Vilhelmina
4 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Géniusz vagy gátlástalan ördögi elme a brexitkatasztrófa fő felelőse?

GettyImages-1160090646
2019.08.25. 18:09 Módosítva: 2019.08.25. 20:28

Ha ő nincs, akkor nem nyernek a brexitpártiak – írtuk januárban Dominic Cummingsról, akinek neve a Benedict Cumberbatch főszereplésével készült Brexit – Háborúban mindent szabad című film megjelenéséig nemcsak a magyar olvasók, de a brit szavazók nagy részének sem csenghetett ismerősen. Pedig az általa vezetett kampány örökre megváltoztatta a brit politikát. Cummings a brexitkampány után a háttérbe húzódott, ám azzal, hogy három évvel később Boris Johnson miniszterelnök főtanácsadójának nevezte ki, minden eddiginél nagyobb befolyása lehet a brit politikára, ami ellenfelei szerint nem sok jóval kecsegtet.

Cummings a jelenlegi brit politika egyik legmegosztóbb alakja annak ellenére, hogy Boris Johnsonnal vagy Nigel Farage-zsal ellentétben ő nem keresi a rivaldafényt.

Egyesek szerint a brit nép függetlenségét elősegítő géniusz, míg mások úgy vélik, gátlástalan ördögi elmeként ő a „brexitkatasztrófa” fő felelőse.

A szókimondó stratéga

Bár már húsz éve szorosan együtt dolgozik a Konzervatív Párt politikusaival, ő maga sosem lépett be a pártba, sőt más politikai formációkba sem. Ehhez hozzájárulhatott, hogy finoman szólva nincs jó véleménnyel a bürokrata karrierpolitikusokról, legyenek bármelyik pártnak a tagjai, amit nem fél megosztani velük és a nyilvánossággal.

Cummings – aki bár ókori és modern történelem szakon végzett Oxfordban, egy műszaki vívmányokért rajongó technokrata – 1999-ben vállalt először politikai szerepet a Business for Sterling kampány vezetőjeként, két évvel azután, hogy hazaköltözött Oroszországból, ahol három évig élt. Oroszországban különböző vállalkozásokat próbált beindítani, például egy légitársaságot, ami Szamarából repült volna Bécsbe, ám mindössze egy utat élt meg, melynek során ráadásul sikerült a járat egyetlen utasát otthagyni a repülőtéren. A Business for Sterling kampány – melynek célja az volt, hogy a font maradjon az Egyesült Királyság fizetőeszköze az euró helyett – sikeresnek bizonyult, miután 2004-ben a brit kormány levette az euró bevezetésének tervét a napirendről.

Ekkor azonban már nem ő volt a kampány élén, mivel 2002-től az ellenzékben lévő Konzervatív Párt vezetője, Iain Duncan Smith stratégiai igazgatójaként dolgozott. Ebből a pozícióból azonban mindössze nyolc hónap után távozott, miután egy interjúban kijelentette, nem szabad, hogy a konzervatívok vezessék az euró elleni kampányt, mondván,

„az egyetlen dolog, ami népszerűtlenebb a közös európai valutánál, az a Konzervatív Párt”.

Távozása után egy véleménycikkben inkompetensnek nevezte Duncan Smith-t, ezzel tovább élezve az ellentétet közte és a párt vezetősége között. David Cameron, aki Duncan Smith 2003-as lemondása után két évvel lett a Konzervatív Párt vezetője, „karrierista pszichopatának” nevezte Cummingst 2014-ben.

A Downing Street környékére 2010-ben, az akkori oktatásügyi miniszter, Michael Gove kabinetfőnökeként tért vissza. Gove-nak ez volt az első miniszteri pozíciója. A 2015-ös választás után igazságügyi, Theresa May kabinetjében pedig környezetvédelmi miniszteri pozíciót töltött be. 2016-ban és idén júniusban is indult a miniszterelnöki tisztségért, ám mindkétszer harmadik helyen végzett.

