Timót, Xénia
-3 °C
4 °C

Nem is a fal a fontos, hanem a harc körülötte

2019-01-09T025253Z 793393574 RC130663AB60 RTRMADP 3 USA-SHUTDOWN
2019.01.09. 14:57

Két és fél hét után sem látszik, hogy mikor érhet véget az amerikai kormányzat részleges leállása, pedig már így is ez holtversenyben a második leghosszabb az amerikai történelemben, és a hétvégén nagyon könnyen megdöntheti az eddigi rekordot is. Sem Donald Trump elnök, sem a kongresszusi demokraták nem akarnak engedni:

ez az egymásnak feszülés annak az új felállásnak az első erőpróbája, ami már előrevetíti Trump ciklusának második felét

a megosztott kongresszus és az elnök között, miután a demokraták a novemberi félidős választáson visszaszerezték a képviselőházat.

Trump a héten ráadásul újból azzal fenyegetőzött, hogy még egyet csavar a patthelyzeten, és országos szükségállapotot hirdetve elnöki hatalma kereteit feszegetve a kongresszus nélkül építtetné meg a mexikói határfalát. Pont két héttel a kongresszus két házának összevont ülésén esedékes évértékelője előtt kedd este tévébeszédet tartott, de az előzetes fogadkozás ellenére nem jelentette be, hogy szükségállapotot hirdetne. Viszont arról beszélt, hogy növekvő humanitárius és biztonsági válság alakult ki a déli határokon, betonfal helyett pedig beérné egy acélkerítéssel is.

Trump bekeverte a leállást a pakliba

Az amerikai politikában rendszeresen felmerül a kormányzat leállásának veszélye, ami akkor következik be, ha a kongresszus nem szavazza meg, vagy az elnök nem írja alá az egyes kormányzati szervek, minisztériumok, ügynökségek finanszírozásához szükséges költségvetést. A leghosszabb ilyen leállás 1995-ben és 1996-ban volt, az 21 napig tartott Bill Clinton és a képviselőházi republikánusok között. Barack Obama alatt 2013-ban jött egy 16 napos leállás, miután a republikánusok támadást intéztek az Obamacare finanszírozása ellen.

Trump alatt is volt már két korábbi leállás 2018 elején, de az egyik három, a másik mindössze egy napig tartott, ezért össze sem vethetők a mostani helyzettel, amikor megint nem tudták elfogadni a kormányzat egyes részeinek finanszírozásáról szóló törvényeket december 21-én, ezért másnap életbe lépett a leállás.

Ez azután következett be, hogy Trump megint előhúzta a határfal kérdését, ami szerinte elengedhetetlen a bevándorlás problémáinak megoldásához. Ennek a finanszírozásához 5,7 milliárd dollárt akar a kongresszustól, noha korábban, a 2016-os választási kampányban a leghatározottabban állította, hogy majd Mexikóval fizetteti ki az egész költségeit. A demokraták a határfalat túl drágának, és nem is hatékonynak tartják, de azt állítják, hogy más biztonsági intézkedéseket hajlandóak lennének finanszírozni. 1,3 milliárd dollárt fordítanának határvédelemre, a mostani akadályok kijavítására, és további 300 milliót kamerák, és más technikai eszközök felszerelésére, de egy centet sem költenének falra.

A leállás kezdetekor a republikánusok ugyan még többségben voltak a kongresszus mindkét házában, azonban a 100 fős szenátusban akkor sem volt meg az obstrukció kivédéséhez szükséges 60 fős többségük, ezért hiába fogadtak el még év végén egy Trumpnak tetsző javaslatot a leköszönő képviselőházban. Úgy tűnt, hogy Trump kezdetben támogatott volna egy olyan szenátusi javaslatot, hogy a falról szóló vitától függetlenül hosszabbítsák meg február elejéig a kormányzat finanszírozását. Végül viszont kijelentette, hogy nem ír alá semmit, amíg a határfal költségei nincsenek benne.  „Leállítom a kormányzatot, ha nem kapom meg a falamat" – váltotta be december eleji fenyegetőzését.

