László
21 °C
35 °C
Index - In English In English Eng

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

900 millió ember nem tévedhet?

2019-04-11T140832Z 1167226978 RC1110ABAE70 RTRMADP 3 INDIA-ELECT
2019.04.19. 14:14
Indiában a múlt héten megkezdődött az egy hónapig tartó, potenciálisan 900 millió embert megmozgató parlamenti választás. A szavazás logisztikailag elképesztő kihívás, és világpolitikai és gazdasági jelentősége is nagy: a magát gazdasági reformerként hirdető Narendra Modi kormányfő és hindu nacionalista pártja India naggyá tételét ígéri. Külföldi és ellenzéki bírálóik szerint viszont inkább a demokrácia lebontásában és a muszlimok elleni erőszak tüzelésében jeleskednek, miközben a növekedés ellenére az átlagemberek helyzete nem javul.

A világ legnagyobb, leghosszabb, második legdrágább, és globális súlyát tekintve a 2019-es év legfontosabb választása kezdődött meg a múlt hét végén Indiában, ahol a parlament alsóházának tagjaira szavazhat mintegy 900 millió ember. Mivel az ellenzék gyenge és megosztott, a voksolás szinte kizárólag Narendra Modi kormányfőről és vélt és valós eredményeiről szól. Akinek a megítélése rendkívül megosztó: 

  • Támogatói szerint egy nagy formátumú reformer, aki a világ leggyorsabban növekvő nagy gazdaságává, politikai és katonai hatalommá formálja Indiát, és ezzel az ország korábban megtépázott önbecsülését és büszkeségét is helyreállította.
  • Ellenzéke szerint viszont reformjai sikertelenek, az ország ma is ugyanazokkal a társadalmi és gazdasági problémákkal küzd, mint hatalomra jutásakor; egyedül abban hozott újat, hogy kemény támadást intézett a demokratikus intézményrendszer ellen, és hindu nacionalizmusával a vallási-etnikai kisebbségek kárára politizál.

A bírálatok jogosságától függetlenül a közvélemény-kutatók szerint az egy hónapon keresztül tartó voksoláson Modi és pártja, a Bháratíja Dzsanata Párt (Indiai Néppárt, BJP) és szövetségesei kapják majd a legtöbb szavazatot, és az utolsó felmérések szerint szűken, de megtarthatják parlamenti többségüket is.

Ha így lesz, további öt évig folytatódhat a gazdasági liberalizmust a konzervatív nacionalizmussal ötvöző, India regionális és világpolitikai hatalmi szerepének erősítését célzó politika. Ha Modiék mégsem tudnak kormányt alakítani, akkor meg igazából ki tudja, mi jöhet: az ellenzék egy erős párton kívül több tucatnyi, javarészt kisebb regionális pártból áll. 

Milliók mindenhol

Az indiai parlamenti választásnak talán politikai jelentőségénél is lenyűgözőbb logisztikai háttere. Ahhoz, hogy a 900 millió választásra jogosult szavazhasson a több mint kétezer jegyzékbe vett párt sok ezer képviselőjelöltjére, India, országszerte 29 államában és hét szövetségi területén tízmillió szavazókört létesítenek, négymillió szavazógép hordozgatásával. Legutóbb, 2014-ben 66 százalékos volt a részvétel, ami

több mint félmilliárd embert jelentett, az előrejelzések szerint idén is hasonló részvételi arány várható.

Miután a választási törvény szerint minden lakott területtől legfeljebb két kilométeren belül lennie kell szavazókörnek, a választási biztosok néha elég extrém körülmények között viszik ki a gépeket elég extrém helyekre: Kasmírban például elég jelentős hegymászás vár rájuk, hogy a hegyi falvakba is eljussanak (itt van a legmagasabban fekvő szavazókör is, 4600 méteren), Asszámban olykor elefántháton kell közlekedni, de van ahol dzsungelben, máshol sivatagban kell menetelniük. A lebonyolításban tízmillió közszolga vesz részt, a voksokat kizárólag elektronikus szavazógépeken lehet leadni a csalások megelőzése végett (bár az ellenzék szerint ez a rendszer sem csalásbiztos).

A logisztikai kihívások miatt a szavazást nem egyszerre, hanem hét szakaszban bonyolítják le, április elejétől május második feléig; eredményt csak jövő hónap 23-án hirdetnek. A parlament alsóházában, a Lok Szabhában (a Nép Tanácsa) 543 választott hely van, 272 mandátum kell a kormányalakításhoz. (A 245 tagú felsőház nagy részét az államok törvényhozásai választják, egytucat helyre az elnök jelöl embert.)

A szavazást az interneten is nagy készültség kíséri, a Facebook napi egymillió profilt töröl vagy blokkol az álhírek és erőszakra felbujtó posztok miatt, és a WhatsApp is külön álhírellenőrző forródrótot indított, hasonló okokból. Amint ebből kiderül, a logisztikai gondok mellett az erőszak megfékezése is komoly kihívást szokott jelenteni, amit az utóbbi években kiélezett etnikai-vallási konfliktusok tovább súlyosbítanak.

A pénzről szól, de kiéről

A választások két hagyományos főszereplője két nagy pártszövetség: a kormányon lévő hindu nacionalista BJP-féle Nemzeti Demokratikus Szövetség; és a Nehru-Gandhi-családokból kinőtt politikai dinasztia vezette Indiai Nemzeti Kongresszus, illetve az általa gründolt Egyesült Haladó Szövetség. Előbbit felmérések 270-280 mandátumra, utóbbit 140-150-re becsülik. A maradék helyeken sok kisebb, regionális párt osztozhat: jelenleg 35 párt van az indiai parlamentben. 

A BJP a legutóbbi választáson, 2014-ben nagyon nagyot nyert, 1984 óta először fordult elő, hogy egy párt önmagában többséget szerzett. Ehhez elsősorban a Kongresszus párt korrupciós botrányai kellettek, de fontos volt az is, hogy Modi korábban Gudzsarat állam kormányzójaként sikeres gazdasági reformerként lett országszerte ismert. Így hitelesen tudta hirdetni a kampányban, hogy végre

stabil és gyors növekedési pályára állítja majd az évtizedek óta nagy ígéretnek tartott, de a várakozásoktól mindig elmaradó indiai gazdaságot.

Ez részben sikerült, részben nem. Egyfelől a korábbi egyenetlen és gyenge évek után Modi alatt 7 százalék felett stabilizálódott a növekedés üteme, rekordokat döntött a külföldi befektetések értéke, nagy nehezen egységesítették a forgalmiadó-rendszert, 345 millió szegényt betereltek a hivatalos bankrendszerbe, és India 65 helyet lépett előre a Világbank versenyképességi ranglistáján. India 2015 óta a leggyorsabban növekvő nagy gazdaság a világon, még ha ehhez kellett a kínai növekedési ütem lassulása is. 

Másfelől a Modi által ígért iparosításból semmi sem lett, a rúpia gyengült, a foglalkoztatottak aránya csökkent, a munkanélküliség 45 éve nem volt ilyen magas (tavaly 6,1 százalék volt), a külföldi tőke az utóbbi fél-egy évben kezdett elbizonytalanodni. A növekedés pedig vajmi kevés hatással volt a vidéki szegények helyzetére, akik ugyanolyan rosszul élnek, mint öt éve. A földművelők a választások előtt több tüntetést is tartottak, mert az alacsony mezőgazdasági árak miatt egyre nehezebben jönnek ki a pénzükből (még ha ez a szintén szegény fogyasztók számára egyébként jó hír.) Nem véletlen, hogy a közelmúltban állami törvényhozási választásokon három nagyobb mezőgazdasági térségben is vereséget szenvedett a BJP.

Reformer, de milyen

Ahogy korábban írtuk, a reformok felemássága részben az indiai államszervezet nehézkes működésére, részben a Modi által örökölt problémákra is visszavezethető. Ugyanakkor azok a reformok sem sültek el jól, amelyeket sikerült keresztülvinnie.

2016 végén például egyik napról a másikra betiltották a két leggyakrabban használt bankjegyet, az ötszáz és ezerrúpiást, ezzel egy csapásra használhatatlanná vált a készpénzvagyon 86 százaléka. Az elképzelés az volt, hogy a készpénzforgalom letörésével kifehérítik a gazdaságot, és rákényszerítik a népet a hivatalos pénzügyi rendszer használatára. (Modi szerint például azért nem tudnak hatékonyan segélyezni, mert százmillióknak nincs bankszámlája, amire kiutalják a pénzt.) Rövid távon azonban káoszt, pánikot és a gazdasági aktivitás megtorpanását okozta a lépés.

Hasonló a helyzet a 2017-es adóreformmal: nagy nehezen sikerült egységesíteni az addig államonként eltérő adó- és áfaszabályokat, amitől azt várták, hogy könnyebbé teszi a bizniszt. Ám az új rendszer is rettentő bonyolult lett: ahogy a Bloomberg szemléltette, például a kesudió, a mandula és a földimogyoró mind különböző áfakulcsot kapott, az meg végképp nem volt világos, mennyi az áfa, ha a három terméket egy csomagban árulják.

közben a rossz infrastruktúra, a hatalmas szegénység, a gyenge oktatási és egészségügyi rendszer ugyanakkora probléma ma is, mint Modi hatalomra jutásakor.

Hogy a gondok mélyen gyökereznek, azt jelzi, hogy Modi egyik kampányígérete a vécémodernizáció volt, miután 2014-ben több mint félmilliárd indiai a szabadban volt kénytelen székelni. A vécéépítésben amúgy sikeres volt a kormány, állítják, megtizedelték az utcára piszkítók számát, bár sokak szerint pazarló volt a program és a megépített vécék egy jó részét nem használják. Ahogy hiába van rosszabb sajtója Kínának, India légszennyezettségben is világrekorder

Tehén > muszlim ember

Mindazonáltal hiába felemásak a gazdasági reformok, azt azért jelezték, hogy Modi kész és képes végigtolni terveit a nem a rugalmasságáról híres indiai politikai rendszeren. Bírálói szerint egyébként pont ez a baj. Míg az indiai miniszterelnök a nemzetközi színtéren szeret felvilágosult modernizálóként tetszelegni, addig ellenzéke antidemokratikus nacionalistának tartja, és azzal vádolja, hogy a BJP nemcsak hogy megtűrte, még tüzelte is a kisebbségek elleni növekvő erőszakot az utóbbi öt évben.

A félelmeket nem enyhíti, hogy a BJP választási programjában azt ígérte, megvonják a kisebbségek különleges jogait az ország egyetlen muszlim többségű államában, Dzsammu és Kasmírban; Uttar Pradesben, a legnépesebb államban pedig a kasztrendszer fenntartását hirdető helyi erőkkel léptek szövetségre.

Bírálói azt szokták a BJP szemére vetni, hogy hindu nacionalista szövegekkel teszi tele a történelem tankönyveket, korlátozza a felsőoktatás függetlenségét, hindura cseréli a muszlim helyneveket, elhallgattatja a muszlimok elleni egyre gyakoribb lincselésekről szóló híreket, és általában véve fundamentalista és kirekesztő politikát folytat, amelynek következtében lassan a teheneknek is több joguk lesz, mint a muszlimoknak. (Az utóbbi években többször vertek össze muszlimokat marhafogyasztás miatt.) Egyesek odáig mennek, hogy Modit Orbán Viktorhoz és Recep Tayyip Erdoğan török elnökhöz hasonlítják.

Modi hatalmi-katonai ambíciói terén is keményvonalas. A két ország kasmíri határán kialakult újabb feszültségek kapcsán szokatlanul keményen nekiment Pakisztánnak, és légicsapásokat is elrendelt a szomszédos, muszlim többségű atomhatalom ellen. Március végén egy műhold lelövésével bizonygatta országa növekvő katonai erejét.

Nacionalista, népszerű

A nemzetközi és ellenzéki bírálatok ellenére a nacionalista érzelmek felkorbácsolása láthatóan jót tett Modi és pártja népszerűségének. A kormányfő még mindig a legnépszerűbb országos politikus Indiában, és az év eleje óta javult megítélése. Még ha valójában az indiai külpolitika a gyakorlatban nem is változott sokat alatta, és a nagy nemzetközi ügyekben kifejezetten konstruktív volt. A nagyobb és hosszabb távon veszélyesebb szomszéddal, Kínával pedig próbál a lehetőségekhez mérten jóban lenni.

Ahogy pedig lenni szokott, a jelek szerint a piacokat is jobban érdeklik a liberalizációs tervek, mint az emberi jogi helyzet vagy a demokrácia állapota:

a befektetők egy második Modi-kormánynak örülnének, és a pénzemberek nagyon jelentős összegekkel támogatták a BJP-t annak érdekében, hogy ez így legyen.

A BJP népszerűségében a nacionalista retorika és az üzletemberek támogatása mellett az is szerepet játszik, hogy az alternatívák sem túl frissek. A fő ellenzéki erő, az Indiai Nemzeti Kongresszus élén álló Rahul Gandhi, az első indiai kormányfő, Dzsaváharlál Nehru unokája, 2017-ben a rossz nyelvek szerint nem önszántából lett a párt vezére (anyjától, Sonia Gandhitól vette át a posztot, aki egyébként az 1990-es évek elejént meggyilkolt Radzsiv Gandhi volt miniszterelnök özvegye; néhai férje pedig az 1980-ban meggyilkolt Indira Gandhi volt miniszterelnök fia, aki pedig Dzsaváharlál Nehru lánya).

Ettől függetlenül Gandhi a lehetőségekhez képest feltámasztotta a 2014-es történelmi veresége óta, amikor csak 44 helyet szerzett az alsóházban. A párt az utóbbi időben visszatért korábbi, markánsan baloldali politikájához; és Modi reformjainak és hindu nacionalista politikájának ostorozásával, valamint a földműveseknek tett ígéretei miatt a szegényebb területeken rendezett állami választásokon jól szerepelt. Ám hírhedt korruptsága, korábbi gyenge kormányzati teljesítménye és a Nehru-Gandhi dinasztia megkopott népszerűsége miatt a Kongresszus még mindig árnyéka régi önmagának, és Gandhit gyakran bírálják amiatt, hogy nem valami karakteres vezető, pártja pedig Modi szapulásán kívül nem ígér értékelhető megoldást.

Gandhi azt hirdette a voksolás előtt, hogy egy ellenzéki nagykoalícióra van szükség Modi megdöntéséhez, bár elemzők szerint ez elég meredek ötletnek tűnik. A BJP regionális szövetségeit tekintve is sokkal erősebb, a 29 államból 20-at irányít, a Kongresszus csupán hármat. A felmérések szerint ha nem is kapnak többséget, Modiék néhány kis regionális párt megnyerésével kormányt alakíthatnak. Sokkal nehezebb elképzelni, hogy a szedett-vedett ellenzék összes pártja összeálljon ellenük.

(Borítókép: Parlamenti választás Indiában 2019. április 11-én. Fotó: Adnan Abidi / Reuters)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!