Auguszta
-3 °C
2 °C

Barcelona-Madrid párharcnak még sosem volt ekkora tétje

2017-09-20T152355Z 506360066 RC167FC91740 RTRMADP 3 SPAIN-POLITI
2017.09.23. 16:41 Módosítva: 2017-09-23 16:48:53

Spanyol rendőrök szállták meg a héten a katalán vezetés több minisztériumát, postákon, újságok szerkesztőségeiben, nyomdákban razziáztak. Erre válaszul több tízezren tüntettek csütörtökön Barcelonában, énekeltek és doboltak, így tiltakozva a rendőrségi akciók és a kormányzati tisztviselők letartóztatása ellen.

Rettentő feszült lett a helyzet a madridi központi kormány és a katalán kormány között, ahogy közeledik a jövő vasárnapra tervezett függetlenségi népszavazás napja.

Akarja, hogy Katalónia független köztársaság legyen?

Ez lenne az egyetlen kérdés a referendumon, aminek megtartását már törvényben fogadta el a katalán parlament. A spanyol kormány azonban kezdettől ellenzi az egészet, és arra hivatkozik, hogy a népszavazás megtartását a spanyol alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek mondta ki. Miután a katalán vezetés nem hátrált meg, a madridi kormány minden eszköz bevetésével próbálja megakadályozni a szavazás megtartását.

A katalánok közül sokan nem értik, miért ne tarthatnának ugyanolyan népszavazást, mint a skótok. A spanyol kormány szerint azonban az alkotmány világosan fogalmaz a nemzeti egységről, a többség érdekeinek védelmére hivatkozik, egyébként pedig a legkevésbé sem szeretne lemondani Spanyolország egyik leggazdagabb régiójáról. Most az a kérdés, hogy ilyen ellenszélben meg tudja-e tartani a katalán vezetés a népszavazást, ha pedig igen, akkor többségbe kerülnek-e a függetlenség hívei – a mostani helyzetben már bármelyik változatnak messzemenő következményei lehetnek.

A Financial Times szerint ez lehet a legkomolyabb alkotmányos válság, amivel Spanyolországnak szembe kell néznie a Franco-diktatúra után visszaállított demokrácia elleni 1981-es puccskísérlet óta.

Végigvinnék, amit ígértek

A szeparatista erők 2015-ös választási győzelme óta eltökélt célja a katalán vezetésnek egy függetlenségi népszavazás kiírása. Ennek volt már egy előképe nem is olyan régen, 2014-ben tartottak már egy alternatív, nem jogerős népszavazást a kérdésben, amin 40 százalékos részvétel mellett a résztvevők négyötöde az elszakadást választotta volna. Carles Puigdemont katalán elnök már 2017-es újévi üzenetében elég világosan belengette szeptember környékére a népszavazást, azonban év elején még többen azt találgatták, hogy mire jutnak majd tárgyalásokon a spanyol kormánnyal.

Ilyenek tényleg körvonalazódtak, azonban ahogy korábban, most sem lett sok eredményük. Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök kijelölte helyettesét tárgyalófélnek, Soraya Saenz de Santamaria azonban leszögezte, hogy semmilyen érdemi párbeszéd nem lehetséges, amíg a katalán hatóságok nem tesznek le a népszavazás tervéről. Puigdemont vaskos, 46 pontból álló listát állított össze a katalán követelésekből, azonban ezek között is a legelső egy kötelező érvényű függetlenségi referendum volt. Miután egyáltalán nem közeledtek az álláspontok, a katalán vezetés szeptember 6-án egyoldalúan kiírta a népszavazást október 1-jére, amit azonban több katalán ellenzéki párt nem támogatott.

Jogászok már régóta azt magyarázták, hogy ha a katalán kormánynak nem sikerül átvernie az ötletet Madridon is, akkor jogilag nem lesz alapja megtartani a népszavazást. Az alkotmányban oszthatatlanként szerepel az állam és a nemzet egységének alapelve, ami fontos különbség Skóciával szemben. A katalán bíróságok különutas döntéseit is felülíró alkotmánybíróság ráadásul sorra kaszálta el azokat a próbálkozásokat is, amikkel a katalán parlament a független államiság irányába mutató intézményeket (mint például a a saját adóhatóság) próbált létrehozni.