A január elején felállt új kongresszusban viszont már mindkét házban demokrata szavazatokra lenne szüksége Trumpnak, a képviselőházi demokrata többség pedig az eddig előirányzott 1,3 milliárd dollárt akarja megtartani határvédelemre. A demokraták álláspontja emellett az, hogy a kormányzati munkát újra kell indítani és majd utána vitázhatnak a déli határok biztonságáról.

Az újévben egyre többeket érint fájdalmasan

A részleges leállás több mint 800 ezer szövetségi dolgozó érintett kilenc minisztériumnál, és több kormányzati ügynökségnél. A „nélkülözhetetlen" feladatot végző szövetségi alkalmazottaknak így is dolgozniuk kell fizetés nélkül, több százezer embert pedig fizetés nélküli szabadságra küldtek országszerte, intézmények nem, vagy csak csökkentett üzemmódban működnek. A leállás többek között nemzeti parkokat érint, de bezárt például a Smithsonian Múzeum és az állatkert is Washingtonban, a NASA-nál pedig fizetés nélküli szabadságra küldtek 16 700 embert, és még olyan meglepő területek is érintettek, mint az új sörfőzetek piacra dobása.

A szövetségi kormányzat háromnegyedét azonban ez a leállás nem érinti, ennek finanszírozása legalább szeptemberig biztosítva van. Ide tartozik a védelmi minisztérium, a veteránügyek, vagy az oktatás is.

Sokat ártott a karácsonyi tőzsdezuhanásnál is a piaci hangulatnak, hogy leállt az amerikai kormányzat egy része. Az amerikai tőzsdeindexek is elég komoly mínuszban nyitottak, hiszen nem nagyon látszott megoldás az elnök és a kongresszus közötti költségvetési vitára. Azonban ez a leállás annyiból különleges helyzetben kezdődött, hogy az ünnepi időszak miatt a hatásai csak lassabban érződtek, mint korábbi esetekben, ezért kezdetben a nyomás is kisebb volt a politikusokon, hogy mielőbb oldják meg a kialakult helyzetet.

Azóta viszont egyre jobban megszaporodtak a #shutdownstories jelölésű beszámolók,

és kétségbeesett segélykiáltások a közösségi médiában, hiszen sokakat nehéz helyzetbe sodort a washingtoni patthelyzet. A korábbi leállások után utólag ugyan kifizették a kieső időszakokat is az alkalmazottaknak, de sokan egyelőre a január 11-én esedékes fizetésük miatt aggódnak, ami nélkül nem tudják kifizetni például a lakáshitelüket. Emellett a hitelek ügyintézése is lelassult, sok helyen hetek óta nem viszik el a szemetet, és az indián rezervátumokban is éreztette hatását a leállás. Februárban a Guardian szerint már élelmezési programok is finanszírozási gondokkal nézhetnek szembe, ha elhúzódik a leállás.

Ki lesz az emberek szemében a hunyó?

A leállásoknál mindkét párt a másikra próbálja tolni a felelősséget, a kongresszus az elnökre, és fordítva, és rendszerint az határozza meg, hogy meddig tartanak, hogy mikor kezdi valamelyik, vagy mindkét fél úgy érezni, hogy ő fog nagyobb politikai árat fizetni a helyzetért.

A leállás óta készített felmérések alapján 50 százalék Trumpot okolja, 35 százalék a demokratákat, 5 százalék pedig a kongresszusi republikánusokat, írja a CNN. A Reuters/Ipsos felmérése alapján csak az amerikaiak negyede támogatja a leállást. A megkérdezettek 35 százalék mondta azt, hogy támogatja, hogy pénzt különítsenek el a falra egy költségvetési törvényben, és általában 10-20 ponttal többen vannak a különböző felmérésekben azok, akik ellenzik a fal megépítését.

