Hedvig
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Oroszországban erő kell a csaláshoz, nem ész

000 12R7TM
2018.04.13. 09:28
Többször szavazók szervezett szállítása, jegyzőkönyvek meghamisítása, együttműködő ellenzéki delegáltak, hatalom kezében lévő választási bizottság – hiába lejt a pálya törvényekkel, sajtóviszonyokkal, gazdasági befolyással együtt a hatalom felé, mégis megjelennek ezek az eszközök az orosz választásokon. Hogy közvetlenül a Kreml követeli vagy a helyi vezetés túlbuzgósága, az vitatott, de tény, hogy ott is előfordul, ahol egyébként az állampárt vagy az elnök a vasárnapi csalások nélkül is nyerne. 2011 után kicsit finomodott a rendszer, de senki se gondoljon káprázatosan ravasz megoldásokra. Ha a hatalom nem ellenőrizhető, egy ideig a legegyszerűbb megoldás is megteszi. Akkor is, ha látszik: a törvényi és sajtófeltételek révén vasárnapi manipulációk nélkül is megvan a stabil győzelem.

A legnagyobb városokban nem csaltak, viszont annál nehezebben magyarázható eredmények jöttek ki távoli vidékeken, kistelepüléseken, ahol a számlálási bizottságokban nem voltak ellenzéki delegáltak – ez volt a legutóbbi, 2016. szeptemberi orosz parlamenti választás rendszerkritikus konklúziója, amit statisztikai adatokkal is bizonyítani lehet.

A választási eredmények manipulálása azonban Oroszországban sem változatlan eszközökkel és mértékben zajlik, és az is tény, hogy a hatalom lehetőségeit valójában be tudják határolni a választók még a szuverén demokráciában is:

  • választói aktivitással, mert a szavazatukat leadók adataival sokkal nehezebb visszaélni;
  • tüntetésekkel – így történt az adatok elemzése alapján leginkább elcsaltnak mondott 2011-es parlamenti választás után, amikor tízezres tüntetéssorozatok voltak Moszkvában és Szentpéterváron. Ennek nyomán 2016-ban a két legnagyobb városban az adatok elemzése alapján nem volt csalás – ám ezt vidéken kompenzálni kellett, ami az adatok szerint sikerült is.

Hasonló volt a helyzet Putyin 2018. márciusi újraválasztásakor is – bár a módszerek az évek során némiképp változtak.

Számoláskor már minden oké

Hiába kamerázták be az ország összes választóhelyiségét, és tették követhetővé nyilvánosan a nyitástól a szavazatszámlálás befejezéséig, így is bőven vannak felvételek arról, hogy a bizottság tagja kilószám dobálja be a szavazatokat az urnába, akár a választók szeme láttára:

„A bizottság tagja hozta az adatokat papíron, akik helyett a névjegyzékben alá kellett írnunk. Nem nagyon tehettünk mást, a szavazólapokat már bedobta egy másik tag az urnába, így ha nem akartunk magunknak problémát, muszáj volt aláírásokkal igazolnunk a pluszban beszórt szavazatokat. Hogy látták-e a megfigyelők? Azt hiszem, talán sejtettek valamit, de azt is tudhatták, hogy mi ütjük meg a bokánkat, pedig nem önszántunkból vettünk benne részt” – mondta egy korábbi elnökválasztásról egy moszkvai forrás. Tapasztalatai szerint azonban ugyanez – legalábbis a fővárosban - sem 2016-ban, sem 2018-ban nem ismétlődött meg.

Elmondásából viszont látszik, hogy a megfigyelők az urnazárás után, a szavazatszámláláskor már hiába vannak résen: addigra az urnában lévő szavazatok és a névjegyzékben lévő aláírások száma megegyezik. De honnan tudhatták, hogy az aki helyett a nap második felében aláírnak, nem fog jönni? Sehonnan. „Volt, hogy egy másik rubrikára böktem rá, amikor megjelent az, aki helyett már szavaztunk. Szerencsére nem vette észre. Ha mindenki eljönne, a módszer nem működne” – elmondásából az is kiderült, hogy a stabil többség a pluszban beírt szavazatok nélkül is megvolt a korábbi választásokon is, a 65-70 százalék viszont már a beavatkozás eredménye is lehet. 

A Gauss-görbe útjai

Lebukni jogilag ezzel tehát utólag már nem lehet – gyakorlatban a kamerák sem nagyon sokat segítettek –, bár a manipuláció nyoma azért kimutatható. Ezt mutatta meg 2011-ben Szergej Spilkin fizikus és 2016-ban a szintén fizikus, a kilencvenes években Jelcin elnöki tanácsadójaként is dolgozó Sztyepan Szulaksin, aki ráadásul már azt is igazolhatta a matematikai Gauss-görbékkel, hogy Szentpéterváron és Moszkvában a 2016-os parlamenti választáson nem volt csalás – vidéken viszont annál több.

