Alajos, Leila
19 °C
34 °C

Elhunyt Yves de Daruvar, a francia ellenállás magyar hőse

2018.05.28. 22:02
Kilencvenhét éves korában elhunyt Daruvári Kacskovics Imre, a második világháború francia ellenállásának egyik utolsó hőse.

Még nem volt francia állampolgár, amikor már mindent megtett azért, hogy harcolhasson Franciaországért. Nem volt magyar állampolgár, amikor mindent megtett azért, hogy kutassa és emléket állítson a magyar történelemnek, illetve felhívja a francia közvélemény figyelmét a trianoni békeszerződésben játszott dicstelen francia szerepre.

Megtehette, ő megtehette, mert ekkor már országosan ismert, sokszorosan kitüntetett francia nemzeti hős volt, el lehetett hinni neki, hogy szereti hazáját Franciaországot, ahogy mindig is szerette édesapja nemzetét, vagyis a magyart.

Kalandosabb életet nehéz elképzelni, a kis Imre Isztambulban született, de később

harcolhatott a fél világ ütközeteiben,

majd az Egyesült Államokban is tanult, és a békeidőkben javarészt Afrikában élt, ahol tucatnyi országban töltött be mindenféle hivatalt.

94 évesen Becsületrend

Yves de Daruvar végül 94 évesen kapta meg a Francia Köztársaság Becsületrendjének Nagykeresztjét, ekkor már ő volt az utolsó túlélője a Philippe Lecrerc tábornok vezette Szabad Franciaország 2. páncéloshadosztályának, amely 1944. augusztusban felszabadította Párizst. Halálával ötre csökkent a második világháborús francia ellenállás veteránjainak száma – írta az MTI.

Macron is megköszönte

A magyar származású veterán halála kapcsán Emmanuel Macron francia államfő is közleményben fejezte ki részvétét és köszönetét a hősies cselekedetekért.

Visszatekintve a közel egy évszázados életútra, az 1921-es születésű fiú édesapja, daruvári Kacskovics Tibor tüzértiszt ágán volt magyar, édesanyja révén volt francia, aki egy osztrák származású francia asszony volt. A család, az 1920-as évek végén emigrált Franciaországba.

Párizsban érettségizett, majd a második világháború kitöréséig a gyarmati tisztviselői iskolába járt, édesanyja Párizsban az iráni követségen dolgozott.

1940-ben katonai szolgálatra jelentkezett a helyi csendőrségen, de a túl fiatalnak talált önkéntest elküldték.

Erre ő titokban elhagyta Franciaországot, és a lengyel Batory gőzösön lengyel katonákkal együtt Angliába hajózott, hogy Londonban csatlakozzon a Szabad Francia Erőkhöz. Innen került először Afrikába, ahol harcolt Csádban és Szenegálban, majd sokáig Egyiptomban és Tunéziában, elsősorban az olasz haderő, de olykor németek ellen is.

Mindene megsérült

Többször is súlyosan megsérült, de azért hogy részt vehessen Franciaország felszabadításában, 1944 elején, nem várva meg teljes felépülését, visszatért a közben átszervezett, Marokkóban állomásozó alakulatához, a Csádi Menetezredhez, majd ismét Angliába hajózott.

1944. nyarán már ismét a frontvonalban harcolt, és 1944. augusztus 24-én Leclerc tábornokkal együtt vonult be Párizsba.

Afrika és a könyvek

A háború után 1944 novemberében Yves de Daruvar megkapta a francia állampolgárságot, befejezte tanulmányait előbb Franciaországban, majd az Egyesült Államokban is, és Afrikába utazott. Volt tisztviselő Madagaszkárban, Mauritániában, Elefántcsontparton és Kamerunban, vezetett utazási irodát a szenegáli Dakarban, ő volt Francia Szomália főjegyzője, majd a Comore-szigeteki Köztársaság főbiztosa. 1963-ban tért csak vissza Franciaországba.

Számos kitüntetést kapott és több könyvet is írt, részben saját életútjáról, részben a magyar történelemről.

A legtovább, a végül 1971-ben megjelent fő művén, a „Magyarország tragikus sorsa: Trianon, avagy a feldarabolt Magyarország” című kötetén dolgozott.