Salamon
9 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Már semmit sem érzek a szüleim iránt

2019.04.04. 21:04 Módosítva: 2019.04.04. 23:32
Miközben egy szenegáli származású terrorista akciójától zeng Európa, a világsajtóban ismét téma lett: vallási nevelés címén prostitúció és koldulás zajlik Szenegál nagyvárosaiban. A szülők iskolába, a hittanárok viszont utcára küldik a gyerekeket, hogy akár napi 16 órán át kéregessenek. És ez utóbbi még csak nem is a legrosszabb, ami történhet velük.

Tanára fenyegette meg a nyolcéves fiút veréssel, mert nem tudott elég pénzt összekoldulni az utcán. A verés elől menekült el a vallási nevelés címén válogatott kegyetlenkedések terepéül szolgáló Korán-iskolából. Néhány órával később, mikor alvóhelyet keresett magának az utcán, egy buszpályaudvar félhomályában megerőszakolta egy tinédzser.

Szenegálban, Saint-Louisban járunk. Egy helyi civil nonprofit szervezet, a Maison de la Gare őrjáratozik éjszakánként Saint-Louis utcáin, munkájuk pedig rávilágít a mélyen gyökerező társadalmi tragédiára: több ezer gyermek, a nyugat-afrikai állam iszlám vallást oktató iskoláiba küldött fiatal fiúk ezrei koldulnak, könyörögnek pénzért az utcákon. Vagy még rosszabb.

Ezek a dolgok még mindig megdöbbentőek, akkor is, ha ez már a tizedik vagy tizenötödik alkalom, amikor ilyet látunk

– mondja a Maison de la Gare alapítója, Issa Kouyate, utalva az adatvédelmi okokból névtelenséggel védett fiú konkrét esetére.

A Reuters riportere, Zohra Bensemra is tanúja volt az erőszakos közösülésnek, mielőtt az – a felnőttek közbelépésének hála – abbamaradt. Az iskolában, ahonnan a fiú elmenekült, a tanárok többszöri megkeresés ellenére visszautasították, hogy kommentálják az esetet. A 8 éves fiú szülei elérhetetlennek bizonyultak. Kouyate azt mondja, érdeklődött a tinédzserről, aki elkövette a nemi erőszakot, és mivel azonosította, feljelenti a rendőrségen.

Csütörtökön aztán a Saint-Louis-i rendőrségen még választ ígértek a Reuters megkeresésére és kérdéseire, mondván: a megfelelő tiszt akkor éppen nem elérhető. Pénteken már semmilyen módon nem válaszoltak a riporterek hívására.

Van olyan kisgyerek, aki napi 16 órát koldul Szenegál utcáin. Napi 0,85 centet kell legalább összeszedniük, ha nem akarnak alapos verést kapni az elöljáróiktól, a Human Rights Watch jelentése legalábbis ilyen „árfolyamokról” számolt be. És a kéregetés, úgy tűnik, nem a legrosszabb.

A tanárok és az idősebb diákok 2 dollárért árusítják a Korán-iskolákban tanuló gyerekeket, a prostitúció és a koldulás vallási nevelés címén zajlik, és vidéken még sokkal rosszabb a helyzet

– írta a jelentés. A szenegáli családok az iszlám szentírás alapos ismerete és a karrierépítés ritka lehetősége érdekében tradicionálisan az úgynevezett Korán-iskolákba küldik gyermekeiket. A daaras néven ismert tanítási helyek módszerének történelmileg része az ételért való könyörgés, állítólag ez csepegteti a személyiségbe az alázatot. Csakhogy a legtöbb Korán-iskola Szenegálban nem egészen azt adja a tálib diákoknak, mint amit a szülők remélnek. (A tálib szó jelentése arabul: tanítvány, diák; cikkünkben a szenegáli Korán-iskolákban tanuló diákokat nevezzük meg vele.)