Cummings igencsak komolyan vette a munkáját, mielőtt 2014 januárjában lemondott, egy 240 oldalas esszét jelentetett meg arról, hogy szerinte hogyan kéne megreformálni a brit oktatást, tudományt és politikát. Ahogy az az esszéből is kiderül, Cummings álma 

egy meritokratikus technopolisz formálása Nagy-Britanniából.

Minden bizonnyal az ő hatására jelentette be Boris Johnson, hogy tárt karokkal várja a külföldi kutatókat a brexit után is.

Gátlástalanul a győzelemért

Cummings 2015 őszén alapította meg a Vote Leave (Szavazz a kilépésre) kampányt Matthew Elliott konzervatív stratégával együtt, miután David Cameron brit miniszterelnök bejelentette, ha győz a 2015. májusi választáson, két és fél éven belül szavazásra bocsátja az EU-ból való kilépés kérdését. Cummings a kampány során nem ismert határokat.

Ő találta ki a „Take Back Control” (Vegyük vissza az irányítást) szlogent, és az ő ötlete volt a hírhedt Boris Johnson-féle kampánybusz oldalán díszelgő felirat is, mely azt állította, hogy az Egyesült Királyság heti 350 millió fontot (kb. 125 milliárd forintot) küld az EU-nak, amit az egészségügyi rendszer fejlesztésére is fordíthatnának. A heti 350 millióról aztán kiderült, hogy hadilábon áll a valósággal: az Egyesült Királyság nemcsak kevesebbet fizet be hetente, mint 350 millió font (342 milliót), 

de a nettó kiadás alig több 250 millió fontnál.

Ráadásul még a brit egészségügy, az NHS logóját is jogtalanul használták a feliraton.

A népszavazás után lefolytatott vizsgálatok további szabálytalanságokat állapítottak meg. A Vote Leave kampány átlépte a megszabott költési limitet, de ami még fontosabb, kiderült, hogy a kampánybüdzsé 40 százalékát a célzott hirdetésekkel foglalkozó kanadai AggregateIQ techvállalatnak utalták át, amely kapcsolatban állt a hírhedt Cambridge Analyticával.

Bár a Boris Johnson és Michael Gove nevével fémjelezett Vote Leave volt a hivatalos kilépéspárti kampány, a már évtizedek óta a kilépésért küzdő Nigel Farage és pártja, a UKIP is indított egyet Leave.eu néven. Cummings azonban hallani sem akart a két csoport egyesüléséről. Míg a Farage-féle kampány nyíltan bevándorlásellenes húrokat pengetett, addig Cummingsék a felesleges kiadásokat és kötöttségeket hangsúlyozták. Blogján azt írta, ha Farage lett volna a kampány vezető arca, minden bizonnyal elvesztették volna a népszavazást.

A stratéga

a népszavazás után rendszeresen kifejtette (negatív) véleményét blogján a brexit alakulásáról.

Cummings már a népszavazás előtt azt javasolta, hogy a kilépési folyamatot csak akkor indítsák el, ha már mindenről megállapodtak az EU-val (Theresa May pont fordítva csinálta), illetve kezdettől fogva támogatta azt, hogy az EU-val való megállapodás után újra választhassanak a szavazók a megállapodás és a kilépés között (a második népszavazás lehetőségét szinte minden kilépéspárti politikus elutasította).

Régi-új arcok a Downing Streeten

Július 24-én általános meglepetésre Boris Johnson, az újonnan megválasztott miniszterelnök főtanácsadóvá nevezte ki, annak ellenére, hogy Cummings az elmúlt években több kirohanást is intézett blogján a közigazgatás és a brit politikai elit ellen. Ráadásul márciusban nem volt hajlandó megjelenni egy parlamenti bizottság előtt, mely a brexitkampány alatt terjedő álhírekről kérdezte volna.

