Friderika
3 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

A kimenekített ügynök sztorija: ha ennyire értékes, miért a saját nevén él?

000 1HY02G
2019.09.11. 14:43
Bár nem volt „magas polcon”, kapcsolatai révén valóban értékes információkat szolgáltathatott az amerikaiaknak az az orosz hivatalnok, akit médiaértesülések szerint két éve menekítettek ki Oroszországból, és azóta az Egyesült Államokban él. Az viszont különös, hogy ha Oleg Szmolenkovot valóban ennyire értékes ügynökként tartották nyilván, akkor miért nem áll ő és a családja tanúvédelmi program alatt, illetve hogyhogy nem álnéven él, ahogy azok a honfitársaik, akik értékes informátorként dolgoztak az amerikaiaknak.

Eltérően ítélik meg különböző források, hogy mennyire értékes ügynöke lehetett hosszú éveken át az Egyesült Államoknak az az orosz férfi, akiről a CNN írta meg, hogy 2017 nyarán az amerikaiak végül a „kimenekítése” mellett döntöttek. Szmolenkov és családja ekkor Montenegróba ment nyaralni, de felszívódtak, többet nem tértek haza. Jelenleg az Egyesült Államokban élnek. 

A kémtörténet nyilvánosságra hozatalának körülményei – már amennyit arról egyáltalán tudni lehet – meglehetősen furák. Ha Szmolenkov tényleg ennyire értékes ügynöke volt az amerikaiaknak, mint amennyire a CNN állítja, érthetetlen, miért egy amerikai hírmagazin leplezi le. És egyáltalán miért leplezi le. Merthogy nem csak az történt, hogy a CNN lehozta a sztorit, az újságírók még Szmolenkovék amerikai lakcímére is kimentek, ezzel veszélynek kitéve az amúgy fizikai védelem alatt álló oroszt. A védelmet mutatja, hogy amikor a televízió tudósítója felkereste a házát és becsöngetett hozzá, az utcán felbukkant két terepjáró, és a belőlük kiszálló két férfi érdeklődött tőle, hogy mi járatban van. Majd közölték az újságíróval: barátai az orosz férfinek, és ők vigyáznak rá. 

Az, hogy egy hírszerző szervezet igyekszik ügynököket, informátorokat beszervezni, teljesen természetes. Az Egyesült Államok is tisztában van azzal, hogy az oroszoknak kémei lehetnek az államigazgatás különböző szintjein, és így van ez fordítva is. A legtöbbször pénzért vagy valamilyen juttatásért cserébe vállalja el valaki, hogy informátorrá válik, kockáztatva ezzel a börtönt, a saját biztonságát. Vannak értékesebb és kevésbé értékes ügynökök, attól függően, milyen információkat adnak, és ezáltal mennyire vannak a döntéshozók segítségére.  

Közvetlenül nem, de közvetve valóban jó információi lehettek

Kérdés, hogy tényleg olyan értékes informátor volt-e Szmolenkov, mint amennyire a CNN forrásai igyekeznek őt beállítani. Ahogy az várható volt, az oroszok igyekeznek kisebbíteni a szerepét. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szerint Szmolenkov valóban az orosz elnöki hivatalban dolgozott korábban, de belső utasításra már évekkel ezelőtt elbocsátották onnan. Szmolenkov nem tartozott a magasabb szintű, úgynevezett döntéshozó kategóriájú tisztségviselők közé. Munkaköréhez nem tartozott az elnökkel való közvetlen kapcsolattartás vagy az elnök részvételével tartott tanácskozásokon való megjelenés. 

Míg a Kreml igyekezett csökkenteni Szmolenkov szerepét, mondván, nem volt ő olyan magas polcon, a Vedomosztyi nevű orosz gazdasági napilap a szakszolgálatokhoz közel álló forrásra hivatkozva arról írt: a férfi bizalmas információkhoz férhetett hozzá. Nem közvetlenül, hanem a kapcsolatain keresztül. Szmolenkov ugyanis öt éven át Jurij Usakovnak, az orosz elnök külpolitikai tanácsadójának vezető tanácsadójaként dolgozott. Az egykori kollégái által jó végrehajtó hivatalnokként jellemzett férfi a lap forrásai szerint néha a puszta érdeklődésen túlmutató, túlzott kíváncsiságot tanúsított, de sokévi közös munka után kollégái a bizalmas beszélgetések során meglehetősen őszintén nyilatkozhattak.