Persze sok daaras iskola mentes a visszaélésektől, a tanítási módszer pedig sikerrel kecsegteti a tanulókat: a Korán alapos ismerete előkelő pozíciót, előmenetelt hozhat a fiúknak, mint imám vagy Korán-tanár. Éppen ezért sok szenegáli szülő több száz, több ezer kilométerre is tanulni küldi gyermekét úgy, hogy egyáltalán nincs tisztában a kockázatokkal.

VERÉS, KOLDULÁSRA KÉNYSZERÍTÉS, PEDOFÍLIA, PROSTITÚCIÓ.

Az elmúlt évtizedekben egyre több emberi jogi csoport figyelt fel a Korán-iskolákban talibeknek, táliboknak nevezett gyermekek sorsára. Sem jog, sem más garancia nem védi ezeket a gyerekeket. Aki elmenekül, könnyen az utcán találja magát.

Ráadásul a gyerekeket érintő kegyetlen bánásmód gyakorlatilag tabutéma volt Szenegálban, míg a civil jogvédők kampányai lassan részévé tették a közbeszédnek ezt a problémát. Macky Sall elnök modernizáló vezetőnek tartja magát, egy sor nagy infrastrukturális projekt fűződik is a nevéhez, 2016-ban pedig meghirdetett egy programot az utcára kényszerített gyermekek érdekében, azzal együtt, hogy börtönnel fenyegette meg azokat, akik koldulásra kényszerítik őket. A program csak 2018-ban mintegy 300 gyereken segített a kormányzati adatok szerint, a jogvédők azonban úgy látják, a kezdeti „lelkesedés” után a felelősségre vonás jószerivel elmaradni látszik a gyermekeket bántalmazókkal, kényszerítőkkel szemben.

Ezek a mi gyerekeink, megpróbáljuk megvédeni őket

– mondja Alioune Sarr, a szenegáli kormány gyermekvédelmi hivatalának vezetője. A kormány létrehozott egy ingyenes segélyvonalat is a gyermekbántalmazásos esetek bejelentésére.

Az intézkedések hatékonyságát és a téma előtérbe kerülését fokozta a februárban kezdődött szenegáli kampány. Az elnökválasztási versengésben ugyanis két jelölt, Ousmane Sonko és Issa Sall is olyan programmal állt elő, amely szabályozná a daaras rendszert, és véget vetne a gyermekkoldulásnak. A február 24-i előválasztást ugyanakkor a jelenlegi elnök, Macky Sall fölényesen nyerte, így kérdéses, hogy az iskolák szigorúbb rendszabályozása megtörténhet-e a következő években.

Pedig a Human Rights Watch szerint még mindig több mint százezer gyermeket kényszerítenek utcára Szenegálban nap mint nap. Saint-Louisban, csakúgy mint a fővárosban, Dakarban gyermekcsoportok lepik el az utcákat, szövik át a forgalmat pénzt kérve, rövidnadrágban, rongyos futballmezekben, amelyeken milliomos hősök neve díszeleg.

A Maison de la Gare munkája révén a talibek ehetnek egy szendvicset, zuhanyozhatnak, kimoshatják a ruháikat, és egészségügyi ellátásban is részesülhetnek, ha szükségük van rá. A non-profit szervezetnél lehetőség van arra, hogy angolul tanuljanak és sportoljanak.

„Karatézni tanulok, így meg tudom védeni magam”, mondja a nyolcéves Demba, akit egyszer a Korán-tanára arra kényszerített, hogy egész éjjel maradjon az utcán és könyörögjön pénzért, mert estig nem szedte össze azt, amit „kellett”. Kint maradt és koldult, csakhogy egy részeg férfi reggel hatkor kirabolta. Nem árulta el a riportereknek sem a tanítója, sem az iskolája nevét.

Mivel a szülei küldték őt a Korán-iskolába, távol az otthonától, Demba a vele történtek hatására azt mondja:

Már semmit sem érzek a szüleim iránt. Nem is tudom, hogy dühös vagyok vagy sem.

(Forrás:  Reuters )