Vilma
3 °C
13 °C

A német sas megmutatta karmait a török félholdnak

Untitled-1
2017.07.22. 12:14
Németország csütörtökön kemény szankciókat helyezett kilátásba az európai értékeket semmibe vevő Törökország ellen. Ugyan ezek a lépések még csak ijesztgetésnek minősülnek, de arra alkalmasak, hogy Németország nagyon határozottan felmutassa erejét. A szankciók közül leginkább a turizmus visszafogása érintheti a törököket. Az idegenforgalom már a tavalyi puccskísérlet után is drasztikusan visszaesett, de mérlegre került a törökök EU-tagsága és EU-s támogatása is. Az egész bejelentés azonban a német választási kampányról is szól. Erdoğan a török odamondogatások ellenére látszólag békülne, de a német titkosszolgálat attól tart, hogy Ankara feltüzeli a Németországban élő több millió törököt.

Mi történt? Németország hagyományosan Törökország barátja és támogatója. A németek az elmúlt évtizedekben általában támogatóan, megértően vagy legalábbis diplomatikusan álltak a török ügyekhez. Az elmúlt években Németország volt a legnagyobb pártolója Törökország uniós csatlakozásának.

Csütörtökön viszont Sigmar Gabriel német külügyminiszter egészen új hangot ütött meg, ami alapvető irányváltást jelez a német-török kapcsolatokban. A német külügyminiszter azt mondta: elfogyott a türelmük, Törökország eltért az európai értékektől, feloldódni látszanak a jogállami normák, ezért Berlin három szankciót helyezett kilátásba: 

  • felülvizsgálják a törökországi beruházásokhoz adott német exporttámogatásokat
  • uniós szinten kezdeményezik Törökország felzárkóztatási támogatásainak újratárgyalását/leállítását
  • a német állampolgárokat fokozottan óvják attól, hogy Törökországba menjenek nyaralni. 

Az utolsó cseppet a pohárban egy német emberi jogi aktivista ankarai bebörtönzése jelentette. Peter Steudtert terroristaszervezet támogatásának gyanújával vették őrizetbe az Amnesty International törökországi igazgatójával és más aktivistákkal együtt, amikor egy kiberbiztonsági és adatkezelési tréningen vett részt. Kedden helyezték előzetes letartóztatásba, de az aktivisták ügyvédei szerint azóta sem derült ki, hogy mégis melyik terrorszervezet támogatásával gyanúsítják.

Ehhez jön, hogy m árcius eleje óta fogva tartják a Die Welt újságíróját, Deniz Yücelt is, akit cikkei miatt terrorista propaganda terjesztésével és közösség elleni izgatással gyanúsítanak. A német-török kettős állampolgár ügyében a német lap szerdán már a török alkotmánybírósághoz fordult. A tavalyi puccskísérlet óta már 22 német állampolgár van őrizetben Törökországban, és a német sajtó szerint lista készült azokról a német vállalatokról is, amelyek a török hatóságok szerint a puccs mögött sejtett, az Egyesült Államokban élő Fethulah Güllen hitszónokot támogatják.

A törökök nagy barátja összehúzta szemöldökét

Fontos pont ebben a játszmában, hogy tavaly Berlin kezdeményezésére az EU megállapodást kötött a törökökkel a menekültáradat feltartóztatásáról. A törökök nagy árat kértek azért, hogy visszapaterolhassák hozzájuk a görög szigetekre illegálisan érkezett menekülteket. Abban állapodtak meg, hogy az EU 3  milliárd euróval segíti a Törökországban maradó menekültek ellátását, felpörgeti az uniós csatlakozási tárgyalásaikat és vízummentességet ad nekik.

A tavalyi ankarai puccskísérlet azonban mindent megváltoztatott. A megállapodással a háta mögött Erdoğan nyeregben érezhette magát. Azt gondolta, bármit megtehet következmények nélkül, a németek pedig gyengék és zsarolhatók a menekültcserével. Tavaly nyár óta szükségállapot van Törökországban, és ennek örve alatt ezreket börtönöztek be, hivatalnokok, bírók, tanárok ezreit fosztották meg állásuktól. A puccskísérletre hivatkozva Törökországban gőzerővel zajlik a diktatúra kiépítése, ami az európai értékek zászlóvivőjének szerepét betöltő Németországban tovább nem tolerálható. 

