Fatime
16 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Theresa May a királynőhöz megy a vereséget jelentő győzelem után

2017-06-09T021840Z 1612553189 RC14C7604750 RTRMADP 3 BRITAIN-ELE
2017.06.08. 23:07 Módosítva: 2017.06.09. 09:45
  • Másfél hónapja még földcsuszamlásszerű győzelmet jósoltak az előrehozott választással taktikázó Maynek, de többek között a 180 fokos fordulatai és a gyenge kampány is visszavethették a torykat.
  • A konzervatívok maradnak a legnagyobb párt, de akár kívülről támogatott kisebbségi kormányra is kényszerülhetnek.
  • A Munkáspárt a várakozásokon felül teljesítve erősödött vissza, amivel Jeremy Corbyn bebetonozhatja magát, de ez kevés lehet ahhoz, hogy a kormányzás közelébe kerüljenek.
  • A két nagy párt árnyékában a függetlenségi népszavazásra készülő skót nacionalisták meggyengültek, a legnagyobbat viszont a UKIP bukta.
  • Miközben May a stabilitással indokolta a választások kiírását, pont sokkal bizonytalanabb lett a helyzet a sürgető brexit-tárgyalások előtt.

Theresa May miniszterelnök Konzervatív Pártja szerezte meg a legtöbb mandátumot, és kapta a legtöbb szavazatot, de elbukta eddigi abszolút többségét a brit alsóházban, ami nagy pofont jelent az előrehozott választásokkal pont a szűk parlamenti többsége megerősítésére törekvő kormányfőnek. Az már biztos, hogy May csúnyán eltaktikázta magát, a toryk pedig biztos többség helyett északír képviselők támogatásával biztosított kisebbségi kormányzásra is kényszerülhetnek. A Munkáspárt erősödött, de nehezen látszik, ettől még hogyan tudna életképes többséget maga mögött tudni.

May nem mond le

A bukással felérő győzelem után nem mondott le, bár a kudarc egyértelműen hozzá köthető: mindenkit meglepve ő kezdeményezte az általa korábban elutasított előrehozott választást, és szerepe volt a kampány alatt hozott, a pártot gyengítő rossz döntésekben is.

Ugyanakkor a matematikai esélye megvan a többség biztosítására, ha szövetséget köt a Demokratikus Unionista Párttal (DUP) – amely egyelőre nem ugrott a kormányfő karjaiba.

Mayt pénteken kora délután II. Erzsébet fogadja. 

Már csak kevés körzet van hátra, eddig a konzervatívok 316, a Labour 261 képviselői helyet szerzett a 650 fős alsóházban. Miközben a Munkáspárt több tíz képviselői helyet vett el a konzervatívoktól, a szavazatszámban szintén erősödő toryk leginkább annak örülhetnek, hogy Skóciában sikerült megnyerniük körzeteket, amivel részben ellensúlyozni tudták a máshol elszenvedett vereségeket.

A Skót Nemzeti Párt (SNP) ugyan harmadik erő marad, de 18 helyet bukva 35 képviselőre eshet vissza, míg a Liberális Demokraták 12, az északír DUP 10, a Plaid Cymru 3, a Zöldek pedig 1 képviselővel végezhetnek. Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) pedig egyetlen képviselői helyet sem szerzett.

650 képviselői helyből eddig ennyi dőlt el

  • Toryk: 316
  • Labour: 261
  • SNP: 35
  • Liberális Demokraták: 12
  • DUP: 10
  • Sinn Féin: 7
  • Plaid Cymru: 3
  • Zöldek: 1
  • Független: 1

Az is kiderült, hogy ezúttal a BBC/ITV/Sky News közös exit pollja viszonylag jól megjósolta a végeredményt (a torykat 314, a Labourt 266, az SNP-t 34 mandátumra jósolták), az előzetes felmérések közül viszont leginkább az új modellel dolgozó YouGov találta el, hogy egyik pártnak sem lesz abszolút többsége, a legtöbb viszont inkább azt valószínűsítette, hogy növelni tudják többségüket a toryk. Ez azért volt sarkalatos kérdés, mert legutóbb, 2015-ben, és a brexitnél is koppantak a közvélemény-kutatók (habár utóbbinál módszertani nehézségek miatt eleve nehezebb helyzetben voltak).

A legutóbbi választáson 66,2 százalékos volt a részvétel, most a Press Association szerint 68,6 százalékos, ami azt jelenti, hogy 1997 óta a legtöbben mentek el szavazni. A fiatalok között a Labour állt jobban, míg az idősek között a toryk nyertek.

A font megzuhant az exit poll hírére

A font már az első exit poll hírére hathetes mélypontra zuhant, ha ugyanis egyik párt sem szerez abszolút többséget, az kiszámíthatatlan helyzetet teremt, ami ráadásul az eredetileg a választások után 11 nappal tervezett

brexit-tárgyalások megkezdését és menetét is bizonytalanabbá teszi.

May saját képviselői mandátumának megvédése után, de a végeredmény ismerete nélkül elmondott beszédében ehhez képest még arról beszélt, hogy ha a konzervatívok nyerik a legtöbb széket, és kapják a legtöbb szavazatot, azzal biztosítani fogják a stabilitást. Azonban May pártjának az abszolút többség elveszítése még akkor is borzasztó kínos és az eddiginél gyengébb felhatalmazás lenne a brexit-tárgyalások előtt, ha végül valahogy ők tudnak kormányt alakítani.

Ráadásul a torykon belül könnyen felerősödhetnek azok a hangok, hogy a kormányfő az előrehozott választás kiírásával fölöslegesen herdálta el az eddigi többségüket, ezért May pozíciója is tarthatatlanná válhat. Nigel Evans konzervatív képviselő például azt mondta: „nem lábon, hanem fejbe lőttük magunkat". A Guardian konzervatív forrásokból úgy tudja, hogy May nem tervezi, hogy bejelenti lemondását péntek reggel. „Nekünk van a legtöbb képviselőnk, és mi kaptuk a legtöbb szavazatot" – érvelt egy tory forrás. Több vezető konzervatív politikus, köztük miniszterek viszont állítólag feltételekkel támogatnák csak tovább Mayt.

Jeremy Corbynt, a Munkáspárt vezetőjét viszont megerősítette a választás, miután messze felülteljesítették az előzetes várakozásokat. A Tony Blair-féle középutas politikát végleg felszámoló, az államosítási ígéretekkel együtt a balszárnyat képviselő Corbyn már arról beszélt, hogy a végeredménytől függetlenül megváltoztatták a brit politika arculatát, az emberek nemet mondtak a megszorításokra.

Maynek pedig le kellene mondania, mert képviselői helyeket, szavazatokat és az emberek bizalmát is elveszítette. A munkáspártiak azt is elkezdték May orra alá dörgölni, hogy a kampányban azzal próbálta győzködni a szavazókat, ha hat képviselői helyet is buknak, Jeremy Corbyn lesz a miniszterelnök. Corbyn szerint világos, hogy a Labour egy erős és reménykeltő programmal megnyerte a választást, a párt pedig készen áll, hogy „az országot szolgálja", a brexit-tárgyalásoknak pedig haladniuk kell.

Hogy lenne ebből többség?

Egyelőre még nincs végeredmény, és a kormányalakítás szempontjából sem mindegy, hogy pontosan milyen arányok alakulnak ki. A David Cameron és a Liberális Demokraták koalícióját hozó 2010-es választás előtt 1974-ben fordult elő utoljára, hogy egyik nagy párt sem szerezte meg az abszolút többséget az alsóházban, és az akkor megalakult kisebbségi kormány életképtelensége végül nyolc hónappal később előrehozott választásba torkollt. Több brit elemző most sem zárja ki, hogy egy éven belül újra a szavazóhelyiségeknél találják magukat a britek.

Békeidőben épp a toryk voltak az elsők, akik koalíciós kormányzásra kényszerültek 2010-ben. Most azonban a brexit miatt is elég lehetetlennek tűnik, hogy az euroszkeptikus toryk összefogjanak a leginkább EU-barát párttal, ami egy második népszavazást is kiírna a brexitről. A korábban megroppant liberálisok sikeresen lovagolták meg a brexit után növekvő EU-barát hangulatot, és 8-ról 12-re tudták növelni képviselőik számát. Tim Farron, a LibDemek vezetője korábban kizárta, hogy megint belépjenek egy koalícióba.

Ha koalíciós partner nélkül marad, akkor egy kisebbségi tory kormány elképzelhető, hogy nyilván engedményekért cserébe számíthatna a Munkáspárttal nem szimpatizáló északír DUP 10 szavazatára, viszont még kérdés, hogy ez elég lenne-e a többséghez. Politikailag ebbe nem nagyon kapaszkodhat May, de mivel a most 7 képviselői helyet szerző Sinn Féin képviselői hagyományosan bojkottálják a brit parlamentet, papíron már 322 képviselő is elég lenne. Ehhez a BBC és a Sky News frissített előrejelzései szerint közelebb kerülhetnek, de az alkura kész DUP külső támogatására így is szükségük lenne, és napi szinten a torykon belüli széthúzások miatt is meglehetősen nehéz dolga lenne a konzervatívok vezetésének.

A másik oldalon a Labour 30-cal tudja növelni képviselői helyeinek számát, amit Corbyn nagy győzelemként könyvelhet el, ez azonban önmagában édeskevés a kormányalakításhoz. A végeredmény függvényében könnyen lehet, hogy még a brit politikában teljesen szokatlan sokpárti – a May által a kampányban „a káosz koalíciójának" bélyegzett – koalíció összeterelésével sem lenne esélyük a többségre. John McDonnell, a munkáspártiak árnyék-pénzügyminisztere mégis kijelentette, hogy „készek a kormányalakításra is", mielőtt odaszúrt Maynek is, hogy a toryk és a DUP esetleges szövetséges lenne az igazi káosz koalíciója.

Jeremy Corbyn
Jeremy Corbyn
Fotó: Jack Taylor / Getty Images Hungary

A választás vesztesei közé tartozik a Skót Nemzeti Párt, ami nagyot gyengült: a korábbi 56 képviselőjéből csak 34 maradt. Úgy tűnik, hogy az újabb függetlenségi referendumról szóló javaslatuk inkább elriasztott szavazókat, és a Munkáspárt, valamint a toryk is tudtak képviselői helyeket rabolni tőlük. Az SNP londoni frakcióvezetője, Angus Robertson és a korábbi pártvezér Alex Salmond is elbukott. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök azt mondta a tervezett népszavazásról, hogy egyelőre átgondolják a választás eredményét.

Teljesen kiesik a parlamentből a UKIP is, ami legutóbb még közel négymillió szavazatot szerzett – amivel azonban akkor is csak két képviselői helyet gyűjtött –, most viszont ennek negyedét sem érte el. A toryk épp az ő szavazóikat próbálták elszipkázni a kemény hozzáállásukkal, de meglepetésre a Labour is sok szavazót tudott szerezni tőlük. A belső megosztottság mellett hiába próbálta a UKIP meglovagolni a londoni terrortámadást, a választók – úgy tűnik – nem voltak vevők az idegengyűlöletre.

May váratlanul lépett

Alapesetben csak 2020-ban lettek volna a választások, azonban az alsóház kétharmados többséggel ezt felülírhatta, miután May váratlanul bejelentette, hogy előrehozott választásokat javasol, amit a nagy pártok egyetértése mellett ki is írtak június 8-ra.  A 2014-es skót függetlenségi népszavazást nem számolva is már zsinórban harmadik éve szavaztak a britek: 2015-ben a menetrend szerinti parlamenti választásokon, tavaly nyáron a brexitről szóló népszavazáson, most pedig előrehozott parlamenti választásokon kellett dönteniük.

Korábban többször kizárta, hogy előrehozott választást tartsanak az Egyesült Királyságban, de May azzal indokolta a hirtelen pálfordulását, hogy biztonságra, stabil vezetésre van szükség a brexit-tárgyalásokhoz, amik így nem csúsznának rá a következő választásokra. Emellett azonban egyszerű praktikus okai is lehettek a nagy sietségnek: akkor ugyanis stabilan 16-20 ponttal vezettek a toryk a Munkáspárt előtt, ezért May azt remélhette, hogy jelentősen növelni tudja az eddigi 17 fős többségüket. Közben pedig a Munkáspárt a 2015-ös nagy veresége után a saját szavazóik között is megosztó, de a párttagság és a szakszervezetek feltétlen bizalmát élvező Jeremy Corbyn vezetése alatt nem tűnt veszélyes riválisnak.

Úgy tűnik azonban, hogy May kirúgta maga alól a széket, hiszen a választás kiírása után több ballépése is volt a kampány alatt, és a például az ingyenes időskori ellátást szigorító, majd mégis visszavont javaslat esetében vett 180 fokos fordulata után kezdődött a toryk zuhanása a felmérésekben. A következő napokban nagy karriert futott be egy Liar, Liar nevű dal, amiben a „Hazudik, nem bízhatsz benne" kórus egyértelmű volt, kire utal.

Közben a megszorításokat ellenző Corbyn ugyan népszerűtlenebb maradt, mint a túlságosan merevnek tűnő, tévévitát is kihagyó May, de nem követett el nagyobb hibákat a kampány alatt, aminek utolsó napjait a londoni támadás után a biztonsági kérdések határozták meg. 

Azt nem tudni, hogy ezek az utolsó napok mennyiben befolyásolták a briteket, de Corbyn azzal vádolta Mayt, hogy még belügyminiszteri ideje alatt visszavágták a rendőrség finanszírozását, és ezért a miniszterelnök lemondását is követelte. May viszont azzal védekezett, hogy a megszorítások nem érintették a terrorelhárítókat, akiknek még növelték is a létszámát. A toryk az utolsó napokban azzal támadták vissza Corbynt, hogy gyengekezű lenne a terrorizmussal szemben, korábban kapcsolatban állt az IRA-val, 2009-ben pedig meghívta volna a Hamász és a Hezbollah tagjait is, hogy beszédet mondjanak a brit parlamentben. A kampány alakulásáról itt olvashat bővebben>>>

A toryk előnye az utolsó napokban látványosan 7 százalékosra apadt országosan, azonban úgy tűnt, hogy az egyéni körzetekre épülő brit választási rendszerben így is meg tudják őrizni, és valószínűleg még növelhetik is a többségüket. A Konzervatív Párt esélyeit növelte például, hogy több vidéki körzetben tűnt erősnek, miközben a Munkáspárt két éve lenullázta magát a korábban biztos bástyájának számító Skóciában.

A briteknél nem arányosan osztanak mandátumokat, hanem egyéni körzetek alapján, ahol az a jelölt nyer, aki akár csak egy szavazattal is többet kap ellenfeleinél (first-past-the-post), nincs szükség abszolút többségre sem. A 650 képviselői helyből fixen 533-at osztanak ki Angliában, Skócia 59, Wales 40, Észak-Írország pedig 18 székkel van ott a brit törvényhozásban.

Maradnak a közös piacban?

A csütörtöki választás egyik nagy tétje az volt, hogy ki és milyen pozícióból tud belevágni a brexitről szóló tárgyalásokba. Egyáltalán nem volt mindegy, Brüsszelből mennyire látják erősnek az új brit kormányt, miután az már kiderült, hogy az EU nem lesz könyörületes a britekkel, vagyis csak olyan kapcsolatokat tartana fenn Nagy-Britanniával, mint bármelyik EU-n kívüli országgal.

Brüsszelben valószínűleg annak ellenére sem fognak örülni az eredménynek, hogy nem kaptak többséget a keménykedő konzervatívok, és a UKIP is kiesett a parlamentből. Amikor a tory kormány bejelentette, hogy kilépne a közös piacból, uniós vezetők felhördülés helyett megkönnyebbüléssel fogadták a hírt, mert a britek végre világossá tették, mit akarnak.

A konzervatívok – nem meglepő módon – szinte szóról szóra ugyanazokat a kilépési feltételeket ígérték, mint kormányon. Otthagynák a közös piacot, nehogy a keleti uniós tagokból, köztük Magyarországról szabadon jöhessen hozzájuk a munkaerő. Helyette valamilyen szabadkereskedelmi megállapodást akarnak. Megismételték a keménykedő alkupozíciójukat: egy nekik rossz megállapodásnál a semmi is jobb, és May karcos tárgyalásokra készült. Most viszont az sem kizárt, hogy arra kényszerülhetnek, hogy összefogjanak valakivel a brit pártok közül. A kérdés, hogy mégis kivel, mert ezen múlik, milyen kompromisszumokat kell kötniük a brexitnél, ami így egészen más színezetet vehet.

A Munkáspárt ellenben nem keménykedne annyira Brüsszellel, mint a konzervatívok, mindenképpen valamilyen megállapodást szeretne. A Munkáspárt nem határozna meg számszerű korlátozásokat a külföldi EU-országokból érkezők bevándorlására, és garantálná a már Nagy-Britanniában élő EU-polgárok jogosultságainak érvényesítését a brexit után is.

Kisebbségi kormányzásnál minden egyes szavazat számítani fog, így megnőhet a kis pártok és a nagyobbakon belül a kevésbé prominens képviselők, a „backbencherek” ereje. Ők a konzervatívoknál általában keményvonalas EU-ellenesek, de van köztük néhány unióbarát képviselő is. Utóbbiak a munkáspártiakkal, a liberális demokratákkal és az SNP-vel könnyedén össze tudnak hozni EU melletti alkalmi koalíciókat, ami például különféle módosítókkal fúrhatja meg Theresa Mayék törvényjavaslatait (a brexitre felhatalmazást adó jogszabálynál is voltak ilyen próbálkozások).

Cserélhetik a főtárgyalót?

A konzervatívoknál állítólag David Davis brexit-főtárgyaló volt az egyik leghangosabb támogatója az előrehozott választásoknak, így könnyen az ő fejébe kerülhet a kudarc.

A mostani helyzetben úgy néz ki, a toryk mások szavazataira szorulnak majd, és mivel a UKIP kiesésével gyakorlatilag csak EU-barátabb pártok vannak a brit parlamentben, ez valószínűleg a brexit puhulását jelenti – a UKIP volt vezetője, Nigel Farage ezért máris aktivizálta magát. David Davis brexit-ügyi főtárgyaló állítólag máris arról beszélt:

az eredménnyel a toryk elveszíthették a felhatalmazásukat arra, hogy kilépjenek a közös piacról.

Ha abban benne maradnak, az a „norvég modellt” jelentené: továbbra is szabadon mehetnének uniós, így magyar munkavállalók a britekhez, akiknek számos EU-s jogszabályt meg kellene tartaniuk, és ezek úgy vonatkoznának rájuk, hogy a döntésekbe nem szólhatnak bele. A közös piaci országok egy alapba is fizetni szoktak, amiből támogatásokat osztanak a szegényebb uniós országoknak. Cserébe korlátozás nélkül hozzáférhetnek az EU piacához, és részt vehetnek bizonyos uniós programokban.

Elhúzódhatnak a tárgyalások

Akármi is történik, a kilépési tárgyalások június végén kezdődtek volna, de a nyári szünet miatt valószínűleg ősszel pörögnek majd fel igazán. Egyelőre viszont az is kérdés, hogy mikorra állhat fel egy működőképes brit kormány. Igyekezniük kell, mert két évük van megegyezni, amiből már értékes hónapok mentek el, miközben a 2019-es európai parlamenti választások miatt amúgy is kevesebb az idő. Más se hiányzik, mint hosszas huzakodás a kormányalakítás körül, vagy egy instabil vezetés. Günther Oettinger költségvetési EU-biztos máris arról beszélt, hogy bizonytalanná vált, időben el tudják-e kezdeni a tárgyalásokat.