Lukács
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Nem szeretem a hétfőket, ez pedig feldobja a napomat

2019.01.28. 23:52

1979. január 29-én, hétfőn, a szokásos időben, reggel negyed kilenckor a Grover Cleveland Általános Iskola igazgatója kinyitotta a kapukat a kaliforniai San Diegóban, rögtön utána a kisgyerekek elkezdtek szállingózni az épület irányába.

Pár perccel később lövések dördültek el. Az iskola egyik tanára, aki már bent volt az irodájában, először azt hitte, valamelyik gyerek karácsonyi ajándéka ad ki furcsa hangokat. Aztán kinézett az ablakon, és azt látta, hogy az iskola előtt az igazgató fekszik véres mellkassal. A férfi kirohant az épületből, hogy az ott ácsorgó gyerekeket menekítse, ekkor érte találat. A karbantartó utána szaladt, ekkor őt is lelőtték. Mindketten azonnal meghaltak.

A rendőrség nagyjából tizenöt-húsz perc múlva érkezett ki a helyszínre. Meglepődtek, mert a környéket biztonságosnak tartották, senki sem számított hasonlóra. Mire odaértek, az iskolás gyerekek már az épület oldala mentén álltak libasorban, onnan menekítették ki őket a tanárok segítségével, végül egy iskolásbusz vitte őket el a lövöldözés helyszínéről.

Addigra már a két felnőtt halott volt, és a lövöldöző kilenc gyereket megsebesített.

Köztük volt Crystal Hardy is, aki a lövéseket előbb petárdának hitte, rögtön utána eltalálták a csuklóján. Egy iskolatársa szerint a lány végig azt kérdezgette: "Meg fogok halni? Meg fogok halni?"

Az egyik rendőr szerint a kiérkezésük után hatalmas káosz volt az iskola előtt, rendőrök, mentősök együtt, így pedig "egy nagyon könnyű, nyílt terepet biztosítottak a lövésekhez." Legalább száz rendőr és húsz tagból álló S.W.A.T. egység szállt ki a helyszínre, akiket rendkívüli fegyveres bűncselekmények esetében vetnek be. A lövöldöző közben egy huszonnyolc éves rendőrt is megsebesített. Körülbelül húsz perc alatt összesen harminchat lövést adott le.

A médiához is gyorsan eljutott a lövöldözés híre. Egy helyi újságíró sorban telefonált az utcában álló házakhoz, tudnak-e valamilyen információval szolgálni. Amikor a Spencer-házat hívta,

egy tizenhat éves lány, Brenda Ann Spencer vette fel a telefont, és azt mondta: a lövések az ő házából jönnek.

Amikor az újságíró visszakérdezett, hogy miért csinálja, egyszerűen csak annyit válaszolt:

Nem szeretem a hétfőket, ez pedig feldobja a napomat. Most mennem kell. Lelőttem egy rendőrt, és még többet akarok. Túlságosan jól szórakozom ahhoz, hogy feladjam magam.

A rendőrség körbevette a házat, ahol a lány elbarikádozta magát. Végül hosszas telefonos egyezkedéssel és

több mint hat órával később a lány önként kisétált az ajtón, letette a fegyverét, és átadta magát a rendőröknek.

Az egyik rendőr úgy írta le őt, mint egy vöröshajú, sapkás, vékony, külvárosi iskoláslányt. Az esetről a vállán meglőtt rendőr később így beszélt: "Eléggé kiakadtam, hogy miért nem robbantották fel a házat a lánnyal együtt." Szerinte ugyanis a sérülése a rendőri karrierjének a végét is jelentette, és sokáig nem tudott normális munkát végezni.

Fegyver karácsonyra

Brenda Ann Spencer egy egészen furcsa családi háttérből érkezett. Szülei kilenc éves korában elváltak, ő és két testvére az apjával maradt, a lány szerint az anyja sosem kereste igazán a kapcsolatot vele. Erről anyja később azt mondta, a férje rábeszélte a gyerekeket, hogy őt válasszák, az apa viszont ezt tagadja.

A lány szerint a válás után szülei elhanyagolták őt. Az osztálytársai szerint Brenda magának való volt, alig beszélgetett valakivel, az iskolája szerint pedig a lány viselkedése azt mutatta, hogy öngyilkos hajlamú is. Problémás volt, egyszer az iskola ablakát is betörte. Pszichiátriai vizsgálatok végeztek el rajta, és az orvosok arra jutottak, jobb, ha kórházba megy, de az apja ezt nem engedte. Még abban az évben, 

1978 karácsonyára Brenda rádiót kért a vadász apjától, helyette egy vadászpuskát kapott.

