesz és kevesebb lesz a hiba. A kivégzések végrehajtását ugyanakkor titkolózás övezi, az NBC hiába próbálkozott kitartóan azzal, hogy részleteket tudjon meg a folyamatról magáról, elutasításba ütköztek.

A 7 elítélt még nem adta fel, hogy jogi úton megpróbálja megakadályozni a kormányzót a terv végigvitelében. Ügyvédeik azzal érvelnek, a kivégző személyzetre nehezedő nyomás és a sietség megnöveli a kockázatát annak, hogy a halálraítéltek alkotmányellenes módon kegyetlen bánásmódnak, szükségtelen szenvedésnek legyenek kitéve.

Borítókép: Paul Buck / AFP.