Miután a népszavazást alkotmányellenesnek nyilvánították, Rajoy azt várta, hogy a katalán kormány a megadott határidőig visszavonja-e a kezdeményezését, azonban miután ez nem történt meg, egész pályás letámadásba kezdett. Madrid több fronton is próbál nyomást gyakorolni a katalán vezetésre, és magukra a katalánokra is:

  • jogi eszközökkel és a rendőrség bevetésével próbálják megakadályozni a tényleges szavazást,
  • azzal fenyegetőzött, hogy saját kezébe veszi a pénzügyeket, mert „nem fogja engedni, hogy közpénzt használjanak fel egy jogtalan szavazás megtartásához" (a spanyol kormány szerint a katalán vezetés egyébként is a feszültségek szítására használta eddigi forrásai egy részét),
  • de azért, biztos, ami biztos, azt próbálják sulykolni a katalánoknak, hogy nem járnának jól a függetlenséggel.

Megjelentek a rendőrök a minisztériumokban

„Ha bárki arra sürget, hogy menj el szavazni, ne tedd meg, mert a népszavazást nem lehet megtartani, teljességgel törvénytelen lenne" – mondta Rajoy. A spanyol gazdasági miniszter hétfőn azzal riogatott, hogy Katalónia elszegényedne a függetlenedés után. „A GDP 25-30 százalékkal csökkenhet, a munkanélküliség pedig megduplázódhat" – mondta Luis de Guindos. Azért a végén még azzal szúrt oda, hogy láthatóan a piacok sem nagyon aggódnak a jövő vasárnap miatt, ellentétben például a brexit-népszavazás előtti pánikkal, mert semmi realitása nincs a katalánok kiválásának.

Még VI. Fülöp spanyol király is beszállt az üzengetésbe, szerinte a spanyol alkotmány megakadályozza, hogy önkényesen szétrobbantsák alóla az országot, a madridi kormánnyal együtt pedig annak a többségnek a jogait védik, akik nem hallatják most a hangjukat.

Nadal vs. Guardiola

A függetlenségi vitában sportolók, közéleti személyiségek is rendszeresen megszólalnak. A héten a világelső teniszező Rafael Nadal is elég erősen a népszavazási tervek ellen állt ki. „Nem hághatod át a törvényeket, csak azért, mert ezt akarod" – mondta az El Mundónak. Nadal egyébként a katalánokhoz is közel érzi magát, a barcelonai tenisztornán a fő pályát idén már most róla nevezték el.

A Manchester City vezetőedzője, a korábban a Barcelonát irányító Pep Guardiola viszont egy júniusban, a katalán fővárosban tartott gyűlésen lelkes beszédet mondott kezében egy urnával és egy szavazólappal. „Szavazni fogunk, még akkor is, ha a spanyol állam ezt nem akarja. Nincs más út" – mondta akkor a tömegnek.

Múlt héten a kormány mindenki ellen jogi lépéseket ígért, aki segít megszervezni a törvénytelennek tartott népszavazást. Vádat emeltek a katalán parlament és a katalán kormány több tagja ellen, szerdán őrizetbe vették az alelnököt. 740 olyan katalán polgármester ellen indult vizsgálat hivatali visszaélés vagy közpénzek jogtalan felhasználásának gyanújával, akik támogatásukról biztosították a referendumot. El Port de la Selva vezetése például szimbolikusan morálisan kívülállónak minősítette magát a spanyol alkotmánnyal szemben.

Miután iskolákban és közintézményekben rendeznék meg a népszavazást, a spanyol kormány még azzal is fenyegetőzött, hogy az áramot is lekapcsolnák ezekben az épületekben. Az egész szavazás lebonyolításáért felelő köztisztviselők is két tűz közé kerültek: egyik oldalról a katalán vezetés elrendelte, hogy szervezzék meg a referendumot, a másikról viszont senki sem tudja garantálni, hogy a madridi vezetés ne indítana jogi lépéseket ellenük, vagy akár záratna be a rendőrséggel szavazóköröket.

Ezeken elég sok múlhat majd, hiszen így is kulcskérdés, hogy a 947 katalán település közül melyeken tudnak szavazást tartani. Az önmagában komoly bizonytalanságot jelent, hogy a katalánok ötöde Barcelonában él, ott pedig Ana Colau polgármester pedig már jelezte, hogy ő is támogatja a népszavazást – habár egyébként az elszakadás ellen van –, de biztosítékokat kért, hogy jogszerű lenne a városban a szavazás megrendezése.

De mi jön ezután?

A katalánok próbálták feszegetni a kereteket a kialakult helyzetben, közben pedig haladni a céljuk felé. A nagyrészt ellenséges spanyol sajtóval szemben az elszakadáspárti aktivisták a közösségi médiára mentek rá, de külföldön is szemináriumokat tartottak a katalán függetlenség mellett. Azt is bejelentették, hogy nem küldenek heti pénzügyi beszámolókat a kiadásaikról, hanem csak havi rendszerességgel továbbítják ezeket, vagyis a népszavazásig kibújtak volna az ellenőrzés alól. Az eltökéltségüket jól szemlélteti, hogy egy bíró bezáratta a referendum honlapját, de aztán percekkel később egy másik szerveren újból megjelent, habár csak külföldről lehetett elérni.

