Fábián, Sebestyén
-2 °C
4 °C

Ez lehet Merkel utolsó felvonása

2018-01-12T111901Z 1679716707 RC17AF5FCA50 RTRMADP 3 GERMANY-POL
2018.01.13. 10:19
Ha minden jól megy, tavaszra talán lehet kormánya Németországnak. Most az újabb német nagykoalíció alapjairól született egyezség, a részleteket a következő hetekben kell kidolgozni. Az már látszik, hogy az új német kormány menekültügyben még keményebb lesz, és a franciákkal közösen belevág az EU reformjába, ami Magyarországot is érzékenyen érintheti. Többek szerint ez lesz Merkel utolsó ciklusa, de utódja egyelőre sehol nem látható.

Közel négy hónappal a német választások után újabb lehetőség körvonalazódik a kormányalakításra. Ha az eddig is együtt kormányzó két nagy párt, Merkel Kereszténydemokrata Uniója (CDU) és a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) az elkövetkező hetekben meg tud állapodni a részletekről, ismét a két párt nagykoalíciója vezeti az országot. Az új kormány így is csak tavasszal alakulhat meg, és ugyanaz a két párt marad irányítja az országot, de minden más lesz, mint eddig.

Miután Németországban a pártok vegyértékei elég szabadok, különböző variációban képesek koalíciókat kötni. A koalíciókötést ezért általában egy tapogatózó tárgyalássorozat előzi meg, amelyben a pártok felmérik, egyáltalán érdemes-e nekiállni a konkrét koalíciós egyeztetéseknek. 

Ez a bevezető szakasz ért most véget a Kereszténydemokrata Unió (CDU), a hozzá kötődő bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) között. Láttunk már ilyet, hiszen a szeptember 24-i választások után Merkel a liberálisokkal (FDP) és a Zöldekkel kezdett hasonló egyeztetésekbe, de két hónapos tárgyalások után az FDP felállt a tárgyalóasztaltól. Most megvan az előzetes egyezség, de ki kell várni, amíg január 21-én a szociáldemokraták kongresszusa, és a közvélemény-kutatáson kikérdezett tagság áldását adja a folytatáshoz. Január 21-én Martin Schulznak, az SPD elnökének a párttagság előtt kell majd elmagyaráznia, miért is tartja jó ötletnek most a koalíciókötést, ha jó három hónappal ezelőtt kategorikusan kijelentette, hogy a szociáldemokraták nem akarják folytatni a nagykoalíciót Merkellel, ellenzékben kell megerősödniük.

60 pont

Az előzetes tárgyalások eredménye egy 28 oldalas, 60 pontot felsoroló dokumentum lett. Ebben írták le a pártok az új kormány programjának alapvetéseit. Eszerint az új kormány nem tervez adóemeléseket, növelné a gyermekek után járó ellátást, az óvodai férőhelyeket, jelentős beruházásokat tervez az oktatásban, 1,5 millió lakás építését irányozza elő, digitalizálja a közigazgatást és a teljes foglalkoztatottságot tűzi ki célul.

Nézzük meg részletesebbe azt a két területet, ami Magyarországon a legtöbb embert érdekel és érinthet: a menekültpolitikát és az Európa-politikát.  

  • Korlátozzák az országba befogadható menekültek számát: ez évi 180 000-220 000 embert jelenthet.
  • A menedékkérőket nem lakásokban, hanem menekülteknek felállított központokban helyezik el. Itt folytatják le az eljárásokat, itt szállásolják el őket, és innen tudják kitoloncolni azokat, akik nem maradhatnak. 
  • A menekültek nem változtathatják meg tartózkodási helyüket. Pénzbeli és természetbeni juttatásaikat is csak akkor kapják meg, ha kijelölt lakóhelyükön maradnak.
  • Az oltalmazotti státuszt kapott menekültnek csak rendkívül korlátozott esetben engedik meg a családegyesítést, tehát azt, hogy Németországba hozzák otthon maradt vagy valamelyik libanoni vagy törökországi menekülttáborban rekedt hozzátartozójukat. Ezt később enyhíthetik, de akkor is csak havi 1000 ember befogadására lesz lehetőség. Németország emellett teljesíti az EU-s kvótából eredő kötelezettségét, azaz havi 1000 menekültet vesz át Görögországtól és Olaszországtól (ez az a kvóta az, amivel a magyar kormány nem ért egyet és amit elutasít).
  • Németország Franciaországgal való erős partnerségben meg akarja reformálni az EU-t és az eurózónát.  Gazdaságilag és politikailag is erősebb, cselekvőképesebb, versenyképesebb, hatékony, szolidáris és demokratikus Európát akarnak. A német pártok egyezsége a magyar kormánynak is üzen: a menekültügy kezelésében nagy szerepet kap "a felelősség szolidáris elosztása" (lefordítva, a menekültek szétosztása a tagországok között), az EU alapját jelentő demokratikus és jogállami értékeket pedig az eddigieknél is következetesebben akarják érvényre juttatni és védeni.  