A Kreml szóvivője nem tudja megerősíteni azt az értesülést, hogy Szmolenkovnak hozzáférése lehetett orosz titkosszolgálatok információihoz. Arra a kérdésre válaszolva, vajon az orosz kémelhárítás hogyan engedhette meg, hogy egy CIA-informátor működhessen a moszkvai elnöki hivatalban, és lesznek-e ennek szervezésügyi következményei, kijelentette: „Azt, hogy tevékenykedett-e külföldi kém valakinek az orra előtt, engedjék meg, hogy kommentár nélkül hagyjam. Adott esetben megállapítom, hogy volt egy ilyen nevű munkatárs, akit elbocsátottak, de hogy spion volt-e, azt nem tudjuk. Ez a kérdés a szakszolgálatokra tartozik. Ők pedig végzik a dolgukat.”

Jurij Usakov annak idején Washingtonban volt orosz nagykövet, Szmolenkov ugyanott másodtitkár. Mielőtt a nagykövetségen dolgozott, Szmolenkov különféle pozíciókat töltött be a külügynél, egy időben az európai részlegen. Az bizonyos, hogy a férfi 15 éven át Usakov belső bizalmi köréhez tartozott. Usakov bejáratos Putyinhoz, tehát ha ő és Szmolenkov bizalmas viszonyban álltak, akkor a most „leleplezett” ügynök valóban értékes információkhoz is juthatott akár. Egy ügynök ugyanis nem feltétlenül a pozíciója miatt lehet értékes a tartóinak, hanem a kapcsolatrendszere és amiatt is, milyen információk landolnak nála. Maga a beszervezés is akár évekig tarthat, és jellemzően ha valóban értékes ügynök, akkor igyekeznek őt a legutolsó pillanatig nem kivonni, hiszen onnantól kezdve már nem veszik hasznát. (Az RIA Novosztyi úgy értesült, hogy Szmolenkov a 2000-es évek közepétől 2008-ig dolgozott a washingtoni orosz nagykövetségen, ahol a képviselet gazdálkodási ügyeivel, egyebek között szolgálati autók beszerzésével, a követségi bolt árukészletének feltöltésével és a protokollhoz szükséges vásárlásokkal foglalkozott. Az állami tulajdonban lévő hírügynökség nem felejtette el megemlíteni, hogy a férfi „a megfelelőnél kicsit többet és gyakran ivott”.)

Nem túl erős védelem

Ám joggal vetődik fel, hogy ha az oroszokra amúgy is jellemző, hogy bosszút állnak azokon az árulókon, akik az árulásaikkal tényleg ártottak nekik, akkor Szmolenkov – két évvel a kimenekítése után – hogyhogy a saját nevén él. Miért nem áll tanúvédelmi program alatt? Hogyhogy ilyen könnyen rátalálhat egy újságíró? Ezek azért fontos kérdések ebben a történetben, mert mindazok, akik valóban értékes információkat adtak át az amerikaiaknak, nem ilyen könnyen elérhető figurák.

Ellenkezőleg.

A hetvenes években megpattant ex-KGB-s, Sztaniszlav Levcsenko például jóval erősebb védelem alatt áll, mint Szmolenkov, ahogy nyilván több hozzá hasonló dezertőr is. Nem a saját nevén él az Egyesült Államokban Alexander Potejev, aki egy egész orosz illegális kémhálózatot árult el az amerikaiaknak, és akinek köszönhetően a később médiasztárrá vált Anna Chapmant is sikerült elfogni. Az, hogy az oroszok nem viccelnek, amikor bosszút emlegetnek, köztudott: Szergej Szkripalt, akit Moszkvában szintén árulóként tartanak számon, ország-világ előtt mérgezték meg, akárcsak Alexander Litvinyenkót, aki a támadást nem is élte túl. De az előbb említett Potejevet is meg akarták öletni egy bérgyilkossal, sőt, az orosz propaganda a halálhírét is keltette.

Ezzel szemben Szmolenkovékat csak most „tüntették el” az amerikaiak. Az orosz RIA Novosztyi szerdán azt közölte, hogy a Szmolenkov család eltűnt staffordi házából, amely a legnagyobb volt egy olyan környéken, ahol nyugállományú katonatisztek és az FBI visszavonult ügynökei telepedtek le. A hírügynökség az egyik szomszédra hivatkozva azt írta, Szmolenkovék hirtelen két autóba ültek, és elhajtottak, amint észrevették a Daily Beast amerikai hírportál riporterét, aki egy autóban ülve várakozott rájuk.

Feltehetőleg az oroszoknak sem most esett le, mit tett Szmolenkov, és minden bizonnyal azt is pontosan tudták eddig is, hogy hol él a családjával. Lapértesülések szerint amikor 2017 nyarán Montenegróban felszívódtak, az oroszok nyomozni kezdtek. Gyilkosságra gyanakodtak, de végül kiderítették, mi történt, és azt is tudták, hogy Szmolenkovék hol vannak. Ahogy azt is, hogy a Szmolenkov házaspár Virginia külvárosi részében 925 ezer dollárért vásárolt egy hatalmas házat. Az persze nem világos, hogy Szmolenkovot mikor rúgták ki a munkahelyéről. Azelőtt, hogy Montenegróba mentek volna, vagy csak azután, hogy eltűntek a radarról.  

Ami a mostani kémsztoriban különös, hogy azokkal az ügynökökkel ellentétben, akikre az oroszok szabályosan vadásznak, Szmolenkovékat gyakorlatilag kitették a kirakatba az amerikaiak. Ez pedig arról árulkodik, hogy az orosz exhivatalnok az amerikai belpolitikai küzdelmek áldozata lett, így az a titkosszolgálati-politikai játszma, ami a Szmolenkov-ügyet a felszínre hozta, sokkal inkább az amerikaiak, mintsem az oroszok számára lehet aggasztó. Trump az elnöksége alatt konfliktusokba került több titkosszolgálati vezetővel, és az sem példa nélküli, hogy a Trumppal szemben meglehetősen kritikus CNN-hez szivárognak ki a Szmolenkov-sztorihoz hasonló információk. Márpedig a Szmolenkov-sztorinak is van leágazása Trump felé. A CNN szerint ugyanis éppen azért kellett kimenekíteni Oroszországból a Szmolenkov családot, mert a CIA vezetése attól tartott, Trump kifecsegi ezt az információt Putyinnak. Ha így is volt, a CIA nem alaptalanul félt ettől. Amikor Trump 2017-ben Putyinnal találkozott, egy olyan információt kotyogott ki az Iszlám Államról, amit az amerikai hírszerzés az egyik izraeli titkosszolgálattól tudott. 

Ami a történet szempontjából fontos, hogy Oleg Szmolenkov személyazonosságát egy üzenetküldő alkalmazással, a Telegramon közölte először oroszul egy mikroblogger. 

Csakhogy a Telegramon a szerző egy gúnyos megjegyzést is hozzátett a közléshez. Azt, hogy a CNN állításával ellentétben nem Trump adta fel az ügynököt, hanem a CNN, amely annyi információt közölt a cikkében, amely alapján már beazonosítható volt. Tehát az orosz lap a CNN-t támadta, Trumpot védte az ügy apropóján. 

Ködös reakciók

Az amerikai kormányzat – a Fehér Ház, a külügyminisztérium és a CIA is – vitatja az orosz CIA-ügynökről szóló sajtójelentéseket, de ebből legfeljebb csak orosz nézőpontból lehet leszűrni azt a következtetést, hogy az egész egy fake news. Ez is azt erősíti, hogy a háttérben politikai játszmák zajlanak.

A sajtóban megjelent tudósításokat és riportokat Mike Pompeo külügyminiszter és Hogan Gidley, a Fehér Ház szóvivője egyaránt kétségbe vonta, de mivel nem részletezte, mik azok, amik nem igazak, ezért azt sem lehet állítani, hogy cáfolták volna az értesülést. „Legyen elégséges annyit mondani, hogy a jelentések tényszerűen nem igazak” – mondta például Pompeo. Hogan Gidley pedig a Fox televíziónak elsősorban a CNN hírtelevíziót bírálta, de „veszélyesnek” és „mások életét kockára tevőnek” nevezte az NBC televízió tudósítását is. Brittany Bramell, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) társadalmi kapcsolatokkal foglalkozó igazgatója szintén elsősorban a CNN-t ostorozta a szerinte „félrevezető spekulációk” miatt.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin és Donald Trump a G20-ak oszakai csúcstalálkozóján 2019. június 28-én. Fotó: Brendan Smialowski / AFP)