Virág
0 °C
2 °C

Kanada legveszélyesebb helyeivé válnak az idősotthonok

GettyImages-629418481
2019.01.29. 23:15
Ha az ember arról hall, hogy a gyilkossági ráta az országos átlag négyszerese valahol, sötét sikátorok, nyomorgó külváros jut az eszébe, vagy valami más hasonlóan baljós hely, de a kanadai idősotthonok szinte biztosan nem. Pedig Ontario tartományban ez a helyzet. Évek óta kongatják a hozzáértők a vészharangot, hogy romlanak a körülmények, terjed az erőszak, de egy friss civil jelentés szerint mostanra végképp tarthatatlanná vált a helyzet.

A 79 éves Keith Wood 2012. november 2-án éppen a szobájába tartott, hogy kezet mosson ebéd előtt, amikor az előcsarnokban rátámadt a 82 éves Arnold Kendall a Toronto melletti Mississauga egyik idősek otthonában. Tompa tárggyal ütést mért a fejére. Ahogy a felesége, Madeline Wood a CBC-nek elmondta: a személyzet puffanást hallott, és amikor odarohantak, már csak a földön fekvő testet látták. November közepére Keith Wood halott volt.

Az ügy még a bíróság előtt van, és mivel egyelőre nem zárult le, még benne sincs abban az ijesztő statisztikában, amellyel a héten állt elő az ontariói közegészségügy felett őrködő szervezet, az Ontariói Egészség Szövetség (OHC). A Kritikus helyzet című jelentésben szereplő adatok szerint 2012 és 2016 között 27 olyan gyilkosság történt a tartományban lévő idősotthonokban, ahol bentlakó támadt bentlakóra. Ráadásul ez a vádhatóság statisztikája, ami kizárólag az egyértelmű eseteket tartalmazza, a valós szám az OHC sejtése szerint még nagyobb lehet.

Például vannak olyan támadások, amelyeket meggyőző bizonyíték híján nem kezelnek hivatalosan emberölésként, és ezért kimaradnak a statisztikából, de röviddel azután következik be a haláleset, hogy erőszakos incidens történt két lakó között. Így halt meg néhány éve a 84 éves Meyer Sadoway is, akinek a megtámadásáról megrázó felvételeket rögzített a torontói idősotthon biztonsági kamerája. Sadoway esetével korábban részletesen foglalkozott a CBC Marketplace nevű oknyomozó műsora. A férfi 2013. január 20-án halt meg, négy nappal azután, hogy fellökték. Eltört a csípője.

Ez egy horrorfilm

– mondta Diane Miles, az áldozat húga  a kamerafelvételről, amelynek a megnézését fél év elteltével tette lehetővé a gyászoló családnak a Baycrest otthon. A felvételen az látszik, ahogy Sadoway a szobája előtt álldogál éjjel, amikor egy nála nagyobb termetű, csak a fél lábán cipőt viselő alak odalép hozzá. A két férfi egymásnak feszül egy darabig, aztán a magasabb a földre taszítja Sadowayt. Miközben ő a földön vonaglik, a támadó megragad egy széket, és hozzávágja.

Az esetet vizsgálták a hatóságok, de mivel nem röntgenezték meg Sadowayt azonnal, nem lehetett biztosan tudni, hogy ekkor tört-e el a csípője, vagy esetleg egy másik eséskor. A halálát végül nem minősítették emberölésnek. A bizonyíték híján a statisztikából kimaradó esetek közé tartozott a CBC szerint például azé az idős asszonyé is, akire a szobája padlóján fekve találtak rá 2012-ben, véres pizsamában. A feltételezés szerint egy kószáló másik lakó betévedt a szobájába, és kirángatta az ágyából.

Még a kétes esetek nélküli szűk, 27-es számot véve alapul is megdöbbentően magas gyilkossági ráta jön ki az ontariói idősotthonokra. Ha éves átlagot nézünk 100 ezer emberre vetítve, nagyjából 7 gyilkosságot kapunk. Összehasonlításul: 2016-ban Kanada egészében 1,69, Ontario tartományban 1,47 volt ez az szám. Nem csak a tartományi átlagról van szó, valamennyi itteni nagyvárost is veri a 7-es ráta. (Magyarországon 1-2 körül szokott alakulni. Amikor a 2015-ös év után Salvador átvette az első helyet Hondurastól a világ legtöbb gyilkosságot számláló országainak a listáján, akkor Salvadorban 100 ezer lakosra 104 gyilkosság jutott.)