A német sajtó értékelése szerint ami ezen a 28 oldalon olvasható, az tipikus példája az egy kicsit jobbra-egy kicsit balra esetének, de hát ilyenek a kompromisszumok. Vajon ki mit nyer ezzel az egyességgel? Az jól látszik, hogy a szociáldemokraták több, számukra fontos kérdésben engedékenyek voltak (menekültügy, adópolitika). Ha győztest kellene hirdetni, az egyértelműen a bajor CSU lenne. Az SPD-nek tett apró engedményekkel ugyan, de a menekültpolitikában átmentek kemény javaslataik.

A német elemzők szerint az korábban sem volt mindig tudható, hogy Merkel egy-egy kérdésben mit gondol. Ő általában integratív személyiségként képviselte a különböző koalíciók politikáját, abban viszont mindig ügyes volt, hogy mások javaslatainak megvalósításáért  a választók végül őt jutalmazzák.  

Hálásak lehetnek a szociáldemokraták

Mint már említettük, a szociáldemokraták elnökére még kemény órák várnak. Az Európai Parlament elnöki posztjáról leköszönő, majd a Német Szociáldemokrata Párt élére választott Martin Schulz a szeptemberi választások után következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy szó sem lehet nagykoalícióról. Mi változott? Az elnököt a tagság győzte meg arról, hogy mégiscsak tárgyalni kellene. Ha jobban belegondolunk, a szociáldemokratáknak sem érdeke egy újabb sikertelen koalíciós tárgyalás. Ezután ugyanis újabb választás is jöhet, ami még mélyebbre taszítaná a támogatottságukat. Épp elég volt, hogy 2017-ben az előző választáshoz képest 11 százalékot veszítettek.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung értékelése szerint a szociáldemokraták tulajdonképpen hálásak lehetnek a CDU-nak azért, hogy a német menekültpolitika végre abba az irányba mozdul, ahol az állam visszaszerezheti a kontrollt. A szociáldemokraták ideológiai alapokon álló willkomenskulturja, azaz a menekültek kritikátlan és ellenőrizetlen beengedése ugyanis a szocdem szavazók jelentős részét idegenítette el a párttól, egy részüket pedig egyenesen a bevándorlásellenes AfD karjaiba sodorta. Ugyanez történt a CDU szavazóbázisának jelentős részével is egyébként. Merkel a szeptemberi választások után azt mondta: a CDU sokszor elitista, az emberek valós, hétköznapi problémáival nem foglalkozó politikája vezethetett oda, hogy sok választójuk az AfD-hez pártolt. 

A willkommenskultur egyfajta folytatásaként azonban az SPD most azt követelte: oldják fel a családegyesítések korlátozását, azaz a Németországban már oltalmazottként elismert szír menekültek hozhassák magukkal az országba családtagjaikat is. A CDU és a CSU azonban megálljt parancsolt, ez ugyanis alsó hangon újabb egymillió ember befogadását jelentené az amúgy is súlyosan megterhelt szociális ellátórendszernek. Vajon teljesülhet az SPD célkitűzése, hogy az elkövetkező négy évben megerősödjön? Ha tanultak eddigi hibáikból és ezúttal jól lavíroznak kormányon, akkor igen. Számolhatnak azzal is, hogy néhány év múlva, de négy év múlva már szinte biztosan nem Angela Merkel lesz a legyőzendő ellenfél.

És Merkel?

Ha sikerül is tető alá hozni az újabb nagykoalíciót, többek szerint  akkor is ez lesz Angela Merkel politikai pályájának utolsó felvonása. A hosszú egyeztető tárgyalások után nemcsak a pártvezetők kimerültsége látszott, hanem a pártoké is. Mindegyiknek meg kell újulnia, és ez a személyekre is vonatkozik. A CSU élén nemrég megtörtént a generációváltás, az SPD élén egyáltalán nem elképzelhetetlen Schulz menesztése, a CDU-ban azonban nyoma sincs ennek.

A német sajtóban két olyan közvélemény-kutatás is megjelent, amelyek szerint a németek legalább fele már nem szeretné, ha Merkel kitöltené negyedik ciklusát. Ezek a felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy a CDU szavazótáborában továbbra is töretlen a kancellár támogatottsága. Merkel ugyanis az elmúlt 12 évben a németek számára talán legfontosabb három értéket testesítette meg: a stabilitást, a megbízhatóságot és a nyugalmat. 

Merkelnek most nem nagyon van más választása, mint tető alá hozni az újabb nagykoalíciót, akár komoly kompromisszumok árán is. Ha ez nem sikerül, akkor szinte egyedül a kisebbségi kormányzás lehetősége marad neki. Elsőre izgalmasan hangzik, hogy ebben az esetben végre minden egyes fontos ügyben el kellene nyernie az ellenzék támogatását. Ez azonban igencsak elhúzná a döntéshozatalt Európa vezető nagyhatalmánál, ami nem tenne jót a gazdaságnak és súlyosan gyengítené Németország vezető szerepét az Európai Unióban. Ezt most senki sem szeretné.

(Borítókép: Angela Merkel német kancellár, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke és Martin Schulz, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke sajtótájékoztatót tart a nagykoalícióról folytatott előzetes egyeztetések végén Berlinben 2018. január 12-én. Reuters / Hannibal Hanschke)