Arnold, Levente
17 °C
28 °C

A koreai párhuzamos valóságban Kim Dzsongun jött, látott és győzött

Trump csak némán állt és hallgatta Kim Dzsongunt a Szingapúri találkozón. Legalábbis, ezt mutatják az észak-koreai állami hírügynökség fotósának képei.

A G7-csúcs elnöki fotósainak munkájával egy egészen aktuális példán keresztül ismerhette meg a világ, mit jelent a puha propaganda mindennapokban, azaz, hogyan tudja a saját képére formálni ugyanazt a szituációt egy-egy fotós, ha az a feladatuk, hogy a saját emberüket mutassák minél előnyösebben. Angela Merkel fotósának ez olyan jól sikerült a reggeli tárgyalás szünetében, hogy a látszólag egymásnak feszülő Merkel-Trump párosról készült csoportképe pillanatok alatt bejárta a világot. 

Napokkal később jött az év külpolitikai szenzációja, Donald Trump és Kim Dzsongun találkozója, ahol tisztán látszott, hogy ez a feladat semmiben másabb Észak-Koreában, Németországban, Amerikában vagy épp Magyarországon. Ha azt hinné, hogy két ember találkozóját nem lehet olyan könnyen egyoldalúra formálni, érdemes végignézni, hogy az ászak-koreai Állami Hírügynökség milyen fotókat adott ki a találkozóról. 

Donald Trump és Kim Dzsongun a találkozó alatt ötször álltak a fotósok elé. Az országzászlós erkélyen kezet fogtak, bevonultak egy beltéri fotózásra, aztán tolmácsaikkal és tanácsadóikkal közösen tárgyaltak, sétáltak egyet a hotel udvarán, majd aláírtak egy közös dokumentumot. A nemzetközi hírügynökségek mindegyik helyszínről több száz fotót adtak ki. Annyira nyomta a gombot minden fotós, hogy több közvetítésben is arra panaszkodtak a műsorvezetők, hogy a kameracsattogástól nem értik, mit mond a két elnök az élő adásban.  Mi az Indexen megpróbáltuk mozzanatról mozzanatra összerakni képekben is a találkozót, mert egy ilyen eseményen minden az apró gesztusokról és a testbeszédről szól. A KCNA már nem volt ennyire sokszínű. Élő műsorról például szó sem volt az államilag cenzúrázott észak-koreai médiában.

Kim Dzsongun jött, látott és győzött

Nem is kérdés, ki a cselekvő fél ezeken a fotókon. Érdemes azt megfigyelni, ahogy finoman ugyan, de a hangsúly mindig Kim Dzsongunon van. Mindegyik képen ő a főszereplő, Trump csukott szájjal hallgatja csak, hogy mit mond neki partnere, az észak-koreai diktátor. Kim Dzsongun még az aláírás közben is nyitott szájjal látszik, mintha diktálna, magyarázna, Trump pedig leszegett, komor fejjel ír alá.

Vannak olyan képek is, ahol Trump is 'megszólal' ugyan, de ezek a képek is úgy vannak komponálva, hogy Kim Dzsongun legyen előnyösebb pozícióban. Mintha kegyet gyakorolna az amerikai elnökkel: engedi hogy vele sétáljon, nyájas mosollyal kísérje.

A találkozó eredményeit igazán nem lehet történelmi jelzőkkel vádolni. Az aláírt nyilatkozatban kevesebb a konkrét felelősségvállalás, mint abban az atommegállapodásban, amit 1994-ben kötött a két ország. Ami engedmény volt, azt Trump tette Kim felé, cserébe pedig semmit nem kapott, de így is jól járt: mindkét vezető jó sajtóval mehetett haza Szingapúrból, tetszeleghettek egy sort a rivaldafényben a saját közönségük előtt.