Valér
-1 °C
0 °C

Vége egy korszaknak: már nem egy Castro Kuba elnöke

2018-04-18T041534Z 192565205 RC1EEE1E4A20 RTRMADP 3 CUBA-POLITIC
2018.04.19. 16:01

Évtizedek után most először hivatalosan nem egy Castro áll Kuba élén, miután a 86 éves Raúl Castro két ötéves ciklus után a várakozásoknak megfelelően nem indult újra az elnöki posztért a parlamentnek megfelelő nemzetgyűlés ülésén. Helyét az általa kiválasztott utód, az 57 éves Míguel Díaz-Canel első alelnök veszi át, akit csütörtökön szavaztak meg a nemzetgyűlésben, írja a CNN.

Kubában nincs közvetlen elnökválasztás, és a nemzetgyűlés 605 tagját is ellenfél nélkül választották meg márciusban. Most ők döntöttek az új elnökről, de ebben sem volt sok meglepetés, hiszen már szerdán bejelentették, hogy Díaz-Canel az egyetlen jelölt az államtanács elnöki posztjára.

Raúl Castro valójában nem tűnik el teljesen, a háttérből valószínűleg még továbbra is ő marad a legbefolyásosabb ember Kubában, hiszen 2021-ig biztosan ő tölti be a Kommunista Párt főtitkári posztját, és az is kiderült a nemzetgyűlés ülésén, hogy a fegyveres erők élén is ő áll majd. A várható leosztást a Guardiannek nyilatkozó elemzők úgy foglalták össze, hogy a napi ügyekben már az új elnöknek lesz nagyobb befolyása, de

„ha válsághelyzet áll elő, problémák lépnek fel az Egyesült Államokkal, a külpolitikával vagy a gazdasággal kapcsolatban, akkor Raúlé marad az utolsó szó."

A legtöbben így szkeptikusak, hogy mekkora változásokat hozhat a saját szavai alapján is folytonosságot ígérő Díaz-Canal, azonban Raúl Castro lemondásával ettől még egy korszak véget ért Kubában.

A politikai hangokat elnyomják

A Guardian Havanában kérdezte meg a lakosokat, hogy mit várnak a váltástól. „Egy új elnök semmin sem fog változtatni, ezért nem is érdekel. Szerintem minden marad a régiben" – mondta egy 27 éves nő a fővárosban. Olyanok is többen voltak, akik nem is voltak tisztában azzal, hogy új elnöke lesz az országnak.

Díaz-Canelt óvatos reformernek tartják, és azt várják tőle, hogy majd egyensúlyozni fog a további piacközpontú reformok és a kubai rendszer fenntartása között. Az egészségügy és az oktatás ingyenes Kubában, és a szigetországban van a legtöbb egy főre jutó orvos egész Amerikában, a várható élettartam 79 év. A legalapvetőbb élelmiszereket garantálja az állam, de időről időre hiány van olyan alapvető termékekből is, mint a tamponok és a só, de az áramkimaradások is problémát tudnak okozni.

Csak egy hivatalos politikai párt van, és a politikai kampányolást tiltja a törvény. Emberi jogi szervezetek szerint a kormány keményen megbünteti azokat, akik nyilvános kritikát próbálnak megfogalmazni. A 2016-ban meghalt Fidel Castro 2008-as visszavonulása után hatalomra került Raúl Castro alatt csökkent a hosszú évekre bebörtönzött politikai foglyok száma, de a vezetés így is rengeteg embert vett őrizetbe rövidebb időszakokra. Egy emberi jogi szervezet szerint 2017-ben több mint ötezer embert börtönöztek be politikai okokból.

Az új elnök első időszaka azért is kulcsfontosságú lesz, mert a Kuba fontos szövetségesének számító Venezuela gazdasága a teljes összeomlás szélére sodródott, közben pedig több ezer kubai otthonát még mindig nem sikerült helyreállítani a 2017 szeptemberében tomboló Irma hurrikán pusztítása után. A Barack Obama alatt kezdődött nyitáshoz képest Donald Trump alatt mélypontra jutottak a kapcsolatok az Egyesült Államokkal. A rejtélyes halláskárosodást szenvedő amerikai diplomaták után a héten Kanada is hazarendelt diplomatákat Kubából, hasonló egészségügyi okokból.

A kanadai diplomaták és családtagjaik közül tízen panaszkodtak fejfájásra, szédülésre, aminek az okát még nem tudták tisztázni. Azonban 2016 őszén hasonló panaszai voltak az amerikai nagykövetség dolgozóinak, akiket szintén hazahívtak. Az orvosok megállapították, hogy valamilyen akusztikus támadás érte őket, amitől agykárosodást szenvedtek. Washington nem állította, hogy Kuba követte el ezeket a támadásokat, de diplomatáinak védelméért szerinte a kubai hatóságok is felelősek, és ezért 2017 végén kiutasított 15 kubai diplomatát.