Csakhogy azok közül, akik 2016-ban Trumpra szavaztak, négyből öten a kongresszusi demokratákat okolják a leállásért, és Trump bázisa körében a fal is népszerű. Ez pedig magyarázza is, hogy miért húzódik el ennyire az egész helyzet, és miért nem akar senki engedni: 40 százalékos népszerűségi mutatójú Trump mögött ott áll a saját bázisa, míg a demokraták igazolva látják, hogy a teljes közvélemény körében az elnökre hullik vissza a patthelyzet.

Trump bázisánál bejöhet

Többen is úgy látják, hogy az elnök sarokba lavírozta magát, de a politikai logika, ami miatt a magát az üzletkötés mesterének tartó Trump belekezdett az egészbe, nem változott meg.

A félidős választások után több elemző is azt szűrte le, hogy a bevándorlási ügyek túlzott erőltetése miatt is idegenítették el a republikánusok a külvárosi szavazókat, a fal pedig nem lényegi kérdés a választók többségének, ellentétben a határellenőrzés szigorításával, de Trump saját bázisán belül ez mindig is hívószó volt. A CNBC szerint a saját bázisánál működnek Trump karcos Twitter-üzenetei, az ebben a témában írt posztjai bekerültek a legnépszerűbbek közé tavaly. Trumpon ráadásul van nyomás a konzervatív elemzők, törvényhozók és tévés- rádiós megmondóemberek irányából is, hogy ne hátráljon meg, miközben bármilyen adat nélkül azt állította, hogy a kényszerszabadságolt dolgozók többsége is azt akarja, legyen fal.

Többen úgy látják, hogy Trumpnak egyébként sem csak a fal az igazán fontos, hanem a harc a fal körül, amivel előre nekimehetett a frissen felálló demokrata képviselőháznak. A demokraták már arra készültek, hogy egy sor, eddig a republikánus többségen elhalt bizottsági vizsgálatot indítsanak Trump körül. Korábban úgy számoltak, hogy január közepére már beindíthatják a különböző képviselőházi vizsgálatokat, például a Trump Organisation, a 2016-os elnökválasztás orosz beavatkozása, Trump üzleti érdekeltségeinek és nyilvánosságra nem hozott adóbevallásának ügyében. Egyelőre azonban fontosabb dolguk lett a leállás megoldása.

A demokraták kontrasztot akarnak felmutatni

A demokraták közül viszont kevesen akarják olyan megoldással nyitni az új képviselőházi többségüket, amit Trump bármilyen formában győzelemnek állíthatna be. Miután pedig Trump büszkén vállalta, hogy leállítja a kormányzatot, a felmérések alapján is azzal számolhatnak, hogy rá fog égni a helyzet, amit Trump-leállásként emlegetnek. Az sem mellékes, hogy a meglehetősen sokrétű, generációs különbségekkel is szembenéző demokrata frakcióban ugyan számos kérdésben vannak ellentétek, de a határfal pont nem tartozik ezek közé.

A 78 évesen újra házelnökké megszavazott demokrata Nancy Pelosi rögtön politikai nyomást akart gyakorolni a republikánusokra, és egy sor törvényjavaslattal próbálta bizonyítani az amerikaiaknak, hogy ők felelős törvényhozásra készülnek az érintett állami dolgozókat szerintük túszul ejtő Trumppal szemben, és már az első perctől megszüntetnék a leállást.

Egyrészt szeptemberig megszavaznák a határvédelemben érintett belbiztonsági minisztériumon kívül az összes most leállt szerv finanszírozását. A belbiztonságot pedig február 8-ig nyitnák újra, amíg érvelésük szerint lenne idő a további vitákra. A demokraták azt is hangoztatják, hogy a szenátusi republikánusok is támogatták ezt a fajta megoldást korábban, és politikai cinizmusnak nevezték, ha most nem szavaznák meg újra.

