Magdolna
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Nincs rá bizonyíték, hogy Trump összejátszott volna az oroszokkal

GettyImages-1131719477
2019.03.24. 21:15 Módosítva: 2019.03.24. 22:45

Nyilvánosságra került a Robert Mueller vezette bizottság jelentése, a bizottság azt vizsgálta, hogy összejátszott-e Trump stábja az oroszokkal tudatosan a 2016-os elnökválasztáson. A nyilvánosságra hozott összefoglaló szerint a bizottság nem talált rá bizonyítékot, hogy lett volna együttműködés, számolt be a Reuters.

A jelentés tanuláságait tartalmazó összefoglalót William Barr igazságügyi miniszter küldte el a médiának, valamint a kongresszus tagjainak.

A több ezer oldalas Mueller-jelentésről küldött négyoldalas összefoglaló lényege meglehetősen kétértelmű:

bár nem bizonyosodott be az elnök bűnössége , a jelentés nem is tisztázta Trumpot, csak elégtelennek bizonyultak az ellene szóló bizonyítékok. 

A Robert Mueller vezette különleges bizottság nem talált elégséges bizonyítékot arra se, hogy Donald Trump amerikai elnök akadályozta volna az igazságszolgáltatást – közölte a szövetségi törvényhozásnak küldött tájékoztató levelében William Barr igazságügyi miniszter az MTI értesülései szerint.

„Nem volt összejátszás, Nem volt akadályozás, Teljes és Toltális FELMENTÉS. TARTSUK MEG AMERIKÁT NAGYNAK!"– reagált az amerikai elnök a jelentés összefoglalójának nyilvánosságra kerülésére a Twitteren.

Két éven keresztül ez tartotta izgalomban Amerikát

A Trump-elnökség eddigi 26 hónapjának egyik meghatározó motívuma volt az a tény, hogy egyes szervek – sokszor egymással átfedésben – folyamatosan vizsgálódtak amiatt, hogy az elnök 2015–16-os kampányában milyen mértékben vettek részt az orosz titkosszolgálatok, illetve Putyin köreihez kapcsolható oligarchák. Az soha nem volt kétséges, hogy az oroszok a közösségi oldalakon keresztül terjesztett álhírekkel tudatosan bekavartak az elnökválasztásba. A beavatkozás egy dolog, egy másik, hogy ebben az oroszoknak partnerük volt-e Donald Trump csapata, vagy netán maga a későbbi elnök.

A gyanú lángját az is táplálta, hogy Trump kirúgta James Comey-t, az FBI igazgatóját, méghozzá több sajtóinformáció szerint konkrétan amiatt, mert Comey elnöki unszolás ellenére sem volt hajlandó ejteni a Trump-kampány Oroszországgal való összejátszásával kapcsolatos nyomozást. A lépés – mint ahogy maga a gyanú is – olyan súlyos volt, hogy az Igazságügyi Minisztérium egy különleges ügyészt nevezett ki, hogy vegye fel a nyomozás fonalát. Ez a lépés azért is számított rendkívülinek, mert a Trump-adminisztráció egyik tárcájának helyettes vezetője, Rod Rosenstein nevezte ki a számos kiemelt érdeklődéssel bíró per vádiratát megfogalmazó ügyészt, Robert Muellert.

Mueller kinevezése azért is emelte új szintre a Trump elleni nyomozást, mivel egy különleges ügyész – oké, ez a nevéből is kiderül, de mégis érdemes hangsúlyozni – különleges jogosítványokkal bír:

  • Kinevezése során arra kap felhatalmazást, hogy tárjon fel „minden ügyet, ami felmerül a nyomozás során”, azaz bővítheti a területet, amire a nyomozás kiterjed. Mueller kapásból bővítette is, mivel Comey-val kapcsolatban azonnal felmerült a gyanú, hogy Trump akadályozta az igazságszolgáltatás munkáját – az elnök az NBC-nek maga mondta, hogy „az az orosz dolog” járt a fejében.
  • Egy különleges ügyész kívülállóként dolgozik, a kongresszusi vizsgálattal ellentétben ő büntetőjogi intézkedést is tehet, nyilvános vagy privát tanúvallomást kérhet az elnöktől.
  • És ami a legfontosabb: nem része a kormányzati vagy hivatali utasítási láncnak, nem áll a tárca napi felügyelete alatt, viszont a minisztérium magyarázatot kérhet tőle, és aki kinevezte, az fel is mentheti őt. Ráadásul komoly csapatot állíthat össze, Mueller nem kevesebb mint 19 jogászt és nagyjából 40 elemzőt és szakértőt foglalkoztatott.

A komoly vizsgálati hatáskör mellett Mueller vizsgálata során mindvégig kétpárti védelmet élvezett; annak ellenére, hogy a nyomozás politikai megítélése egyre jobban belesimult a pártpolitikai logikába, és a nyomozás több nagy dobásánál jósolták meg azt, hogy Trump most már tényleg leváltatja őt (például amikor novemberben menesztette Jeff Sessions igazságügy-minisztert), erre mégsem került sor. Ennek részben az volt az oka, hogy a republikánus törvényhozók szemét is szúrja az orosz befolyás, ezért bár Trump párton belüli megkerülhetetlensége miatt sokszor csatlakoznak az elnök méltatlankodásához, befolyásos szenátoraik mindig leszögezték, hogy Mueller érinthetetlen.

