Gellért, Mercédesz
12 °C
16 °C

Akitől a népirtó mészárosok is életük végéig rettegnek

000 UG9R4
2018.08.15. 17:37

2014 szeptemberében öt bevándorlási hivatalnok kopogtatott egy ohiói kisvárosban Ilija Josipović ajtaján. A balkáni háborút átélő férfi 2002-ben menekült Amerikába. Házas volt, feleségével és három gyermekével élt Akronban, egy gyárban dolgozott, és hellyel-közzel beszélt angolul.

A beszélgetés nyugodt hangulatban kezdődött, Josipović azt gondolhatta, ez is olyan lesz majd, mind két évvel azelőtt, amikor is boszniai felkérésre FBI-osok kérdezgették lehetséges tanúként arról, hogy mit tud a 6-os Zászlóaljról, amely elkövette a srebrenicai mészárlást. Nekik is elmondta akkor, hogy semmit, nem szolgált a seregben, és a parancsnokukat sem ismerte. Amikor ebben az újabb kikérdezésben a háborúra terelődött a szó, ugyanezt megismételte, némi anyanyelvi káromkodás közepette. 

De Josipović nem tudta, hogy a bevándorlásiak kezében van egy aduász.

A főnök, Mike MacQueen előhúzta a dokumentumokat, melyeken ott állt Josipović neve, rangjelzése, azonosítószáma. A 6-os Zászlóalj egyik tisztjeként. A szerb férfi először hamisítványnak nevezte a papírt, de az amerikaiaknak ekkorra már hivatalosan megerősítették a dokumentum valódiságát.

Josipović az Egyesült Államok háborús bűnösöket felkutató csapatának vezetőjével került szembe, és mint oly sokan, ő is veszített.

Bíróság elé állították bevándorlási csalás miatt, ő pedig bűnösnek vallotta magát. Azt gondolta, egy ilyen alkuval megúszhatja azt, hogy háborús bűnök miatt állítsák ítélőszék elé. Családja Amerikában maradhatott, őt deportálták, jelenleg Zvornik városában él az unokatestvérénél. Hazájában nem emeltek ellene vádat.

Mutassanak bármit, amit aláírtam

Mike MacQueen eredeti szakmája szerint történész, három évtizede foglalkozik azzal, hogy megtalálja az Amerikába szökött háborús bűnösöket. Az igazságügyben kezdett, most a belügyhöz tartozó Bevándorlási Hivatalban dolgozik, pontosabban nyugdíj mellett szerződésesként segít nekik, mert a 68 éves szakértő pótolhatatlan tudását nem akarta veszni a belügy.

Minden évben heteket tölt a volt Jugoszlávia területén, jó kapcsolatokat épített ki minden területen mindenkivel, még az egykor nyugatellenes boszniai szerb kormánynak helyet adó Banja Lukán is. 

Dokumentumok százezreit gyűjtötte össze, ezeket vizsgálja, kutatja, aztán keresi a felbukkanó neveket az amerikai nyilvántartásokban. Van, hogy régi jegyzeteken talál neveket, máskor általános iskolai naplókban, katonai, rendőri nyilvántartásokban bukkan rá valamire, és nagyon sokszor a túlélőkkel folytatott beszélgetéseken kap lendületet egy ügy.

Karrierjét nácikkal kezdte, azokban az ügyekben plusz nehézséget okozott, hogy sokszor az exnácik amerikai életét az amerikai titkosszolgálatok egyengették, mert azt gondolták, a szovjetek ellen majd jó szolgálatot tudnak tenni a hidegháborúban. 

A hat nyelven beszélő történész módszereire és kitartására jó példa, hogy 1994-ben az ő segítségével azonosítottak és deportáltak egy régóta keresett litván nácit, Aleksandras Lileikist, aki addig bizonyítékok híján folyamatosan kicsúszott a nyomozók keze közül. Lileikis 1983-ban például csak annyit mondott az őt kihallgatni akaró amerikaiaknak, hogy

mutassanak bármit, amit aláírtam. 

Ezután egy évtizedig jegelődött az ügy, de MacQueen elment Litvániába, kutatni a helyi forrásokat. Napokig hiába keresgélt, ám aztán a kezébe akadt egy orosz nyelvű könyv, melyben 29 ezer vilniusi fogoly neve sorakozott. Köztük zsidók százai, akiket miután elfogtak, átadtak a náciknak, akik meggyilkolták őket. A letartóztatási parancs alján tintával ott állt egy aláírás:

Aleksandras Lileikis, a Különleges Biztonsági Erők parancsnoka.

És MacQueen talált még húsz hasonló szignót. Lileikist megfosztották állampolgárságától, és 1996-ban deportálták Litvániába, ahol pár évvel később, a tárgyalására várva halt meg. 

Nácik után szerbek

A történész-nyomozó 2004-ben állt rá a délszláv háborús bűnösök kutatására, mert „a nácik már mind haldokoltak", Amerika pedig úgy engedte be a háború után a menekülőket, hogy gyakorlatilag csak elmondatták velük, mi történt velük. Akkoriban az USA-nak nem volt hozzáférése a háborús adatokhoz, főleg, hogy a szerbek nem adták ki, esetenként meg is semmisítették azokat. Nem tanultuk meg a leckét, hogy ha engedjük a történelmi amnéziát, akkor minden megismétlődik újra" – mondja a történész. 

Nehezíti a dolgot, hogy az Amerikában élő külföldi közösségek védik a tagjaikat, azokat sem dobják fel, akikről sejtik, mit tett. Vagy előfordul az is, hogy senki nem tudja róluk, hogy milyen szerepük volt a háborúban, mert nem olyan közegben élnek. MacQueenék találtak például háborús bűnös taxisofőrt Minnesotában, fociedzőt Virginiában és villanyszerelőt Michiganben. 

MacQueennek az évek során sikerült boszniai dokumentumokból és amerikai kormányzati adatokból azonosítania 12 rendfokozat nélküli, Phoenixben élő szerbet, de megtalálta a Chicagóban lakó 65 éves Jovo Asentićet, aki blokádokat állíttatott a srebrenicai mészárlás elől menekülő bosnyákoknak, hogy ne tudják elhagyni a várost, Milan Trišić 54 éves exkatonát, aki muszlimokat tartóztatott le és vert meg, a csapatának pedig szintén szerepe volt a srebrenicai mészárlásban is.

Vádlottak padján

A délszláv háború bíróság elé állított bűnösei közül a legismertebb a volt jugoszláv elnök Slobodan Milošević, aki 2006-ban halt meg a hágai Nemzetközi Törvényszék börtönében. A hadseregparancsnok Ratko Mladićot tavaly novemberben ítélték életfogytiglanra. Az addig kevéssé ismert Slobodan Praljak azzal híresült el, hogy mérget ivott a tárgyalóteremben. Öngyilkos lett 2006-ban a 13 évre ítélt Milan Babić, a Krajinai Szerb Köztársaság volt vezetője is.

A kutatások során a történész folyamatosan botlott bele az egykor jóval magasabb beosztásban lévő parancsnok, Josipović nevébe. Szépen lassan össze tudta rakni a „karrierjét", mikor hol volt, mit csinált. Kiderült, hogy ő szervezte egyebek mellett a teherautókat, amelyek a foglyokat vitték a kivégzésre, ő utasította az embereket a vér eltakarítására egy iskolaépületben történt mészárlás után. 

Aztán a nyomozás során MacQueen azzal találta magát szembe, hogy a férfit tanúként 2012-ben már kihallgatta az FBI. Ez volt az a bizonyos átverős beszélgetés. MacQueen frusztráltan olvasta, milyen könnyen elhitte az FBI, amit Josipović mondott nekik. „Kamuzott, a szövetségiek meg simán leírtak mindent.“ Két év múlva tudott választ adni minderre MacQueen azzal, hogy házkutatási paranccsal kopogtatott a férfinél úgy, hogy addigra szerzett egy dokumentumot a  háborús múltjáról. 

Harminc év a libériai hadúrnak

Az ügyek nem csak a hosszú nyomozás miatt húzódnak el néha, az amerikai igazságszolgáltatás sem mindig gyors. MacQueenék tíz év kutatómunkája után 2007-ben találták bűnösnek az ohiói Clevelandben élő Ratko Maslenjakot. A férfi a hírhedt Bratunac Brigád tagja volt, amely boszniai muszlimok ezreinek lemészárlásában működött közre. A feleségét 2014-ben ítélték el, végül 2016 szeptemberében kellett elhagyniuk az országot.

Nem minden fekete és fehér

MacQueent többször is vádolták azzal, főként persze az érintettek és ügyvédjeik, hogy amit csinál, az bosszúhadjárat a szerbek ellen, hogy igazolja a hivatalának létezését, illetve hogy ártatlanokat is bajba kevernek a nyomozásai. A Washington Post például hosszan írt 2015-ben a Phoenixben élő Vitomir Spiricről, aki formálisan a szerb hadsereg tagja volt, de ő azt állítja magáról, hogy folyamatosan próbált megszökni a katonaságtól, és soha nem tett semmi rosszat, nem ölt embert.

Spiric azt is nyilatkozta, hogy 2005 óta kap rejtélyes hívásokat a múltjáról, kamu tévészerelő csöngetett nála egyszer, akit aztán a bevándorlásiak egyik épületében látott újra, kormányzati autók parkolnak a háza előtt. „Nincs életem. Nem tudok hazamenni, ha kilépek a házamból, követnek. A bevándorlásiak kérdések ezreit teszik fel olyan dolgokról, amikre nem emlékszel, aztán lehazugoznak. Nem csak rólam van szó. Mindenki, akit a környéken elkapnak, ugyanonnan jövünk. Soha nem tettünk semmit, csak el akartunk menekülni". 

MacQueen erre azt mondja, nemcsak az a bűnös, aki ravaszt húzott meg, hanem az is, aki őrt állt valahol, vagy blokkolt egy menekülési útvonalat.

A történész-detektív kilenc ügyvéddel és három másik történésszel dolgozik, a csapatból három ember csak a balkáni ügyekkel foglalkozik, plusz FBI-osok is besegítenek nekik. 2008 óta van saját ügyosztályuk, jelenleg 135 aktív nyomozásuk zajlik, melyekben Amerikában élő külföldi elkövetőket próbálnak azonosítani. De nem csak nácikat és a délszláv háború bűnöseit üldözik, célszemélyeik vannak Salvadortól Ruandán át Vietnamig. Áprilisban egy Philadelphiában élő libériai exhadurat küldtek harminc évre rácsok mögé.

Ez eddig a leghosszabb börtönbüntetés, amelyet sikerült kiharcolniuk, de azt hozzá kell tenni, hogy a jogi bonyodalmak miatt (amerikai földön nem egyszerű háborús bűnök miatt bíróság elé állítani külföldit), ez is, csakúgy mint a MacQueenék munkáját koronázó többi ítélet is a bevándorlási törvények megszegése, jelesül a vízumcsalás (azaz olyan dolgok elhallgatása, ami miatt nem kapna vízumot) vádja nyomán született.

MacQueenék sok száz ember kitoloncolását érték el eddig. Boszniai menekültek közül több mint ötvennek kellett elhagynia az USA-t a munkájuk nyomán. Ő azt mondja, 

a cél, hogy Amerika ne legyen a háborús bűnösök biztonságos rejtekhelye. Folyamatosan kutatunk az ilyen emberek után. Ez nem egy olyan küldetés, amelynek lesz egy befejező dátuma.

Források: New Yorker, Newsweek, Telegraph, Balkan Insight, Washington Post.

(Borítókép: Gyászoló asszony a srebrenicai mészárlás áldozatainak emlékhelyén, Potocariben, 2017. november 21-én. Fotó: AFP / Dimitar Dilkoff)