Huba
16 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Olasz szélsőjobb: Eljött az ideje bevenni Olaszországot

GettyImages-1151884267
2019.08.09. 18:22 Módosítva: 2019.08.09. 21:40
A kisebbik olasz kormánypárt, a szélsőjobbos Liga közölte, megvonja a bizalmat a kabinettől, és előrehozott választásokat akar kicsikarni. Az ok prózai: a párt támogatottsága az utóbbi időben jelentősen megnőtt, miközben ellenfeleié összezuhant. Ennek ellenére az még egyáltalán nem biztos, hogy a Liga célba ér; az viszont nagyjából igen, hogy ezek a politikai manőverek nem fognak elvezetni Olaszország valós problémáinak megoldásához, cserébe Európára nézve kifejezetten veszélyesek.

Európa rémálma, ami eddig nem is sikerült olyan rémesre, a közeljövőben eldurvulhat. Legalábbis erre utal, hogy Matteo Salvini, a Liga nevű olasz szélsőjobboldali kormánypárt vezetője bejelentette: megvonják a bizalmat koalíciós partnerüktől, a balpopulista Öt Csillag Mozgalomtól (M5S), és előrehozott választások kiírását szeretnék elérni.

A két populista, bevándorlásellenes, az Európai Unióval szemben kritikus és az uniós költségvetési szabályokat elutasító párt furcsa koalíciójával már eddig is sokat küzdöttek a mérsékelt európai kormányok és az Európai Bizottság, de ha bejön – az Orbán Viktor által is ajnározott – Salvini számítása, ezek a csaták még inkább kiéleződhetnek.

A Liga ugyanis jelentősen megerősödött az utóbbi időben, miközben ellenfelei összeomlottak. Így aztán valós az esélye, hogy egy ízig-vérig szélsőjobbos, gazdasági és politikai téren is az unióval szembeni harcot hirdető kormány kerüljön Olaszország élére.

A dolog persze még nem lefutott, ehhez az Öt Csillagnak, az ellenzéknek és az államfőnek is lesz néhány szava. Mindenesetre az azért borítékolható, hogy a politikai instabilitás folytatódása és a szélsőjobb feltörése nem fog jót tenni az évtizedek óta stagnáló olasz gazdaságnak, és a valós problémák megoldása helyett inkább az indulatok felkorbácsolásában lesz erős.

Alagútba kerültek

A koalíció felbontásának ürügye egy vasúti alagút körüli vita volt, amelyben a két kormánypárt egymással szemben szavazott a parlamentben a héten. A franciaországi Lyon és az északolasz Torino közti, az Alpok hágói alatt vezető, 58 kilométeres, 20 milliárd eurós (bár 40 százalékos uniós támogatással épülő) alagutat az Öt Csillag pazarlónak és környezetszennyezőnek tartja, ezért megpróbálták elkaszálni az egészet. A Ligának viszont érthetően fontos a projekt: Észak-Olaszország a párt bölcsője és a mai napig fő szavazóbázisa, a presztízsberuházástól pedig munkahelyeket, na meg politikai tőkét várnak. A felsőház végül megszavazta a projektet, ami nagy vereség volt az Öt Csillagnak. (Mondjuk miközben a francia vasúti összeköttetés mellett kardoskodnak, migrációs ügyek miatt a Liga bőszen hadakozik Párizzsal.)

Mindez azonban csak tünete annak, hogy a két párt koalíciója már a kezdetektől fogva elég furcsa volt. A nacionalista Liga korábban még Északi Liga néven az északi országrész elszakadását hirdette, és a szegényebb déli régiókat a gazdagabb északi országrészen élősködő naplopóknak tartotta. Ezzel szemben az inkább balpopulista Öt Csillag Mozgalom pont a déli országrészben népszerű, és elsősorban a leszakadó rétegek támogatásával kampányolt. Nagyjából egy dologban értettek egyet: hogy utálják Brüsszelt, és hogy a migrációs hullámot meg kell állítani.