Németország most először mutathatja meg, hogy ha katonailag még nem is elég erős, igenis van eszköze és befolyása arra, hogy odacsördítsen valakinek. Egy, az Erdoğanéhoz hasonló rendszernek is szüksége van ugyanis partnerekre ahhoz, hogy az ország prosperitását fenntartsa, így ha a most bejelentett szankciók nem is rengetik meg a török elnök hatalmát, igencsak az elevenébe vágnak

A német külügyminiszter szavai elsőre kemény ultimátumnak tűnnek, de ha jobban megnézzük őket, inkább ráijesztésről, mint konkrét és azonnali hatású szankciókról van szó. A német diplomácia ezzel még nyitva hagyta a kaput ahhoz, hogy a török vezetés jobb belátásra térjen: 

  • Turizmus: „Aki Törökországba utazik, az sajnos nem egy jogállamban fogja eltölteni a szabadságát" – Heiko Maas szociáldemokrata igazságügyi miniszter ezzel erősítette meg a német külügy új ajánlását, amely csak fokozott óvatosság mellett javasolja a törökországi nyaralást német állampolgároknak. Az azóta elhangzott nyilatkozatok is mind azt emelik ki, hogy Törökország önkényesen zár börtönbe vagy fordít vissza a határról és a repterekről embereket, így kiszámíthatatlan az ottani turizmus. Láthatóan ez vág leginkább a törökök elevenébe, hiszen a legtöbb turista évek óta Németországból érkezett hozzájuk. Egészen 2015-ig így volt ez, a 2016-os nyári puccskísérlet azonban már így is megtépázta a szektort: a tíz évvel korábbi szintre estek vissza a foglalások, a mostani német kormányzati felhívás pedig még tovább csökkentheti a török idegenforgalom bevételét. Erdoğan szóvivője azt mondta: politikai felelőtlenség összemosni a terrorgyanús németeket és a jogkövető német turistákat, mert azokból szeretnének még többet vendégül látni. 
  • Exporttámogatások, kereskedelmi kapcsolatok: Senkinek sem ajánlatos olyan országban befektetni a pénzét, ahol nincs jogbiztonság, ahol teljesen ártatlan vállalatokat a terrorizmus támogatásának gyanújába kevernek, és ahol politikai okokból önkényes kisajátítással fenyegetnek – mondta csütörtökön a német külügyminiszter. Német cégek az elmúlt 15 évben közel 9 milliárd dollárt fektettek be Törökországba. A török piac eddig is kockázatos volt, de Berlin állami hitelekkel és garanciavállalásokkal segítette a német vállalatok befektetéseit. Azzal igyekeztek ösztönzést adni nekik, hogy a török fél átmeneti vagy tartós fizetési nehézségei esetén Berlin állta a számlát. Sigmar Gabriel külügyminiszter most meglebegtette: felülvizsgálják ezeket a garanciavállalásokat, ami még jobban elbizonytalaníthatja a német befektetőket. Német lapértesülések szerint a német-török fegyverkereskedelmet is leállíthatják, bár ez nem okoz feltétlenül érzékeny veszteségeket Ankarának, hiszen a NATO tagjaiként továbbra is hozzájuthatnak amerikai és nyugati fegyverekhez. A német külügyminiszter azt is kijelentette: német részről elképzelhetetlen, hogy az EU tárgyalást folytasson Törökországgal a vámunió kiterjesztéséről.
  • Törökország EU-s támogatásának felülvizsgálata: A legkevésbé konkrét és időben legnehezebben valóra váltható német fenyegetés Törökország EU-s felzárkóztatási forrásainak felülvizsgálatára és esetleges leállítására vonatkozik. Törökország 2005-ben indította el a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val. 2014-2020 között 4,45 milliárd eurónyi (kb. 1400 milliárd forintot) felzárkóztatási támogatást kap Brüsszeltől. Ebből egyelőre csak 167,3 millió eurót fizettek ki Ankarának, több programot pedig már fel is függesztettek. Sigmar Gabriel csütörtökön úgy fogadkozott: tárgyalást kezdeményeznek erről az EU-s tagállamokkal. Ahhoz azonban, hogy a felzárkóztatási támogatásokat teljesen leállítsák, az EU tagállamainak együttesen kellene dönteniük. Egy ilyen horderejű kérdésről biztosan nem fognak máról holnapra megállapodni. Az amúgy sem gyors döntéshozataláról ismert Brüsszelben legkorábban szeptember 6-án tartják az uniós külügyminiszterek találkozóját.

