Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Trump újabb atomválságot kavarhat

000 FG4WH
2017.09.20. 17:15

Bár Donald Trump ENSZ-ben elmondott, kőkemény, néhol már-már apokaliptikus tónusoktól sem mentes beszédéből a lapok – mi is –  leginkább az Észak-Korea elleni fenyegető szavakat emelték ki, tartalmilag mégis a legnagyobb újdonság talán az volt, hogy

Trump Észak-Korea mellé helyezett egy régi-új lator államot: Iránt.

Az elnök a síita teokráciát a régió főgonoszának kiáltotta ki, mely "aláássa a békét az egész Közel-Keleten" Libanontól Szírián át Jemenig.

Az amerikaiaknak nem tetszik, hogy Irán a Közel-Kelet nagy nyertese

A kritikában sok igazság van. Tény például, hogy Irán valóban a térség több országában támogatja a Szaúd-Arábia és Izrael elleni mozgalmakat, rezsimeket, terrorszervezeteket. Csakhogy pont a Trump által emlegetett jemeni polgárháború szörnyűségeiért legalább annyira felelősek a Trumpot varázsgömbbel, antiterrorista maszlaggal meg zsíros fegyvervásárlási szerződéssel elbűvölő szaúdiak, mint a húszi felkelőket támogató irániak. És az a beállítás is hamis, hogy Irán egy "demokráciának álcázott korrupt diktatúra, hiszen demokratikus döntései tavaly és idén is szembementek a vallási elit akaratával – hasonló demokratikus akaratnyilvánítás elképzelhetetlen lenne az Egyesült Államok Öböl-menti szövetségeseinél.

Trump szavaiból azonban süt az amerikai stratégák aggodalma Irán közelmúltbéli sikerei miatt:

  • Egyfelől aktív közreműködésével – nem elvitatva az orosz érdemeket – sikerült régi szövetségese, Bassár al-Aszad rendszerét megmenteni a 2015 derekára valószínűnek tűnő bukástól.
  • A véreskezű diktátor megmentése valóban kétes érdem, csakhogy közben Irán a felemelkedő Iszlám Állam elleni harcban is komoly szerepet vállalt Irakban és Szíriában egyaránt. És bár Bagdad talán tanult az Iszlám Állam leckéjéből és kevéssé erőlteti a felekezeti politikát, Teheránnak mégis óriási befolyása van a síita többségű kormányra.
  • Jemeni pártfogoltjai, a húszi gerillák két és fél éve derekasan tartják magukat a szaúdiak által vezetett Öböl-menti koalíció óriási túlereje ellen.
  • A síita Hezbollah pozíciói is erősödtek Libanonban a 2006-os háború óta.
  • Az Öböl-országok belharcát is felhasználta arra, hogy a szaúdiak által betámadott Katarhoz közelebb kerüljön.

És ami talán a legfontosabb: a szíriai fegyvernyugvásról szóló tárgyalások során – az USA berzenkedése ellenére – Oroszország és Törökország is egyenlő partnerének ismerte el, azaz

Iránt egyáltalán nem lesz olyan könnyű páriának bélyegezni majd elszigetelni, mint Észak-Koreát.

Tagadhatatlan, hogy az iráni sikerek részben a nyitás után megnövekedett mozgástér számlájára írhatók, de a fejleményeket úgy is fel lehet fogni, mint a 90 milliós Irán gazdasági-politikai reintegrációját a térség hatalmi hálójába.

Trumpnak ezzel kellett volna kezdenie az elnökséget

Miről is szól az atomalku?

Irán a nagyhatalmakkal kötött, sok kitételt tartalmazó szerződésben vállalta a hadi célokra felhasználható programjainak leállítását, illetve lassítását, valamint elismerte a Nemzetközi Atomügynökség ellenőrzési jogát. Cserébe a nagyhatalmak feloldották az Irán gazdaságát legjobban sújtó nemzetközi szankciókat, például az olajexport tilalmát és a külföldi bankbetétek befagyasztását. Az Iránnal szembeni szankciók azonban olyan sokrétűek, hogy többjük a mai napig érvényben maradt, illetve az USA újabbakkal egészítette ki.

Az elnök Iránnal kapcsolatban nem vádolható pálfordulással, hiszen már a kampányában kijelentette, hogy első hivatali napján fel fogja bontani "ezt a nagyon hülye vezetők által, inkompetens módon tárgyalt" megállapodást. És többi elképzeléséhez képest ebben nem is nagyon tért el a republikánus fősodortól, mely szintén hevesen ellenezte az Obama-kormányzat tárgyalását, majd megállapodását Iránnal – sőt, a Kongresszus mindkét házában le is szavazták.

Érdekes módon, mégis Trump héjának tartott védelmi minisztere, James Mattis tábornok, aki – az Irán címzett kemény szavak mellett – Izraellel szemben is kitartott a nukleáris megállapodás mellett, és elérte, hogy Trump kétszer is megújítsa azt. A katonai vezetés ugyanis tisztában van azzal, hogy ha kenyértörésre kerül sor, Irán még Észak-Koreánál is keményebb dió lenne, amellett pedig pont az észak-koreai válság bizonyítja nap mint nap, hogy

ha valaki nem akar háborúzni, akkor nagyon nem éri meg lemondani az összes köztes kényszerítő eszközről.