A héten azonban egészen új helyzetet teremtett a rendőrök kivezénylése. A spanyol kormány már 2014-ben is hasonlóan alkotmányellenesnek tartotta az akkor megrendezett alternatív népszavazást, azonban akkor nem mozgósították a rendőröket. Az elmúlt napok razziáiban a népszavazáshoz köthető dokumentumokat kerestek, és azt is próbálták megakadályozni, hogy bármilyen úton kiküldhessék a szavazólapokat. Spanyol lapok szerint a kormány több mint 16 ezer rendőrt akar Katalóniába vezényelni, hogy megakadályozzák a referendumot. Egy részük már megérkezett, a kikötőkbe állított hajókon szállásolják el őket.

Azt sikerült elkerülni, hogy összecsapások robbanjanak ki a rendőri akciók miatt. A szerdai rendőri razziák alatt a katalán házelnök, Jordi Sánchez a Twitteren azt kérte, hogy az emberek békésen vegyék körbe, és védjék meg a kormányépületeket. „Nem félünk!", „Nem harap, ez egy urna!", „Helló, demokrácia!" – skandálták a csütörtökön már második napja utcára vonuló tüntetők. A spanyol kormány a tüntetésekre is annyival reagált, hogy azokat egy kisebbség szervezi, miközben ők azok oldalán állnak, akik nem mentek ki az utcára, és nem örülnek annak, ami történik.

Carles Puigdemont katalán elnök már korábban is azzal vádolta a madridi vezetést, hogy „ellenséges és paranoid légkört" teremtett a népszavazás körül, szerdán délután viszont már drámai módon arról beszélt, hogy lényegében felszámolták Katalónia eddigi önállóságát, és egy határt átlépve a Franco-diktatúra idejét idézték a madridi vezetés intézkedései. Korábban a spanyol kormány vádolta azzal a katalán vezetést, hogy a népszavazás egyoldalú kiírásával már-már a diktatórikus és autokrata rezsimekre jellemző magatartást tanúsítanak. Puigdemont csütörtökön megint megismételte, hogy nem tágítanak, és vannak terveik arra, hogyan tudják lebonyolítani a szavazást.

Kaptak jogköröket, de mi van a pénzzel

Katalónia története és a függetlenségi törekvések is régre nyúlnak vissza. A régió ugyan a XV. század óta Spanyolország része, de az 1714-es örökösödési háború is mély történelmi nyomokat hagyott, a szeptember 11-i katalán nemzeti ünnepen arra a nagy vereségre emlékeznek, amit a spanyoloktól szenvedtek el. A Franco-diktatúra alatt elnyomott katalán öntudat az 1978-as új spanyol alkotmánnyal erősödött meg újra.

Ez lényegében bármelyik másik európai régiónál nagyobb önrendelkezési jogokat biztosított Katalóniának, és 1980-2003 között a mérsékelt nacionalista Jordi Pujol vezetése alatt a katalán vezetés ezt a mozgásteret használta ki. Katalónia iskolákat, kórházakat tart fent, sőt, saját rendőrsége, és börtönei is vannak. A madridi kormányok ugyanakkor a jogkörök biztosítása mellett azt is szorgalmazták, hogy jobban beolvasszák a régiót, amit az is jelez, hogy a most Katalóniában élők ötöde Spanyolország más részeiről költözött oda.

Mindig is voltak olyan hangok, hogy a Svájcéhoz közeli lakossággal bíró, egyik leggazdagabb spanyol régiónak a saját lábára kellene állnia, azonban elsősorban két esemény erősítette fel ezeket a szeparatista hangokat az elmúlt években. Az egyik a 2008-as gazdasági válság volt, ami komolyan éreztette hatását Spanyolországban, és jobban előtérbe hozta Katalónia és az ország többi része közötti anyagi különbségeket. A másik pedig az a 2010-es alkotmánybírósági döntés, ami leállította a katalán autonómia további kiszélesítését.

Madrid nos roba – Madrid kirabol minket

– szól a függetlenségpártiak népszerű szlogenje, és az nem is nagyon kérdés, hogy a központi kormány többet vesz el, mint amennyit visszajuttat. A munkanélküliség megugrásához vezető 2008-as gazdasági válság alatt különösen sokan kezdték úgy gondolni, hogy inkompetens madridi kormányok döntéseinek a levét isszák meg ők is. Azt nehéz pontosan kiszámítani, hogy mennyivel fizetnek be többet a spanyol GDP ötödét adó katalánok, mint amennyit visszakapnak, de legalább 8,5 milliárd euró a különbség. Az pedig látható, hogy a befektetések csökkentek: 2015-ben az országos költségvetés 9,5 százaléka jutott Katalóniának, míg 2003-ban még közel 16 százalék.

A függetlenség támogatottsága kevesebb, mint 25 százalékról 45 százalék fölé nőtt. 2012. szeptember 11-én a barcelonai rendőrség becslése szerint 1,5 millióan vettek részt a nemzeti ünnepen rendezett függetlenségi meneten. Innen egyenes út vezetett a spanyol vezetés által alkotmányellenesnek ítélt, de ettől még véleménynyilvánító formában megtartott 2014-es népszavazásig. 2015. szeptember 27-én a regionális választásokon is azzal kampányoltak a szeparatista pártok, hogy az egy függetlenségi népszavazásnak felel meg, és sikerült is megszerezniük a szavazatok 48 százalékát.

Szorosnak tűnt

Azonban ez az 50 százalék körüli támogatottság tűnt eddig az elszakadáspártiak plafonjának. Ugyan a barcelonai El Periodico felmérése azt mutatta, hogy a katalánok 85 százaléka akarna referendumot, de az eredmény szorosabb lenne. Egy júniusi felmérés csökkenő tendenciát mutatott: a függetlenség hívei nagyjából 41 százaléknyian voltak, míg 49 százalék az egység mellett foglalt állást. Nem kizárt, hogy a katalán vezetés ezért is próbálja minél előbb dűlőre vinni a referendumot, amin ha győznének az igenek, az nagy fegyvertény lenne a kezükben.

Ezzel párhuzamosan a BBC szerint Rajoy kezében megjelent egy fontos adu: a spanyol gazdaság, ha lassan is, de elkezdett talpra állni. A júliusi adatok alapján visszaért a 2008-as válság előtti szintre. Ehhez képest a mostani kemény fellépés pont megerősítheti az elszakadáspártiak táborát, és az eddig semleges katalánok közül is sokakat feldühíthet. Rajoy érthető módon ragaszkodik Katalóniához, ami nélkül Spanyolország mutatói sem lennének ilyen jók, közben pedig az sem mellékes, hogy a kiélezett szembenállás nemcsak a katalán nacionalistáknak, hanem Rajoy-nak sem jött rosszul, akinek a konzervatívjai

a területi integritás védelmezőiként tűnhettek fel az ország más részeiben.

Nem véletlenül magyarázta egy időben azt is, hogy ha már népszavazás jönne, akkor azt országosan kellene megtartani Katalóniáról.

Juncker nem ígért semmi jót

A Reuters szerint az EU-s vezetők többsége támogatja Rajoy-t, de aggódnak, hogy ez a kemény fellépés visszaüthet. Több skót és más pártokhoz tartozó brit képviselő viszont nyílt levélben állt ki amellett, hogy a katalánok dönthessenek békés és demokratikus úton a jövőjükről. Kovács Zoltán kormányszóvivő azt mondta, az emberek akarata az, ami mindig számít, Magyarország tiszteletben fogja tartani az emberek véleményét, ha Katalónia függetlenné válását szavazzák meg.

Nem nagyon lehet elkerülni a párhuzamokat a brexitről szóló népszavazással sem. Már csak azért sem, mert az elszakadáspártiak gyors és fájdalommentes függetlenséget ígérnek, és a katalán vezetés azt is elképzelhetetlennek tartja, hogy egy ilyen termékeny régiót csak úgy elengedne az EU és az eurózóna is. A madridi kormány viszont azzal riogat, hogy ha kikerülnek az eurózónából, akkor rögtön 75 százalékos adó rakódik az exporttermékeikre, és saját pénz kiállítása sem lenne a legegyszerűbb. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a múlt héten nyilvánvalóvá tette, hogy egy független Katalóniának kérvényeznie kellene felvételét az EU-ba – amit várhatóan Spanyolország nem támogatna.

Csakhogy egyelőre nem igazán látni, hogy Madrid a befeszülésen túl mit ajánlana a katalánoknak. Pedig valamilyen formában mindenképpen tovább kell majd lépniük, akár lesz népszavazás jövő vasárnap, akár nem, és a szakadékokat csak tovább mélyítették az elmúlt napok eseményei.

Borítókép: Albert Gea / Reuters.