A gazdasági szankciókra a török vezetés heves érzelmekkel reagált, de mintha ők is nyitva hagytak volna egy ajtót a megegyezéshez. Recep Tayyip Erdoğan rosszindulatúnak minősítette Berlin részéről a Törökországba készülő német turisták „elriasztását". Szerinte a német vezetésnek számot kell adnia a náluk bujkáló terroristákról és a nekik juttatott anyagi támogatásról. Erdoğan azt mondta: nem folyik nyomozás német cég ellen Törökországban a puccskísérlettel összefüggésben, Törökország ajtaja pedig továbbra is nyitva áll a külföldi, így a német beruházók előtt.

A török külügyminisztérium kettős mércével vádolta meg Németországot: miközben szerintük támogatja a gülenista terroristákat (nem volt hajlandó kiadni olyan törököket, akik menedékjogot kértek, és Ankara szerint részt vettek a puccskísérletben) és a Törökországban és az EU-ban terrorszervezetnek tartott Kurdisztáni Munkáspártot (PKK), aközben terroristagyanús személyek szabadon engedését követeli Törökországban. Ibrahim Kalin, Erdoğan szóvivője pedig erre cinikusan még rátett egy lapáttal: a németek Peter Steudtner szabadon engedését követelik, de tévednek, amikor azt hiszik, hogy a török igazságszolgáltatás bármiben is befolyásolható lenne és engedelmeskedne külső nyomásnak.

A török válaszcsapás

A helyzet azonban bonyolultabb két egymástól 2 ezer kilométerre lévő ország konfliktusánál, hiszen ott van a Németországban élő közel 3 millió török. A német elhárításnak információi vannak arról, hogy Németországban aktivizálódnak a török titkosszolgálatok és a török szélsőséges csoportok, mondta pénteken Hans-Georg Maaßen, a német alkotmányvédelmi hivatal vezetője. Maaßen szerint a török kormány befolyást gyakorol a németországi török közösségekre, a török titkosszolgálat pedig a német jogszabályok megsértésével gyűjt információkat emberekről. Olyan próbálkozások is voltak, hogy az Erdoğannal nem szimpatizáló németországi törököket igyekeztek megfélemlíteni. Maaßen azt mondta: a tavalyi puccskísérlet óta Törökországot nemcsak partnernek, hanem Németország befolyásolására törekvő ellenfélnek is látják.

Ez a helyzet már tavasszal is komoly feszültséget okozott. Márciusban Recep Tayyip Erdoğan visszatérő nácizásba kezdett a német és a holland vezetés ellen, miután a két ország megakadályozta, hogy török miniszterek ottani török közösségek előtt kampányoljanak nyilvános rendezvényeken az április 16-i népszavazás előtt (a referendumon szűken ugyan, de megszavazták Erdoğan teljhatalmát).  

Az odamondogatások azonban a népszavazás után sem értek véget. Miután Erdoğan belengette, hogy esetleg a halálbüntetésről is népszavazást tartana, a németek az osztrákokkal együtt leszögezték: a náluk élő törökök ezen nem vehetnek részt. Németország nem volt hajlandó kiadni azokat a törököket sem, akik politikai menedékjogot kértek, és Erdoğan azzal vádolta őket, hogy részt vettek a puccskísérlet megszervezésében.

Erdoğannak azt sem engedték meg, hogy a hamburgi G20-as csúcs alkalmából nyilvános rendezvényen beszéljen a Németországban élő törökökhöz. Berlin hivatalosan is megtiltotta bármilyen külföldi kormánynak, hogy három hónappal a szövetségi választások előtt Németországban kampányoljon.

Törökország válaszul azt akadályozta meg, hogy egy német parlamenti delegáció felkereshesse az Incirlik légibázison szolgáló német katonákat (Németországban a hadsereg a Bundestagnak felel). Nem késett a német reakció sem, az érintett katonákat válaszul áthelyezték Jordániába. Múlt héten a törökök megint megakadályozták, hogy német képviselők felkereshessék a katonákat, ezúttal a Konya közeli légibázison. A kétoldalú kapcsolatok romlása miatt vizsgálták felül korábbi engedélyüket, de állítólag elsősorban a Die Linke párt képviselőivel volt a bajuk, akik nyíltan kiálltak a PKK mellett. A légibázisok körüli ügybe bekapcsolódott Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is, aki múlt héten felszólította a két NATO-szövetségest, hogy rendezzék a vitáikat.

A német választási kampány része

A törökök egyik első reakciója egyébként a csütörtöki bejelentésre az volt, hogy az egész konfliktus német belpolitika motiváción alapul, hiszen szeptemberben tartják a Bundestag-választásokat. Erdoğan szóvivője szerint az már szinte divattá vált Németországban, hogy ilyenkor előhúzzák Törökországot, és ezzel próbálnak meg jó pontokat szerezni a pártok.