Ez politikailag, a 2011-es tüntetéssorozat ismeretében érthető: itt él a 143 milliós orosz lakosság legtudatosabb része, amely a leginkább juthat hozzá kormányzattól független információkhoz, ráadásul ez a két, összesen 16 millió lakosú város van leginkább a nemzetközi sajtó, a hazai megfigyelők és választásokra delegált ellenzékiek szeme előtt.

A klasszikus, szavazatbedobálásos módszer ugyanis azt eredményezi, hogy minél magasabb a részvételi arány, annál nagyobb a kormánypártra – vagy elnökválasztáson az államfőre – leadott szavazatok aránya.

Csalás nélkül, pusztán nagyobb választói aktivitás mellett a pártokra leadott szavazatok arányai nem módosulnának ennyire egy irányban, a kormánypárt felé.

Ennek tagadására külön Wikipédia-szócikk is van, bár a tagadást leginkább az cáfolja, hogy 2011-ben még a két legnagyobb városban is kimutatható volt, hogy a hirtelen megnövekvő részvétel aránytalanul nagyot lökött a kormánypárton, 2016-ban viszont nem.

Annál inkább már az őket körülvevő megyékben, de az aktivitás helyenként elment 95 százalékig Tatárföldön, Baskíriában és Észak-Kaukázus köztársaságaiban, Csecsenföld ezúttal is az élen volt. 

2016-ra tehát a módszer kissé változott, bár nem lett tökéletesebb, csupán azért működik, mert az intézmények rendszerhűek: a Központi Választási Bizottság (CIK) könnyen siklik át a panaszok felett, véletlen hibára, a bizottsági tagok fáradtságára hivatkozva, ha egyáltalán sikerül bizonyítani, hogy valami nem stimmelt az eredményekkel. (Például jó pár éve, amikor a parlamenten kívüli, liberális Jabloko elnöke, Szergej Mitrohin és családja olyan körben szavazott, ahol a hivatalos eredmények alapján senki sem szavazott a pártra.  Ma már ilyen hibát moszkvai körzetben nem vét a rendszer.)

Átszavazó ringlispíl

Nem elhanyagolható szavazati forrást ad egy régóta létező rendszerhiba az orosz választásokon. Ez pedig az átszavazás módja. Aki nem tud a lakhelyén szavazni, az ezt jelezheti, de nem a saját körzetében, hanem ott, ahol szavazni fog. A jóváhagyásról a fogadó körzet állít ki és küld el egy aláírással igazolt papírt, amelynek felmutatásával a választó az átjelentkezési körzetben szavazhat.

Ha azonban egy másik körzetben is jelzi átjelentkezési szándékát, onnan is minden további nélkül megkapja az igazolást, így a választás napján ott sem lesz akadálya a szavazásnak, és nincs olyan központi rendszer, amely a párhuzamos szavazást felfedné – hívta fel a figyelmet Alekszej Navalnij. Az ellenzék legismertebb politikusa indult volna a választáson, ám egy egyszer már semmissé tett, majd újra meghozott, jelenleg már a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság előtt megtámadott sikkasztási ítéletre hivatkozva a CIK megtagadta Navalnij indítását, hiába gyűlt össze a szükséges mennyiségű támogató aláírás. (A rendszernek az esetleges manipulációk lehetősége mellett ez is sarkalatos pontja, ugyanis a kényelmetlen jelölteket a támogató aláírások vizsgálata során a CIK könnyedén elbuktathatja, hiányos adatokra, apróbb formai hibákra hivatkozva, amit meg lehet ugyan támadni, de jogi elégtételre elvileg is csak a nélküle lebonyolított választások után számíthatna.)

Bevett módszer lehet az előre kitöltött szavazólapok elhelyezése már az urnabontás és a szavazólapok szétválogatása után. Ezután pedig egyszerűen el kell venni a nem kívánt jelölt kupacából azonos mennyiséget. Ehhez a választási bizottság együttműködése vagy passzivitása kell, és kellhet az esetleg ott lévő túl aktív megfigyelő eltávolítása is.

Nem kell túlbonyolítani

Annak látszik, de a legegyszerűbb módszer nem is a szavazólapok bedobálása – esetleg az ellenzékiek érvénytelenítése egy jól irányzott második iksszel akárhová –, van könnyebb megoldás is:

ha a Központi Választási Bizottság a hatalom része és nem annak ellenőre, akkor felesleges bajlódni a szavazatokkal.