De közeledik október 15, a szerződés szokásos felülvizsgálatának időpontja, amikor az elnök akár fel is mondhatja a megállapodást. Ehhez az amerikai szankciók és iráni fenyegetőzések spirálja mellett Trump és a republikánusok belpolitikai válsága is elvezethet. Ugyanis odahaza sem az elnök, sem kongresszusi többségen ülő pártja nem képes végigvinni a törvényhozási terveit. Az egészségügyi reform becsődölését követően az adóreform leglényegesebb kérdéséről (ami természetesen az, hogy Miből?) sem tudnak megegyezni, és a továbbra is történelmi népszerűtlenségnek örvendő Trump már a demokratáknak rázza a kezét néhány pontnyi javulásért.

És ebben a helyzetben bármennyire is közhelyes, mégis eredményes húzás lenne egy kis nemzetközi válság. Szíriát is a volt nemzetbiztonsági tanácsadójának orosz kötődései miatt dúló botrány közepén büntette meg néhány Tomahawk-kal, és ez volt az utolsó olyan alkalom, amikor Trump mérhető népszerűség-növekedést tudott elkönyvelni.

Irán nem vett vissza a fenyegetésből

Az érme másik oldala, hogy

egyáltalán nem lenne meglepő, az USA egyszer csak besokallna, és felmondaná az atommegállapodást.

A perzsa állam ugyanis lényegében a megállapodás aláírása óta tesztelgeti az amerikaiak türelmét, és – még csak nem is csöndben – fejlesztgeti csapásmérő rakétaerejét. Az irániak önvédelmi alapon már rendelkeznek Rijádot vagy Tel-Avivot is elérő, többfokozatú meghajtással és meglehetősen pontos célzórendszerrel ellátott rakétákkal, melyek gyártására és fejlesztésére alig egy hónapja irányoztak elő újabb összegeket.

A rakétarendszerek a Forradalmi Gárda irányítása alatt állnak. Ez a befolyásos elitosztag nem az állam, hanem az iszlám köztársaság védelmére esküdött fel, és jelentős autonómiát élvez műveleti téren is, valóságos hadsereg a hadseregben. A Forradalmi Gárda sosem rejtette véka alá azt, hogy a rakétákat Izraelnek szánják, és ez a nyílt agressziós szándék nyilván nem veszi ki jól magát akkor, amikor közben az iráni elnök önvédelemről magyaráz.

A rakétákkal ráadásul nyilván nem virágcsokrokat vagy röpcédulákat akarnak kézbesíteni, egy ilyen ballisztikus rakétánál lényegében egyetlen csomagnak van értelme:

az atomtöltetnek.

Ugyan Irán vállalta, hogy lemond a bombagyártásra felhasználható dúsított urán előállításáról (Teherán amúgy a nyilvánvalóan katonai célú fejlesztéseit is polgári célúnak állította be) de az elmúlt években mindig felbukkantak gyanús jelek – a nehézvíz-előállítási limit megszegésétől az ellenőrzés szabotálásáig - arra nézvést, hogy Irán nem akar lemondani az atomfegyverről. Az utóbbi hónapokban pedig felmerült a gyanús katonai létesítmények, például a Parcsínban található laboratóriumok ellenőrzésének szükségessége is. Izraeli lapok pedig pont az ENSZ-közgyűlés – és Benjamin Netanjáhú látogatása – előtt szellőztették meg, hogy az utóbbi időkben szinte semmilyen fontos létesítménybe nem engedték be az Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreit.

Az alku vagy nem alku-kérdését bonyolítja, hogy az atommegállapodás Iránban sem örvend egyöntetű népszerűségnek. Ennek egyik oka a csalódás: Haszan Róháni elnök annak idején túl nagy elvárásokat támasztott a szankciók utáni gazdasági fellendüléshez, melyek egyelőre csak részben éreztetik hatásukat. A másik pedig az iráni radikálisok befolyása, akik szerint az Egyesült Államok egy kedvezőtlen megállapodásba csalta bele Róhánit, melyben az elnök évtizedekkel visszavetette az ország biztonságának és alkuképességének legfőbb zálogát jelentő - számítások szerint a megállapodás idején már csak két-három hónapnyi munkát igénylő - atomfegyver kifejlesztését, miközben Trump egyik napról a másikra új szankciókkal sanyargathatja  őket.

Róháni azonban valószínűleg jól látja azt, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben az USA csak retorikai szinten engedheti meg magának a konfliktus kiélezését. Ahogy a CNN-nek egy nappal Trump kirohanása előtt adott interjújában megjegyezte, Amerika nem sok nyereséget remélhet a nukleáris megállapodás felmondásától, ellenben súlyosan károsítaná a belé vetett nemzetközi bizalmat. Ráadásul az USA  közel-keleti szövetségeseit leszámítva meglehetősen egyedül áll a harciasságával.  Az Iráni olajiparban gazdaságilag is érdekelt Oroszország és Törökország biztosan nem csatlakozna az újbóli szankciókhoz, de könnyen lehet, hogy az utóbbi két évben milliárdos befektetésekkel jelentkező európai szövetségeseknek sem fűlne a foga a 2015 előtti állapothoz való visszatéréshez, az Iszlám Állam fenyegetésétől szabadulófélben lévő régió látványos destabilizálásához és persze legkevésbé egy új atomfenyegetéshez. 

(Borítókép: Haszan Róháni iráni elnök és Hoszein Dehgán védelmi miniszter a Bavar 373 rakétavédelmi rendszer mellett Teheránban az elnöki hivatal által 2016. augusztus 21-én kiadott felvételen. Fotó: AFP)