Ezután arról kezdett beszélni az osztályban, hogy

valami nagy durranást fog csinálni, hogy bekerüljön a tévébe.

Azon a januári napon ez sikerült is neki. Az anyja és tanárai is a hírekből értesültek arról, mit követett el. Az anya így nyilatkozott róla: "Aktív, mindig boldog és jó gyerek volt. Sosem volt vele probléma az iskolában. Az én lányom nem szörnyeteg. Nehéz megérteni, hogy a semmiből csinált egy ilyet."

Az apa viszont nem érezte a felelősséget lánya tetteiért, azt mondta, senkinek sincs köze ahhoz, hogy milyen ajándékokat vesz a lányának. De azt is mondta, a történtek nagyon megviselték. A meghalt iskolaigazgató lánya is így beszélt erről:

Hacsak az apja keze nem volt rajta az övén, amikor meghúzta a ravaszt, akkor senki mást nem hibáztatok, csak Brendát.

Érdekesség, hogy egy évvel később az apa a lánya tizenhét éves cellatársával jött össze, aki terhes lett, majd odaköltözött a férfihoz. A szomszédok előbb azt hitték, Brenda jött haza, még meg is kérdezték tőle, hogy miért van a lány szabadlábon. A férfi új barátnője és lánya szerintük ugyanis megszólalásig hasonlítottak egymásra.

Negyven éve ül börtönben

Az őrizetbe vett lány az első pillanattól kezdve bűnösnek vallotta magát. A bűncselekmény súlyossága miatt az ügyben a tizenhat éves Brendát felnőttként kezelték. Életfogytiglanra ítélték. Brenda azóta is, már negyven éve börtönben ül. Négyszer kért felmentést, utoljára 2009-ben, de egyszer sem kapott.

Az évek alatt Brenda többféleképpen is beszélt a történtekről. 1993-ban egy meglehetősen furcsa interjút adott, amiben azt mondta, aznap előbb leült a tévé elé, whiskey-t ivott, arra gyógyszereket vett be és marihuánát szívott, mindezektől pedig hallucinálni kezdett. Kinézett az ablakon, és fegyvereseket látott, ezért megpróbálta megöletni magát.

Később úgy vallott, hogy csak szórakozásból lőtt.

A gyerekek csak úgy álltak ott, mint egy tehéncsorda. Könnyű célpontok voltak.

Évekkel később, 2001-ben arról is beszélt, hogy az apja arra kényszerítette, hogy egy szobában ugyanazon a matracon aludjanak, verte és szexuálisan is zaklatta őt. Ezeket az állításokat végül sosem bizonyították, és az apa is végig mindent cáfolt. Az apja egyébként rendszeresen, minden egyes szombaton meglátogatta őt, a lány szerint azóta barátokká váltak. 

2005-ben már azt vallotta, nem emlékszik semmire, de elhiszi, hogy ő tette. 

Minden egyes nap azon vagyok, hogy jobb ember legyek, hogy soha többé ne történhessen ugyanilyen szörnyűség

– mondta ekkor. A bíróság alig tizenöt percnyi tanakodás után úgy döntött, nem mentik fel. Az indoklás szerint az, hogy egy gyerekkel valami szörnyűség történik, még nem mentség arra, hogy az a gyerek másokkal hasonló rosszat kövessen el. Brenda Ann Spencer legközelebb idén kérelmezheti újra a felmentését, immár ötvenhat évesen. Kaliforniában az 1979. január 29-i bűncselekmény számít az első iskolai lövöldözésnek, korábban erre nem volt példa.

Az eset még abban az évben megihletette a The Boomtown Rats nevű bandát, akik "I Don't Like Mondays", vagyis "nem szeretem a hétfőket" címmel dalt is írtak, amiben egy ilyen rész is van: "És ma senki nem megy iskolába, mert a lány miatt mindenki otthon marad", vagy "nem szeretem a hétfőket, le akarom lőni az egész napot". Az énekes azt mondta, később egy levelet is kapott Brendától.

Azt írta, örül, hogy megtette, mert ezzel a dallal híressé vált.

A cikk főképp az I Don't Like Mondays című dokumentumfilm, a History, a San Diego Police Museum archív cikkei alapján készült.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport