Antal, Anett
16 °C
23 °C

A miniszter éhségsztrájkja ezúttal elmaradt

2019-04-13T165036Z 253456201 RC1AAC75FB00 RTRMADP 3 SERBIA-PROTE
2019.04.14. 14:44
Kész radikálisabb megmozdulásokra a szerbiai ellenzék, és hosszú küzdelemre számítanak. A kormánynak egy hetet adtak, hogy elkezdődjenek a tárgyalások. A belügyminiszter szerint az ellenzéki követelések nevetségesek. Jelentés a szerb párhuzamos világokból.

A véres inget a zsebéből húzta elő Borko Stefanović, a szombati belgrádi tüntetés utolsó szónoka. Az ing egy politikus munkaruhája is lehetne, ha a világoskék anyagon ne éktelenkedne a barnás színű alvadt vér sötét foltja.

Szerbia szultánja, hadd emlékeztessünk, hogy fest a te Szerbiád

– üzente Aleksandar Vučić államfőnek a baloldali Levica Srbije elnöke. „Ezt akartátok Szerbia zászlajának”, mondta, magasba emelve az inget. „Többé nem lesz. Azt a Szerbiát békével, erővel, egységgel döntjük meg.” Stefanović azt mondta tüntetőknek, hogy emlékezzenek erre a napra, mert ez egy nagy lépés. „Szerbia felemelte a fejét, levetette a láncait, és rabok nem leszünk! A győzelemig!” Az ellenzéki politikus ezt az inget viselte tavaly november 23-án, amikor Kruševacon megtámadták és megverték.

„Hátulról ütöttek le, azonnal elvesztettem az eszméletemet”, mondta az Indexnek Stefanović. Az ütés után a tarkójából ömleni kezdett a vér. Néhányan a segítségére siettek, de a három, botokkal felfegyverkezett támadó őket is megverte. „Rugdostak, amíg a földön feküdtünk.” Kórházba vitték és ellátták, a támadóit elfogták, de már szabadlábon vannak. Stefanovićnak nincs kétsége afelől, hogy a legnagyobb kormánypárt, a haladóknak nevezett Srpska Napredna Stranka (SNS) verette meg. „El sem tudtam képzelni, hogy ez lesz a következménye”, mondta Stefanović a négy hónapja tartó tüntetésekről.

„Az ellenzékünk a halálán volt, atomizált, elaprózott, semmilyen.”

Szombaton viszont már több tízezren hallgatták. Az első megmozdulások jelszava a Stop krvavim košuljama! volt (Elég a véres ingekből), és „egy-két ezer résztvevőre számítottunk. Tizenötezren jöttek el”. Szerinte azért,mert „az embereknek elegük van az erőszakból, a hazugságokból, az ellenőrzött médiából, a szegénységből és az alacsony bérekből”.A tiltakozás akkor lépet szintet, amikor Szerbia omnipotens elnöke azt mondta, akkor sem tárgyalna az ellenzékkel, ha öt milliónyian lennének: Szerbiában két éve a választói névjegyzékben 6,7 milliónyian szerepeltek. Azóta nevezik úgy a tüntetéseket, hogy 1 od5 miliona, és már vidéki városokban is hetente tartanak tiltakozásokat. Szombaton Belgrádban úgy tűnt, hogy az ellenzék még nem fáradt el.

Megelőző épületfoglalások

Szombatra virradóra Szerbiában elfogytak a buszok. És az üzemanyag. Az ellenzékiek közül többen azt mondták, nehezen tudnak buszokat bérelni, mert ha kiderül, hogy a tüntetésre indulnának, a vállalkozók visszalépnek, lemondják a foglalásokat, vagy közlik, hogy nincs szabad jármű.

Szombaton délelőtt a pancsovai pályaudvaron bejelentették, hogy sofőr- és üzemanyaghiány miatt nem indulnak buszok a mintegy húsz kilométerre lévő Belgrádba. A közlekedési vállalat szerint ez véletlen egybeesés, nincs köze a tüntetésekhez.

Az viszont nem véletlen, hogy a kormánypárti képviselők a szerbparlament épületében töltötték az éjszakát. Azt mondták, az épületet – sőt, a demokrácia templomát – védik az ellenzékiek rohamától. A tüntetést a parlament előtti térre szervezte az ellenzék, az SNS néhány képviselője három óra előtt kijött az épületből, és megálltak a lépcsők tetején. A tüntetés biztonsági őrei senkinek sem engedték,hogy odamenjen hozzájuk. A kormánypárti képviselők szombat este azt mondták, addig maradnak az épületben, amíg szükséges. Egyébként az ellenzék legnagyobb része egy ideje bojkottálja a parlamenti üléseket, csupán a tiltakozásokhoz nem csatlakozó radikális Srpska radikalna stranka, a liberális Liberalno Demokratska Partija és a vajdasági Liga Socijaldemokrata Vojvodine vesz részt a törvényhozás munkájában. A parlamenti helyek mintegy ötöde hónapok óta üres.

A kormánypártiak több vidéki önkormányzatot is elfoglaltak – mármint az önkormányzatok épületeit –, nehogy az ellenzék foglalja el. Az SNS újabb tartalommal töltötte meg a megelőző csapás kifejezést. A múlt héten a belgrádi városi közgyűlés előtt a hivatalban dolgozó nőket küldték a bejárat elé: élőláncot alkotva kellett megakadályozniuk, hogy az ellenzék bejusson az épületbe. A hivatalt kettős blokád bénította néhány órán át, a rezsimhű bulvárlapok és bulvártévék – a szerb médiapiacon ezek jelentik a legnagyobb erőt – azt jelentették, hogy a hölgyek elüldözték a fasisztákat.

A rezsim ugyanis így látja és láttatja a történéseket. Az ellenzéki tüntetők csupán maroknyi, erőszakos csőcselék, akiket két oligarcha és egy fasiszta vezet. Az ellenzék erőszakra készül. Az ellenzék ukrán zsoldosokat toboroz, vérfürdőt akarnak. A tüntetés napján az egyik belgrádi kerületet álellenzéki szórólapokkal terítették be. Ezeken néhány pont állt az ellenzék állítólagos programjából, miszerint az óvodai ellátás árát 5600 dinárról 9500 dinárra emelik, bezárják a gyárakat és elüldözik a külföldi befektetőket. Az ismeretlen szerzők valamiért azt is fontosnak tartották odaírni, hogy 

a tévé képernyőjére visszatér a Big Brother.

Az egyik oligarchának nevezett ellenzéki politikus, Dragan Đilas az Indexnek azt mondta, barátjának a nagymama üzenetet küldött: „ne menj a Đilaszékkal tüntetni, mert ők gyilkolni fognak”. A valóban vagyonosnak számító Đilas – a főváros volt polgármestere – az egyik bulvárlapot két hónap alatt kilenc cikk miatt perelte.

Az ellenzékieknek nem mindig egyszerű eljutni a tüntetésekre, „a támogatóinknak ügyeskedniük kell, hogy itt lehessenek, Vučić rendezvényeire pedig buszokkal kell szállítani a közönséget”, mondta Đilas. Az államfő ugyanis – az ellenzéki tiltakozásoktól nem függetlenül – kampánykörútra indult, hogy Szerbia jövőjéről beszéljen. A Budućnost Srbije csütörtöki, újvidéki állomásán megismételte, hogy nem fog tárgyalni az ellenzéki pártszövetség, a Savez za Srbiju vezetőivel, a parlamentben viszont fenn kell tartani a párbeszédet. Ám az párbeszéd legyen, nem erőszak, és nem zsarolás. Az államfő azt mondta, tudja, hogy az ellenzékiek gyűlölik, és erőszakkal akarják megragadni a hatalmat.

Értelmezhetők-e Vučić mondatai úgy, hogy mégis lenne valamilyen esély párbeszéddel, szervezett keretek között kilábalni a jelenlegi politikai válságból? A másik oligarchának nevezett politikus, a testőrök gyűrűjében közlekedő Vuk Jeremić szerint a jelenlegi helyzetből csak párbeszéddel, tárgyalásokkal lehet kilábalni. Azt mondta, a folyamatnak transzparensek kell lennie, lényegi kérdésekről kell szólnia, a legfontosabbnak pedig a szabad és tisztességes választások megrendezését nevezte. „A mai nap után Szerbiában semmi sem lesz ugyanaz”, mondta Jeremić.

„A tárgyalásokat minél előtt el kell kezdeni”, mondta Stefanović, ám Vučić mondatai mögött csapdát sejt. Szerinte az elnök megpróbálja visszacsalogatni őket a parlamentbe, ám abból semmi sem lesz. Az ellenzéki szövetség, a SzS hárompontos követelést intézett a kormányhoz. Tárgyalni akarnak

  • a szabad és tisztességes választásokról,
  • az elektronikus médiát szabályzó testület összetételéről,
  • a közmédia új vezetéséről.

Az ellenzékiek azt mondták, mindhárom testület „akár már holnap” elkezdheti a munkát, és azokba nem csak politikusokat, hanem szakértőket is delegálnának. A SzS jelenleg parlamenten kívüli folyamatnak képzeli el az ellenzék és a kormány tárgyalássorozatát. A szabad és tisztességes választásokat 6-9 hónap után tartanák, bár ennek feltétele, hogy a közmédia pártatlanul működjön. A szombati tüntetés szervezői közül senki sem szólalhatott meg az állami tévében.

Amennyiben szombatig nem teljesülnek a követelések, „még nagyobb tüntetést szervezünk, és utána más eszközökhöz folyamodhatunk”, mondta Stefanović. „Ottmaradhatunk az elnökség épületénél, esetleg lezárhatjuk az utakat.”

Furcsa üzenetek

A tüntetés egyes pillanatokban szinte időgépként működött, mintha harminc évvel ezelőtt repültem volna vissza az időben, csak sokkal jobb hangosítással és zenékkel: amikor a szónokok arról beszéltek, hogy az államfő árulást követ el, és eladja Koszovót. Már több mint tizenegy éve, hogy Koszovó kikiáltotta függetlenségét – a tartomány elvesztéséhez vezető háborúnak is már húsz éve –, de a szerb alkotmány szerint a terület még Szerbia integráns része.

A tüntetés részvevői, a közönség mindig akkor reagált legerőteljesebben, amikor elhangzott – és nem egyszer elhangzott –, hogy Vučić kész elismerni Koszovó függetlenségét. Oké, ez nagymértékben érzelmi kérdés, és az ellenzék erre rájátszik. Az is érthető, hogy esetleg nem fejtik ki az igazság minden szeletét, amikor Vučić tárgyalásait bírálják. Amely tárgyalások egyébként már egy ideje nincsenek – hivatalosan legalábbis –, mert jelenleg senki sem tudja vagy akarja ismét egy terembe terelni a szerbeket és albánokat.

„Nem fogadjuk el, hogy Vučić azért ismerje el Koszovót, hogy cserébe cart blanche-t kapjon, és Szerbiában azt tegyen, amit csak akar”, mondta Stefanović. „Senki sem hiheti, hogy Koszovó nem lényeges.” Szerinte tárgyalni kell az albánokkal, véget kell vetni az ellenségeskedésnek, viszont a nemzetközi közösségnek és az albánoknak el kell fogadniuk a szerb álláspontot, hogy nem ismerik el Koszovót. Erre szeretnének garanciát kapni. Stefanović egyébként azt is nehezen tudja elképzelni, hogy egy szuverén európai állam lemondjon területének egy részéről.

Nekem egyelőre nehezemre esik elképzelni, hogyan ismeri el Szerbia Koszovót úgy, hogy nem ismeri el, ahogyan azt is, milyen egyéb megoldások létezhetnének.

A másik érdekes pillanat az volt, hogy az egykori államfőt, Boris Tadićot a tüntetők egy része füttyökkel fogadta. A demokraták, a Demokratska stranka (DS) volt elnökével – aki épp most tereli vissza a szocdem pártját a DS-be – a tüntetés előtt néhány mondatot beszéltem, azt mondta, nem akar nyilatkozni, mert eljött az idő, hogy mások beszéljenek. Talán jobban járt volna, ha erre hivatkozva a szereplését is lemondja. A végére sikerült valamit megmenteni a beszédből – azt mondta, senki se gondolja, hogy a rezsimnek vége, mert a küzdelem hosszú lesz –, de érezhető volt, hogy a jelenlevők őt is felelősnek gondolják a jelenlegi szerbiai állapotokért.

A tüntetés után ismét kiderült, hogy a szerb kormány saját világot teremtett magának, és abban jól érzi magát él. Nebojša Stefanović szerint Vučić meg akarta szólítani a tüntetőket ám amikor látta, milyen kevesen vannak, akkor feladta. A belügyminiszter azt mondta, a tüntetésnek 7300-7500 résztvevője volt. A parlament elnöke, Maja Gojković vasárnap az ellenzéki követeléseiről azt mondta, hogy azok értelmetlenek. Gojković az SNS egyik olyan kádere, akivel az ellenzék nem akar tárgyalni.

A színpadias és patetikus megoldásoktól nem idegenkedő Vučićnak – aki a NATO bombázásainak évfordulóján mondott beszédében elsírta magát – nemcsak hatékony és lojális végrehajtói vannak, hanem idiótái is. Hasznosságuk még nem bizonyosodott be maradéktalanul. A védelmi miniszter, Aleksandar Vulin és Goran Vesić, a belgrádi polgármester helyettese bejelentették, hogy éhségsztrájkba kezdenek az ellenzék erőszakossága miatt. Vulin később azt mondta, hogy a főparancsnok, Vučić államfő kérésére felfüggesztette az éhségsztrájkot. Vesić szerint az ellenzék puccsra készül, ezért a polgármester helyettese radikálisabb megoldást választott: az éhségsztrájkja érvényben van, csak éppen felfüggesztette.

Azaz – ha jól értem a koncepcióját – eszik.

(Borítókép: Tüntetés Belgrádban 2019. április 13-án. Fotó: Marko Djurica / Reuters)