Salamon
8 °C
15 °C
Index - In English In English Eng

Merkelék is egy volt keletnémet tartomány választására figyelnek

GettyImages-1178429735
2019.10.27. 13:03

Vasárnap újabb volt keletnémet tartományban, Türingiában tartanak választásokat Németországban. Ezen a felmérések szerint először nyerhet egy tartományban az egykori keletnémet állampárt utódszervezetéből kialakult Baloldal (Linke) – ami ugyanakkor az elmúlt öt évben is koalíció élén irányított Türingiát –, míg Angela Merkel Kereszténydemokrata Uniója (CDU) és a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) a második helyért verseng.

A szeptember elején két másik volt keletnémet tartományban, Szászországban és Brandenburgban tartott szavazásoknak előzetesen nagyobb tétjük volt a berlini nagykoalícióra nézve is. Végül a CDU-nak sikerült az élen végeznie Szászországban, nagykoalíciós partnerének, a Németország Szociáldemokrata Pártjának (SPD) pedig megőriznie vezető helyét Brandenburgban. A radikális AfD ugyanakkor mindkét tartományban megerősödve második helyet ért el.

A türingiai választás alakulását is fontos fokmérőnek tartják, amit a Merkel utódjának kiszemelt, a pártelnökség mellett nemrég védelmi miniszterként a kormányba is beemelt Annegret Kramp-Karrenbauer is nagyon figyel. De a nagykoalíció sorsára sokkal nagyobb hatással lehet a szociáldemokraták új vezetőválasztása, aminek első fordulójának vasárnap nyilvánosságra hozott eredménye megnyugtathatja Merkelt.

Az idősek után már a fiatalokat is célozzák

Az országosan 10 százalék alatt álló Baloldal eredetileg az egykori NDK-s kommunista utódpárt, a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) ) és a Választási Alternatíva: Munka és Szociális Igazságosság (WASG) egyesülésével jött létre 2007-ben. Az egykori NDK-s reformkommunisták és a nyugatnémet szociáldemokráciából kiábrándult baloldaliak által alakított elődpárt, a PDS elsősorban az egykori keletnémet tartományokban szerzett híveket.

A német egyesítéssel együtt a keletnémet gazdaság szanálása is megkezdődött, így a növekvő munkanélküliség és szociális megszorítások idején hathatósan játszottak rá az NDK-nosztalgiára, a kapitalizmusellenességre, a nyugati és a keleti tartományok közötti jelentős vagyoni-gazdasági különbségekre. Ezt a vonalat folytatta kezdetben „a keletnémetek pártjaként" a Baloldal is, amelynek fő bázisát továbbra is az új német tartományokban élő nyugdíjasok, munkanélküliek alkották. A pártnak nyugaton nem volt jelentős bázisa, a keleti tartományokban azonban 15-18 százalékos támogatottságot is elértek.

A PDS, illetve a Linke eredetileg a piacpárti irányba tolódó Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) konkurense volt, de az utóbbi években új versenytársa lett: a szintén a keleti tartományokban a „vesztes" társadalmi rétegek körében bevándorlásellenességgel hódító Alternatíva Németországnak (AfD) személyében. A Linkének szembesülnie kellett azzal is, hogy támogatói folyamatosan öregszenek, így nyitni kezdett a fiatalabb generációk felé, szeretne elszakadni a „keletnémetek pártja" imázstól.

Egy néhány évvel ezelőtt készített felmérés szerint a törzsszavazóit ugyan most is az idősebb, alacsonyabb jövedelemmel rendelkező, keleti tartományokban élő választók alkotják, de a pártnak erős a bázisa a 29 év alatti, városi fiatalok körében is. Ez a felismerés a párt által képviselt témákat is megváltoztatta: a szociális és gazdasági kérdések, a munkanélküliség, a munkavállalók képviselete mellett ma a fiatalokat célozva egyre hangsúlyosabban foglalkoznak a klímavédelem, az energiabiztonság vagy a globalizáció kérdésével. Az irányokról azonban a posztkommunista párton belül is vita folyik, vannak, akik visszasírják az egykori NDK-t.

Türingiában kifejezetten erősek

A türingiai Baloldal sikerében szerepet játszik az egyébként az NSZK-ban felnőtt, és az ottani szakszervezetben aktivizálódó Bodo Ramelow türingiai tartományi kormányfő személye, akit pragmatikus hozzáállás és olyan szónoki képességek jellemeznek, hogy azzal a nem baloldali híveket is meg tudja szólítani. Nem az ideológiai vitákban hisz, hanem az ideológiák által vezérelt, konkrét, gyakorlati megoldásokat akar kínálni a tartomány problémáira.