Eljött az új generációk ideje

Díaz-Canel hatalomra kerülésével fontos különbség lesz az eddigiekhez képest, hogy ő már az 1959-es kubai forradalom után született, és évtizedek után az első teljesen civil elnöke lesz az országnak. Vele már a forradalom utáni generáció kerül majd hatalomra, azt várják, hogy ez a minisztercserékben is meg fog mutatkozni.

Díaz-Canel villamosmérnöknek tanult, aztán Villa Clara és Holguín tartományban volt az állampárt helyi szervezetének a főtitkára az 1990-es években, majd felsőoktatási miniszterként is dolgozott. Hivatali autó helyett biciklivel járt munkába, és a sajtóval szemben sem volt eddig olyan elzárkózó, mint Raúl Castro.

Az Economist szerint időnként liberálisabbnak tűnt, mint más kubai vezetők, például a fősodorral szembemenve már korán kiállt az LGBT-jogok mellett. Amikor pedig 2013-ban fiatal kormánykritikus bloggereket cenzúráztak, és ebből botrány lett, akkor ő volt az, aki kiállt a sajtó elé találkozni a diákokkal, és azt mondta, hogy tévhit azt gondolni, hogy az internetes korszakban be lehet tiltani valamit.

Azonban 2017 augusztusában kiszivárgott egy videó a Kommunista Párt egyik találkozójáról, ahol Díaz-Canel azt ígérte, hogy bezárja a kritikus médiumokat, és a civilek ellen is fel fog lépni. Sokan éppen ezért nem bíznak abban, hogy kevésbé lesz ellenséges kritikusaival szemben, mint a Castro testvérek, és az sem várható, hogy engedélyezné az ellenzéki pártokat, vagy éppen utat nyisson a szabad sajtónak.

Viszont vannak, akik abban reménykednek, hogy Díaz-Canel majd a kínai és a vietnami kommunista pártok példáját követve piaci nyitást hajt végre, miközben megtartja a politikai kontrollt. Azonban az Economist szerint ha lesz is valamikor mélyebb változtatás, az nem azonnal fog jelentkezni. A Kommunista Párton belül Díaz-Canel csak a harmadik legbefolyásosabb személy lesz, tehát még csak nem is a második Raúl Castro után.

Valamit lépnie kell

Ettől még muszáj lesz több ponton hozzányúlnia a gazdasághoz. A válságba süllyedt Venezuelától kevesebb olcsó olaj érkezik Kubába, és a két ország közötti kereskedelem a 2012-es 8,5 milliárd dollárról 2016-ra 2,2 milliárdra esett vissza. A Szovjetunió vége óta ez volt az első recessziós időszak Kubában, és 2017-ben a költségvetési hiány elérte a GDP 12 százalékát, többek között az Irma hurrikán pusztításának helyreállítási költségei miatt is. 2017-ben stagnált, csak 1,6 százalékos volt a GDP-növekedés.

A kétféle pénz és különböző átváltási árfolyamok is elég sok problémát okoznak. A turisták és bizonyos állami vállalatok által használt CUC-t általában 1:1-hez váltják a dollárral szemben, míg a fizetések nagy részét CUP-ban kapják meg a kubaiak, aminek az átváltási értéke akár 24:1-hez is lehet a dollárral szemben. 2017 decemberében még Raúl Castro is arról beszélt, hogy a valutareformot nem halogathatják tovább, azonban bevezetni már biztosan nem ő fogja.

Ez azért egy nehezen feloldható helyzet, mert ha egy egységes pénzt hoznak létre, akkor az Economist szerint az állami vállalatok több mint fele bedőlhet, amivel pedig több százezer ember veszíthetné el a munkáját.

„A rezsim tagjai nem értenek egyet abban, hogy vajon a túl lassú, vagy a túl gyors reformok jelentenek-e nagyobb veszélyt"

– írta az Economist. Az AFP szerint abból lehet következtetni az új elnök mozgásterére a reformok bevezetésére, hogy hány, a forradalmat is megélő, történelmi vezető marad az államtanács 31 tagja között.

Bármennyire is régen volt már, Fidel és Raúl Castro azzal igazolta a vezető pozícióját, hogy ők vezették egykor a forradalmat, ez a mítosz viszont Díaz-Canel esetében már nem lesz meg. Ezért az sem kizárható, hogy az új elnök, mielőtt a komolyabb reformokba belevágna, először népszerűsködni fog, például szélesebb körben biztosítja az internetelérést.

Borítókép: Raúl Castro. Fotó: Sven Creutzmann / Reuters.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!