Elég egyszerűen meghamisítani a jegyzőkönyvet: vagy még a helyi választási bizottságnál – itt az Rbc.ru újságírói számoltak fele annyi szavazót, mint amennyi a jegyzőkönyvben megjelent –, vagy egyszerűen másikat leadni a területi választási bizottságnál – ahogyan arról ugyanők számoltak be 2012-ben. 

Más párt embere is jó

A választási bizottságokban elvileg jelen lehetnek az induló pártok delegáltjai is. A gyakorlatban azonban a parlamenten kívüli pártoknak erre legfeljebb a legnagyobb városokban van kapacitásuk, a parlamentiek pedig őfelsége ellenzékeként éppúgy a rendszer részei, tehát, ha a szükséges 5-15 százalékot úgyis garantálja számára a hatalom, akkor a delegáltak általában nem fognak senkit riadóztatni a szavazatbedobálások vagy a jegyzőkönyvek szépítése láttán.

És ha mindezek ellenére a területi bizottságokhoz is valódi jegyzőkönyvek jutnak el – és annak másolatát még a valódi ellenzéki delegáltak is megkapták –, még mindig van egy egyszerű lehetőség a meggyőző kormánytöbbség biztosítására. (Fontos, hogy szoros eredmény nem születhet, a módosításokat egy közvetlen csalás nélküli ötvenegynéhány százalékos eredmény esetén is felvihetik a kétharmadig.) Ilyenkor egyszerűen más adatokat visznek fel a CIK adatbázisába, mint amilyenek a jegyzőkönyvekben vannak.

Ez bizonyíthatóan megtörtént a 2016-os parlamenti választáson a 70 ezres dagesztáni Bujnakszkban. Itt a jegyzőkönyvekben lévő adatok szerint van olyan körzet, ahol az Egységes Oroszország (JeR) kormánypárt 171 szavazatot kapott, ám a CIK rendszerében már 1197 áll. Más körzetekben kétezer helyett ötezer került a rendszerbe – derült ki a Novaja Gazeta cikkéből.

Pár száz szavazat, nem mindegy?

A jegyzőkönyvek szerint a megvizsgált tíz körzetben a jegyzőkönyvek alapján a JeR 46 százalékot szerzett. A CIK adatai alapján Bujnakszban – azokkal a szavazókörökkel együtt, amelyekről az eredeti jegyzőkönyvek másolatai nem álltak a lap rendelkezésére – a kormánypárt 90,36 százalékot szerzett. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja 28,58-at, de a CIK szerint végül csak 3,58 ig jutott – talán ez is oka volt annak, hogy a laphoz ezúttal a KPRF is eljuttatta a jegyzőkönyvek másolatait. Az Igazságos Oroszországnak – egy sikertelen Kreml-projekt a néha mégis ellenzékiként kellemetlenkedő KPRF lecserélésére – 11 százalék helyett alig hárommal kellett beérnie.

Ez tehát a jéghegy csúcsa lehet, amely jelezheti, hogy országosan is nagy tételben módosíthatták az adatokat.

Erre a Moszkva közelében fekvő – a Budapesten is futó metrószerelvények gyártása miatt itthon is ismerős – Mityiscsiben történt hasonló eset erősített rá, amit a Novaja Gazeta tárt fel a választások után három hónappal.

Itt 68 helyi választási bizottsági elnök hamisította meg a jegyzőkönyveket, miután a tagok aláírták és az elnökök 12 órával később eljuttatták azt a területi választási bizottsághoz.

A másolatokból látszik, hogy az ötven százalékot közvetlen csalás nélkül is meghaladta volna a kormány- vagy inkább állampárt, de a vezetés – vélhetően nem csak a helyi – meggyőzőbb, úgy 20 százalékkal magasabb eredményt akart.

És ha véletlenül mindez kiderül?

A CIK a mityiscsi esetet végül továbbította 2016 végén az ügyészségnek, amely csaknem egy évig nem talált módot a nyomozásra. A CIK 2017 decemberében – 15 hónappal a választások után – végül közvetlenül a Nyomozati Hatósághoz (SZK) fordult az ügy kivizsgálása érdekében. Az érintett választási bizottságok vezetőinek felelősségre vonása mindeddig nem történt meg.

(Borítókép: Óriási kivetőn láthatóak az oroszországi elnökválasztás előzetes eredményei Moszkvában 2018. március 18-án. Fotó: AFP  / Mladen Antonov)