Ramelow azután lett tartományi miniszterelnök, hogy a 2014-es választásokat ugyan a CDU nyerte 33,5 százalékkal, de nem tudott megegyezni a helyi szociáldemokratákkal a kormányzás folytatásáról. A 28,2 százalékkal második helyen végző Baloldal végül az SPD-vel és a Zöldekkel hozta össze a koalíciót.

Az elmúlt ciklusban csökkent az államadósság, emelkedtek a bérek, és a statisztikák szerint a munkanélküliség tíz év alatt 11,4 százalékról 5,5 százalékra esett. Azonban a Deutsche Wellének Ramelow is arról beszélt, hogy ez elsősorban négy egyetemi város, Jéna, Erfurt, Weimar és Ilmenau teljesítményének köszönhető. Közben azonban Türingiában is lejátszódtak más keletnémet tartományokhoz hasonlóan a vidéken élőket nehéz helyzetbe sodró folyamatok. A lakhatási kérdések mellett a szavazókat foglalkoztatja, hogy mi legyen a szélerőművekkel, 17 százalék pedig a migrációt tartja a legsürgetőbb problémának.

A Baloldal a felmérések szerint az élen végezhet, és először nyerhet egy tartományban, de

a kormányzás folytatása attól is függ, hogyan szerepelnek eddigi koalíciós partnerei.

A szociáldemokraták az országos trendhez hasonlóan Türingiában is tovább gyengülnek, a 12,4 százalék után most 7-8 százalékra számíthatnak. A Zöldek a szintén országos trendeket követve itt is erősödhetnek, de nem olyan látványosan, 5,7 százalék után most 7 százalékra mérték őket.

Az AfD legradikálisabb szárnya erősödhet

A CDU helyi miniszterelnök-jelöltje Mike Möhrig, aki a Guardian szerint a kampány alatt halálos fenyegetéseket is kapott neonáciktól. A CDU az oktatás fejlesztését, több általános iskolát, teljesen ingyenes óvodát ígért a kampányban, és bízik abban, hogy a végén mégis sikerül beelőznie a Baloldalt. A párt azért van nehéz helyzetben, mert ha sikerülne is a felméréseknél közelebb kerülnie a Linkéhez, akkor is ugyanazokkal a potenciális koalíciós partnerekkel számolhatna. A CDU ugyanis kizárta, hogy beszálljon egy Baloldal vezette kormányba, az AfD-től pedig az összes politikai erő elzárkózott.

Türingiában az AfD-t a még a szélsőjobboldali párton belül is radikálisnak számító irányzata, A szárny (Der Flügel) vezeti. A türingiai szervezet élén álló volt történelemtanárt, Björn Höckét többször is megpróbálták már eltávolítani a párton belüli viták mentén, de azóta meg is erősítette a pozícióját a párt jobbszélén. Höcke rendszeresen neonáci elemeket használ retorikájában, és

azt is kijelentette, hogy 180 fokos fordulatra lenne szükség abban, hogyan tekint Németország a náci múltjára.

Miközben az AfD-re a választók közel negyede szavazhat vasárnap, és több mint megduplázhatja 2014-es 10,6 százalékát, a választóknak csak 8 százaléka akarja, hogy Höckéből tartományi kormányfő legyen.

A koalíciós lehetőségeket az is befolyásolhatja majd, hogy ha a parlamenten kívülről a liberális, piacpárti FDP bekerülne a helyi törvényhozásba. A párt a felmérések szerint nagyon az 5 százalékos küszöb környékén táncol.

Merkelnek egy másik választásra is figyelnie kell

A türingiai választás napján derült ki az első forduló eredménye a szociáldemokraták vezetőválasztásán. A második fordulót november végéig tartják, november 30-án derülhet ki, kik lesznek a berlini nagykoalícióban résztvevő SPD új társelnökei. A szocdemeken belül az elmúlt időszakban egyre erősebbek lettek azok a hangok, akik inkább Merkeltől különválva próbálnák visszatornázni a párt folyamatosan zuhanó népszerűségét. Mások viszont attól tartanak, hogy 15 százalékos országos támogatottság mellett megégethetnék magukat egy előrehozott választással, és inkább kormányon kellene megerősíteniük a pártot.

Az első fordulóból két páros jutott tovább a párttagok szavazásán: Olaf Scholz pénzügyminiszter-alkancellár és Brandenburg tartományból Klara Geywitz végzett az élen 22,68 százalékával, a második helyen pedig Norbert Walter-Borjans volt észak-rajna-vesztfáliai pénzügyminiszter és Saskia Esken szövetségi parlamenti képviselő áll, akik a szavazatok 21,04 százalékát szerezték meg. Ez az eredmény egyelőre megnyugtathatja Merkelt,

ugyanis Scholzék a nagykoalíció legnagyobb védelmezői voltak, míg Borjansék csak mérsékelten bírálták a berlini szövetséget. Azok a jelöltpárosok kiestek, akik a nagykoalíció felrúgása mellett érveltek.