Mindenesetre ahogy az a világmegváltással kampányoló populisták esetében lenni szokott, a tavaly tavasszal megfogalmazott ambiciózus ígéreteikből nem sokat sikerült megvalósítani:

  • az uniós költségvetési szabályok elleni szabadságharcban csak részsikereket tudtak elérni, emiatt az ígért adócsökkentésből és az alacsonyabb jövedelműeknek nyújtandó bőkezű kormányzati segítségből egyelőre nem lett semmi;
  • négy év mérsékelt növekedés után recesszióba juttatták a gazdaságot, és bár ebből sikerült idén kikecmeregniük, a GDP továbbra is stagnál, így Olaszország az egyébként is gyengélkedő eurózóna leggyengébben muzsikáló tagja;
  • a munkanélküliség bár valamelyest esett, még mindig 10 százalék körül mozog, a foglalkoztatási ráta (a dolgozók aránya a társadalomban) még mindig a legalacsonyabb Európában

Nagyokat mond, népszerű

Bár a gazdasági adatok nem javultak, a lakosság többsége mégis elégedett volt a kormány munkájával. Ebből pedig a Liga profitált, amit elemzések egy jelentős része Matteo Salvini dörzsöltségével hoz összefüggésbe. A pártelnöksége mellett belügyminiszterként és miniszterelnök-helyettesként is tevékenykedő Salvini fő témája a migrációs válság, amelynek ügyében miniszterként kérlelhetetlen keménységgel (bírálói szerint autokrata módon) lépett fel, kitiltva az országból a Földközi-tengeren migránsokat mentő hajókat, és deportálásokat, a romák összeírását, az „ország tömeges megtisztítását” hirdetve.

A gazdasági gondokért az Öt Csillagot, az Európai Uniót és a „kapzsi bankárokat” okolja.

Azt hangoztatja, a nagyobbik koalíciós párt gátolja a fontos gazdasági lépéseket, és nem akar háborúba menni Brüsszellel.

Keménykedő retorikájával pedig az egész médiateret befoglalta, árnyékot vetve a nagyobbik kormánypártra is. Bevándorlásellenes retorikája még a korábban általa inzultált déli országrészben is népszerűvé tette, az Öt Csillag kárára.

Eközben a nagyobbik koalíciós párt csillagai leáldozóban vannak. Az általuk ígért kormányzati költekezést az Európai Unió és a Liga is ellenzi, környezetvédelmi programjukból nem lett semmi, ígéreteikből alig értek el valamit. Míg Salvini reggeltől estig kampánymódban van, és keménykezű, határozott vezető képét nyújtja, addig az Öt Csillag (ahogyan azt tavaly sokan megjósolták) elemzők szerint összeszedetlen, határozatlan alakulat benyomását kelti a kormányon. Közben a párton kívüli, de Öt Csillag-közeli Guiseppe Conte miniszterelnök erejének nagy részét nem a kormányzás, hanem a koalíció összetartása foglalta le. Az Öt Csillag vezetője, Luigi Di Maio közben elvesztette varázsát, és képtelen versenyezni Salvini kommunikációs offenzívájával.

A balközép Demokrata Párt szintén nem tudta rendezni a sorait, mióta elvesztette a hatalmat, és Silvio Berlusconi mozgalma, a jobbközép Forza Italia is megroppant a Liga offenzívája alatt. Közvélemény-kutatások szerint az olaszok nagy része Salvinit tartja az ország igazi vezetőjének, népszerűségét még az sem csökkentette, hogy egy tényfeltáró anyag szerint Salvini emberei orosz pénzért kuncsorogtak Vlagyimir Putyin orosz elnök köreinél, és az utóbbi időben több korrupciós botrányba is belekeveredtek.