Öt év alatt megduplázódott

A jelenség nem új, a főügyész már 2014-ben égető problémának nevezte az idősotthonokban elkövetett gyilkosságokat, de a jelek arra mutatnak, hogy a helyzet egyre csak rosszabbodik. Ez látszik akkor is, ha a nem halállal végződő erőszakos incidensek számának alakulását nézik. A bentlakó-bentlakó erőszak 2011 és 2016 között a duplájára emelkedett a jelentett esetek száma alapján, ami 1580-ról 3238-ra kúszott fel. 

Ezek az esetszámok óriásiak, de ebben benne van minden, amit az otthonok jelentettek, azok az esetek is, amik a későbbi kivizsgálás során nem nyertek megerősítést, plusz ide számolták az összes bántalmazást, legyen az fizikai, szexuális, szóbeli vagy érzelmi. Amikor a CBC oknyomozó műsora 2006-ban először foglalkozott az otthonokon belüli erőszak témájával, a napi átlag 4 jelentett eset volt Ontarióban, egy évtizeddel később már 9. Ha csak a fizikai erőszakot vesszük figyelembe, az OHC-jelentés szerint a testi sértések számában is 129 százalékos emelkedés volt. Eközben a bentlakók száma is emelkedett ugyan, de messze nem ennyire számottevően: 75 ezer helyett körülbelül 78 ezren lettek. 

Egyre több a demens lakó

A bentlakók száma helyett a bentlakók összetételében kell keresni az idősotthonokban elharapódzó erőszak egyik okát, itt ugyanis volt jelentős változás. A lakók közt egyre több a demenciában szenvedő idős ember, 2009-2010-ben a lakók 56 százaléka volt ilyen, 2016-ban már 63,1 százalékuk. A demencia gyakran jár agresszióval, ennek főként a sérült agyterületekkel összefüggő, idegrendszeri oka van, de lehet bizonyos gyógyszereknek is ilyen mellékhatása. Az OHC által idézett adat szerint a demens betegek 86 százalékánál vannak agresszív epizódok a betegségük egy adott szakaszában, ahogy az állapotuk rosszabbodik.

Az idősotthonokban történt erőszakos támadásoknál sokszor mind a támadó, mind az áldozat demens. Meyer Sadowaynek is volt néhány agresszív kitörése a halála előtti hónapokban, a támadója pedig napokkal az eset előtt elkezdett egyre erőszakosabban viselkedni, verekedni próbált más bentlakókkal. A tragédiához hozzájárult, hogy a férfi szobája közel volt a kijárathoz. A demenciában szenvedő emberekre jellemző, hogy amikor összezavarodnak és nem tudják, hol vannak, a kijáratot kezdik keresgélni. Ezért sokan kószáltak Sadoway szobájának környékén, be-betévedtek oda. Az áldozat húga szerint azért álldogált a férfi a támadás idején az ajtaja előtt, mert lényegében őrt állt.

Az OHC most megjelent jelentése szerint olyan demográfiai folyamatok állnak a háttérben, amelyekre a döntéshozók elmulasztottak megfelelően reagálni. Az első baby boomerek 2011-ben érték el a 65 éves életkort. 2015-ben jelentette először a kanadai statisztikai hivatal, hogy a 65 évnél idősebb korosztályba tartozók már többen vannak, mint a 15 év alatti gyerekek. Egyre több az igazán idős, 90 év feletti kanadai is. Ezzel jár együtt a demens betegek számának növekedése is. Az ontariói Alzheimer Társaság szerint a következő 15 évben közel meg fog duplázódni a tartományban a demenciában szenvedők száma. Jelenleg 228 ezren vannak.

Harmadannyi pénzből kéne megoldani

Eközben, ahogy a jelentés rámutat, a tartomány költségvetésében csökkent az egészségügyre fordított kiadások aránya. Csökkent a kórházi ágyak, férőhelyek száma is, ami oda vezetett, hogy nagyon sok gondoskodást igénylő, összetett esetek, például agresszív mentális betegek is kórházakból otthonokba kerültek át, amelyek viszont nem voltak erre felkészülve. Ráadásul az idősotthoni férőhelyek központi finanszírozása körülbelül harmada a kórháziaknak: vagyis ugyanazt a nehéz esetnek számító embert harmadannyi pénzből kellene itt megfelelően ellátni.

Az idősotthonok tömve vannak, hosszúak a várólisták. 2018 februárjában 627 idősek otthona működött Ontarióban, 77 574 férőhellyel. 33 ezren várnak bejutásra, az átlagos várakozási idő 160 nap. Az otthonokban azért is egyre több a súlyos állapotban lévő ember, mert a könnyebb esetek eleve be sem kerülnek a várólistákról a jelentkezők rangsorolása miatt.

