Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Trump botrányos kirohanásaival a demokraták szétrobbantására is játszik

2019-07-18T010606Z 1024366911 RC18D71B5CE0 RTRMADP 3 USA-TRUMP
2019.07.23. 07:17
Trump közelmúltbeli rasszista húrokat pengető kirohanásai mögött a jelek szerint dereng valamiféle stratégia: az "Amerika-szerető, kapitalista elnök" és "az Amerika- és kapitalizmus-gyűlölő szocialisták" közti harccá akarja redukálni a politikai közbeszédet. Az újbaloldal feltörése a Demokrata Párt vezetését is aggasztja, attól tartanak, hogy elidegeníthetik a párttól a bizonytalan szavazókat. Emiatt a közelmúltban látványosabbá váltak a párton belüli villongások, bár vannak, akik szerint túl van lihegve az ellentét.

Donald Trump amerikai elnök választási kampánya meghirdetése óta, azaz több mint három éve nagyjából hetente kavar egy-egy nagyobb botrányt keresetlen nyilatkozataival vagy Twitter-kirohanásaival, és amikor az ember már azt hinné, nem lehet már durvább, mindig tud újat mutatni. A múlt héten például arra szólított fel négy, etnikai kisebbségekhez tartozó demokrata képviselőnőt, hogy „húzzanak haza”, ha nem tetszik nekik Amerika, dacára annak, hogy mindannyian amerikai állampolgárok, és a négyből hárman ott is születtek.

A rasszista kirohanás morális vetületeitől és az abból kerekedett politikai botránytól függetlenül, a négy újbalos női politikus kipécézése nem új és nem is feltétlenül rossz stratégia az elnök és a Republikánus Párt részéről. Alexandria Ocasio-Cortez, Ilham Omar, Rashida Tlaib és Ayanna Pressley hiába politikai újoncok, a keleti és nyugati parti balos fiatalok körében irtó népszerűek, leuralták a közösségi médiát és a fősodorbeli sajtót, és hirtelen elég jelentős befolyásuk kerekedett a Demokrata Párt politikai napirendjének meghatározására. 

A demokrata pártvezetés viszont attól tart, hogy a szocialista szószólók elidegeníthetik a demokraták mérsékeltebb választóit és különösen a bizonytalan szavazókat, ezáltal pedig veszélyt jelentenek a választási esélyeikre. Trump a jelek szerint szintén ebben bízik, és próbálja a megosztónak tartott balszárnyos demokratákra építeni politikai kommunikációját.

Bár a 2020-as választás még messze van, az utóbbi hetek alapján úgy tűnik, az egyik fontos frontvonala az újbalos kultúrharc lehet.

A bevándorlás párton belül is megosztó

A négyek (az amerikai sajtóban a squad néven emlegetik őket, amit egy magyar szinkronban vélhetően bandának, fordítanának, bár ők sem szeretik ezt a monikert) körüli balhé a közelmúltban a bevándorlás kérdésében éleződött ki. A bevándorlás és a határvédelem a bal-jobb kultúrharc központi témája. Az utóbbi időben különösen a határon uralkodó embertelen állapotok és halálesetek váltak a demokraták fő támadási felületévé: a határon feltartóztatott családokat szétszakítják, a kísérő nélkül érkező kiskorúakat fogva tartják, a földön kell aludniuk, elvétve fürödhetnek csak, és még fogkefét és fogkrémet sem kapnak, miközben az állam fejenként napi több mint 700 dollárt fizet egy magáncégnek az őrzésükért. 

A kérdésben mindkét oldal megosztott. A sajtóban csak AOC-ként emlegetett Ocasio-Cortez például feloszlatná a határőrséget és az egész belbiztonsági minisztériumot; ezzel szemben a demokrata frakció többsége bár retorikailag elítéli a Trump-kormány bevándorlási politikáját, a törvényhozás megosztottsága miatt (az alsóházban demokrata párti, a felsőházban republikánus többség van, ráadásul a törvények kihirdetésében Trumpnak vétójoga van, amit csak kétharmaddal lehet felülírni) azt hangoztatja, a helyzet javítása érdekében kénytelenek alkut kötni a jobboldallal. Pont ez történt június végén, a határon uralkodó rettenetes állapotok javítását célzó, 4,5 milliárd dolláros humanitárius csomag elfogadása kapcsán.

Az ügyben két, rivális törvényjavaslat keringett: a republikánusok a szenátusban különösebb feltételek nélkül adták volna oda a pénzt a kormánynak, a demokraták a képviselőházban viszont saját javaslatukban szigorúbban megkötötték volna, hogy pontosan mire mehet a pénz. A négyek számára még utóbbi sem volt elfogadható (egyedül ők szavaztak nemmel rá a demokraták közül), ám

mivel a szenátuson esélytelen lett volna átnyomni a demokrata verziót, végül a képviselőház a republikánusok és a demokrata párt jobbszárnyának összefogásával megszavazta a republikánus verziót

A demokraták de facto alsóházi vezetője, Nancy Pelosi házelnök és a frakció nagyobbik része azzal érvelt, hogy jobb elfogadni a törvényt, mint folytatni a huzavonát, miközben a pénzhiány miatt a fogva tartottak helyzete csak tovább romlik. A párt balszárnya viszont kisebb árulásként élte meg, hogy Pelosi lepaktált az újbaloldal által nácikhoz hasonlított kormánnyal. (A törvény végső verziójára 92 demokrata képviselő szavazott nemmel.)

Bőven van ellentét

Pár napra rá a házelnök úgy kommentálta a négyes ambícióit, hogy „ezek az emberek a Twitter-világukban élnek”, és nincs politikai bázisuk. „Négy emberről van szó, és pontosan ennyi szavazatuk van.” Mire AOC azzal válaszolt, hogy a közvélemény velük van, és ezáltal övék az igazi hatalom a pártban -- szemben a megalkuvó pártvezetéssel, amely nem hajlandó kiállni a baloldali elvekért. Később merőben szokatlan tweet-vita alakult ki a Demokrata Párt alsóházi képviselőcsoportjának hivatalos Twitter-fiókja és AOC kabinetfőnöke között.

A párt vérmesebb újbalos tagjai és a konzervatívabb és pragmatistább pártvezetés közti ellentét nem új. A balközép pártelit és a balszárny közti ellentétek már a 2016-os elnökválasztási kampányban megmutatkoztak, amikor a pártvezetés nagyon nem akarta, hogy a magát demokratikus szocialistának nevező, az állami gazdasági szerepvállalás, a szociális háló és az újraelosztás jelentős bővítését hirdető Bernie Sanders szenátor legyen a párt elnökjelöltje. A 2018-as választásokon Sanders eredményének farvizén életre kelt újbalos mozgalom számos tagja jutott be a törvényhozásban, akik a republikánusok mellett a demokrata pártelittel szemben is kritikusak (a párt hagyományos gazdasági elvei Európa legtöbb országában simán jobbközép kategóriába tartozna). Ehhez a fiatalos újbalos vonalhoz tartoznak a négyek is.

Az újbalos szekció több más kérdésben is sokat bírálta Pelosit és a demokraták mérsékeltebb szárnyát, például amiért

  • nem akarnak bizalmatlansági indítványt indítani Trump ellen (attól tartva, hogy politikailag rosszul jönnének ki belőle a demokraták),
  • elbagatellizálják AOC „Zöld New Deal” nevű, a megújuló energiatermelés és általában véve a környezetbarát technológiák bevezetését és az energiaipar és a gazdaság környezetterhelésének csökkentését jelentős állami költekezés mentén célzó tervét,
  • nem támogatják a balszárny gazdasági slágertémáit: az alanyi jogon járó egészségügyet, az állami felsőoktatás ingyenessé tételét vagy a szövetségi minimálbér jelentős emelését,
  • az ellentétnek pedig olyan vetülete is van, miszerint Pelosi a gazdag, fehér, idős kaliforniaiként a fiatal, kisebbségi és alsóbb vagyoni rétegekből származó négyekkel szemben maga is részben a lebontandó rendszer képviselője.

Ahogy egy publicista fogalmazott:

a szembenállás a demokraták minden ellentetét megjeleníti: generációs, ideológiai, etnikai, vagyoni, stratégiai, értékrendbeli vetülete is van.

Politikusok vs. mozgalmárok

Mindazonáltal a legfontosabb különbség ennél prózaibb, és Pelosi és a pártvezetés, valamint az újbalos képviselőnők politikai felfogása és feladata közti különbségből adódik.

  • Pelosi egy veterán machinátor, akinek az a feladata, hogy szavazatokat hajtson fel, kompromisszumokat kössön, alkukat kössön, törvényjavaslatokat toldoz-foltozzon és nyomjon át valahogy egy elég megosztott párton és törvényhozáson.
  • Ezzel szemben a négyek mozgalmárok, akik hangzatos újbalos szlogenekkel, a médiatér befoglalásával és a fiatalok mobilizációjával próbálják a saját ideológiai irányuk felé terelni a Demokrata Pártot. 

Pelosi és elvbarátai szerint lehet nagyokat mondani a Twitteren, de a házelnök alkukötései nélkül a Demokrata Párt semmit nem tudna átnyomni programjából a törvényhozáson, hiszen még saját pártján belül is vagy kéttucatnyi olyan képviselőt kell meggyőznie, akik alapvetően konzervatív körzeteket képviselnek. A balszárny szerint viszont a program megvalósításához a választók mozgósításán keresztül vezet az út, és e téren, különösen a fiatalok körében fontosak az általuk képviselt nagy ígéretek és elvhűség. Szerintük a párt jövőjét nem a centrista alkuk, hanem a balra tolódás jelenti.

Amiért ez az ellentét fontosnak tűnik, az az, hogy a jelek szerint a demokrata pártvezetés úgy véli, az újbalos mozgalmárok mind a saját befolyására, mind a párt választási teljesítményére veszélyt jelentenek. Ezt jelzik Pelosi támadásai, és ezt jelzi egy, az Axios által kiszivárogtatott belső közvélemény-kutatás, amely szerint a képzetlen fehérek, azaz a Trump által meghódított, de Trump leváltásához és a republikánusok felsőházbeli többségének megtöréséhez kulcsfontosságú csoport körében Ocasio-Corteznek 22 százalékos a népszerűségi indexe, a szomáliai származású, korábban Izraellel kapcsolatos nyilatkozatai miatt sokat bírált, és általában véve a szélsőjobb által rutinszerűen leterroristázott Ilhan Omaré pedig mindössze 9 százalék.

Kommunista banda

Bár mások szerint önmagában ez a (forrás nélküli) adat nem sokat mond a helyzetről a közvélemény-kutatás elég bonyolult módszertani problémáinak fényében a jelek szerint Trump arra játszik, hogy a demokraták balszárnyát helyezze kampánya középpontjába.

Ezt megkönnyíti számára, hogy bár a törvényhozásban még semmi radikálisat nem csináltak, az újbalos forradalom abban sikeres volt, hogy balra rángatta a párt elnökjelölt-aspiránsait:

ma már nem csak Bernie Sanders, hanem egy sor másik demokrata elnökjelölt-jelölt beszél alanyi jogon járó, állami egészségügyről vagy ingyenes felsősoktatásról, még ha a legnépszerűbbikük, Joe Biden volt alelnök a hagyományos, mérsékelt pártelitet is képviseli. Mindenesetre akárki is lesz a jelölt, az biztos, vélhetően a korábbiaknál balosabb programmal indul majd.

A tűzhöz közelállók úgy látják, Trump arra játszik, hogy nem sok szavazót veszít megosztó lépéseivel, hiszen vélhetően kevesen vannak, akik 2019 nyarán döbbennek rá, hogy Trump nem a kisebbségek jogainak elkötelezett híve (és általában véve is igaz, hogy az emberek belefáradtak a Trumpról szóló hírfolyamba). Viszont a négy, szocialista elveket hangoztató képviselőnő felkapásával

elijesztheti a demokratáktól az elnököt nem szívlelő, de a balos ötletektől legalább annyira idegenkedő amerikaiakat, akik amúgy elég sokan vannak.

Az ellenretorikát tökéletesen összefoglalja Lindsay Graham dél-karolinai szenátor nyilatkozata, amelyet Trump egy az egyben idézett Twitterén:

AOC és elvbarátai egy kommunista banda, akik utalják Izraelt, utálják a saját hazánkat, koncentrációs táborok őreinek nevezik a határunket védő határőröket (...) Legyenek csak a Demokrata Párt arcai, el fogják pusztítani a Demokrata Pártot.

Senki nem szól rá

Más republikánus tanácsadók úgy vélik, hiba lenne az „Amerika-szerető, kapitalista elnök” és „az Amerika- és kapitalizmus-gyűlölő szocialisták befolyása alatt álló demokraták” közti párbajra redukálni a közelgő 2020-as választási kampányt; inkább hagynia kellene, hogy a demokraták belső ellentéteikkel foglalkozzanak. Mindazonáltal Trumpot pártján belül már egyre kevésbé merik bírálni, ezt jelzi, hogy a rasszista tweet után a republikánusok többsége vagy úgy tett, mintha nem tudná, miről van szó, vagy ráállt a kommunistázó narratívára. Ez annak a lenyomata, hogy Trump népszerűsége a republikánus szavazók körében továbbra is töretlen, így a párt (ahogy a 2016-os elnökválasztás óta) úgyis kénytelen kitartani mellette.

Az viszont kérdéses, hogy a stratégiája (már ha van stratégia a kirohanás mögött) beválik-e. A tweetjei ugyanis átmeneti egységbe kovácsolták a demokratákat: a párt bal és jobbszárnya együtt ítélte el az elnököt az alsóházban, és Pelosinak sokhónapos munkával a balszárny egyik fontos ügyében, a 15 dolláros óránkénti minimálbér bevezetését illetően is sikerült kompromisszumot tető alá hoznia, így egy erről szóló törvényt is megszavaztak (bár a szenátuson ez sem fog keresztülmenni, a dolog inkább jelzésértékű a szegényebb választók felé).

És bár a sajtó az utóbbi hetekben felkapta a szembenállást, a hidegebb fejű szakértők szerint a párton belüli ideológiai harcok teljesen természetesek, és a Demokrata Párt jól jár vele, hogy a fiatal újbalos médiasztár-politikusok új szavazókat és apolitikusabb rétegeket is meg tudnak mozgatni. Ráadásul a bevándorlási fiaskótól eltekintve a négyek csak egyetlen másik alkalommal mentek szembe Pelosival, a képviselőházi szavazások több mint 90 százalékában a párt elvárásait követték (bár az is igaz, hogy megosztó dolgokban most szavaztak először).

A Demokrata Párt balszárnya (amerikai zsargonban a progresszívek) pedig messze nem csak négy főből áll: a Trump elleni bizalmatlansági indítványt és a Zöld New Dealt a demokrata frakció több mint harmada, az alanyi jogon járó egészségügyet fele támogatja. Így tehát nem biztos, hogy jó taktika Pelosi részéről a négyek ekézése. 

A feszültségek forrása mindazonáltal mégiscsak az, hogy a pártelit szerint nem elég a keleti és nyugati parti baloldaliakat megszólítani, a demokratáknak középre kell nyitniuk, a balszárny szerint viszont balra kell tolódniuk ahhoz, hogy legyőzzék Trumpot. Az elnök pedig a jelek szerint abban hisz, hogy a balra tolódással ő jár jól. Akármelyik oldalnak is van igaza, az biztos, hogy 2020-ig még jó párszor összefognak csapni ők hárman. 

(Borítókép: Donald Trump a greenville-i kampányrendezvényén 2019. július 17-én. Fotó: Kevin Lamarque / Reuters)