Nem ez volt azonban az egyetlen sokatmondó kinevezés az új miniszterelnök részéről. Johnson kemény brexitpártiakkal vette körül magát: a külügyminiszter Dominic Raab lett, aki még júniusban azt mondta, ha ő lenne a miniszterelnök, akár a parlamentet is felfüggesztené (mely egyesek szerint alkotmányellenes), hogy végigvigye a brexitet.

Belügyminiszternek Priti Patelt nevezte ki, aki 2011-ben a BBC műsorában azt nyilatkozta, újra be kéne vezetni Nagy-Britanniában a halálbüntetést. Patel 2017-ig nemzetközi fejlesztési miniszter volt, ám miután kiderült, hogy a brit kormány tudta nélkül titkos tárgyalásokat folytatott izraeli politikusokkal, köztük Benjámin Netanjahu miniszterelnökkel, távozni kényszerült. Patel a hét elején azzal került be a hírekbe, hogy az általa vezetett belügyminisztérium közleménye szerint

a no-deal brexit esetén azonnal megszűnne az EU-s állampolgárok szabad mozgáshoz való joga.

Johnson kommunikációs igazgatója pedig Lee Cain, az egyébként hagyományosan balos Daily Mirror bulvárlap korábbi újságírója lett. Mint a kinevezés után pár nappal kiderült, Cain volt a hírhedté vált Mirror Csirke megszemélyesítője a 2010-es választási kampány során. A csirke 1997 óta konfrontálja a Konzervatív Párt vezető politikusait – köztük Johnsont is − kijelentéseik, nézeteik miatt.

Sűrű ősz vár a kormányra

Cummings nem hazudtolta meg önmagát a történelmi napon, melyen Johnson először lépett be a Downing Street 10. ajtaján miniszterelnökként: egy OpenAI-logós pólóban jelent meg (az Elon Musk által alapított OpenAI célja, hogy garantálja, a mesterséges intelligencia az emberiség javát fogja szolgálni), és a háttérbe húzódva figyelte az eseményeket. 

A stratéga augusztus elején kijelentette, megállapodással vagy anélkül, de október 31-én az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból. Természetesen az ellenzék és a rendezetlen brexit ellenzői mindent megpróbálnak majd, hogy ezt megakadályozzák. Az egyik lehetőségük egy bizalmatlansági szavazás lehet Johnson ellen. Ha ezt az északír unionistákkal együtt is már csak mindössze egyfős parlamenti többséget birtokló Johnson elbukja, akkor két hetük van a parlamenti frakcióknak, hogy új többséget alakítsanak maguk közül, mely túl tud élni egy bizalmatlansági szavazást. Amennyiben ez nem sikerül, választást kell kiírni, melyet legalább 7 héttel a kiírása után lehetne megrendezni.

A választás időpontját azonban a miniszterelnök határozza meg,

és mivel már csak egy kicsivel kevesebb mint 11 hét van hátra a brexit határidejéig, Cummings szerint könnyen elképzelhető, hogy a választást csak a kilépés utáni hetekben tartanák, ezzel is garantálva a brexit megtörténését.

Egy új választás kiírását amúgy nem feltétlen ellenezné Cummings és Johnson. Előbbi, mint láthattuk, akkor van elemében, ha kampányolhat. Utóbbi pedig abban reménykedik, hogy egy sikeres kampánnyal megnövelheti jelenleg egyfős parlamenti többségét, ami elengedhetetlen lenne a brexit utáni kereskedelmi megállapodások elfogadásához.

A legutóbbi felmérések szerint a Konzervatív Párt ugyan vezet, ám 28 százalékkal mindössze 4 ponttal áll a Munkáspárt előtt. Ez alapján a többség növelésénél jóval valószínűbbnek tűnik a többség (és esetlegesen a miniszterelnöki poszt) elvesztése. Így Cummingsnak újra egy lehetetlennek tűnő feladattal kell megküzdenie, hiszen a kormányfő által megígért brexit problémamentes kivitelezése, és Johnson hivatalban tartása épp olyan rögösnek tűnik jelenleg, mint a brexitnépszavazás sikere tűnt 2016-ban.