Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

Mi kell ahhoz, hogy Amerikában máshogy nézzenek a fegyverekre?

000 T43BZ
2017.10.13. 17:52
Hiába volt az Egyesült Államok legvéresebb modernkori tömegmészárlása, vélhetően a Las Vegas-i vérengzés sem fog új fejezetet nyitni a fegyvertartás kérdésében. Egyes részleteit tekintve ugyan szigorodhat a szabályozás Las Vegas után, így például betilthatják a félautomata fegyvereket automatává tevő átalakítót. Azonban a teljes képet nézve az utóbbi években a fegyveres erőszak terjedése ellenére is egyre lazábbak a fegyvertartási és -viselési szabályok Amerikában. A hatalmon lévő republikánusoknak pedig politikailag inkább az az érdekük, hogy ez így is maradjon.

Az Egyesült Államok legvéresebb tömegmészárlása, az október 1-jén 58 áldozatot, és 500-nál is több sérültet követelő Las Vegas-i lövöldözés után megint középpontba került a fegyvertartás szabályozása körüli vita, ami legtöbbször nem sok eredménnyel jár, előre fel lehetne sorolni a szigorításpárti demokraták, és az alkotmányos jogok védelmével érvelő republikánusok érveléseit.

Most mégis van esély rá, hogy ritka kétpárti egyetértéssel új szabályozás szülessen fegyverügyben, amit még a fegyverlobbi egyik legbefolyásosabb szervezete is támogatna. Túl messzire persze most sem mennének, egyedül annak az átalakítónak a betiltása elképzelhető, amivel a Las Vegas-i gyilkos a félautomata fegyvereiből kvázi automatát csinált.

Tágabb értelemben véve azonban nem valószínű, hogy a mostani eset különbözzön az utóbbi évek amerikai tömegmészárlásainak forgatókönyvétől. Ami nagyjából az szokott lenni, hogy a lövöldözés után két-három hétig a baloldali média, liberális aktivisták és demokrata párti politikusok a fegyvertartás és -viselés sürgős szigorítását követelik, hiszen „nem mehet így tovább”, hogy menetrendszerűvé váltak a tömeggyilkosságok az Egyesült Államokban. Eközben a konzervatív oldal azt hangoztatja, hogy „egy ilyen szörnyű tragédia után az áldozatok iránti kegyeletből nem szabad rögtön egymás torkának ugrani”. Meg eleve nem szabad egy-két elszigetelt esemény miatt nekiugrani százmillióik szabadságjogainak.

Ezt követően pedig a vita általában szépen lassan elhalkul, a megoldási javaslatok elvesznek a washingtoni és szövetségi állami politikai labirintusokban, és a következő tömegmészárlásig nem történik semmi jelentős. A következő tömegmészárlás után pedig nagyjából ugyanezeket a köröket megfutják még egyszer. Aminek a legfőbb oka, hogy a fegyvertartási vita két oldalán állóknak teljesen mást jelent a kérdés, és ezért képtelenek dűlőre jutni. Na meg az, hogy a fegyverlobbi ereje nem összemérhető az ellenoldaléval.

Jogi kiskapuk

A nyomozók még mindig csak találgatják, mi lehetett a 64 éves Stephen Paddock indítéka, aki hotelszobájából tüzelt egy countryfesztivál résztvevőire, mielőtt öngyilkos lett. A szobában egy egész arzenált, 23 lőfegyvert találtak, a kocsijának és az otthonának az átkutatása után pedig további 24 került elő.

A fegyvereket évtizedek alatt halmozta fel, de a gépkarabélyok nagy többségét, 33-at 2016 októbere óta vett meg. Járt fegyverboltokban Nevadában, Utah-ban, Kaliforniában és Texasban is. Az árusoknak nem tűnt fel semmi különös Paddockban, és a hátterét átnézve – például ilyenkor ellenőrzik, volt-e korábban büntetve – sem derült ki semmi gyanús. Az az egyes államok szabályozásán múlik, hogy milyen gyorsan halmozhat fel valaki fegyverarzenált, de ezek összevetésére nem volt egy egységes adatbázis, ezért nem is tűnt fel senkinek, hogy Paddock mekkora fegyvergyűjteményt vásárolt össze.