Kétségtelen, hogy ez a szociáldemokrata Sigmar Gabriel első hangsúlyos külügyminiszteri akciója. A német nagykoalícióban 2013 óta a nem éppen karakteres Gabriel volt a gazdasági miniszter és az alkancellár Merkel mellett. Az SPD az év elején úgy döntött: a közös nagykoalíciós döntések után Gabriel nem lesz elég hiteles Merkel bírálójaként és kihívójaként (így lett az SPD kancellárjelöltje és elnöke az Európai Parlament éléről érkezett Martin Schulz). Az SPD az addigi külügyminisztert, Frank-Walter Steinmeiert jelölte államfőnek, Gabriel pedig január végén átvette a helyét a külügyi tárcánál.

Merkelnek szüksége van Ankarára

Figyelemreméltó mindenesetre, hogy a törökök elleni lépéseket nem Angela Merkel jelentette be, és leginkább az SPD politikusai nyilatkoztak az elmúlt napokban is. A kancellár csütörtökön szóvivője útján mindössze annyit közölt a Twitteren: ő is szükségesnek és elkerülhetetlennek tartja ezeket az intézkedéseket Törökország ellen. A szociáldemokraták a kampányban folyamatosan támadták Merkelt a törökökkel ápolt közeli viszony miatt. Akár még jól is jöhetett volna nekik, ha ebben az ügyben a szeptemberi választásig nem történik semmi, hiszen így végig napirenden tarthatták volna ezt az ügyet, de külügyminiszterük most láthatóan új lapot nyitott ebben a történetben.

Idáig Merkel még a nácizások közepette is csak mérsékelten bírálta Ankarát, és igazán húsbavágó lépéseket nem is lengetett be. Ennek részben az az oka, hogy Merkelnek szüksége van a törökök együttműködésére a tavalyi menekültegyezményhez. Az egyezségnek köszönhetően drasztikusan visszaesett a migráció a részben Magyarországon át vezető balkáni útvonalon. A gyakorlatban viszont már korábban gondok akadtak több részlet végrehajtásával. Leginkább arról szólt a vita, hogy a törökök kapjanak-e cserébe vízummentességet. Ehhez Ankarának is teljesítenie kellene bizonyos feltételeket, de volt olyan, amelyikre nem hajlandó, például a kurdok miatt túl széles terrorellenes törvény módosítására. Erről itt írtunk bővebben>>>

A július elején Hamburgban tartott G20-csúcson az Erdoğannal tartott kétoldalú találkozó után a német kancellár azt mondta: komoly nézetkülönbség van köztük egy sor ügyben, és ezekről nyíltan beszéltek is. Viszont a kétnapos csúcs végén azt is kiemelte, hogy a G20-országok méltatták Törökország szerepvállalását a migránsválság kezelésében.

Parkolópályán az EU-tagság

A viszony megromlása Törökország EU-s csatlakozási tárgyalásaira is hatással volt. Az Európa Tanács tavaly decemberben döntött úgy, hogy nem nyit újabb csatlakozási fejezetet Törökországgal, az Európai Parlament pedig a tavaly nyári puccskísérlet óta eltelt időben már két állásfoglalásban is a csatlakozási tárgyalások felfüggesztését követelte. Erdoğan tett olyan nyilatkozatokat, amik arra utaltak, hogy Törökország sem nagyon akar teperni, hogy újrakezdődjenek a tárgyalások, de Ömer Çelik török EU-ügyi miniszter kedden is arról beszélt Brüsszelben, hogy Törökország célja a teljes jogú európai uniós tagság. Ezzel azonban elsősorban arra utalt, hogy a vámunió kiterjesztését nem a tagság alternatívájának gondolják. Szerinte a feszültségek ellenére tovább kell lépni a csatlakozási tárgyalásokon.

A különböző belengetett szankciók és korlátozások mellett valószínűleg arra kell igazán figyelni, hogy a németek belengetett korlátozásaival szemben előkerül-e ütőkártyaként a menekültegyezmény, amivel elsősorban a törökök okozhatnának gondokat Merkelnek. Egyelőre azonban erről nem esett szó.

Miközben pedig Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter arról beszélt, hogy soha nem engednek zsarolásnak és fenyegetésnek, és megfelelő válaszlépéseket ígért, Nihat Zeybekci gazdasági miniszter próbálta enyhíteni a feszültséget. A miniszter a Reutersnek arról beszélt, hogy a német-török viszály csak átmeneti, ezért nem is szabadna olyan kijelentéseket tenni, amiknek hosszabb távon hatásuk lehet a két ország gazdaságára.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)