A vizsgálat megítélése a közvéleményben eleinte kevéssé volt pártfüggő (az amúgy republikánus szavazóként regisztrált Mueller karrierjét nem befolyásolták az elnöki ciklusok), csakhogy 2018 májusában Trump jogászcsapata éléről menesztette a nyomozással való együttműködésben gondolkodó Ty Cobbot, és Emmett T. Flood és Rudy Giuliani volt New York-i polgármester irányításával az egész nyomozást egy demokrata pártérdekek által motivált boszorkányüldözésnek kezdték beállítani.

Ennek a Trump által rutinszerűen hangoztatott gyanúnak az a tény is megalapozott, hogy kiderült, az FBI csak egy sejtés alapján indította el annak idején a Trump-kampány elleni vizsgálatát, és minden bizonnyal az is a „boszorkányüldözés”-narratívát erősíti majd, hogy Mueller jelentése nem mondta ki konkrétan az oroszokkal való szervezett együttműködést.

Csakhogy a Mueller-nyomozás egy szikár, jogi vizsgálat volt, mely a nyilvánossággal szinte csak a vádemelésein keresztül kommunikált, és úgy kerülte a pártpolitikai vitákat, mint ördög a szenteltvizet. Ellenben még így is elég sok súlyos megállapításra jutott, egyebek mellett arra, hogy

  • az oroszok beavatkoztak a választásba, ők törték fel a demokrata párt szerverét, illetve Hillary Clinton kampányfőnökének Gmail-fiókját, és az itt szerzett emaileket a Wikileaksen keresztül nyilvánosságra hozták – és erről Trump stábjában többen is tudtak.
  • Donald Jr. nemcsak oroszokkal, hanem szaúdiak és emírségekbeli támogatókkal is kapcsolatban állt. 
  • Mindenről Trump emberei rutinszerűen hazudtak az amerikai hatóságoknak, többüket korábbi, eskü alatt tett állításai megkapirgálása után helyezték vád alá, és ítélték el hamis tanúzásért. Trump korábbi bizalmasa, a vádalkut kötő Michael Cohen többször is állította, hogy Trump sugallatára hazudott;
  • Ugyancsak Cohen, és szintén Trump megbízásából még a kampány alatt is tárgyalásokat folytatott egy Moszkvában építendő gigantikus Trump-toronyról.

A történetnek egyáltalán nincs vége

A Mueller-vizsgálat nemcsak saját vádemeléseivel és kiszivárgott megállapításaival keltett óriási hullámokat (pedig a volt nemzetbiztonsági tanácsadó Michael Flynntől Paul Manafort volt kampányfőnökön át a már említett Cohenig elég sok nagy hal került horogra), hanem azzal is, hogy a nyomozással párhuzamosan más szervek – például Cohen ügyében a Dél-New York-i ügyészség – is vizsgálódnak, ráadásul a sajtó is több összefüggést tárt fel/szellőztetett meg. Több ügy a kongresszusban pörög tovább, melynek demokrata többségű képviselőháza láthatóan minden egyes elvarratlan szálat fel akar fedni.

Egy ilyen elvarratlan szál maga Robert Mueller jelentése is.

Ugyanis a jelentés titkos, mivel annak az indoklását tartalmazza, kiket és miért nem helyezett vád alá a vizsgálat során – hiszen akikkel szemben a bűncselekmény gyanúja felmerült, azok ellen a különleges ügyész már lépett. Azaz a jelentésben egy csomó új információ szerepelhet, akár olyanok is, melyek újabb politikai bombákat robbanthatnak. 

Egy ilyen se hús, se hal összefoglaló után nem csoda, ha a jelentés teljes nyilvánosságra hozatala – melynek mérlegelése teljes egészében Bill Barr igazságügy-miniszter jogkörébe tartozik – máris heves politikai viták tárgyát képezi. A demokraták érthető módon követlik a jelentés, sőt, az összes nyomozati akta kiadását, míg Trump és a republikánusok kommunikációja arra helyezi a hangsúlyt, hogy „lépjünk végre túl ezen az egészen”. A demokrata többségű képviselőház elvileg a kormányzattal szembemenve is kikérheti a dokumentumokat, de csak hosszas jogi csatározások után.

A Mueller-jelentés sorsa teljesen nyitott, Trump és a republikánusok úgy érezhetik, hogy egy győzelmi narratívát kovácsolhatnak belőle, a demokraták viszont nemcsak a bíróságig el nem jutó nyomozati megállapításokból szemezgethetnek (hétfőtől borítékolhatni lehet egy sor szivárogtatást az amúgy sem túl titoktartó kormányzati berkekből), de azt a tényt is a maguk javára fordíthatják, hogy hiába degradálták a vizsgálatot a kormány részéről boszorkányüldözésnek, az mégis egy visszafogott jelentéssel bizonyította be azt, hogy létezik független igazságszolgáltatás.

(Nyitókép: Getty Images Hungary Fotós: Andrew Spea)