Viszont az is kiderült, hogy

a férfi lényegében egy jogi kiskaput kihasználva tette még pusztítóbbá a fegyvereit.

A hotelszobájában legalább 12 olyan átalakítót találtak, ami lehetővé teszi, hogy egy öntöltő fegyverrel sorozatlövést lehessen leadni. Az eszközt a félautomata karabély válltámaszának helyére kell felszerelni, ezt használva a lövést követő visszarúgást kihasználva folyamatosan újabb lövést ad le. Így a fegyver jogilag nem ad le sorozatlövést, és nem minősül szigorúan ellenőrzött katonai fegyvernek, mégis ahhoz hasonló működésre és pusztításra képes.

Szűk szabályozás

Mitch McConnell, a republikánusok szenátusi vezetője arról beszélt múlt kedden, hogy még korai törvényi megoldásokról beszélni, ha egyáltalán léteznek ilyenek. Azonban a múlt hét második felében legalábbis retorikai szinten már republikánusok is nyitottnak mutatkoztak arra, hogy beszéljenek az eszköz betiltásáról. Ez már így is több, mint amit a legtöbb, fegyvertartás szigorítására vonatkozó javaslat el tud érni a republikánusoknál.

Önmagában ez a gyorstüzelő elég egyedi esetnek tűnik ahhoz, hogy az egyébként fegyverpárti republikánusok is igazolni tudják, ha támogatnák a korlátozását. Az automata fegyverek lakossági használata alapvetően tiltott az Egyesült Államokban, ez az eszköz pedig lényegében egy kiskapu a szabályozáson.

„Beszélni fogunk idővel a fegyvertörvényekről is" – mondta Donald Trump Las Vegas-i látogatása előtt. A Fehér Ház is jelezte, hogy készek a párbeszédre, de Trump „a második alkotmánymódosítás eltökélt támogatója maradt, ez nem változott." A második alkotmánymódosítás fekteti le az amerikaiak ősi jogát, hogy fegyverrel is megvédjék magukat, Trump pedig már elnökjelöltként rettentő fegyverpártivá vedlett, áprilisban Ronald Reagan óta az első elnök volt, aki beszédet mondott a kampányát dollármilliókkal támogató Nemzeti Fegyverszövetség (NRA) éves gyűlésén.

Ezúttal az is arra utalt, hogy könnyebben mehetnek bele valamilyen szűk szabályozásba a republikánusok és Trump is, hogy maga az NRA is előállt, és közleményt adott ki. Ebben új szabályozás megvizsgálását szorgalmazták az átalakító esetében, de nem felejtették hozzátenni, hogy azt Barack Obama elnöksége alatt engedélyezték. A végére előhúzták a szokásos érvelésüket is, vagyis hogy nem akadályozná meg a jövőbeni támadásokat, ha általában nehezítenék a fegyverekhez jutást az amerikaiknak, hiszen akkor kevesebben is tudnák megvédeni magukat, és megakadályozni ámokfutókat.

Az NRA ugyan a fegyverlobbi legfontosabb szervezete, de mások továbbra sem hajlandóak semmilyen engedményre. A Gun Owners of America lobbicsoport kifejezetten bevédte az átalakítót is, mivel szerintük ezek az eszközök segítenek a fogyatékos embereknek elsütni a fegyvereiket. Három nevadai lakos közben pont azért perelte be a válltámaszok gyártóit, mert azok a reklámjaikban azokat emelik ki, akik nem tudják rendesen mozgatni a kezüket. Ez a keresetet benyújtók szerint csak álca, hogy a gyártók legálisan árulhassák a terméket.