A republikánusokon belül is vannak, akik nem akarnak 5 milliárd dollárt adni az elnöknek a falra, Lamar Alexander tennessee-i szenátor pedig már írt egy cikket a Washington Postba, amiben úgy vélte, hogy a kormányzati leállást éppúgy nem szabadna alkalmazni költségvetési vitáknál, ahogy vegyi fegyvereket sem vetnek be harcokban, Trump pedig egyszerre oldhatná fel a leállást, és építhetné elnöki örökségét. Csakhogy az 53 fős szenátusi republikánusok vezetője, Mitch McConnell már jelezte, hogy csak akkor hajlandó egyáltalán szavazást kiírni a felsőházban bármilyen képviselőházi döntésről, ha Trump is aláírna egy megállapodást.

A tárgyalásokon maradt a patthelyzet

A tárgyalások pedig eddig nem vezettek közelebb a patthelyzet feloldásához. Mike Pence alelnök korábban egy 2,5 milliárd dolláros ajánlattal is megkörnyékezte a demokratákat, de ezt ők, és később Trump is lesöpörte az asztalról. Trump azzal vádolta a demokratákat, hogy 2020-ra tekintettel politizálnak, azt mondta, rajtuk múlik, hogy percek alatt feloldják a leállást, ami enélkül viszont akár évekig is elhúzódhat. A keddi tévébeszédben az acélakadály – egyébként John Kelly volt kabinetfőnök szerint valójában régóta nem számolnak tényleges fallal –, mint kompromisszum mellett Trump azt is bedobta, hogy az USA új kereskedelmi megállapodásaiból származó extrabevételekből fedezné a költségeket.

Jelenlévő források szerint a demokraták szenátusi vezetője, Chuck Schumer egy zártkörű megbeszélésen korábban többször is rákérdezett Trumpnál, miért nem fogadja el a rövidtávú finanszírozást, amíg a tárgyalások folytatódnak. „Hülyének néznék ki, ha ezt tenném" – mondta végül a sokadik kérdésre Trump források szerint

Pelosi és Schumer az elnök keddi beszéde után rövid üzenetben utasították vissza Trumpot. A tárgyalások a héten viszont tovább folytatódnak az elnök és a kongresszusi vezetők között, az egyre nagyobb számban érintett amerikaiak pedig számolják a napokat.

Habár nem látszik hirtelen megoldás, a leállások alatt ettől még nem marad statikus a helyzet. A közvélemény a felmérések alapján inkább az ő oldalukon van, de a képviselőházi demokraták is azt kockáztatják, hogy a washingtoni politika működésképtelensége rögtön összefonódik velük is, hiába kezdtek nagy tervekkel. A kongresszusi republikánusok közül pedig a 2020-ban újraválasztásért induló szenátorok közül is többen arra próbálják sarkallni McConnelt, hogy találjon valamilyen megoldást.

Sokan elképzelhetőnek tartanak olyan formájú kompromisszumot a leállás feloldására, amit aztán mindkét oldal a saját győzelmének állíthat be. Azonban ez sem jelenti majd a bevándorlás körüli vita végét, amit Trump nyilatkozatai már előrevetítettek, és a demokraták is valódi megoldási javaslatokkal akarnak előállni.

Trump egy hete a Mexikóval közös határ teljes lezárásával is fenyegetőzött már a vitában, és ugyan a keddi tévébeszédében nem hirdette ki, de a szükségállapot lebegtetése is megmaradt. Egy ilyen esetben lényegében a védelmi minisztérium költségére, katonákkal próbálná megépíttetni a falat, és megkerülni a kongresszust.

Azonban ez már a leálláson is messze túlmutató jogi- és alkotmányos vitát eredményezne.

A legtöbben úgy vélik, hogy az érintett elnöki jogkört háborús helyzetre vagy pedig valódi szükségállapot idejére találták ki. A határnál kialakult helyzet viszont erősen megtámadható lenne, hogy megfelelne-e ennek a kritériumnak.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!