Kitálaltak a hajókon dolgozók: drogok, szex, szeretők és hullák

A Channel 4 brit csatorna forgatott egy dokumentumfilmet az óriás tengerjáró nyaralóhajókról, de egy egészen bizarr aspektusból fogták meg a dolgot: a legdurvább sztorikat meséltették el utasokkal és a hajókon dolgozókkal. A Sun bulvárlap csinált egy összeállítást az elhangzottakról. 

Négy volt dolgozó – névvel vállalva – azt mesélte, hogy ezeken a hajókon mindennaposak a drogos orgiák, és a kokainhoz könnyebb hozzájutni, mint a piához.

A most 27 éves Claire Sanders húszévesen dolgozott hajón, fodrászként. Azt mondta, voltak a takarítószemélyzetben olyanok, akik azzal egészítették ki a keresetüket, hogy nyugdíjas utasokkal szexeltek pénzért. Mindez nem is volt titok, nem szégyellte senki, mindenki beszélt róla, az egész személyzet tudott mindenről. Azt is mondta, hogy egyszer egy Cook-szigetek és Hawaii közötti hajóúton az egyik állomáson drogot és illegális bevándorlókat kereső rendőrök szállták meg a hajót, és mindenki meglepődött, milyen mennyiségű kokaint szagoltak ki a kutyák, és hány embert kellett eltávolítani a hajóról.

A kirúgott utasok mind nyugdíjasok voltak, akikről mindenki azt hitte, csak egy kicsit napozni jöttek a télből.

Az 52 éves Tina Molson fedélzeti duty free shopokban dolgozott 2002 és 2010 között, két különböző hajótársaságnál. Az egyik hajó inkább fiataloknak szólt, a másik idősebbeknek. Ő azt mondta, a személyzet is állandóan egymással szexelt. Kiöltözős partikat szerveztek maguknak a feldíszített személyzeti bárban, és minden alkalommal, amikor egy férfi-nő pár együtt lelépett, valaki viccből azt ordította, hogy „taxi", így mindenki tudta, hogy ők épp összejöttek. A tiszteket az sem érdekelte, hogy otthon feleség és gyerek várja őket, sokan kettős életet éltek. A szeretőjüket beköltöztették a kabinjukba, akiknek gyorsan el kellett menniük onnan, amikor jött a férfi családja látogatóba.

Molson azt mondta, az utasok közül az ausztrálok voltak a legdurvább partiarcok, állandóan hajnalig ittak és táncoltak, az út végére teljesen kifosztották a bárokat. A kínaiak viszont simán csináltak olyat, hogy bementek a shopba, és vettek öt dizájnertáskát, darabját több százezer forintnak megfelelő pénzért. A hajótársaságok ezért mind ráálltak Kínára, annyi pénzt költöttek az ottani utasok. Családostul mentek vásárolni, és ha egyikük vett egy táskát, a többi családtag is rögtön akart. 

Azt is mondta a nő, hogy sok idős ember hónapokig él ilyen hajón, mert olcsóbb nekik, mint otthon. Emiatt sokan a hajón halnak meg, sőt, van, aki eleve ilyen céllal fizet be egy-egy hosszú útra. A elhunytak hulláját hűtőkben tárolták, amíg ki nem kötött a hajó.

A 47 éves James Harris amerikai hajón dolgozott fotósként. „Hivatalosan ez volt a titulusom. De amikor kezdő vagy egy hajón, a személyzeti hierarchia alján, akkor

hívnak, mert ez az, amit a fiatalok csinálnak a hajón". A férfi azt mondta, fotósként az emberek legrosszabb énjével is találkozott sokszor. Volt, aki állandóan panaszkodott, hogy kövérnek néz ki a képen, és mindig újrafotóztatta magát. De ő sem maradt adósa: amikor az állandóan panaszkodó utas egy Louis XIII brandyt rendelt, amiből 180 dollár egy pohár, akkor a csapossal együtt olcsóbbra cserélték a fickó italát, amikor nem figyelt. Persze a jó brandyt aztán a személyzet itta meg. 

„Egyszer a borpincér és én voltunk a borospincében, amikor hurrikánba kerültünk. Az összes szekrény kinyílt, a palackok kiestek és összetörtek. Több százezer dolláros volt a kár, senki nem tudta, pontosan mi semmisült meg, úgyhogy az egész készletet nullára írta a tulaj. Mi viszont pár 500 dolláros palackot mentettünk a személyzeti borok közé".

Ugyanakkor fárasztó is a munka, a személyzet heti 80 órát dolgozik, nincs szabadnapjuk. De senki nem panaszkodik: minden este buli, nem kell lakbért, kaját fizetni, és adózni sem. „Sosem volt annyi pénzem, mint akkor, pedig állandóan partiztam." 

A 38 éves Hayley Jane 2009-2013 között volt hostesz. Ő elmesélte azt is, hogy elvileg tilos lett volna inniuk. „A biztonságiak voltak a rémálmaink, amikor lopóztunk vissza a kabinunkba.” Az őrök nonstop szondákkal jártak, és próbálták lefülelni őket. Ha valakit rajtakaptak, márpedig ilyen nemegyszer előfordult, akkor kirakták a következő kikötőben. „Volt egy ilyen egyszer a Panama-csatornánál. Isten tudja, hogy jutott haza a kolléga. Marha szerencsés vagyok, hogy soha nem buktam le."