Vannak opciók

Míg a tavalyi választásokon az Öt Csillag nagyjából kétszer annyi parlamenti mandátumot szerzett, mint koalíciós partnere, felmérések szerint mára az arányok megfordultak. A Liga a májusi európai parlamenti választásokon 34,3 százalékot szerzett, szemben a 2018-as általános választásokon elért 17 százalékával. A legfrissebb felmérések szerint azóta tovább erősödött a párt, és képes lehet az Öt Csillag nélkül, más jobboldali pártokkal szövetkezve kormányt alakítani.

A sok ürügy mögött ez Salvini lépésének valós oka: elérhető közelségbe került számára a miniszterelnöki szék, és nem akarja elszalasztani az alkalmat. 

Ugyanakkor a dolog messze nem lefutott. Az első gond, hogy a parlamenti ülésszak véget ért, tehát nem lehet csak úgy hipp-hopp leszavazni a kormányt. Ehhez először össze kell hívni a parlamentet, be kell nyújtani egy bizalmatlansági indítvány, és meg kell vonni a bizalmat Contétől és kabinetjétől. Ebből a bizalmatlansági indítvány benyújtását Salvini pénteken már bejelentette, a szenátus vezetői hétfőn fogják megvitatni, hogy mikor és hogyan voksoljanak a beadványról. A bizalmatlansági indítvány parlamenti megszavazása reális, ám ez még nem vezet új választásokhoz: a parlamentet csak Sergio Mattarella államfő oszlathatja fel.

Mattarella az utóbbi évek folyamatos kormányválságai során próbált a józanság higgadt hangja maradni az olasz politikában, és tavaly már az Öt Csillag–Liga koalíció szentesítésébe is csak ímmel-ámmal ment bele, tartva annak (beigazolódott) veszélyeitől. Sajtóhírek szerint az elnöknek most is vannak fenntartásai, és a 2020-as költségvetés elfogadása előtt nem támogatja a parlament feloszlatását. A büdzsét októberig kellene parlament elé vinni, ám elfogadása (a jelenlegi felállás mellett) nem lenne egyszerű menet: a szociális háló szélesítését támogató Öt Csillag és az adócsökkentést hirdető Liga közti gazdasági nézeteltérések mellett a költségvetési szigort követelő Európai Bizottsággal is meg kell majd küzdeniük. Conte nemrég még lemondással fenyegetett, ha a két párt nem tud megegyezni a büdzséről.

Mattarella második opciója, hogy nem oszlatja fel a parlamentet, és ahogy a 2011 utáni olasz gazdasági válság idején, technokrata szakértői kormányt próbál majd kinevezni. Ez azonban szintén nem biztos, hogy bölcs döntés lenne: politológusok szerint a populisták pont hogy az előző technokrata, megszorításpárti kormány tevékenysége miatt erősödtek meg, ha pedig ismét hasonlóval próbálkozna az elnök, az csak tovább erősítené a Ligát. A másik ellenérv praktikus: nehezen látható, hogy hogyan tudna támogatást kapni a parlamentben egy szakértői kormány, ezt vélhetően egyik nagy párt sem lenne hajlandó megszavazni.

Jöhet az özönvíz

Az is felmerült, hogy a Liga kilépése után az Öt Csillag a balközép Demokrata Párttal szövetkezve alakíthat új koalíciót, hogy elkerülje az összeomlást. Ezt Salvini elutasította, bár a döntés joga nem az övé lesz. A két pártnak az alsóházban szűk többsége lenne, a felsőházban egy képviselő hiányzik a mandátumok 50 százalékához.   

A harmadik opció a parlament feloszlatása és az előrehozott választások kiírása, ám ez esetben sem biztos, hogy jól jön ki a lépés Salvininek. A dolog időzítése ugyanis nem valami szerencsés: augusztus nem egy különösen jó kampányidőszak, hiszen az emberek nagy része szabadságon van. (Bár Salvini még a strandon is utoléri őket: amikor éppen nem a migránsmentő hajókkal harcol, a strandon félmeztelenül DJ-zik.) A leggyorsabb forgatókönyv szerint a parlament az augusztus 20-i héten szavazhat a bizalmatlansági indítványról, és ha Mattarella vagy Di Maio nem próbál új koalíciót tető alá hozni, akkor további 50-70 nap múlva tarthatják meg az előrehozott választást, amely a II. világháború óta az első őszi parlamenti választás lenne Olaszországban.

A Liga vezérének bejelentése után Luigi Di Maio is offenzívába kezdett, azt hangoztatva, hogy a hataloméhes Salvini az ország érdekei elé helyezi saját ambícióit. Kérdés, hogy ezek a vádak mennyire tudnak ráragadni az eddig a botrányokat jól átvészelő Salvinire. Mindenesetre a Liga arra játszik, hogy új választásokat tud kicsikarni, és az európai parlamenti választásokon 6,4 százalékot szerző Olasz Testvérek (FdI) nevű nacionalista párttal tud majd koalícióra lépni. Ez utóbbinak vezetője, Giorgia Meloni pénteken úgy nyilatkozott,

az új kormánynak „politikailag inkorrekt reformokat" kell végrehajtania.

Nem lesz jobb

Bármelyik opció is valósul meg a fentiekből, a helyzet nem fog sokat javulni. Az olasz gazdaság stagnálása előrejelzések szerint folytatódni fog, pénteken a politikai instabilitás miatt a tőzsdeindexek ismét mélyrepülésbe kezdtek. Ahogy korábban írtuk, a populisták gazdasági tervei bár nem alaptalanok, az olasz adóssághelyzet fényében nehezen tűnnek kivitelezhetőnek, még ha meg is nyernék az EU elleni szabadságharcot, ami eleve kérdéses. Ugyanez igaz a migrációs válság kezelésére: Matteo Salvini keménykedése bár népszerű, de a valós problémák megoldására nem alkalmas, sőt bírálói szerint csak tovább rontja a helyzetet.

A mostani kormányválság pozitívabb forgatókönyve, hogy szimplán folytatódik az olasz politika 1990-es évek óta tartó instabilitása, azaz a parlamentben megy a szokásos marakodás, miközben a gazdaság stagnál; a negatívabb, hogy a Liga és az Olasz Testvérek koalíciójával egy vérbeli szélsőjobbos, Putyin-barát kormánya lesz Olaszországnak, amely

kész megmutatni, hogy milyen egy valódi, ám parttalan szabadságharc Brüsszellel szemben.

A Liga előretörése és az európai parlamenti választásokon elért fölényes győzelme miatt Matteo Salvini már korábban is a bal- és jobbközép erők mumusává vált, amely szerepre egyébként maga is rájátszik. Jellemző, hogy a voksolás után Orbán Viktor Európa legfontosabb emberének nevezte az olasz belügyminisztert, aki „szöget vert a bevándorláspárti erők koporsójába”. Bár Orbán és a Fidesz hatalompolitikai megfontolásokból mégsem csatlakozott a Salvini-féle új európai parlamenti frakcióhoz, de ha Salvininek sikerülne megszabadulnia az Öt Csillagtól, kormányfőként az eddiginél jóval nagyobb befolyása lenne az uniós politika megakasztására, és sok ügyben vélhetően a hasonló retorikában utazó magyar kormányban is partnerre lelne.

Az előző olasz kormány kinevezésekor még az volt a félelem, hogy először vették kezükbe rendszerellenes populisták az irányítást az EU négy (a brexit után majd maradék három) nagy gazdaságának egyikében; most már arról van szó, hogy klasszikus szélsőjobboldali, EU-kritikus pártok vezethetik az unió harmadik legbefolyásosabb államát, ami merőben új helyzetet teremthet. 

(Borítókép: Az EP-választás estéjén Matteo Salvini nyilatkozik a sajtónak 2019. május 27-én. Fotó: Emanuele Cremaschi / Getty Images Hungary)