Nem sürgős

A republikánusok részéről azonban bőven benne van az időhúzás is a pakliban. A tömegmészárlások körül fellángoló fegyvervita ugyanis idővel csillapodni szokott, ahogy más események kerülnek középpontba. Most több republikánus csak azzal érvelt, hogy egyelőre vizsgálják meg az átalakító működését, amiről többet kell tudniuk. Kedden ugyan benyújtottak a képviselőházban egy kétpárti javaslatot az átalakító betiltására, de Paul Ryan házelnök már megkezdte a pingpongozást, és próbálta áttolni az egész ügyet a kormányhoz, egészen pontosan az Alkohol, Dohányáru, Lőfegyverek és Robbanószerek Hivatalának (ATF).

Még Obama alatt, 2010-ben fordult egy gyártó az ATF-hez, amely úgy ítélte meg, hogy az átalakító nem esik az automata fegyverek tiltása alá. Most a republikánusok többsége éppen ezért azt szeretné, hogy az ATF változtasson a szabályozáson, amit viszont a demokraták és a melléjük álló republikánusok arra hivatkozva elleneznek kézzel-lábbal, hogy szerintük a törvényi tiltás sokkal maradandóbb lenne. Nem mellesleg pedig a demokraták azt remélik, hogy ezen keresztül hozzá lehetne egyáltalán nyúlni a fegyverügyhöz törvényi szinten is.

Csakhogy ezen túlmenően nincs nagy változás a korábbi álláspontokban. A demokraták szélesebb körű szabályozást akarnak, ami a fegyverlobbi által is kitömött republikánusoknak egyáltalán nem áll érdekükben. Ha most az átalakító korlátozása sem fog átmenni, az azt mutatná, hogy a legszűkebben vett értelemben sem lehet semmilyen fegyverügyhöz törvényi hozzányúlni republikánus többségű kongresszus mellett.

A republikánusoknak már csak azért sem sürgős a dolog, mert saját szavazói bázisuknak kifejezetten fontos kérdés, hogy ne csorbuljon a fegyvertartás és -viselés joga. Raádásul felmérések szerint ők hallatják a hangjukat aktívabban.

A Las Vegas-i támadáshoz ennyire közel a Politico/Morning Consult szerdán publikált felmérése alapján majdnem a megkérdezettek kétharmada keményebb szabályozás mellett volt, és még szűken a republikánusok között is többségben voltak a tiltás hívei. Az átalakító betiltását 79 százalék támogatná, és csak 13 százalék ellenzi. Csakhogy a megkérdezettek negyede gondolta csak tényleg reálisnak, hogy a kongresszus keményebb szabályozást fogadjon el a következő egy évben, és a többségnek általában véve az alapjogai védelme a legfontosabb.

Ráadásul az amerikai társadalom általában véve rettentő megosztott a kérdésben: a többség eleve támogatja a fegvertartást, és a szigorítás-nem szigorítás vitában az utóbbi 6-7 évben a Pew közvélemény-kutató  szerint  nagyjából 50-50 volt az arány.

De még ha lesz is valami foganatja a Las Vegas-i mészárlásnak, tágabb értelemben véve az sem jelentene komolyabb változást, hiszen a fő törésvonal változatlan a kérdésben. A konzervatívok a második alkotmánymódosítás, és ezáltal

az amerikai alkotmányban foglalt szabadságjogok elleni támadásnak tartják a fegyvertartás komolyabb szigorítását.

Számukra tehát ez az egész ügy nem csak arról szól, hogy védtelennek éreznék magukat a fegyverük nélkül (bár ez az érv is elég gyakori), hanem arról (is), hogy az állam ne próbálja csak úgy elvenni tőlük alkotmányos szabadságukat.

Alkotmányos ügy

A második módosítás szövege egyébként úgy szól, hogy „mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani".

A megfogalmazása miatt balról sokszor kifogásolták ennek a mondatnak a pontos értelmét, hiszen a milíciára való hivatkozás miatt nem teljesen egyértelmű, hogy mihez is van joga az egyénnek. De a legfelsőbb bíróság 2008-ban kimondta, hogy a fegyverbirtoklás joga az egyéneket is illeti (és nem csak a milíciát, azaz rendőrséget, nemzeti gárdát, hadsereget). Ezzel a döntésével egyébként a bíróság pont egy valódi fegyvertartási tilalmat törölt el: annak idején a főváros, Washington D.C. betiltotta a kézi lőfegyverek birtoklását, amit néhány helyi megtámadott, arra hivatkozva, hogy ezzel sérülnek alkotmányos jogaik. 

Akkor az azóta elhunyt konzervatív főbíró, Antonin Scalia érvelésében azt írta, bár

sokan úgy gondolják, hogy a második alkotmánymódosítás idejétmúlt egy olyan társadalomban, ahol a hadsereg a nemzet büszkesége, ahol a közbiztonságot jól képzett rendőri erők biztosítják, és ahol a fegyveres erőszak súlyos probléma. Ez talán vitatható, de az nem, hogy nem a bíróság feladata eltörölni a második alkotmánykiegészítést.

Tehát maga a birtoklás érinthetetlen, az ugyanis teljesen valószínűtlen, hogy az ügyben hozzá tudjanak nyúlni az arrafelé valóban gránitszilárdságú alkotmányhoz. (A legutóbbi alkotmánymódosítás egyébként 1992-ben volt, de egy olyan ügyben, amit először 1789-ben terjesztettek elő.)

Több fegyver = nagyobb biztonság

Így igazából a vita nem a fegyvertartás legalitásáról, hanem arról szól, hogy arra milyen korlátokat lehet kivetni. Azaz milyen fegyvereket és milyen feltételek mellett lehet eladni az átlagembernek, illetve hol és milyen módon lehet fegyvert viselni.

E tekintetben államonként is jelentős eltérések vannak: Nevadában például semmiféle engedély nem kell ahhoz, hogy valaki pisztolyt vagy puskát vásároljon, és amúgy bármennyi fegyvere lehet. De gépkarabélyt, gépfegyvert és hangtompítót is be lehet szerezni, bár ezt azért be kell jelenteni. A fegyvereket közterületen bárki viselheti is, akár nyíltan is, tehát Las Vegasban nyugodtan lehet gépkarabéllyal az oldalunkon kolbászolni az utcán. 

Erre az indoklás a fegyverpártiak részéről az szokott lenni, hogy több fegyver = nagyobb biztonság. Hiszen ha mindenkinek van fegyvere, akkor nem sok értelme van megtámadni a másikat, mert vissza fog lőni. Erre hivatkozva támogatják például az iskolai fegyverviselés engedélyezését, mondván, hogy ha az iskolákban lenne fegyver, akkor az iskolai ámokfutókat is könnyebb lenne lelőni. Az automata és nagyobb kaliberű fegyverek engedélyzetetése mellett pedig azzal érvelnek, hogy egy hatékonyabb fegyver hatékonyabb védelmet nyújt.

De általában véve is azt hangoztatják, hogy a fegyvertartás jelentősebb szigorítása nemcsak alkotmánysértő, de értelmetlen és kivitelezhetetlen is, nagyjából az alábbi érvek mentén:

  • Az Egyesült Államokban jelenleg több mint 300 millió kézi lőfegyver van magánkézben, ezt pedig lehetetlen lenne begyűjteni.
  • Plusz a bűnözők akkor is tudnának fegyvert szerezni, ha más nem, így viszont nehezebb is lenne védekezni a bűnözők ellen.
  • Emellett egyes kutatásokra hivatkozva azt is kétségbe vonják, hogy a fegyvertartás és -viselés szigorítása csökkentené a fegyveres erőszakot.
  • Ráadásul a fegyvertartók döntő többsége rendes, békés ember, akiknek a jogait tiszteletben kell tartani, és nem szabad néhány eszement ámokfutó miatt csorbítani. 

Részletekről megy a vita

Az ellenoldal szerint persze ez mind hülyeség: a fegyvertartás radikális korlátozása nemzetközi példák szerint elég jól működik. Amerikában egyszerűen eszméletlenül könnyű fegyverhez jutni, és eleve eszméletlen mennyiségű fegyver van közkézen, ez a probléma oka. Ha kevesebb fegyver lenne, kevesebben halnának meg fegyverek által – szól az ellenérv.

Azonban a vita az alkotmányos korlátok, illetve a fegyverlobbi ereje miatt (csak Donald Trump kampánya 30 milliót kapott az NRA-tól) nem igazán a két véglet között folyik, hiszen a fegyverbirtoklás teljes betiltását szövetségi szinten nem nagyon szokták felvetni fősodorbeli politikusok – egyszerűen túl radikálisnak tűnnének ezzel. Ehelyett a balos kampányok egy-egy részterületre szoktak korlátozódni, például az automata fegyverek tilalmára, a fegyvershow-kon, vagy online árusítások szigorítására, a vevők hátterének komolyabb feltérképezésére vagy a fegyverviselés bizonyos helyeken való betiltására. 

Ám ebben sem különösebben sikeresek: sokszor pusztán elvi alapon eleve értelmetlen szigorításokat támogatnak, amelyek hatékonyságát semmiféle kutatás nem támasztja alá. De potenciális hatékonyságuktól függetlenül eleve nem is sok esélyük van átvinni ezeket a szigorításokat: az Atlantic gyűjtése szerint az utóbbi évtizedekben

a tömegmészárlásokat nem hogy szigorítások követték volna, hanem tovább lazultak az amerikai fegyvertartási és -viselési szabályok. 

Aminek a fő oka, hogy a vita még a legsúlyosabb tömegmészárlások után is csak a legkisebb részletekről szól. 2012-ben például arról, hogy lehessen-e gépkarabélyokat árusítani; most meg éppen arról, hogy betiltsák-e a félautomata fegyvereket automatává konvertáló kiegészítőket. Ami ugye nagyon-nagyon kis lépés lenne egy elég egyoldalú háborúban. Ráadásul mire ezek a javaslatok eljutnak a törvényozásig, az amerikai politikai rendszert mesterien manipuláló fegyverlobbi már épp eléggé felvizezte őket ahhoz, hogy még a maguk szűk területén is csak részleges szigorítást jelentenek, már ha egyátaltalán. 

Nagy reform nem várható

Pont emiatt a radikális reform esélye sokak szerint már rég elúszott: a Las Vegas-i események közül már nem az volt a találgatások központi témája, hogy történik-e valami a fegyvertartás szabályozása terén, hanem hogy mégis mikor ment végleg félre az ezzel kapcsolatos vita, és mikor szalasztotta el az utolsó esélyét Amerika, hogy rendezze a kérdést.

1999-ben, amikor a Colodaro állambeli Columbine-ban két középiskolás 12 diáktársát és egy tanárát ölte meg? 2007-ben, amikor a Virginia Tech egyetemen 32 embert ölt meg egy diák? Vagy 2012-ben, a 26 áldozatot követelő Sandy Hook-i általános iskolai vérengzés után?  

Az NRA annak idején, 1999-ben nem sokkal a columbine-i vérengzés után a szomszédos Denverben tartott nagygyűlést, amin Charlton Heston, a fegyverlobbi akkori vezetője azt mondta,

vannak nézeteltéréseink, és igen, kénytelenek leszünk még szinte leírhatatlan tragédiákat elszenvedni.

Ahogy a Mother Jones emlékeztet rá, a sokat bírált beszédnek ez a mondata teljesen bejött, és valójában 2017-ben nagyjából ugyanaz a helyzet, mint 1999-ben volt. Úgy tűnik, azóta nem változott az a nézet, hogy a szabadadság ára az időszakos tömegmészárlás.