Mindenki szerint öngyilkosság volt. Aztán jött az áldozat testvére

Lee-Anne Cartier-t apja hívta fel 2009 májusában azzal, hogy a nő bátyja, Phil öngyilkos lett, a teherautójában találták meg. Teste körül üres gyógyszeres dobozok voltak, vérében magas volt az antihisztamin szint. Mindenki tudta: a szerre allergiás, mégsem értette senki, a 47 éves férfi miért tenne ilyet. 

Ő jó volt a jófiú a családban. Huszonegy éves koráig még a kocsmába sem tette be a lábát. Annyira furcsa volt az egész. Évek óta nem voltam igazán kapcsolatban Phillel, szóval nem tudtam, mi zajlik az életében, de csak arra tudtam gondolni: mi a franc történt?

A BBC most újra elővette a pár évvel ezelőtti esetet. A család új-zélandi volt, de a férfi kivételével mindenki Ausztráliában élt. Lee-Anne hazarepült Új-Zélandra, hogy segítsen az özvegynek, Helennek megszervezni a temetést. De a nő azt sem engedte, hogy Lee-Anne pár percre egyedül maradhasson a bátyjával, hogy méltóképp elbúcsúzhasson tőle.

A két nő sosem jött ki igazán egymással. Lee-Anne szerint Helen elsőre egy tipikus háziasszonynak tűnt, de aztán kiderült, hogy "a nő agya nem teljesen tiszta". Egyszer például közölte a férjével, hogy inzulinnal túladagolta magát, hogy meghaljon, mire a férfi - érthetően - teljesen kiborult. A kapcsolat akkor romlott meg köztük végleg, amikor Lee-Anne fia hosszabb ideig a párnál tartózkodott. Helen állandóan hívogatta őt, és panaszkodott, hogy mennyi gond van a kamasszal. Egy meglehetősen furcsa párbeszéd is lezajlott a férj és a fiú között: a férfi ugyanis azt kérdezte a kamasztól, nem tudna-e előkeríteni valahonnan egy bérgyilkost, aki kiiktatná az ex-feleségét, akitől egyébként gyereke is született, mondjuk azzal, hogy rágyújtja a házát balesetnek álcázva. Lee-Anne szerint Helen kérhette meg erre Philt, mert mindig is ellenséget látott elődjében.

Lee-Anne a következő három évben csak egyszer látta a bátyját, pár hónappal a halála előtt.

A kézírás nem az övé volt

A nő a testvére temetése után visszament Ausztráliába, de egyre furcsább üzenetek kezdtek el érkezni Helentől, az özvegytől. Az egyikben például megemlítette, hogy Phil az ágyában halt meg – pedig eddig úgy lehetett tudni, hogy a teherkocsijában. Később azzal hívta fel, hogy megtalálta a férfi búcsúlevelét, amiben azt írta: megtudta, hogy az exfeleségétől született fiú nem is az övé, így pedig nem tud többé ránézni sem a gyerekre. Az özvegy szerint a temetkezési vállalkozó DNS-t vett a halott férfitól, ami kimutatta, hogy a minta nem egyezik a fiáéval, így pedig a fiú nem kap egy centet sem az elhunyt férfi életbiztosításából. 

Fia Új-Zélandon ünnepelte a huszonegyedik születésnapját, ezért Lee-Anne is visszarepült. Helennél szállt meg, ahol a nő megmutatta neki a férfi búcsúlevelét.

Szétnyitottam a levelet, és azt láttam, hogy gépelve volt. Ránéztem a levél aljára: ott volt Phil aláírása, de a kézírás egyáltalán nem az övé volt. Idegesen elkezdtem ledönteni az italt, amit adott, és végig arra gondoltam: édes Istenem, ő ölte meg! Belül ordítottam, de tudtam, nem szabad megtudnia, hogy rájöttem a dologra.

Phil ugyanis balkezes volt, és rendezett, ívelt betűkkel írt, a levél aláírásán viszont látszódott, hogy gyorsan firkantották oda. Helen abban sem tudott kiegyezni, hol találta meg a búcsúlevelet: először azt mondta, a széfben, később már a fiókra emlékezett.

Lee-Anne éjszakára bezárkózott a szobájába, a bőröndjét az ajtónak döntötte, mert attól félt, sógornője bármikor benyithat hozzá. Azt is tudta, nem hagyhatja csak úgy el a házat, mert akkor a nő rájönne, hogy megsejtett valamit.

"Féltem, de közben biztos voltam benne, hogy nem csinálhat velem semmit, mert ha ketten is meghalnak a házában, az már túl feltűnő lenne."

Lee-Anne másnap, a fia partiján úgy viselkedett Helennel, mintha semmi sem történt volna, de a következő lépése az volt, hogy

A nő ezután hazament, de továbbra is folytatta a nyomozást az özvegy után.

Már úgysem sokáig lesz képben

Felkereste a temetkezési vállalkozót, akiről azt hitte, DNS-mintát vett testvérétől. A férfi vehemensen tagadta, hogy bármi ilyesmit tett volna, és azt mondta, bíróságra viszi az ügyet rágalmazásért. Ezután a nő is vizsgálatot kezdett, és kiderült: bátyja fia valóban a bátyjáé. Helen mindkét dologban hazudott.

A nő Helen kollégáit is kikérdezte a nőről, és megdöbbentő dolgokat árultak el róla.

Fekete özvegynek hívták a háta mögött. Volt, hogy patkányméregről kérdezte őket, egy házán dolgozó munkásnak pedig azt mondta: ne aggódjon Phil miatt, már úgy sem lesz sokáig képben.

Lee-Anne hetekig gyűjtötte az információkat az özvegyről, közben végig játszotta a mit sem sejtő sógornő szerepét. Végül az összes nyomot átadta a rendőrségnek, akik viszont semmit sem kezdtek az üggyel. Megtudta viszont, hogy kérhet újabb halottszemlét. 

Egy évvel Phil halála után Helen és ő együtt találkoztak a halottkémmel, ahova Lee-Anne magával vitt egy írott szöveget, ami megmutatta Phil valódi kézírását. Megkérték Helent, hogy mutassa meg az állítólagos búcsúlevelet.

A halottkém jelentése csak hat hónappal később került nyilvánosságra. Azt írta, a neki juttatott információk alapján nem talált elegendő bizonyítékot, hogy kijelentse: öngyilkosság volt. Ekkorra már a rendőrség is újranyitotta az ügyet. Lee-Anne újra benyújtotta az általa összegyűjtött bizonyítékokat, és másfél évvel bátyja halála után végre sikerrel járt.

Helent letartóztatták, a vád szerint nemcsak férje meggyilkolásában bűnös, hanem abban is, hogy korábban két másik kísérletben is megpróbált megszabadulni a férjétől. A bírósági tárgyalásra Phil családja a férfi hamvait is magával vitte.

Itt kiderült, a gyógyszert Helen összemorzsolta, majd beleszórta Phil vacsorájába. De a nőnek nem volt elég, hogy a férfi lassan kezdte elveszíteni az eszméletét, ezért megfojtotta, majd a pánikoló feleséget játszva hívta a mentőket.

A rendőrség nyilvánosan kért bocsánatot Lee-Anne-től, amiért nem segítettek neki a kezdetektől, és megköszönték a nő magánnyomozását. A nő azóta kriminológiát tanul az egyetemen, hogy másoknak is segíthessen hasonló ügyekben. Könyvet is írt a történtekről, A fekete özvegy címmel.

Borítókép: Andrew Nisbett a bátyja portréjával. Fotó: Martin Hunter / Getty Images Hungary.

Forrás: BBC, NZ Herald