Napi négy óra gondoskodás már segítene

Ápolóból pedig nincs elég, és akik vannak, azok sincsenek többnyire megfelelően felkészítve az agresszív emberek kezelésére. A jelentés szerint ha lenne elég dolgozó ahhoz, hogy minden egyes lakóra legalább napi 4 óra személyes gondoskodás jusson, az már megelőzhetné a bajt. Ehelyett most napi 2,71 óra az átlag. Ez sok területen visszaüt. Ha nincs elég idő az étkezésre, és az idősek nem esznek eleget, lefogynak, gyengévé válnak. Ha nincs, aki bemenne kicsit beszélgetni hozzájuk, a magányban súlyosbodik a depresszió.

De a létszámhiány közvetlenebbül is összefügg az erőszakkal. A CBC idézi a minnesotai egyetem demencia-szakértőjének, Eilen Caspinak a 2018-as tanulmányát, amelyben 105 észak-amerikai idősotthonban történt, halállal végződő incidenst vizsgálva a gerontológus arra jutott, hogy az esetek 62 százalékában nem látta a történteket dolgozó.

A szakma évek óta sikertelenül próbálja kiharcolni, hogy legyen egy törvényi minimum: hány lakóra hány ápolónak kell jutnia az otthonokban. Miranda Ferrier, az Ontario állambeli személyes gondoskodást nyújtó szakemberek szövetségének elnöke szerint most az a tipikus, hogy 25-30 lakóval kellene egyetlen embernek megbirkóznia, ráadásul pont éjjelente dolgoznak a legkevesebben, pedig a demens betegeknek ilyenkor volna szükségük a legtöbb támogatásra, ők ugyanis sokszor ébren vannak ilyenkor.

Képzés sem ártana

És még ha van is ápoló: a többségük nem tanult krízismegelőzést, sem azt, hogyan érdemes beavatkozni demenciában szenvedő betegeknél, ha veszélyesre fordul a helyzet. Efféle képzésben részt venni ugyanis nem kötelező. A növekvő erőszak egyébként a dolgozókat is eléri: nőtt az ellenük irányuló támadások száma is.

A CBC az erőszak terjedésének még egy lehetséges okát vetette fel: azt, hogy visszaesett az antipszichotikus gyógyszerek alkalmazása az idősotthonokban. 2012-ben és 2013-ban még az ontariói otthonokban élő idősek közel harmada kapott ilyen készítményt, de nagy volt a nyomás érdekvédők és a családok részéről ennek a visszaszorításáért, mert az ilyen gyógyszereknek súlyos mellékhatásai vannak, például növelik a halállal fenyegető balesetek, esések kockázatát.

Natalie Mehra, az OHC igazgatója a friss jelentés kapcsán azt mondta: nem akarják elriasztani az embereket az idősotthonoktól, de az közérdek, hogy napvilágra kerüljön a probléma, és a felelősök foglalkozzanak vele. Szerintük az erőszaknak ez a szintje a társadalom bármely rétegében elfogadhatatlan lenne, de emberiességi és erkölcsi szempontból különösen tarthatatlan, hogy sérülékeny, kiszolgáltatott idős emberek ennek legyenek kitéve.

Magyarországon van ilyen?

Nem tudunk olyan, a kanadaihoz hasonló átfogó vizsgálatról, ami az itthoni idősek otthonaiban megjelenő erőszakkal foglalkozna. Az otthonok házirendjében rendszerint benne van az agresszív viselkedés tilalma mint olyasmi, ami a házirend súlyos megsértésének minősül, és a jogviszony megszüntetését vonja maga után. A Police.hu archívumát átnézve ritkák az ilyen eseményekről beszámoló hírek, mi kettőt találtunk az elmúlt néhány évből. Az egyik egy nagykanizsai otthonban történt incidensről szólt. A rendőrség a vádemelési javaslattal végződő nyomozása végén arra jutott, hogy 2014. április 27-én egy 69 éves férfi szidalmazta a klubtársát, pofonvágta, majd egy 8-10 centis pengéjű késsel feléje is szúrt. A megtámadott 8 napon belül gyógyuló sérüléssel megúszta. A könnyű testi sértés és garázdaság miatt felelősségre vont férfi tagadott. Súlyosabb volt a másik eset, amely 2015 nyarán történt. A rendőrségi hír szerint egy veszprémi idősek otthonában egy 90 éves férfi késsel támadt a vele együtt élő 89 éves házastársára, majd önmagát is megsebesítette. Mindketten kórházba kerültek. Emberölés kísérlete miatt indult eljárás.

(Borítókép: Illusztráció! Fotó: Bsip / Getty Images Hungary) 

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport