Miért épp a bűnösebbik fivér kapott új esélyt?

2017 májusában, egy napfényes napon, a bent maradottak jókívánságaival és biztató tapsával  a háta mögött kilépett a pennsylvaniai Graterford börtön kapuján egy 54 éves férfi, akit David Maldonadónak hívnak. A BBC-nek dolgozó újságíró, Jessica Lussenhop is várt rá odakint. A lap hónapokon át követte David Maldonado és 15 hónappal idősebb bátyja, Sammy sorsának alakulását, a két fivér története ugyanis megdöbbentő példa az amerikai büntetőjog egy sajátosságára, amit mostanában egyre több - egyre növekvő számú tudományos bizonyítékkal megtámogatott - kritika ér. Ez a cikk a BBC anyaga alapján készült.

A történet kezdete 1980-ig nyúlik vissza. 1980. augusztus 13-án kánikula volt, és a tizenéves Maldonado-fivéreknek elegük lett a philadelphiai betonból. Úgy döntöttek, kiugranak a természetbe, az Ördög medencéje nevet viselő idilli helyhez, ahol fák vesznek körbe egy hűvös tavat, amibe sziklákról lehet ugrálni. Bevágódtak egy barátjuk Mustangjába, az útra vettek némi olcsó bort, és már ott is voltak. A hely tele volt fiatalokkal, aki fürödtek, söröztek, füves cigit szívtak.

A kísértés: egy kartondoboz

Maldonadóék hamar összebarátkoztak egy másik, szintén tizenévesekből álló társasággal, füvet cseréltek velük sörre, és miközben hallgatták, ahogy az egyik srác gitározik, szépen betéptek és merészre itták magukat. Kitalálták, hogy megfújják a másik társaságnál látott dobozt, ami ugyan egyszerű kartondoboz volt, de ők valamiért azt gondolták, hogy tele lehet értékekkel. Amikor besötétedett, Sammy felkapta a dobozt, és futásnak eredt vele, David a nyomában, de előtte még felkapott egy kést a többiek piknikkészletéből.

Üldözőbe vették őket, és az egyik üldözőt, a 19 éves Steven Monahant nem is sikerült lerázniuk, ott loholt a nyomukban. A szorult helyzetben Sammy szinte rögtön hagyta a csudába a dobozt, amiben egyébként olyan kétes kincsek lapultak, mint egy 10 dolláros bankó meg egy fésű. Monahan végül megállította Sammy-t, mire David a hátára ugrott, és kétszer belevágta a kést. A fiú összeesett, a testvérek pedig berohantak a fák közé.

A parkolóban aztán bemásztak a Mustangba a barátaikhoz, és elindultak vissza a városba.

Azt hiszem, megöltem

- mondta David a hátsó ülésen, és sírva fakadt. Ezen a napon David 17 éves volt, Sammy 18 éves, 4 hónapos és 10 napos.

A bíró is sokallta az életfogytiglant

Steven Manohan tényleg meghalt. A fivéreket egyformán bűnösnek találták, és mindketten tényleges életfogytiglant kaptak. Az esküdtszék döntését (Pennsylvaniában bizonyos esetekben az esküdtszék dönt a büntetésről) a bíró is túl súlyosnak találta, ahogy mondta, az adott körülmények között ő biztos nem adott volna életfogytiglant, de az állam törvényei szerint nem volt beleszólása a büntetés mértékébe.

Úgy volt tehát, hogy mindkét Maldonado a börtönben fog meghalni, de öt évvel ezelőtt jött egy fordulat. 2012-ben a bíróság egy alabamai ügyben kimondta: alkotmányellenes fiatalkorút tényleges életfogytiglanra ítélni. A döntés lavinát indított el. Négy évvel később véglegesen eldőlt: a változás visszamenőlegesen érinti az összes ilyen jellegű ügyet.

Amerika-szerte 2300 elítélt férfi és nő számára nyílt meg a szabadulás esélye azzal, hogy új ítéletet kellett hozni az ügyükben. Az Egyesült Államokon belül Pennsylvaniában tartották fogva a legtöbb olyan tényleges életfogytost, aki még fiatalkorúként követte el a bűncselekményt, amiért elítélték. Ebben az államban egyedül több mint 500 ember volt érintett. 2017 májusáig közülük 40-en szabadultak. A helyi bíróknak eltart egy ideig, mire mindegyik ügyben új ítélet születik. A legöregebb rabokkal kezdték a munkát. A rekorder egy 79 éves férfi volt, aki 63 éve ült.

Az áldozat családja ellenezte

David Maldonadóra 2016. december 13-án került sor. A döntéskor a javára szólt, hogy a börtönévek alatt leszokott a drogról, diplomát szerzett teológiából, és azóta már más, spanyolul beszélő rabokon segít addiktológiai tanácsadóként. Az áldozat családja ellenezte az enyhítést, de ennek ellenére megszületett az enyhébb ítélet: életfogytiglan helyett 30 év. Mivel ezt addigra már le is ülte, David Maldonado előtt megnyílt a szabadulás útja.

Amikor a BBC-s újságíró először látogatta meg a testvéreket, még mindketten a Graterford börtönben voltak. 15 zárkányi távolságra éltek egymástól, és naponta többször találkozhattak. Úgy voltak egymással, mint a testvérek általában: néha veszekedtek, olykor egymás idegeire mentek. Kettejük közül Sammy a csöndesebb, kopasz, szemüveges figura, aki az ideje nagy részét a zárkájában tölti jogi könyvek és a Biblia tanulmányozásával, egyébként pedig segédkezik az érettségire készülő rabok oktatásában. David magasabb nála, a bajsza őszül, sötét haja már ritkulni kezdett. A szemük egyforma szürke árnyalatú.

Sammy ezen a hármas, börtönbeli találkozón azt mondta: örül David szabadulásának. Az öccsének vegyes, keserédes érzelmei voltak amiatt, hogy Sammyt hátra kell hagynia. Sammyn ugyanis semmit sem segített a büntetőjogi fordulat. Pedig ő sem érzi úgy, hogy felnőtt lett volna a gyilkosság idején. "Éretlen voltam, féktelen voltam" - mondta a BBC-nek.

Már nem fiatalkorú, még nem igazi felnőtt

Az, hogy egy éretlen fejjel elkövetett bűncselekményért nem méltányos ugyanolyan szigorú büntetést kiszabni, mintha az elkövető érett személyiség lett volna, régóta elfogadott. Az Egyesült Államokban Christopher Simmons ügyében hoztak ezen a területen nagy horderejű döntést 2005-ben. A Missouriban élő Simmons-t eredetileg halálra ítélték egy 46 éves asszonyon elkövetett rablógyilkosságért. A fiú 17 éves volt a támadás idején. Ügyvédei azzal érveltek a legfelsőbb bíróság előtt, hogy kegyetlenség kivégezni egy fejlődéslélektani értelemben véve éretlen embert. Felsorakozott a védelem mellett az amerikai orvosok és az amerikai pszichiáterek szövetsége: a szakemberek MRI-vizsgálatok eredményére hivatkozva állították, hogy az agy ilyen fiatalon még nem fejezte be a fejlődést.

A Simmons-ügyben hozott 2005-ös döntés arra vonatkozott, hogy nem szabad kivégezni olyasvalakit, aki nem volt még 18 éves a bűncselekménye idején. A BBC rámutatott: azóta egyre több a tudományos bizonyíték arra, hogy az agy fejlődése még 18 éves korra sem zárul le, a kora húszas években az agynak éppen az a része fejlődik továbbra is nagy mértékben, amely az önkontrollért felelős, és ez a fejlődés 24-25 éves korig eltart. Emiatt merült fel egyesekben, hogy talán szükség lenne egy új életkori kategória, a fiatal felnőttség létrehozására a büntetőjogban, megkülönböztetve ezt a korosztályt mind a fiatalkorúaktól, mind az érett felnőttektől.

Vannak már változáskezdemények. Bizonyos államokban külön börtönszárnyakban őrzik a 18 és 25 év közötti rabokat, elsősorban a rehabilitációt tartva szem előtt. (Amikor Sammy és David Maldonado börtönbe került a nyolcvanas években, rövid idő alatt eljutottak oda a füvezéstől, hogy heroinnal lőjék magukat.) San Franciscóban idén tavasszal nyílt egy fiatal felnőttek bírósága, kifejezetten a 18 és 25 év közötti vádlottak ügyeinek. New Yorkban és Idahóban is működnek hasonlók.

Sammy hisz abban, hogy kijut

Az amerikai jogi rendszerben pedig épp forog egy olyan eset, ami egyszer talán áttörést hozhat, legalábbis ebben reménykedik az érintett ügyvéd, Ted Koch. Koch védence a connecticuti Luis Noel Cruz, aki 18 és fél évesen, a bandája parancsát teljesítve követett el gyilkosságot. Az ügy most ott áll, hogy az illetékes bíró beleegyezett: az ősszel hajlandó meghallgatni a védelem érvelését arról, hogy a Miller-féle döntésnek azokra is vonatkoznia kéne, akik a bűncselekményük idején épp csak túlvoltak a 18. születésnapjukon. Ha az ügyvéd reményei valóra válnának, sőt, a 18-25 éves korosztály egészét érintené a változás, egyelőre azt sem tudni, hány rabot érintene, a BBC szerint annyi biztos, hogy egyedül Pennsylvaniában 2203 férfit és nőt.

Az esélyek nem túl jók, de Sammy Maldonado biztos benne, hogy egyszer kiszabadul. Ehhez vagy az újabb átfogó fordulat kéne, vagy az, hogy a kormányzó szállítsa le a büntetését, de az ilyesmi igen ritka. Sammy a BBC újságíróját arra kérte, amikor egy hónappal David szabadulása után meglátogatta, hogy nyugtassa meg az öccsét. "A bűntudat nagyon, nagyon erős érzés. Tudom, hogy marcangolja. Mondd meg Davidnek, hogy ne aggódjon miattam. Hangsúlyozd, hogy jól vagyok, és ki fogok innen jutni" - kérte.

David Maldonado egyelőre jól boldogul odakint. Mikor találkozott az újságíróval, épp azon ügyködött, hogy némi pénzt küldjön be Sammy benti számlájára. Hízott egy keveset, már van munkája (kint is drog-és alkoholfüggőknek segít), lakást keres és apránként felveszi a fonalat a családtagokkal, régi barátokkal.

Abban reménykedik, hogy ha neki rendben mennek a dolgai, az jót tesz Sammy ügyének is, amikor enyhítésért folyamodik. Azt mondja: vállalja a felelősséget azért, amit tett, és nem érti, hogy ha benne, a tényleges tettesben megbíznak, ha őt kiengedik, miért ne tudnának bízni Sammyben, aki "semmit sem csinált".